Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Hú, hát a tiéd sem lehetett könnyű Eperke. Sőt. Tényleg nagyon szerethet a párod. Nálunk ez a mély kötődés nem alakult még ki, részemről ez egyre nehezebb, mert minden találkozás előtt és után újraélek érzéseket.
Lehet, erre az egészre az lenne az orvosság, hogy ne is várjunk megértést senkitől? A pszichológusomtól pont ezt kérdeztem, hogy minek beszéljek egy olyan dologról, amit valószínűleg úgysem tud felfogni, vagy kezelni, mert nincs hozzá háttérismerete. Mire persze jogos volt a válasz, hogy azért, hogy megértse az én viselkedésemet és türelemre bírja. Szerintem őt ez felpörgette. Sokkal intenzívebben akar, mint előtte.
Köszi a megerősítést, nem adom be. A trauma és gyógyulást is olvasom, és az is hozzátesz ehhez. Felkészültem arra is, hogy nem vár meg. De ez a köztes állapot ez egy újabb trauma., amit még nem tanultam meg kezelni, nem is tudom, hogyan lehetne.
Ezeket a kérdéseket, hogy előtte stb. én is megkaptam, csak a barátnőimtől, akiknek a bennem lejátszódó feszültségről nem beszéltem, mert nem azonosítottam, és azt, hogy erőszaknak éltem meg, arról meg erőszakosan gondolkoztam magammal kapcsolatban. Szóval most senki nem ért semmit, és nincs is kedvem senkivel semmiről beszélgetni, mert úgyis mindenkinek a maga baja a legérthetőbb és legsúlyosabb.
Olyan jó, hogy van ez az oldal!

Lajhár, inkább kétségbeesett a vágyait illetően, és emiatt türelmetlen.

Akkor nyugodjon meg , és ne kétségbeesettkedjen

Mikor jó napom van, elhiszem, hogy szeret. Mikor rossz, akkor meg azt mondom magamnak, hogy csak azért maradt, mert lusta volt mást keresni, vagy épp nem akadt jobb.

Lehet, hogy Lajhárnak igaza van, és én vagyok túl toleráns.
Talán próbálj meg beszélni vele. Tudom, ez nem könnyű, főleg nem új kapcsolatnál…
Ha kerek perec kijelented, hogy te mostanában biztosan nem fogsz vele…, ha fene fenét eszik, akkor sem, talán világosabb lesz számára a helyzet. Az "időre van szükségem…" szöveg talán túl homályos (takarhat egy hetet, de akár egy évet is) és egy konkrétabb időpont – mondjuk pl. idén biztosan nem – könnyebben kezelhető a számára.
Ráadásul azzal, hogy egyfajta kényszerhelyzetbe hoz téged a sürgetéssel, csak ront a helyzeten. Nálam legalábbis sokat rontott az ilyesmi. Ha egy mondatba rakom a kell/muszáj szavakat a szexel, akkor az esetek 100%-ban pofára esés a vége.

Azért nem jó, ha ilyen gondolataid támadnak, mert az olyan leértékelő.Miért ne szeretne, na meg nincs tökéletes kapcsolat. A normális, traumamentes pároknál is van gond általában a sexualitással, mert az vhogy a tudattalant is kifejezi...Amúgy nekem is gyanússá vált, és azt kérdeztem magamtól, hogy miért nem keres akkor mást. Az a baj ,h nem tudom mi fér bele a vágy rákényszerítésbe és mi nem. Nekem már pl. fél óra csókolózás túl sok, nem is vagyok jelen, ezt mindig búcsúnál csinálja, nekem sok. Elmondom, legközelebb újra kiakad, hogy hova sietek. És hiába mondom, ha ezt nem érti. Múltkor már szorított magához ,h nem enged el. Ez lehet vkinek pozitív, belőlem félelmet vált ki. Ilyenkor azt érzem én vagyok a gáz, vagy épp, hogy ő, mert nem érti a jelzéseim, mindazok után, hogy már elmondtam. És mindegy hogy egész napot voltunk együtt vagy csak pár órát. Nem tudom, hogy másnál is ennyire felszínen van-e ez az egész, vagy csak én vagyok vmitől mérföldkőre, de már megint azt érzem, hogy én nem vagyok a normális és ezzel szembesíte is vagyok...akkor keressen mást..

Szerintem több dolog van itt egyszerre. Először is, teljesen természetes, hogy egy férfi, aki szeret egy nőt, le akar vele feküdni... Ezt nem szabad szem elől téveszteni, az ő vágyukat nem szabad összekeverni azzal a beteges vággyal, ami gyerekkorunk elkövetőjét vezérelte. Az a vágy kóros volt és mocskos, ez a vágy természetes és szép. Talán ennek a kettőnek a szétválasztása lehet egy nagy lépés a gyógyulás felé. Másodszor, sajnos az is természetes, hogy akinek olyan traumája volt, mint nekünk, annak lehetnek nehézségei. De én hiszek abban, hogy ezek a nehézségek megszünnek, ha megtaláljátok az igazit. Egyben biztos vagyok. senki nem kényszeríthet sem erővel, sem érzelmi zsarolással titeket arra, hogy bárkivel is olyat csináljatok, amit nem kívántok. Ez nagyon fontos.
Az a baj, hogy ott van egyrészt a test ellenállása, másrészt ott van a vágy, hogy végre legyen valaki az ember mellett... Gondolom ez az a kettősség, ami miatt őrlődtök, egyik erő erre húz, másik arra. Tudtok ezekről a problémákról beszélni a terápián?

rini írta: Lassan ledoktorálhatnék nőgyógyászatból,de most elhatároztam hogy végre meggyógyulok,elegem van az állandó hüvelygyulladásból és a fájdalmakból,jelenleg saját magamat kúrálom általam készített fürdővízzel,és elhatároztam hogy jövő héten besétálok egy magánkórházba és megnézetem magam egy másik orvossal,mert abba se tudok már bízni akihez eddig jártam,egyszerűen nem tudok ebbe beletörődni,hogy állandó gyulladásba vagyok,és tudom hogy sokan küzenek ezzel,ha egyszer meggyógyulok lefogom írni a módját az biztos.és mikor meglátok egy kisbabát,mindig ez lebeg a szemem előtt hogyha egyszer szeretném ezt átélni,márpedig a legnagyobb vágyam ez,akkor muszáj helyrehoznom magam,csodálom amúgy az egyedülálló anyákat és nekik van igazuk,sokszor egy pasi csak púp az ember hátán,pedig nekem elvileg jó volt apummal való kapcsolatom,mondjuk inkább felszínes. Úh jó sokat írtam most,néha rám jön

Rini, kedves, drukkolok. És nagyon várom az eredményeidet, mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy jelenleg én is hasonló problémával küszködök. Nem mentem el orvoshoz, mert az SZTK-ba nem akarok, magánorvosra jelenleg nincs pénzem, és nincs is orvosom. Próbálom magamat kúrálgatni.
Hab a tortán, hogy most éppen járni is alig bírok. Úgy tűnik, fellázadt ellenem a testem. Töröm a fejemet, hogy mi lehet az oka, mert pl. a lábam most minden külső ok nélkül kezdett fájni. Elvileg holnap megyek vele orvoshoz, ha minden igaz. (Kissé kiszolgáltatott helyzetben vagyok, mert nincs autónk, és oda csak autóval tudnék menni.)

Anoni Mara írta: Hova tünt mindenki? Remélem, jól vagytok...

Jól is, meg nem is. Ahogy írtam is, úgy tűnik, fellázadt ellenem a testem. Persze mikor tegye, ha nem a szünetben?

karácsony írta: Tényleg ezt is megfogalmazta. Több ilyen cikk kellene, és nem ez a csócsálás, vagy kínálás.

Na, valószínűleg én is kihagyom a Pólus ajánlatát...

Nálam meg a coming out óta van káosz. Minden előjött. A pasim sírt és puszilt és ölelt, pedig csak annyit mondtam, hogy az apám molesztált, azt is sírva mondtam el, mert arra akartam kérni, hogy még ne feküdjünk le egymással, mert terápia közben vagyok, és nem túl jó passzban. Megértő volt, aztán a végén közölte, hogy ő egy nagyon türelmetlen és egoista ember.
Azóta is találkozunk, és valóban semmi jelét nem mutatja a türelemnek, hanem minél jobban erőlteti és hangsúlyozza a dolgokat.
Szerintetek ezt minek tudjam be? Nem megértésnek, vagy esetleg valami másnak. Annyira padlón vagyok. Hogy állandóan én értsek meg mindenkit és engem meg senki. Pedig csak időt kértem...

Minek tudd be? Hát én azt hiszem, behúznék neki egyet. Legszívesebben káromkodnék, csak nem akarok ide csúnyákat írni. Azt hiszem, le kéne ülnöd vele, és neki feltenni ezt a kérdést, hogy akkor most ezt mégis minek tudd be. És a választól függően tudsz lépni. Pasi van bőven a földön, szóval nem kell neked feltétlenül egy bántalmazó. Még ha "csak" lelkileg teszi is. Nem állítom, hogy ez a pasi ilyen volna, csak arra reagálok, amit írtál, hogy erőlteti meg hogy egoistának mondja magát. Ha tényleg az, akkor nincs semmi keresnivalója az életedben, szerintem. De te tudod. Nem biztos, hogy rám kell hallgatnod ebben a kérdésben. Én az ilyen pasikat hamar kirúgtam mindig is. De én nagyon kemény voltam. Bár ha nem lenne férjem, és ilyen pasim lenne, most is kirúgnám simán az ilyesmiért.

Nekem több évbe telt, mire lett egy olyan pasim, akiben meg tudtam bízni, és aki mellett azt éreztem, hogy nem kényszerít semmire, és képes várni arra, amikor én azt mondom, hogy oké, most már kész vagyok a dologra. Egyébként ő több mint fél évet várt erre, soha semmi olyat nem csinált se előtte, se utána, amit én nem akartam. Ő tanított meg újra bízni a férfiakban, és ő tanított meg arra, hogy az, hogy valaki pasi, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy bántani, kihasználni, megerőszakolni akar. Ettől kezdve tudtam másokkal is normális kapcsolatot kialakítani, miután már nem voltunk együtt. És ettől kezdve tudtam nemet mondani olyan dolgokra, melyekre azelőtt soha, mert azelőtt azt gondoltam, hogy egy tárgy vagyok, akivel bárki bármit megtehet. Aztán őutána ébredtem rá arra, hogy én is képes vagyok ezeket a dolgokat irányítani, és nem csak elszenvedője vagyok, és hogy együtt lenni valakivel az lehet gyengéd és szép és megnyugtató is.

Anoni Mara írta: Szerintem több dolog van itt egyszerre. Először is, teljesen természetes, hogy egy férfi, aki szeret egy nőt, le akar vele feküdni... Ezt nem szabad szem elől téveszteni, az ő vágyukat nem szabad összekeverni azzal a beteges vággyal, ami gyerekkorunk elkövetőjét vezérelte. Az a vágy kóros volt és mocskos, ez a vágy természetes és szép. Talán ennek a kettőnek a szétválasztása lehet egy nagy lépés a gyógyulás felé. Másodszor, sajnos az is természetes, hogy akinek olyan traumája volt, mint nekünk, annak lehetnek nehézségei. De én hiszek abban, hogy ezek a nehézségek megszünnek, ha megtaláljátok az igazit. Egyben biztos vagyok. senki nem kényszeríthet sem erővel, sem érzelmi zsarolással titeket arra, hogy bárkivel is olyat csináljatok, amit nem kívántok. Ez nagyon fontos.
Az a baj, hogy ott van egyrészt a test ellenállása, másrészt ott van a vágy, hogy végre legyen valaki az ember mellett... Gondolom ez az a kettősség, ami miatt őrlődtök, egyik erő erre húz, másik arra. Tudtok ezekről a problémákról beszélni a terápián?

Teljesen pontos a diagnózisod Mara. A szétválasztás egy hétmérföldes csizma lenne...egyenlőre megtébolyít. Hát nehéz lehet férfiként is uralkodni a vágyakon, de időnként azt érzem, hogy nem alkalmasak többre a villanykörte becsavarásánál, mert annyira a béka s.-e alatt van az érzelmi intelligenciaszintjük. Ilyenkor meg szidom magam, hogy lehetek ennyire bunkó, mert biztos nem így van.
Sára példája azért pozitív, azt mutatja, hogy tudnak várni, ha akarnak. Mi egy hónapja vagyunk csak együtt, akkor ez nem más, mint nem tudom mi. De nem jó a megfelelni akarás, de én szégyenlem magam. Muszáj lesz megértenie, ahhoz meg nekem kell többet beszélnem. ÁHH!

Hajnalkám eddig én is mindig ezt csináltam. Eljutottam arra a szintre, hogy félve találkozom. Ez biztos, hogy nem jó, fogok vele beszélni.

Engem az sodort bele egy fiú karjaiba, hogy bosszantott, amiért nem lehettem még senkivel szexuálisan az ÉN akaratomból. 21 évesen ez megalázó érzés, miközben minden ötödik kortárs barátnőm gyereket szül a párjának... Egyszerűen úgy éreztem, belebetegedek abba, hogy nekem nemhogy gyerekem nem lesz így, de még párkapcsolatom se.
Na és, mire volt ez jó? Lefeküdtem egy fiúval, akiről azt se tudtam, hányéves, és leittam magam, mert féltem, hogy észre fogja venni, hogy bizonytalan vagyok, vagy ideges... Nem voltam, sőt, nagyon határozott, mintha tudnám mi a dolgom. De pia nélkül biztos nem ment volna. Rohadtul fájdalmas volt, és azt éreztem, hogy sztem nekem rövid a hüvelyem a fiú méretéhez képest... Még lefeküdtem vele 6-7x, a szexen kívül semmit nem is csináltunk, és vagy nagy fájdalmam volt, vagy az ég világon semmit nem éreztem. Még el is gondolkodtam egyszer azon, hogy olyan unalmas dolog a szex, hogy inkább aludnék vagy olvasnék!
Egy darabig ez így ment, aztán amikor nála aludtam, és hajnali ötkor felébresztett, hogy elégítsem már ki orálisan munka előtt gyorsan, az megalázó volt nekem. Én aludhattam volna, ő meg lazán rátette a témára a kezem félálomba. És megcsináltam, én hülye. És miközben én őt megdolgoztam, állandóan a telefonját nézte, hány perce van még indulásig. Soha többet nem teszek ilyen szívességet egy férfinak se többet. Aztán hamar eldöntötte a dolgokat, amikor egy szex alatt kikönyörögte, hogy hátsó pózban csináljuk, ami nekem valamiért nagyon nem jó, iszonyatosan fájdalmas, és megpróbáltam bízni benne, ő meg leszarta... Majdnem sikítottam... Nagyon szégyellem magam miatta, hisz én mentem bele ebbe a hülye kapcsolatba.
Néha azt gondolom, hogy nőkkel kellene kezdenem, és a pasikat hagynom kéne a fenébe.

Egy dolog, aminek szerintem soha nem fogok engedni, az a bármit hátulról, vagy anál... Baromira idegesít, hogy nem tudom, mi történt gyermekkoromban, de biztos vagyok benne, hogy nekem ott fenéktájon nagy gondjaim vannak... Már alapból az is, hogy minden egyes székelésem fájdalommal jár, és nincs rá orvosi magyarázat, elgondolkodtató. A panaszaim miatt most is orvoshoz járok, és utálom, mikor felhúzzák a gumikesztyűt, és jön a manuális vizsgálat... Úgy érzem, hogy ezekkel a vizsgálatokkal is újra átélem a fájdalmat. Ne értsétek félre, tiszták a szerepek, nem a doki tehet róla, mindent meg akar tenni az egészségemért, de én minden egyes vizsgálatkor szégyenkezve fekszem fel, és rettegve, mert fizikálisan és lelkileg is megvisel.
Na, most jól felzaklattam magam.

Soha többet nem mennék el ilyen vizsgálatra, mélyen megalázó, és semmi értelmét nem láttam. Még jó hogy felzaklat téged, nem is kell ehhez külön abúzus szerintem. Én kikészültem tőle...Ráadásul megláttam vmikor később utána a dokit egy bevásárlóközpontban, mert egy időben arra mentem mindig haza, és ott nézegette a kirakatot. Nyomtam egy hátraarcot.
Ja és talán egy évvel ismét hozzá kerültem, mert sajnos anyajegyet is ő műt, hát mikor megláttam, meg tudtam, hogy ő szedi le....csak azért nem mentem el onnan, mert nem lehetett halogatni.

Azon gondolkoztam, hogy vajon, ha a férfiaknak nem lenne nemi szerve, akkor is akarnának-e egy barátnőt maguknak, vagy csak söröznének a haverokkal, és focit néznének. Jó mondjuk a főtt étel az asztalon és a tiszta lakás is fontos lehet számukra. Szerintem nagyon sokan használati tárgyként tekintenek a nőkre, bocsánat a kivételnek.

Ha ennyire aggódsz Rotebeete próbálj teljes hasi ultrahangot csináltatni, az kimutat minden bélcsavarodást , polipot stb. Meg egy vérvételt , ami daganat meglétét kutatja. Jó, persze nem olyan egyszerű ezeket elintézni. A leszbikus kapcsolat neked vagy bevállik, vagy nem. Azokban a kapcsolatokban is az egyik nő mindig domináns, és a ha nem te leszel az, akkor megint csak rosszul érzed majd magad. Már így pasi aggyal gondolkodva.