Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Azt hittem már meg van szavazva. Kár, h a régiekre nem.

Lassan ledoktorálhatnék nőgyógyászatból,de most elhatároztam hogy végre meggyógyulok,elegem van az állandó hüvelygyulladásból és a fájdalmakból,jelenleg saját magamat kúrálom általam készített fürdővízzel,és elhatároztam hogy jövő héten besétálok egy magánkórházba és megnézetem magam egy másik orvossal,mert abba se tudok már bízni akihez eddig jártam,egyszerűen nem tudok ebbe beletörődni,hogy állandó gyulladásba vagyok,és tudom hogy sokan küzenek ezzel,ha egyszer meggyógyulok lefogom írni a módját az biztos.és mikor meglátok egy kisbabát,mindig ez lebeg a szemem előtt hogyha egyszer szeretném ezt átélni,márpedig a legnagyobb vágyam ez,akkor muszáj helyrehoznom magam,csodálom amúgy az egyedülálló anyákat és nekik van igazuk,sokszor egy pasi csak púp az ember hátán,pedig nekem elvileg jó volt apummal való kapcsolatom,mondjuk inkább felszínes. Úh jó sokat írtam most,néha rám jön

Várom majd, hogy mire jutottal,u.ez van nálam is...

Karácsony!Te mióta szenvedsz?Én lassan 5 éve.Barátnőm szerint csak eltúlzom és a kétségbeesés beszél belőlem,hát nem tudom,velem már egy csomó antibiót beszedettek,szerintem a gyógyszertárba fellelhető cuccal kísérleteztek már rajtam,ezért nem bízok már nagyjából senkibe,volt egy természetgyógyász dokim,de ő addig nem jutott el hogy csináljon egy kenetet.Már lassan kezdek olyan lenni mint egy rákos beteg,hogy belekapaszkook a legapróbb reménysugárba ami segíthet.

Egész kiskorom óta..nálam hullámzik a dolog, de én már a derekamra is gyulladáscsökkentőt kenek,mert nem tudom már mi sugárzik hova.Most,h van pasim, és szóba került a sex azonnal előjött...ráadásul coming outoltam neki, azóta totál gáz minden..én is csinálom ilyenkor a kúrákat, de szerintem is a lelkünkben kell kódolni...nagyon unom.plussz van a vaginizmus is. Egyszer biztos,minden jobb lesz..amúgy a vitagyn rendszeresen,havonta használom, abban azért hiszek.

Olvassátok el, nagyon jó írás! (Nehogy a felénél abbahagyjátok, mert megtévesztő!)

nol.hu/velemeny/gyereknek-nonek-szakembernek-ne-higgy-1494751

Hova tünt mindenki? Remélem, jól vagytok...

Anoni Mara írta: Olvassátok el, nagyon jó írás! (Nehogy a felénél abbahagyjátok, mert megtévesztő!)

nol.hu/velemeny/gyereknek-nonek-szakembernek-ne-higgy-1494751

"A női egyenjogúság és a gyermekek jogainak relativizálása, kizárólag politikai tőkeként való felhasználása elfogadhatatlan bűn. Súlyos társadalmi kára van annak, ha a gyermekek vagy nők elleni erőszak ellen csak akkor emeljük fel a szavunkat, ha a gyanú politikai ellenfeleinkre terelődik." a cikkből idézve.

Szegény gyereket sajnálom. Ez az egész egy hányinger, én már az ügy kirobbanásakor próbáltam nem követni, mert felkavaró az egész. Gyakorlatilag ennek az ügynek a meghurcolása sok mindent jól mutat. Főként, hogy mennyire nehéz igazságot szolgáltatni. Mennyire nehéz nem sérülni a folyamat során.

Nekem most épp jobb napjaim voltak, és ilyenkor hajlamos vagyok hanyagolni az oldalt.
De ma megint rémálmom volt, így megint itt vagyok. Egyszerűen nem tudom megszokni őket, mert nem szimplán csak képek, hanem hátborzongatóan valóságosnak tűnnek....
Egy-egy durvább darab napokra hazavágja a hangulatom úgy, hogy még a zene és a sport sem segít. Sírva, átizzadt pólóban ébredtem. Nagyon, nagyon, nagyon tudom utálni az ilyen reggeleket. :vihar:

Rini:
Én kb. három-négy évig kínlódtam magammal. Azt hiszem, nálam mérföldkő volt – jó irányba -, mikor már kerek perec kijelentettem, hogy antibiotikumot nem vagyok hajlandó! Nem és nem. Persze azért nem estem a ló túloldalára, nem szabad kezeletlenül hagyni a dolgokat, és ha olyan betegségem lenne, hogy nincs más hátra, akkor persze, beszedném. De hogy azonnal, már a legenyhébb tünetre is, szinte nulla vizsgálattal széles spektrumú antibiotikum... na, azt nem!

karácsony írta: "A női egyenjogúság és a gyermekek jogainak relativizálása, kizárólag politikai tőkeként való felhasználása elfogadhatatlan bűn. Súlyos társadalmi kára van annak, ha a gyermekek vagy nők elleni erőszak ellen csak akkor emeljük fel a szavunkat, ha a gyanú politikai ellenfeleinkre terelődik." a cikkből idézve.

Szegény gyereket sajnálom. Ez az egész egy hányinger, én már az ügy kirobbanásakor próbáltam nem követni, mert felkavaró az egész. Gyakorlatilag ennek az ügynek a meghurcolása sok mindent jól mutat. Főként, hogy mennyire nehéz igazságot szolgáltatni. Mennyire nehéz nem sérülni a folyamat során.

Igen. És nagyon érdekes felvetések vannak ebben a cikkben, pl. az, hogy hiába nem lehet tudni, melyik szülő a vétkes, mérlegre kell tenni, hol a nagyobb kockázat. Ezt először meri valaki így megfogalmazni. És ebből elvi kérdést kéne csinálni, nem a konkrét ügyet feszegetni, ami nem a mi dolgunk, nem a közvélemény dolga.

eperke írta: Nekem most épp jobb napjaim voltak, és ilyenkor hajlamos vagyok hanyagolni az oldalt.
De ma megint rémálmom volt, így megint itt vagyok. Egyszerűen nem tudom megszokni őket, mert nem szimplán csak képek, hanem hátborzongatóan valóságosnak tűnnek....
Egy-egy durvább darab napokra hazavágja a hangulatom úgy, hogy még a zene és a sport sem segít. Sírva, átizzadt pólóban ébredtem. Nagyon, nagyon, nagyon tudom utálni az ilyen reggeleket. :vihar:

Rini:
Én kb. három-négy évig kínlódtam magammal. Azt hiszem, nálam mérföldkő volt – jó irányba -, mikor már kerek perec kijelentettem, hogy antibiotikumot nem vagyok hajlandó! Nem és nem. Persze azért nem estem a ló túloldalára, nem szabad kezeletlenül hagyni a dolgokat, és ha olyan betegségem lenne, hogy nincs más hátra, akkor persze, beszedném. De hogy azonnal, már a legenyhébb tünetre is, szinte nulla vizsgálattal széles spektrumú antibiotikum... na, azt nem!

Eperke, mostanában én is össze-vissza álmodom. Talán a hirtelen évszakváltás teszi.

Rini, én tudok olyan nőről, aki évekig szenvedett hasonló panaszoktól, mindent kipróbált, semmi nem segített. Aztán egyik napról a másikra elmúlt. Senki nem tudja megmagyarázni, hogyan történt. De van remény.

Anoni Mara írta:
Eperke, mostanában én is össze-vissza álmodom. Talán a hirtelen évszakváltás teszi.

Rini, én tudok olyan nőről, aki évekig szenvedett hasonló panaszoktól, mindent kipróbált, semmi nem segített. Aztán egyik napról a másikra elmúlt. Senki nem tudja megmagyarázni, hogyan történt. De van remény.

Remélem, igazad van és csak az időjárás teszi.
Épp ma hallottam, hogy de jó, mert a Pólusban nézhetünk szuperélethű rémálmokat videószemüveggel… Na, köszönöm. Rohanok is, nehogy lemaradjak róla.

Tényleg ezt is megfogalmazta. Több ilyen cikk kellene, és nem ez a csócsálás, vagy kínálás.

Na, valószínűleg én is kihagyom a Pólus ajánlatát...

Nálam meg a coming out óta van káosz. Minden előjött. A pasim sírt és puszilt és ölelt, pedig csak annyit mondtam, hogy az apám molesztált, azt is sírva mondtam el, mert arra akartam kérni, hogy még ne feküdjünk le egymással, mert terápia közben vagyok, és nem túl jó passzban. Megértő volt, aztán a végén közölte, hogy ő egy nagyon türelmetlen és egoista ember.
Azóta is találkozunk, és valóban semmi jelét nem mutatja a türelemnek, hanem minél jobban erőlteti és hangsúlyozza a dolgokat.
Szerintetek ezt minek tudjam be? Nem megértésnek, vagy esetleg valami másnak. Annyira padlón vagyok. Hogy állandóan én értsek meg mindenkit és engem meg senki. Pedig csak időt kértem...

karácsony írta: Tényleg ezt is megfogalmazta. Több ilyen cikk kellene, és nem ez a csócsálás, vagy kínálás.

Na, valószínűleg én is kihagyom a Pólus ajánlatát...

Nálam meg a coming out óta van káosz. Minden előjött. A pasim sírt és puszilt és ölelt, pedig csak annyit mondtam, hogy az apám molesztált, azt is sírva mondtam el, mert arra akartam kérni, hogy még ne feküdjünk le egymással, mert terápia közben vagyok, és nem túl jó passzban. Megértő volt, aztán a végén közölte, hogy ő egy nagyon türelmetlen és egoista ember.
Azóta is találkozunk, és valóban semmi jelét nem mutatja a türelemnek, hanem minél jobban erőlteti és hangsúlyozza a dolgokat.
Szerintetek ezt minek tudjam be? Nem megértésnek, vagy esetleg valami másnak. Annyira padlón vagyok. Hogy állandóan én értsek meg mindenkit és engem meg senki. Pedig csak időt kértem...

Az, hogy azt mondta megértette, az nem jelenti azt, hogy úgy is van. Nem olyan könnyű dolog az…

Nálunk is pocsékul sikerült a coming out, jó sok időbe került, mire úgy ahogy a helyükre kerültek a dolgok. De: nem gondolom, hogy megért, pedig a sokadik évet húzzuk le együtt. Inkább csak elfogad olyannak, amilyen vagyok, de érteni szerintem nem igazán érti.
Egy biztos: ha nem állsz rá készen, ne tedd meg! Ha szeret, megvár. Lehet, hogy türelmetlenkedik közben, de megvár. Mi három évig nem voltunk együtt úgy, hogy majdnem minden este egy ágyban aludtunk. Nem mondom, hogy nem volt türelmetlen, hogy nem volt feszültség… Nem egyszer, és nem kétszer játszottuk le, a „de ha régebben igen, akkor most miért nem…” és a „most akkor ez meddig lesz így…” kezdetű csatánkat.
Sajnos hajlamosak vagyunk arra – legalábbis én biztosan az voltam (szeretem azt hinni, hogy voltam és nem vagyok) -, hogy beadjuk a derekunkat ilyenkor, mert a szeretetnek ugye „ára” van… De ez nem így van. Ha nem akarod, akkor nem kell!

Tisztelt Karácsony. Férfi szemmel, hangsúlyozom, férfi szemmel, de persze abszulult úgy, hogy semmi közöm véleményt mondani, de nem lehet, hogy az ön szavajárásával, a barátja egy "Faszfej"?