Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Marát idézném:
Hova tűnt mindenki? Remélem, jól vagytok...
Nem is tudom. A pszichológusom még nem jelentkezett. A munkahelyen feszkó van, gyakran a sírás környékez, majdnem fel is mondtam. Emiatt majdnem karamboloztam. Lassan két hete beteg vagyok, minden előjött rajtam. Talán most kezdek javulni, hogy táppénzen vagyok, de hétfőn már dolgozni fogok.
Nem tudom, el vagyok merülve a saját gondolataimba, napokig ezt az oldalt sem néztem meg. Ráadásul olvasok egy könyvet, amiben egy hozzám hasonló történetet taglalnak az első fejezetben (a volt pszichológusom és én), ami teljesen felzaklatott és összezavart.
Így nem tudom, most magamba vagyok süllyedve, nem tudom mi lesz, és hogyan tovább.

Ági40 írta: Marát idézném:
Hova tűnt mindenki? Remélem, jól vagytok...
Nem is tudom. A pszichológusom még nem jelentkezett. A munkahelyen feszkó van, gyakran a sírás környékez, majdnem fel is mondtam. Emiatt majdnem karamboloztam. Lassan két hete beteg vagyok, minden előjött rajtam. Talán most kezdek javulni, hogy táppénzen vagyok, de hétfőn már dolgozni fogok.
Nem tudom, el vagyok merülve a saját gondolataimba, napokig ezt az oldalt sem néztem meg. Ráadásul olvasok egy könyvet, amiben egy hozzám hasonló történetet taglalnak az első fejezetben (a volt pszichológusom és én), ami teljesen felzaklatott és összezavart.
Így nem tudom, most magamba vagyok süllyedve, nem tudom mi lesz, és hogyan tovább.

Ági, még nincs november. Majd jelentkezik. De ha mégsem, akkor van másik pszichológus is a világon. Majd csak találsz egyet, aki tényleg jó.
Viszont jön a halottak napja, ez az időszak amúgy is nyomi, jobb, ha az ember - akár tudatosan is - keresi a jó dolgokat. Nem biztos, hogy iyenkor ilyen könyvet érdemes olvasni. Vígjátékokat kell nézegetni, vagy meséket, és ezt most komolyan mondom. Nekem van jó pár kedvencem, pl. a Shrek-filmek, azon felnőttként is jókat lehet derülni, vagy a Madagaszkár.

Sok szeretettel nektek:

Annyit még ehhez a 2 kliphez, hogy van az úgy, amikor az embernek makacsnak kell lennie, és minél jobban lefelé húz az örvény, annál jobban kell kapaszkodni felfelé. Az élethez kell egy nagy adag dac is. Számomra ennek a 2 videoklipnek ez az üzenete. Ha átmegy belőle valami nektek is, már megérte felrakni.

Ági már nincs sok hátra novemberig, ha már eddig kibírtad..., látod, hogy elrepült az idő? Ez az idő is totál lehúzza az embert. Csatlakozom Hajnalkámhoz, én is valami vidító dologra szavazok. Engem a Bridget Jones naplója ! könyvben ! szokott úgy megnevettetni, hogy egyszer pl.: egy vonaton kaptam röhögőgörcsöt, és fel kellett hívnom valakit, hogy ne legyen ciki.
Filmben még a Született feleségek is helyrerak ilyenkor, mert nem megterhelő viszont sokszor vicces.

Vizsgálat nélkül nem fognak felírni nekem gyógyszert vagy kenőcsöt, amivel enyhíthetnék a panaszaimon. Itt szigorúak a dokik, nem úgy mint Magyarországon. Lelkiismeretesek, és felelősségteljesen állnak az egézségemhez. Ma is voltam dokinál, hetente megvizsgál, amíg nem múlik a panaszom, vagy nem változik valami. És persze abúzus nélkül is kellemetlen egy ilyen vizsgálat, de én nem kellemetlennek érzem... Ez nem egy hüvelyi vizsgálat, az pikpak megvan, de egy anális az fájdalmas, hisz az egész csupa izom, és a szorongástól még rá is feszítek... Nem egy álom, amikor bedugja az ujját... Egy pasi ujj ráadásul sokkal vastagabb, mint egy női. Az előző dokim nő volt, ott kevésbé zavart a vizsgálat. Lehet, jobban járnék egy női háziorvossal, de ez a doki van a közelemben, ami útba esik.
Ma pont kiszemeltem, hogy a polcán van egy könyv a pszichés eredetű betegségekről. Örülök, hogy eddig nem kérdezett rá semmire.

Remélem azért jobban leszel majd Rotabeete.

Rotebeete, jobbulást kívánok!
Csak zárójelben jegyzem meg: a hüvely is egy izmos alkatrész, ha valaki az ottani matatásra érzékeny, akkor akár még egy mini tamponnal is gondok lehetnek – pedig azt saját magad rakod fel – nem hogy egy orvossal…

Ági: ha padlón vagy, akkor tényleg tedd félre a nehéz olvasmányokat.
Bár pszichológusnál még nem jártam, de az orvosokhoz úgy állok hozzá, hogy csak a munkájukat végzik, és ők is csak emberek, nem az én személyemnek szól minden mozdulatuk. Értem ezalatt: ha esetleg mégsem fog megkeresni novemberben, az nem hinném, hogy a te személyednek szólna. Hogy te tettél vagy mondtál olyat, ami miatt nem kíváncsi rád. Persze illene jelentkeznie, akár folytatjátok a terápiát, akár nem, de ha mégsem…, arról nem te tehetsz, nincs összefüggésben veled, hanem valamilyen szakmai, vagy magánéleti probléma áll mögötte. De ne feledd: még nincs november!

Nagyon kedvesek vagytok, hogy reagáltok a mondókámra. Pedig néha olyan semmitmondónak érzem magamat.
Kicsit felvidítottak a videók is, köszönöm.
Karácsony, Hajnalkám, Eperke köszi a vigasztaló szavakat. "Nincs november" ezzel teljesen egyetértek, még pár óráig!
Rotebeete neked jobbulást kívánok!

rotebeete írta: Ma pont kiszemeltem, hogy a polcán van egy könyv a pszichés eredetű betegségekről. Örülök, hogy eddig nem kérdezett rá semmire.

Szerintem meg pont jó lenne, ha beszélnél neki a traumádról, a pszichés gondokról. Orvos, tudnia kell róla, és szerintem neked is könnyebb lesz, ha már tudja, mivel áll szemben. Néha muszáj megbízni az emberekben...

Karácsony, jól emlékszem, hogy valahol azt írtad, filmes végzettséged van? Kéne nekünk egy kis segítség.

Üdv Nektek! Kedves Régi és Új Sorstársak!
Én is eltűntem kicsit, sok minden összejött nálunk, ami miatt nehezen találtam a Nektek szóló szavakat... Több tárgyalás is volt októberben és a felismerés, hogy 1,5 év szünet után folytatják a nyomozást a gyermekeimmel történtek kapcsán. Egyik szemem sír ettől, hiszen ez újabb vizsgálatokat, kihallgatásokat jelent, a másik nevet, hogy akkor most nyugisabb lesz nekünk, hiszen még óvatosabbnak kell lennie az elkövetőnek. Közben helyt kell állni a mindennapokban is, és nekem ahhoz lenne inkább kedvem, hogy megéljem a sírást, örömet, játékot gyermekemmel... Szeretettel és együttérzéssel gondolok Rátok is, csak az osztódás nem megy még. Érzelmek és tettek terén sem....

Anoni Mara írta:

rotebeete írta: Ma pont kiszemeltem, hogy a polcán van egy könyv a pszichés eredetű betegségekről. Örülök, hogy eddig nem kérdezett rá semmire.

Szerintem meg pont jó lenne, ha beszélnél neki a traumádról, a pszichés gondokról. Orvos, tudnia kell róla, és szerintem neked is könnyebb lesz, ha már tudja, mivel áll szemben. Néha muszáj megbízni az emberekben...

Főleg a terapeutában...

Ági, szerintem jövő héten felkeresheted te a terapeutádat. Nem kell udvariaskodni, és megvárni, hogy mikor keres ő. Vagy írj neki egy smst, hogy mikor keresheted időpont miatt, válaszolni fog, biztos vagyok benne.
Ezt a Hakuna Matata-t mindig néztem, amikor hazaértem a suliból. Emlékszem, hogy rohantam, le ne késsem. Olyan jó dumákat tolt a Timon és Pumba. És még mindig meseőrült vagyok!

Ami a dokit illeti, nem merem elmondani. Főleg most már, előbb kellett volna szólnom, hisz megkérdezte, sejtem-e mi lehet az oka, én meg csak megvontam a vállam, hogy nem tudom, néha előjön, néha elmúlik... Félek elmondani. Gyáva vagyok.

Anoni Mara írta: Karácsony, jól emlékszem, hogy valahol azt írtad, filmes végzettséged van? Kéne nekünk egy kis segítség.

Szívesen segítek, bár sajnos nem ezen a területen helyezkedtem el.

rotebeete írta: Ági, szerintem jövő héten felkeresheted te a terapeutádat. Nem kell udvariaskodni, és megvárni, hogy mikor keres ő. Vagy írj neki egy smst, hogy mikor keresheted időpont miatt, válaszolni fog, biztos vagyok benne.
Ezt a Hakuna Matata-t mindig néztem, amikor hazaértem a suliból. Emlékszem, hogy rohantam, le ne késsem. Olyan jó dumákat tolt a Timon és Pumba. És még mindig meseőrült vagyok!

Ami a dokit illeti, nem merem elmondani. Főleg most már, előbb kellett volna szólnom, hisz megkérdezte, sejtem-e mi lehet az oka, én meg csak megvontam a vállam, hogy nem tudom, néha előjön, néha elmúlik... Félek elmondani. Gyáva vagyok.

Az mindegy, korábban mit mondtál. Ha mégis bátorságot veszel, hogy elmondd neki, elmondhatod azt is, hogy eddig nem volt hozzá bátorságod, ezért nem említetted. Meg fogja érteni, ha jó szakember. De ha nem beszélsz erről, akkor végső soron fölöslegesen jársz hozzá. Nincs értelme nem őszintének lenni egy terápián. Ha nem mered szemtől szemben elmondani, írd le, és add oda neki az egyik alkalom végén. A levélben még szabadkozhatsz is, amiért nem mered szemtől szemben. Amúgy pedig gondolj arra, hogy te valójában semmilyen szinten nem függsz attól az embertől. Bármikor dönthetsz úgy, hogy nem mész többé hozzá. Tehát nincs semmi félnivalód, ha mégis beszélnél arról, hogy mi történt veled. Ez nem olyan, mintha rokonnak, barátnak, partnernek beszélnél erről. Amúgy meg: csak elkezdeni nehéz. Utána egyre felszabadultabb lesz az ember. Tapasztaltam. Én már néha dacból is elmondom ismerősnek. Tudjon csak róla, hiszen ez hozzám tartozik. Aki elfogad, fogadjon el így. Ha meg nem fogad el ezzel, akkor nem is olyan fontos nekem az az ember.