Sziasztok, olvasom az oldalt, nagyon súlyos történetek vannak errefelé, és megkapó az őszinteség.
Az én esetemben fogalmam sincs, miről van szó, ezért nem történetet írok, csak megkérdezem ezen a helyen - nem múlik, lassan harminc éve már pedig.
15 éves lányként lányosztályba jártam, és lett egy nagyon jó barátnőm. előzőleg nemigen volt ilyen szoros kapcsolatom, tényleg mindent-mindent megbeszéltünk. és nagyon boldog voltam, hogy van egy ilyen az életemben. az én családi helyzetem rendezettebb volt az övénél, náluk különváltan éltek, ő az anyjával, a bátyja az apjával (aki alkoholista volt, és emiatt váltak el a szülők, bár a kapcsolat megmaradt, anyuka járt az apukához és a fiához, de a hétköznapokban külön voltak). egy vízitúrán a sátorban éjjel elkezdett simogatni, mert valamiért (már nem emlékszem, ekkor már 16 körül voltam, nem volt még szexuális kapcsolatom, csókolóztam már fiúval korábban, volt 14 évesen egy nagy szerelmem, de még nem érintettek meg soha) sírtam, szomorú voltam - talán valami vélt vagy valós sérelmemről volt szó, nem tudom. vigasztalólag simogatott, én lassan lenyugodtam, és elkezdett az egész nagyon furcsa lenni, úgy éreztem, hogy ez most valami más, még sosem éreztem korábban semmi hasonlót. a mellem közé nyúlt, én hagytam, de közben az dübörgött az agyamban, hogy mi barátnők vagyunk, ez nem lehet az, amit gondolok, ilyen nincsen. mikor a keze a lábam közé ért, iszonyúan megrémültem, ki akartam szabadulni a sátorból, és otthagytam. nagyon rosszul éreztem magam, sírtam, utánamjött, vigasztalt, bocsánatot kért, ígérte, hogy soha többé nem fordul ez elő.
ami ez után következett, arra nem emlékszem. többször jártam pszichológusnál azóta, mindig fel is jött a téma. szerelmi viszonyba kezdtünk, de hogy hogyan, azt nem tudom, egyszerűen kiesett az ez utáni időszak, hogy hogyan történt az, hogy 3 éven át titokban szerelmesek voltunk. nyilván volt, aki erre rájött - az anyukája egyszer ránknyitott, amikor csókolóztunk, és sztem nyilvánvalóan pletykáltak rólunk az osztályban. anyukám is gyanakodott, de én letagadtam mindent. az emlékeim erről az időszakról hiányosak. abban sem vagyok biztos, hogy ez alatt a három év alatt folyamatos volt a testi kapcsolatom vele (nem emlékszem, hogy nyáron pl hogy találkoztunk, év közben szinte mindennap iskola után felmentem hozzá, az anyukája dolgozott, üres volt a lakás). egy idő után akadt egy srác, akinek tetszettem. neki is volt egy fiúja (aki az én barátom haverja volt). őrületesen féltékeny volt, követelőző, és ez már kezdett nagyon terhessé válni számomra. amikor arról volt szó, hogy én ezt nem akarom már tovább vele folytatni, kiakadt, zsarolt, követelőzött. gyenge voltam, engedtem. de eljött az a nap, amikor azt mondtam, hogy elég volt, vége. elmentem fodrászhoz, levágattam a hajam (korábban ezt sem "engedte"). mire hazaértem, az anyukája ott várt rám, hogy (nevezzük S-nek) S otthon zokog, csak engem akar látni, segítsek. apu mondta, hogy vigyem haza az anyukáját, én nem akartam, de apu rábeszélte (pedig nem igazán állhatták már S-t, de egy síró asszonnyal sztem apu nem tudott mit kezdeni). a jogsim fél éves volt, nem voltam még 18 éves. elindultunk némi huzavona után, a budai rakparton volt egy defektem, karamboloztam. nem történt komoly bajom, de mivel három héttel korábban volt egy vakbélműtétem, és a heg friss volt, kórházba vittek megfigyelésre. S-t nem láttam ezek után (a bankettet leszámítva). ez volt az a pont, amivel akkor lezárhattam ezt az ügyet.
9 évig senkinek sem beszéltem erről. akkor találkoztam egy lánnyal, aki elmesélte korábbi leszbikus kapcsolatát. vele tudtam először beszélni erről, de neki is csak annyit mondtam, hogy volt ilyen kapcsolatom (közben férjhez mentem, lett egy gyerekem). a férjemnek 10 év után mondtam el először. többször jártam pszichológusnál, nem emiatt mentem, depresszió volt az ok, de ez az eset előtört belőlem többször is. 20 év kellett hogy elteljen, és bizonyos embereknek, barátaimnak el tudtam már mondani. de mindig megdöbbenek azon, hogy milyen elementáris erővel tör ki ilyenkor belőlem a szégyen, közben meg mégiscsak szerelmes voltam. nem igazán tudom hova tenni ezt a történetet azóta sem. szexuálisan a férjemmel jól megvagyunk, nincsenek problémáink. ugyanakkor testileg teljesen gáz a helyzet, min. 130 kilós vagyok, a testemmel nincs jó kapcsolatom. tizenéves koromban folyamatosan rondának, kövérnek éreztem magam (60 kg voltam). mára megteremtettem magamnak ezt az állapotot, valóban kövér vagyok. 4 éve sikerült 30 kg-t lefogynom, aztán eltörtem a lábam, visszajöttek a kilók, ugyanott tartok, ahol korábban, sőt, még rosszabb, mert plusz kudarcélménnyel is gazdagodtam. S-re általában nem szoktam gondolni, de van, hogy álmodom vele. 12 évvel később találkoztunk, hogy hátha le tudom zárni a vele való dolgomat - az még durvábbra sikerült, de az más történet. (ekkor tudtam meg például, hogy én neki nem az első kapcsolata voltam, az egyik osztálytársunkkal ő már kipróbálta ezt korábban.)
ide most azért írtam, mert az oldalt, és a történeteket olvasva az is felmerült bennem, hogy ez most zaklatás volt-e, vagy sem? kihez tudok fordulni, hogy segítsen?
Köszönöm, ha valaki elolvassa, és válaszol nekem.
hiszen azóta is kizárólag férfiakkal voltam, és főként azért, mert szexuálisan férfipartnerre vágyom. Ugyanakkor arra mindenképpen jó volt ez a kapcsolat, hogy elfogadóbb legyek az átlagnál, hiszen magam is megtapasztaltam az egyneművel való kapcsolatot, szerelmet, szexet.
rádiószereplése kapcsán - Mara említette,hogy nem tud statisztikát mondani az elkövetők kilétéről.
Témaindító
