Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Tudod, mi jutott eszembe most nekem, Május? Hogy felfakadt valami a lelkedben, olyan ez, mint amikor egy gennyes seb felfakad, és csak jön és jön a genny. De ez a tisztulás jele. Ne bánd, most van itt ennek az ideje, úgy látszik. De ez már a gyógyulás felé vezet, gondolj csak bele. Kitisztul a seb, és végre tud gyógyulni majd. A lélek sebe is ilyen. Nem baj, ha nem tudod lemosni, most nem baj. Majd eljön annak is az ideje. Én hiszem, hogy nem szabad kihagyni a lépéseket. Erről mindig eszembe jut az a könyv, ahol ezt olvastam, a Szeretet választható című. És milyen igaza van, tényleg. Elhiszem, hogy nehéz, de hidd el, ki fogod bírni. Ha kibírtad az abúzust, márpedig kibírtad, ráadásul gyerekként, akkor erős vagy, és ki fogod bírni ezt is. És ha túl leszel ezen a szakaszon, és majd visszanézel, megérted, és büszke leszel magadra. Addig pedig gyere csak, írd le ide, és érezd, hogy fogjuk a kezedet, és érezd a szeretetünket, a megértésünket, hogy veled vagyunk. (Aztán ami nem tetszik, azt még ki is törölheted, ha akarod.)

Május írta: Karácsony, itt ölelgetek egy párnát de nem lesz jobb mert ez most pánik és nem akarok senkit felhívni mert hülyének néznek és csak akkor szeretnek ha nincs velem semmi baj és még sosem mondtam el senkinek hogy ki bántott még a pszichológusnak se és most nem tudom hogy jó-e hogy ide meg leírtam és azt se tudom, hogy igaz-e az egész, de ma szinte egész nap pánik van

Figyelj, nemcsak ismerőst lehet felhívni, vannak lelkisegélyszolgálatok is. Letiltod a számodat, hogy ne lehessen látni, és fel tudod őket hívni.

Igen. Veled vagyunk, ahogy Hajnalkám is írja. Tudjuk, min mész keresztül. Próbálj ki vmit, ami beválik neked. a pánik nagy barátom, sokat partiztam vele éjszakánként..sokat kísérleteztünk.
Hajrá Május!

Május, próbáld magad elfoglalni. Nekem egyedül a munka segít ilyen állapotokban. Ezerrel belevetem magam, koncentrálok, nem gondolok másra.

Nehéz ez a hétvége szerintem, nagyon vártuk a Centrált, lement, jó volt, de most megint jön az űr. De jönnek a következő lépések, csak időre van szükség.

Szóval kitartást mindenkinek!

Május pontosan értjük szerintem itt mindannyian min mész keresztül. Én éjszakára veszek be egy frontint 0.5 öst és attól tudok aludni. CSAK ÉJSZAKÁRA és csak egyet, ez szerintem nem annyira káros, ez még belefér. Nem te vagy a hibás. Semmiért nem te vagy a hibás. Mindig a felnőtt a szülő a hibás.Legalábbis én így gondolom. Ha magamtól elvonatkoztatok akkor tudom ezt, de ha meg magamra gondolok akkor még sajnos néha én is magamat hibáztatom, de már ott tartok, hogy nem mindig...És ez már szerintem haladás. Azóta amióta beszéltem az apámmal és szemébe tudtam mondani mocskot azóta úgy érzem jobban érzem magam kicsit. Persze nem változott semmi, azóta is egyedül vagyok, de most már legalább tudja, hogy emlékszem mindenre és ő tett tönkre érzelmileg, de felvilágosítottam, hogy nem teljesen sikerült ez neki mégse, mert küzdök és erős vagyok....Azt gondolom meg fogja kapni büntetését majd...Május fel a fejjel, biztos van olyan barátnőd akivel tudsz beszélni ezekről a dolgokról. Én egyébként szinte elmondanám mindenkinek, ( sajnos nem tehetem, tudjuk senki nem teheti ) mert a titok őröl fel sokszor. Akkor mindig arra gondolok, hogy egyszer elmúlik ez a szorongás, el kell múlnia. Sokszor magányosnak érzem magam én is. Ami a legrosszabb, hogy családra vágyom, teljes családra. Na és az utóbbi szerelmemen érzelmileg még nem vagyok túl, nagyon becsapott, és én meg mindent elmondtam neki ami velem történt, bíztam benne, elhitette velem, hogy mindig velem lesz mellettem lesz vigyázni fog rám és nem így lett....Hazudott átvert kihasznált...De élek és az élet megy tovább. Próbálok célokat kitűzni magamnak, és azzal terelem el a figyelmemet, álmodozom, és a kisfiammal vagyok, ami a VALÓSÁG ))) .

Jelen, jó érzés látni, h ilyen sokat erősödtél. Ez nekem is mindig erőt ad, ha valaki láthatóan jobban van, mert amikor rosszabbul vagyok, tudom, hogy jobb lesz.

Egyszer beszéltünk itt a körökről, h mindig visszaesek. Akik akkor azt írták, hogy ez nem visszaesés, és valójában erősebbé tesz, és jobban fogom bírni a következőt, azoknak igazuk volt.

Május nekem eszemágában sem lenne apámmal társalogni. Nem ugyanazt az utat járjuk. Azt kell tenni, ami a legjobb, egyénre szabottan.
Ezt a visszaesést nem tudom úgy visszamondani, csak az érzést tudom leírni. Jön az örvény, ami leránt, de ahányszor kijövök belőle, annyival lesz kisebb mélységű, és könnyebb felúsznom a tetejére. Nem tud most lerántani hiába próbálkozik.

Feldmár szerint az ember kétféleképpen tud megőrülni. Vagy fejben, lelkileg vagy testileg. De mivel így mented magad mentálisan, testileg őrülsz meg. Nekem ez a pánikroham.

Május írta: Hálásan köszönöm, hogy válaszoltatok, hogy reagáltatok, ez volt a kapaszkodóm egész éjjel meg reggel, a határán voltam, hogy elnyeljen a pánik, csak hozzátok tudtam szólni, senkihez máshoz.
Jó Jelennek, hogy meg tudta mondani az apjának, hogy emlékszik mindenre. Engem őrültnek néznének, hiszen nekem olyan "szép gyerekkorom volt, mindent megkaptam".
Nem értem ezt a visszaesős dolgot, amikor jön a pánik, hát én nem érzem, hogy erősödnék tőle, csak nagyon szégyellem, hogy így érzem magam. Azt hittem, egyszer majd nyomtalanul elmúlik minden rossz, és nem tudom, mennyi idő kell még, hogy elmúljon. 1,5 év pszichológus sok szerintem, már jól kellene lennem. A napokban írtam neki pár gyerekkori dolgot, és megkérdeztem, van-e benne bántás. Azt mondta, hogy ez csak az, egy bántássorozat. Arra számítottam, hogy szerinte nem bántások, és akkor mehet tovább az élet, de hát nem ezt mondta.

Május, másfél év terápia, az semmi. Hány éve is a történteknek? Hány évig volt feldolgozatlan? Hány évig szenvedtél egyedül? Hány évig nem bírtál róla beszélni? Ehhez képest a másfél év minimális. Talán pont arra elég, hogy egyre rosszabbul legyél. Sajnos a terápiának van egy ilyen szakasza is (sőt több...), felkavarodnak az érzések, előjönnek emlékek, egy igazi pszichoterápia ezzel jár. Így teljesen normális, hogy vannak borzasztóan nehéz időszakok.

Május, Karácsonyhoz hasonlóan nekem se jutna eszembe, hogy elmondjam a zaklatómnak, hogy emlékszem a zaklatásra. Ennek ellenére szerintem sokat javult az állapotom, és hiszem, hogy folyamatosan javul. Ez egyféle munka, az embernek dolgoznia kell ezen folyamatosan. Illetve nem kell, csak ha jobban akarunk lenni, akkor megtesszük - önmagukért.
Ami azt illeti, nem kell magad szégyellni, ha bepánikolsz. Ez benne van. Jobb lesz ez is idővel.

Szerintem akármilyen kegyetlen gyerekkora is volt az embernek, mindig van közte jó, szép emlék is. Nekem vannak, szüleimmel is rengeteg. Semmi extra dolgokra nem kell gondolni, nem nyaralásokra vagy ajándékokra, hanem mondjuk ilyenek, hogy apu megengedte hogy kifúrjak valamit vagy hogy anyával passzíroztam a paradicsomot... Én bármit csinálhattam szüleimmel, örömmel tettem, mert legalább addig kapcsolatban voltam velük. Ha már nem játszottak velem. Talán emiatt is vagyok szorgalmas, jó munkaerő, mert ehhez szoktam hozzá.
A sok rosszra nem akarok gondolni, nem is érdemes. 4 éve járok terápiára, igaz, megszakításokkal, újabb szakemberekkel, de már 4 éve. És úgy érzem, el se kezdtem még egyiket se igazán. Elücsörgök, eltrécselünk, de pont ezért küldött már el több terapeuta, mert az egyszerű csevegésért 8 ezer ftot kifizetni pazarlás. Igazuk volt.
Majd ha készen leszek rá, ha jó a mélyére tudok majd menni, akkor újrakezdem. Addig csak túlélni próbálom a napokat.

Na én is eljutottam oda, hogy feladom. Ma mertem felfogni a hírt, h meddő vagyok.
Persze a pszichológusom bíztat, h fog tudni segíteni. De talán azért nem adom fel, mert nincs is kivel feleslegesen sexelnem, m úgyis csak fájdalommal jár, a családalapítás vágya miatt volt a nagy cél. Kettős hatást váltott volna ki a helyzet fordítottja. Így ma csak szimplán feküdtem hatig, mint egy hulla, és azt kívántam, h ne nyíljon ki a szemem. Aztán elmentem futni. Ettem. És úgy döntöttem, h velem senki sem fog kibaszni.

Az vagyok. Jelen pillanatban meddő vagyok. A részletes eredmény később lesz meg. A vizsgálatok felén vagyok túl.
Meg egy gyógyszetfóbiásnak olyat mondani, h valószínűleg élete végéig szednie kell bogyót. Hát kicsit sok volt a sokk.

Köszi. Sokat készültem rá. Simán ment. Igen. Jelen pillanatban. Meg a pszichológusom azt mondta, h sosem szabad feladni. Higgyek a csodában, mert létezik. Ő már látott is. Mondjuk én is. Meg megnéztem egy tenyérelemző könyvet és nekem három gyereket mutat, ha rosszul is néztem egy tuti lesz.

karácsony írta: Köszi. Sokat készültem rá. Simán ment. Igen. Jelen pillanatban. Meg a pszichológusom azt mondta, h sosem szabad feladni. Higgyek a csodában, mert létezik. Ő már látott is. Mondjuk én is. Meg megnéztem egy tenyérelemző könyvet és nekem három gyereket mutat, ha rosszul is néztem egy tuti lesz.

Karacsony,nekem egy egesz fioknyi papirom volt hogy meddo vagyok,mindket petevezetekem elzarodott,behegesedett..14 evig abban a tudatban eltem hogy meddo vagyok.
6 evesek az ikrek Es termeszetes uton fogantak (teljesen varatlanul)

jelen írta: Május pontosan értjük szerintem itt mindannyian min mész keresztül. Én éjszakára veszek be egy frontint 0.5 öst és attól tudok aludni. CSAK ÉJSZAKÁRA és csak egyet, ez szerintem nem annyira káros, ez még belefér. Nem te vagy a hibás. Semmiért nem te vagy a hibás. Mindig a felnőtt a szülő a hibás.Legalábbis én így gondolom. Ha magamtól elvonatkoztatok akkor tudom ezt, de ha meg magamra gondolok akkor még sajnos néha én is magamat hibáztatom, de már ott tartok, hogy nem mindig...És ez már szerintem haladás. Azóta amióta beszéltem az apámmal és szemébe tudtam mondani mocskot azóta úgy érzem jobban érzem magam kicsit. Persze nem változott semmi, azóta is egyedül vagyok, de most már legalább tudja, hogy emlékszem mindenre és ő tett tönkre érzelmileg, de felvilágosítottam, hogy nem teljesen sikerült ez neki mégse, mert küzdök és erős vagyok....Azt gondolom meg fogja kapni büntetését majd...Május fel a fejjel, biztos van olyan barátnőd akivel tudsz beszélni ezekről a dolgokról. Én egyébként szinte elmondanám mindenkinek, ( sajnos nem tehetem, tudjuk senki nem teheti ) mert a titok őröl fel sokszor. Akkor mindig arra gondolok, hogy egyszer elmúlik ez a szorongás, el kell múlnia. Sokszor magányosnak érzem magam én is. Ami a legrosszabb, hogy családra vágyom, teljes családra. Na és az utóbbi szerelmemen érzelmileg még nem vagyok túl, nagyon becsapott, és én meg mindent elmondtam neki ami velem történt, bíztam benne, elhitette velem, hogy mindig velem lesz mellettem lesz vigyázni fog rám és nem így lett....Hazudott átvert kihasznált...De élek és az élet megy tovább. Próbálok célokat kitűzni magamnak, és azzal terelem el a figyelmemet, álmodozom, és a kisfiammal vagyok, ami a VALÓSÁG ))) .

Jelen de jo olvasni ezekt a sorokat
Orulok hogy ismet kepes voltal gyozni.