Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Hú Nyugodt,le a kalappal! Nagyon köszönjük az időt,amit erre szántál! Sokat tettél mindannyiunkért!

Gondolom semmi pénz nincs kampány célra,de elkezdtem gondolkozni az óriásplakátjainkon. Fekete alapon szürke, vagy szürke alapon fekete betűk, a kép sarkában 1 felhajtott szoknyájú Barbie-baba hever a földön.

És egyszerű kijelentések lennének ráírva. Mint például : A gyermekkori szexuális abúzust (nem emlékszem pontosan a számra) 90%-ban a gyermek családtagja követi el. Csillagozott rész lenne,hogy mekkora mennyiségű minta alapján jelentjük ezt ki. Vagy : A gyermekkori szexuális abúzus nagyban befolyásolja a későbbi mentális és fizikai egészséget. A másik sarokban,pedig beszéljrola honlap cím és esetleg 1 hívható segélyvonal.

Ez még csak álmodozás,de ki tudja,lehet lesz rá lehetőségünk.

Angyalka, mi van veled mostanában? Rég írtál. Vagy csak elkerültük egymást?

Érdekesség: A nemi erőszakot átéltek védőszentje Szent Ágnes. Akár vallásos vagy,akár nem, kérjétek a segítségét! Biztos segíteni fog!

Jé,lehet nem véletlen vesznek Ágik körbe?

TELLTHETRUTH írta: Érdekesség: A nemi erőszakot átéltek védőszentje Szent Ágnes. Akár vallásos vagy,akár nem, kérjétek a segítségét! Biztos segíteni fog!

Ugye csak viccelsz?

A jelenlegi pszichológusom is Ágnes.
Köszi az infót!

Sziasztok,úgy elvagyok keseredve,segítsetek, írtam nektek hogy egy héttel ezelőtti hétvégén elindult valami, egy féfi olyan érzéseket ébresztett bennem ,amit már nagyon régen éreztem(csillagok nézése, összebújva alvás,mókus etetés, ágyba reggeli) most szegény beteg,én tettem lépéseket felé,amúgy kölcsönösnek éreztem ami elkezdődött köztünk, azóta semmi,tudom hogy türelmesnek kell lennem ,csak annyira régen éreztem hasonlót,meg a legelején elmondtam neki a velem történteket és mondta hogy ő türelmes lesz velem, vár rám ha én is várok rá.Még nincs veszve semmi,ugye, Csak várjam meg míg meggyógyul? Küldtem neki egy képeslapot,meg egy smst hogy aggódom érte

Ez annyira jó lehet, szurkolok nektek. Nehéz ilyenkor felülkerekedni az érzéseinken. Gondolom ha beteg csak várnod kell, hogy kicsit jobban legyen. Ami viszont egyáltalán nem könnyű, ez a bizonytalanság. Azért bízom benne, hogy tényleg csak beteg, azért nem reagál. Nagyon jó lenne pozitív fejleményt olvasni.
Majd írj hogy mi van veletek? Semmit nem reagált? Esetleg meg tudnád látogatni, vagy ez még nem jöhet szóba?

Igen,én is ebben bízok én is,hogy csak beteg és azért nem reagál,majd meggyógyul,tényleg nagyon rámenősnek se akarok lenni, eleve távkapcsolat lenne,és pont mentem volna hozzá,mikor hívott hogy nagyon rosszul van és halasszuk el,nem akar megfertőzni.Igen ez a bbizonytalanság rossz, bár gondolom ez minden kezdődő kapcsolatba benne van.Mindenképp irok majd hogy hogy alakul.Köszönöm a szorítást Ági 40:)

rini írta: Sziasztok,úgy elvagyok keseredve,segítsetek, írtam nektek hogy egy héttel ezelőtti hétvégén elindult valami, egy féfi olyan érzéseket ébresztett bennem ,amit már nagyon régen éreztem(csillagok nézése, összebújva alvás,mókus etetés, ágyba reggeli) most szegény beteg,én tettem lépéseket felé,amúgy kölcsönösnek éreztem ami elkezdődött köztünk, azóta semmi,tudom hogy türelmesnek kell lennem ,csak annyira régen éreztem hasonlót,meg a legelején elmondtam neki a velem történteket és mondta hogy ő türelmes lesz velem, vár rám ha én is várok rá.Még nincs veszve semmi,ugye, Csak várjam meg míg meggyógyul? Küldtem neki egy képeslapot,meg egy smst hogy aggódom érte

Kedves Rini, én pont ezen gondolkozom most, hogy melyik a jobb, elmondani az elején, hogy mi történt velem, vagy tényleg megvárni, amíg valami mélyebb dolog kialakul. De addig hazugnak érzem magam. Én is próbáltam ismerkedni neten, és én is elmondtam, hogy kb. mire számíthat, aztán meg utána nem jelentkezett. De most ez már egy másik, akivel a harmadik randira készülök, de tök gáznak érzem, hogy tudom, hogy mi mennyire lesz nehéz, és akkor még nem is hallotta a dolgok okát...és végig tudom, és majd elmondom, és aztán meg lelép. Ha meg várok, végig izgulhatok azon, hogy majd mit fog szólni. Én meg ezen szenvedek, hogy hogy engedjek így bárkit közel magamhoz. Mennyi idő múlva mondtad el neki? Amúgy ez tök jó, hogy így beígérte, hogy türelmes lesz veled, szurkolok! Tök jó hír!

Hát ez az egész olyan nehéz ügy. Szerintem szépen csináltad. Nekem csak elvetemült verseim vannak, de már jelezte, hogy azokhoz annyira nem ért... Süni nem tudom mennyire árulnál el kulissza titkot, ha válaszolnál. De Te hogyan tudtad leküzdeni magadban a félelmeidet, mármint a testi közeledést illetően. Hogyan tudtad kezelni magadban, hogy ne mondjuk erőszaknak éld meg, nem tudom pontosan megfogalmazni. Hogyan tudtad magadtól elkülöníteni a testi intimitást a súlyos traumáidtól? Nekem megérintette a hátam, és összerezzentem, de utána jól esett, viszont elkezdtem kavarogni mélyen bent, és ez a kettősség nem tudom, mennyire normális. Ezért sem szeretném magam megjátszani, mert önmagam ellen teszek, és ellene is, mert rám hát pazarolja az idejét.

Karácsony, ezen én is tök sokat gondolkoztam,hogy így hogy a francba tudok bárkit közel engedni magamhoz.Mi eddig csak 2,5 napot voltunk eggyütt,és ebből első este nem voltam szomjas, amúgy kolléganőm rokona,és második este már az ő ágyába aludtam,felévredtünk hajnalba, beszélgettünk csomó mindenről és feljött amúgy én mindig tiszta lappal indítok,mindig a legelején mondom el, mondjuk ez lehet hogy hiba, most vasárnap reggel óta semmi életjel, de tudom türelmesnek kell lennem.Csak annyira félek attól hogy ne az legyen mint 7 éve,hogy beleszeretek valakibe,és eltűnik mint szürke szamár a ködbe.Nekem a testiséggel érdekes a kapcsolatom, sokkal könnyebben odadobom,(mondom ezt úgy hogy 23 évesen, az erőszak kapcsán vesztettem el a szűzességem, egy pszichológus szerint túl hamar akarok, túl szoros közelséget,amitől a pasik megijednek. de a csókólózás pl sose ment azt túl intimnek érzem.Tudom a prostik se csókolóznak,pont az intimitás miatt.Sok minden kavarog bennem és ma kifejezetten sírós vagyok.

Közbe jelentkezett.Érdekes utána olvastam a távkapcsolatoknak hogy mennyi sírással járhat, ugyanakkor kötödési problémás esetbe(mint pl nálam van) kifejezetten javasolják.Tényleg réen éreztem azt hogy valakiért aggódok, féltem, telefonommel kelek fekszek mikor korábban ez abszólút nem volt nekem fontos.

rini írta: Karácsony, ezen én is tök sokat gondolkoztam,hogy így hogy a francba tudok bárkit közel engedni magamhoz.Mi eddig csak 2,5 napot voltunk eggyütt,és ebből első este nem voltam szomjas, amúgy kolléganőm rokona,és második este már az ő ágyába aludtam,felévredtünk hajnalba, beszélgettünk csomó mindenről és feljött amúgy én mindig tiszta lappal indítok,mindig a legelején mondom el, mondjuk ez lehet hogy hiba, most vasárnap reggel óta semmi életjel, de tudom türelmesnek kell lennem.Csak annyira félek attól hogy ne az legyen mint 7 éve,hogy beleszeretek valakibe,és eltűnik mint szürke szamár a ködbe.Nekem a testiséggel érdekes a kapcsolatom, sokkal könnyebben odadobom,(mondom ezt úgy hogy 23 évesen, az erőszak kapcsán vesztettem el a szűzességem, egy pszichológus szerint túl hamar akarok, túl szoros közelséget,amitől a pasik megijednek. de a csókólózás pl sose ment azt túl intimnek érzem.Tudom a prostik se csókolóznak,pont az intimitás miatt.Sok minden kavarog bennem és ma kifejezetten sírós vagyok.

Ha a kolléganőd rokona, akkor csak nem lépne le csak úgy, egy szó nélkül. Igen, könnyű mondani, hogy ne akarjunk túl hamar, várjunk, mikor ott belülről minél előbb elébe akarunk kerülni a dolgoknak, hogy lássuk, kudarcot vallunk-e vagy sem.
Ezt a prosti csókolózós dolgot nem tudtam. Én is hallottam már olyan fiúról is, aki nem akart csókolózni, mert az túl intim, pedig az még annyira nem az, talán valaminek a megpecsételése, egy kapcsolatnak? Alicia írt a távkapcsolatos dologról, nem tudom, miért írják, hogy a kötődési zavarosoknak az jó, mert se veled se nélküled?

süni írta: Kedves Karácsony!
Nem volt könnyű. Az előző férjemmel egy kocsmában jöttem össze, részegen. 13 évig éltünk együtt, de már a házasságunkat sem háltuk el. Ez túl bonyolult, és hosszú lenne, de ez a lényeg, 12 évig testvérként éltünk egymás mellett. Aztán elhagytam, 4 évig egyedül éltem. Bipoláris voltam, néha érdekelt a szex, de többnyire nem. Amikor érdekelt, megoldottam magam. Aztán már nem szedtem a gyógyszereket, terápiára jártam, és megismerkedtem a férjemmel. Tudtam, hogy a szexualitás gondot fog okozni, bizonyos helyetek undort keltenek bennem a mai napig is. De azokat elkerülöm, a férjem tudja miért, és így nincs gond. A pszichológusom nélkül nem ment volna, óriási segítséget adott pusztán azzal, hogy meghallgatott, tanácsot adott.
Az én pszichológusom férfi, de szerencsére sosem kötődtem hozzá úgy, ahogy olvasom itt a fórumon. Az első ülés alkalmával megkérdezte, hogy menni fog-e, de nem zavart, mert velem egyidős. Egy idős, ősz hajú pszichológussal (mint az "apám"), nem ment volna. Nekem azért is szerencsém volt (van), mert az ESZTER Ambulanciára jártam, szakértő kezekbe kerültem. A zárt osztály után javasolta a az ottani pszichiáter, hogy keressem meg őket. Életem végéig hálás leszek az alapítványnak, hogy adtak egy élhető életet.

--

Köszi Süni, így végül is annyiban megnyugodtam, hogy ezen olyan sokat nem lehet változtatni, és a másik fél elfogadására kell építkezni, már csak azt kell tudni, van-e még ilyen ebben a metroszexuális világban. Én férfi pszichológusnál el nem tudnám magam képzelni, de azt hiszem így is jó kezekben vagyok, én is, biztos ez is számít...