Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Mara, a könyvedben írod, hogy a férjedet meglepte az, hogy mi történt veled. Ezek szerint korábban nem mondtad el neki se?

A másik, amit kérdezni szeretnék, hogy a tanítványaiddal változott a kapcsolatod, amióta terápiára jártál? (Már ha még mindig tanítasz.) Egyszer azt olvastam, hogy sokan választanak olyan foglalkozást az abúzus áldozatai közül, ahol gyerekekkel, emberekkel foglalkozhatnak.
Na és észreveszed, ha egy tanítványodnak ilyen tünetei vannak?

A férjemnek már korábban, a házasságunk elején mondtam valami rövidet az abúzusról, ám furcsa mód erre a beszélgetésre csak ő emlékszik... A terápia felénél tarthattam, ő még mindig azt ismételgette, hogy kizárólag anyám az oka annak, hogy terápiába járok. Ez egy védekezés volt nála, de szép lassan az értésére adtam, hogy van itt más is. Eleinte nagyon nehezére esett, hogy meghallgasson, a történet részleteit pedig csak a könyvemből (a kéziratból) tudta meg.

Nem tudom, a pályaválasztásomnak van-e köze az abúzushoz. Talán nincs, de érdekes, hogy van erről valamiféle kimutatás. Én még nem hallottam erről. Nem tudom, észreveszem-e, ha a tanítványaimnak ilyen tünetei vannak. Nagyon nehéz ez, mert az sem jó, ha rájuk vetítem azt, ami velem történt. Ugyanakkor, ha a számokat nézem.... nyilván ment már át a kezem között több áldozat is. És ahogy mondod, nehéz ilyenkor jól reagálni. A múltkor azt mondja egy lány (17 éves): "apámnak azért van baja a barátommal, mert nem akarja, hogy más férfi legyen az életemben, mint ő." Na, erre mit kell lépni?

olvastátok amit én is olvastam a moderátori üziben,hogy fognap telepíteni olyan progit,hogy lehessen egymásnak privit küldeni én így szeretlek titeket

Olvastam. Már nagyon várom

Tudnátok segíteni? Moderátoroknak milyen címre lehet írni? Köszönöm.

anonim@beszeljrola.hu

Ocsisajt írta: anonim@beszeljrola.hu

Köszönöm szépen Ocsisajt.

Anoni Mara írta: A férjemnek már korábban, a házasságunk elején mondtam valami rövidet az abúzusról, ám furcsa mód erre a beszélgetésre csak ő emlékszik... A terápia felénél tarthattam, ő még mindig azt ismételgette, hogy kizárólag anyám az oka annak, hogy terápiába járok. Ez egy védekezés volt nála, de szép lassan az értésére adtam, hogy van itt más is. Eleinte nagyon nehezére esett, hogy meghallgasson, a történet részleteit pedig csak a könyvemből (a kéziratból) tudta meg.

Nem tudom, a pályaválasztásomnak van-e köze az abúzushoz. Talán nincs, de érdekes, hogy van erről valamiféle kimutatás. Én még nem hallottam erről. Nem tudom, észreveszem-e, ha a tanítványaimnak ilyen tünetei vannak. Nagyon nehéz ez, mert az sem jó, ha rájuk vetítem azt, ami velem történt. Ugyanakkor, ha a számokat nézem.... nyilván ment már át a kezem között több áldozat is. És ahogy mondod, nehéz ilyenkor jól reagálni. A múltkor azt mondja egy lány (17 éves): "apámnak azért van baja a barátommal, mert nem akarja, hogy más férfi legyen az életemben, mint ő." Na, erre mit kell lépni?

Ami a tanítványodat illeti: én azért rákérdeznék, mire gondol, főleg, ha észreveszel tüneteket is. Ha már megbízott annyira benned, hogy ezt megosztotta veled. Talán jelezni akar ezzel. Nem tudom.

Sziasztok!
Soha nem gondoltam, hogy én áldozat lennék. De ráakadtam erre az oldalra és döbbenten olvastam a szexuális abúzus meghatározását. Atyaisten! Lehet, hogy az a bajom, ami gyerekkoromban történt velem?! Én eddig nem éreztem, hogy trauma ért volna, csak egyszerűen szégyenlem magam, mert nem helyes, amit tettem, és kész. Mégis áldozat lennék? Ezek szerint az elmúlt röpke huszonakárhány évben átélt depresszió, pánik, a folyamatos minden miatti aggódás, a rémálmok, a gyerekeim ilyen szintű féltése, az általam perverznek titulált gondolataim, az öngyilkossági gondolatok, a gyógyszerek és pszichiátriai kezelések, a szexuális problémák, a... minden egy eseménynek köszönhető?! Tény és való, hogy soha senkinek sem meséltem el a történetet, mert éreztem, hogy nem helyén való, de ezek szerint ez ennyire számít? Teljesen le vagyok döbbenve, és tanácstalan vagyok. Most akkor hogyan tovább, mit csináljak?

Átgondoltam. Nem egy folyamatos történés volt az én életemben egy személlyel, hanem sokszor különböző személyekkel ismerőssel, idegennel, verbálisan és tevőlegesen egyaránt . Teljesen össze vagyok zavarodva.

Peterina írta: Sziasztok!
Soha nem gondoltam, hogy én áldozat lennék. De ráakadtam erre az oldalra és döbbenten olvastam a szexuális abúzus meghatározását. Atyaisten! Lehet, hogy az a bajom, ami gyerekkoromban történt velem?! Én eddig nem éreztem, hogy trauma ért volna, csak egyszerűen szégyenlem magam, mert nem helyes, amit tettem, és kész. Mégis áldozat lennék? Ezek szerint az elmúlt röpke huszonakárhány évben átélt depresszió, pánik, a folyamatos minden miatti aggódás, a rémálmok, a gyerekeim ilyen szintű féltése, az általam perverznek titulált gondolataim, az öngyilkossági gondolatok, a gyógyszerek és pszichiátriai kezelések, a szexuális problémák, a... minden egy eseménynek köszönhető?! Tény és való, hogy soha senkinek sem meséltem el a történetet, mert éreztem, hogy nem helyén való, de ezek szerint ez ennyire számít? Teljesen le vagyok döbbenve, és tanácstalan vagyok. Most akkor hogyan tovább, mit csináljak?

Kedves Peterina!
Ez a felismerés kínja, ami a gyógyulásnak a kapuja. Sok erőt és kitartást kívánok Neked!

Igen, a sok tünet után előbukkan az ok, aztán lassan az összefüggéseket is felismeri az ember. Majd megoldások jönnek mennek. hol jobb, hol rosszabb. Ez egy ilyen folyamat. Sok erőt és kitartást kívánok én is. a végén jobb lesz minden!!!

Kedves Peterina!
Én is úgy gondolom, mint Angyalka. Én épp kineziológiára kezdtem járni, mert az Eszter Ambulancián sorban állok. (A kinezt meg ingyen kapom, mert a barátnőm...)

Először csak a zavar van, aztán elkezd összeállni a kép. Ide mindig jöhetsz, sokan megértünk. Szerintem mondhatom a többiek nevében is, hogy szeretettel várunk.

Kedves Mara!

Lehet, hogy mivel még nem olvastam a könyvedet, (szándékomban van), nem tudok eléggé árnyaltan reagálni Rád, időnként kategorikus vagyok, kijelentek... stb. A riportot olvastam Veled, örülök, hogy volt ilyen lehetőség is.
Szóval, bocs, ha ilyet tapasztaltál tőlem, igyekszem! Pedig kedvellek Téged is, örülök, hogy találkozhatok itt Veled, meg a többiekkel is!

Alicia, semmiféle konfliktusra nem emlékszem közöttünk!