Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Akkor jó, kedves Mara, ha számodra nem voltam bántó! Örülök neki, és olyan jó idejönni közétek!

Rámjött a szómenés:)

akkor beszélj, írj!

rini írta: Rámjött a szómenés:)

Nem baj az.

Ezt láttátok már? www.nlcafe.hu/ezvan/20140730/pedofil-sze...-gyerekek-elkovetok/

Sajnos ez engem nagyon megrémiszt. Ekkora nyilvánosságot nem szerettem volna. Már a múltkori idézeten is kiakadtam, és most megint. Nagyon félek, hogy beazonosítanak, azt nem bírnám ki. Azt is tudom, hogy ez egy nyilvános oldal, meg talán jó ha erről tudnak az emberek, mert aki hasonló helyzetben van az látja, hogy nincs egyedül. De aki nem élte át az kívülről mond véleményt, és nem érthet semmit az egészből. Már ez is fájó, hogy lehetséges elkövető, meg Lehetséges bizonyítékként csupán az áldozatok beszámolói szolgálnak. Minden szó fájdalmat okoz bennem, és annyi év hallgatás után mikor végre magamnak is bevallom a dolgot, most elbizonytalanodom, hogy talán jobb lett volna ha mégsem írom ide le. Esetleg lehetne, hogy valahogy a nevemet, ami alatt a történetem fut, meg a profilomon is megváltoztassam? Akkor sokkal nyugodtabb lennék?

Ági, senki nem fog senkit felismerni, csupa általánosság van itt. Kérheted a neved megváltoztatását, át lehet írni a történetnél is. Ha a profilodban kéred, akkor viszont nem fognak a régi fórumozók beazonosítani, szerintem kár lenne.
Ez a honlap az áldozatokért jött létre. És az is az áldozatok érdekeit szolgálja, hogy a nyilvánosság elkezdett erről beszélni, nem is tudod, mekkora lépés ez. A célunk, hogy ne legyen többé a szexuális abúzus tabu, az áldozatoknak ne kelljen szégyellniük magukat.
Mindig nagyon vigyázunk, hogy semmiféle személyes információ ne menjen ki, és határozottan elutasítjuk a sajtó minden olyan kérését, amikor egyes áldozatokkal szeretnének beszélni. (Ez az újságíró is szeretett volna több adatot gyűjteni az elkövetőkről, de megmondtuk neki, hogy ebben nem segíthetünk, és ő ezt el is fogadta.)
Ennek az oldalnak hatalmas híre van már. Volt olyan, hogy egy nap alatt 8000 látogatónk volt. Aki akarja, így is, úgy is megtalálja. Az elkövetők szerintem mindent elkövettek, hogy ők elfelejtsék a történteket. Sok hozzátartozó is ezt a módszert választja, gyakran önvédelemből. Nem hinném, hogy tartani kéne a lelepleződéstől. Nyugi.

Még valami, amit az előbb elfelejtettem. Mikor mindenki a Sipos Pál ügyön rugózott, mélységes fájdalomként éltem meg, hogy veletek, akiknek volt bátorságotok megírni a történeteteket, senki nem foglalkozott, mert nem volt elég jó címlapsztori. A legtöbb sajtóorgánum a mi pszichológus szakértőnket, jogászunkat interjúvolta meg, anélkül, hogy szó esett volna az itt lévő, közel 150 történetről. Végre volt egy újságíró, aki átlátta: nem csak Sipos Pál van a világon. Nagyon fontos ez nekünk, áldozatoknak. És fontos azoknak is, akik nem tudták még megírni, mi történt velük. Bátorságot ad nekik, és mintát: nem kell egy életet leélni úgy, hogy senkivel nem osztjuk meg a terhet. Fontos üzenete van annak is, hogy egy anonim történetnek, egy anonim vallomásnak is lehet ugyanolyan ereje, értéke, mint egy névvel vállaltak. Próbáld meg így nézni a dolgokat.

Rendben értem én. Csak nem tudom hogy viselném, ha valahol viszont látnám az írásomat. Mikor először beszéltem erről a pszichológusomnak, másnap az utcán úgy éreztem mindenki engem néz, mert megtudták a titkomat. Én erről még senki másnak nem beszéltem, és mikor itt megírtam nem gondoltam át, hogy ezt bárki is olvashatja.
Azért kicsit megnyugtattál, és talán ez nekem egy lépés előre. Igazából titkon remélem, hogy egyszer a férjem elolvassa, mert már többször próbáltam ezt elmondani neki, de még nem sikerült.

Persze, ez a kettős érzés is annyira a sajátunk, nem? Az egyik feled akarja, hogy tudják, a másik meg titkolná... Hidd el, ez a lelepleződéstől való félelem a gyerekkorból táplálkozik, és nincs köze a realitáshoz.
Mikor megjelent a könyvem, és másnap dolgozni mentem, úgy éreztem, mindenki engem néz, hogy látszik rajtam, rám van írva... Azóta szétnyilatkoztam a sajtót, voltam tévében, rádióban, mégis elmaradt a lelepleződés. Közben tudom, hogy folyamatosan játszom a tűzzel, legalább anyám tudja meg, hogy megjelent ez a könyv. De ő úgy védekezik, hogy becsukja a szemét. A múltkor a 168 órában 4 oldal volt a beszéljróla oldalról, Anoni Maráról. Ott ült a kezében az újsággal, lazán átlapozta azt a négy oldalt. Nem akarja tudni.

igen Anoni Mara,az olyan emberi reakció,hogy nem akarja tudni,nekem is anyum ugyanilyen,mikor tavaly februárba elmondtam neki hogy megerőszakoltak,bár nem is akartam igazából,de pontosan reagált rá ahogy gondoltam egyszerűen nem akar tudni róla, amiről nem beszélünk az nincs,ilyen struccpolitika.(Ez a biztos én vagyok a hibás,hgy ez megtörtént meg társai)Meg a másik mikor méhgyulladásom volt,hogy nekem nem lehet az,mert még nem szültem,simán felülbírálta volna az orvost aki megvizsgált(így védekeztem szerintem az exkapcsolatom ellen,hogyinkább begyullasztottam a méhem csak szexelni ne kelljen,amúgy a folyamatos a nőgyógyis gonjaima mai napig nem múltak még el)

Na, szuper! Képzeljétek, múltkor megtalált a facén az unokahúgom, akinek az apja abuzált, írtam is róla. Tegnap meg bejelölt a felesége is. Szuper ez a facebook. Ha nem jelölöm vissza, az gáz. Nagyon remélem, hogy a nagybátyám nem fog regisztrálni a facebookra. Semmi kedvem vele jópofizni.

Hajnalkám, jelöld vissza, és utána rögtön tiltsd le. Ebből ő csak annyit lát, hogy visszajelölted.

Kedves gyógyuló Sorstársaim!

Lehet, hogy egy hétig nem leszek net közelben, de jó helyen leszek, ahol olyan dolgok lesznek, amik segítik majd a gyógyulásom.

Szerettem volna megosztani Veletek, hogy Egyszer története hogy hatott rám:

Eszembe juttatott egy történetet, amikor gondatlan voltam az egyik gyerekemmel. Semmi baja nem lett hála Istennek, de nekem nagyon fájt, hogy lehetett volna komolyabb baj is miattam.

Elképzeltem meditációban, hogy odahívom magamhoz az akkori énemet. Hagyom, hogy kisírja magát a vállamon tette feletti fájdalmában, aztán megbeszéltem vele, hogy ő akkor erre volt csak képes, mert annyi bánata, baja volt. (Tehát megbocsájtottam neki.) Magamhoz öleltem, eggyé váltam vele, hogy gyógyuljon meg a jelenlegi már egészségesebb énem által, jelenlegi bölcsességem által. Utána odahívtuk az ártatlan kicsikémet, együtt öleltük, szeretgettük..
(Nekem ott van mindig Jézus is ilyenkor. Az könyvekben olvasottak , (vagy agykontroll alapján is) behelyettesíthető bármilyen hiteles tekintélyszeméllyel, akiben feltétlenül megbízik az ember, akinek a jelenléte gyógyulásunkat segíti, és támogatja.)

Én hiszem, hogy ez is egyik formája a gyógyulásnak, és a tudat alatt hatnak. Tapasztalom, mert ha elő is jönnek később ugyan ezek, már nem olyan intenzitással.

Az elfogadni lehet, túllépni rajta nem c. topicban a végén írok ennek a technikának (szerintem) tudományos megalapozását tartalmazó könyvekről.

Persze, ha Nektek ez meredek, hagyjátok a csudába!!

Minden esetre, ha nem tudok itt írni egy hétig, szeretettel gondolok Rátok addig is!
(Még reggelig itthon vagyok.)

Anoni Mara írta: Hajnalkám, jelöld vissza, és utána rögtön tiltsd le. Ebből ő csak annyit lát, hogy visszajelölted.

Vele amúgy nincs semmi bajom, mindig is szimpatikus volt. A nagybátyám még egyelőre nem regisztrált. Csak kicsit elakadt a levegő tegnap, amikor felmentem a facéra, és ott láttam a családi fotót: nagybátyám, a felesége és az unoka. Utána meg a bejelölés.