Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Anoni Mara írta: Ági, mi újság azóta?

Hajnalka, hova tűntél? Legutóbb elég rossz passzban voltál...Adj hírt magadról.

Megvagyok, köszönöm, hogy érdeklődsz, nagyon jólesik.
Csak ma van a házassági évfordulónk, férjem is szabadságon van, a héten még én is, ezért kevesebbet netezek.

Kedves Mara!
Köszönöm az érdeklődést. Csak annyi történt, hogy megkérdeztem a párom nem sokkolta-e amit mondtam, Mondta, hogy nem. De azért kérdezte, hogy meddig fogok járni, reméli nem sokáig, A pszichológusom meg azt mondta, hogy mikor elmondtam neki, hogy mi a problémám, nem úgy látta, hogy ez nekem nagy probléma lenne. Úgyhogy most nem tudom. Talán nekik van igazuk és túlreagálom ezt egy kicsit. Vagy a másik véglet, hogy egyszerűen nem tudom magamat megértetni a környezetemmel. Volt egy olyan álmom, hogy feküdtem a földön, és bár nyitva volt a szeme, de nem tudtam se beszélni sem mozdulni. Mindenki csak elment mellettem, azt hitték ez jó nekem, mert hát nyitva volt a szemem. De nem tudtam szólni, hogy igazából fel akarok állni, csak nem tudok mozdulni. És senki nem vette észre, hogy baj van.A végén arra keltem fel, hogy sírok.

Ági,, lehet, hogy az érzelmeid le vannak blokkolva, azért nem látja a pszichológus, amit látnia kellene.

Hajnalkám, örülök, hogy jól vagy. Lányoddal is rendben vannak a dolgok?

Ági, ez az álom sokat mond... És az is, mikor azt írod: "lehet, hogy túlreagálom a dolgot". Jelentkezzen a fórumozók közül az, aki ezt még nem gondolta még ezt... Ez egy természetes reakció, hogy kisebbíteni akarjuk az abúzus hatását az életünkre.
Viszont nem szeretem, amit a pszichológus mondott neked. Mindenképpen térjél ki rá legközelebb, jól értetted-e. Ő mondta-e így, vagy ez csak a te interpretációt? (Én ez utóbbira tippelek...)

Meg meséld el az álmodat is, neki is.

Ági, nekem az anyám álmodott rólam nagyon hasonlót, és elmesélte. (Igyekezett azért a maga módján jó anya lenni..) Biztos,hogy ez nagyon fontos álom.

Köszönöm a hozzászólásotokat. Most nem igazán tudok mit mondani. Fáradt vagyok már!

Ági pihizz akkor!
Amúgy nekem is volt egy hasonló álmom mikor reménytelenül szerelmes voltam egy mozgássérült srácba akiről már írtam nektek, azt álmodtam hogy valaki bántani akar, kirabolni, segítségért akartam kiáltani, de nem volt hangom, megmozdulni nem tudtam,majd belerúgtam a támadóm lábába ez olyan jól sikerült hogy belerúgtam a kanapéba meg a falba(vendégségbe voltam és féltem hogy felébresztem a háziakat) Utólag világított rá egy ismerősöm hogy milyen érdekes hogy a lábába rúgtam.
Amúgy egész nap a tegnap eltűnt lány járt a fejembe akit bemondtak a hiradóba hogy eltűnt és mára megkerült és hogy most nyáron érte valami nagy trauma, mikor ilyenről hallok, az első gondolatom hogy megerőszakolták,csak magamból indulok ki, vagy rávetítem a velem történteket?

Nekem is ez jutott rögtön az eszembe!

Vajon miért ez az első gondolatunk?Ez is egy sajátosságunk lehet?

Anoni Mara írta: Hajnalkám, örülök, hogy jól vagy. Lányoddal is rendben vannak a dolgok?

Jelenleg a főiskolát intézi (felvették), így most éppen nem ér rá magán gondolkozni. De azt hiszem, sokkal inkább az lehet, hogy az én hangulataimat, érzéseimet veszi át, akár pszichoszomatikusan is.

Holnap 18 órakor leszek a Klubrádióban.

Anoni Mara írta: Holnap 18 órakor leszek a Klubrádióban.

Ó, erről lemaradtam. Utólag meg lehet hallgatni valahol?

Szomorúan olvasom az utolsó hozzászólásokat a „fiú áldozatok” című topicban, amiben arról írtok, hogy mik hangzottak el a rádióban a gólyatáborban megerőszakolt lány kapcsán. ( m.nol.hu/belfold/a-megeroszakolt-lanyon-...ing-show-ban-1483611 )
Szeretnék megosztani veletek valamit, de nem akartam oda írni, mert nem oda való…
A rádióban elhangzottak nagyon feldühítettek. Már így leírva is nagyon durva, nem biztos, hogy vissza merem hallgatni, nehogy még a mostaninál is jobban kinyíljon a bicska a zsebemben.
Pár hete egyik reggel munkába igyekezve rádiót hallgattam, talán ugyanezt a reggeli műsort (bár nem mernék megesküdni rá, de nagyon úgy rémlik, hogy ugyanez a rádió és ezek a műsorvezetők voltak).
Egy téma kapcsán a következő mondat hangzott el az egyik műsorvezető szájából: „Egy lány egyedül mindenhol veszélyben van.”
Gyorsan fel is jegyeztem magamnak, mert nem hittem a fülemnek. Gondoltam kiírom ide, de végül nem akartam vitát robbantani, de most mégis megteszem.
Azt hiszem ez a baj! A fenti mondat, hogy ezt olyan természetességgel mondták, mintha csak arról beszélnénk, hogy „kék az ég”. Komolyan ez az elfogadott, ez a normális, hogy a férfiak azt gondolják, hogy egy nőnek mindenhol veszélyben kell éreznie magát…?!
Ez így normális? Mert szerintem nagyon beteg ez a világ…
Amíg ez folyik a médiából, nincs itt sok remény a változásra… Szomorú…

Hajnalkám írta:

Anoni Mara írta: Holnap 18 órakor leszek a Klubrádióban.

Ó, erről lemaradtam. Utólag meg lehet hallgatni valahol?

Én is nagyon szívesen meghallgatnám! Van rá lehetőség valahol, valamilyen formában?