Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Sunny írta: Ma kb. huszadjára fogtam ki megint egy perverz pasast a buszon, aki végig hozzám nyomkodta a farkát és a fülembe nyögdécselt. Én a végállomáson szálltam fel, ő egy megáálóval később, és át is futott egy másodpercig az agyamon, hogy miért mellém ül le, mikor üres a busz, de elhesegettem a gondolatot, hogy biztos megint csak túlparázom...nem telt el 2 perc é elkezdte...keresztbe rakta a lábát a lábaimon...Múltkor sikerült felállnom, és átülnöm másik helyre, azt hittem, már tudom kezelni ezeket a helyzeteket, de ma teljesen lefagytam és nem tudtam kilépni a szituációból...hát nem, mégsem tudom kezelni. El is tévedtem utána, teljesen megzavarodtam. Komolyan már nem hiszem el, hogy ennyire rám van írva, hogy velem bármit lehet tenni, úgysem tudok mit csinálni? Kész vagyok...

Ma velem történt hasonló,én is kifogom az ilyen idiótákat,csak sajna nekem a munkatársaim ilyenek,2 pasi van,mind a kettő már többször beszólogatott,de ma volt az hogy harisnyába,szoknyába voltam,,erre a sofőrünk,maga mellé ültetett gyerekeket kísértem,és elöször elkezdi hogy milyen szép lábam van,milyen jól áll a harisnyám,meg hol van a harisnyám vége és felhajtotta a szoknyámat,köpni nyelni nem tudtam, ha elismernének a munkám miatt, azt sokkal jobban értékelném,nem tudom amúgy hol van a szexuális zaklatás határa,hogy ez már annak számít -e

rini írta:

Sunny írta: Ma kb. huszadjára fogtam ki megint egy perverz pasast a buszon, aki végig hozzám nyomkodta a farkát és a fülembe nyögdécselt. Én a végállomáson szálltam fel, ő egy megáálóval később, és át is futott egy másodpercig az agyamon, hogy miért mellém ül le, mikor üres a busz, de elhesegettem a gondolatot, hogy biztos megint csak túlparázom...nem telt el 2 perc é elkezdte...keresztbe rakta a lábát a lábaimon...Múltkor sikerült felállnom, és átülnöm másik helyre, azt hittem, már tudom kezelni ezeket a helyzeteket, de ma teljesen lefagytam és nem tudtam kilépni a szituációból...hát nem, mégsem tudom kezelni. El is tévedtem utána, teljesen megzavarodtam. Komolyan már nem hiszem el, hogy ennyire rám van írva, hogy velem bármit lehet tenni, úgysem tudok mit csinálni? Kész vagyok...

Ma velem történt hasonló,én is kifogom az ilyen idiótákat,csak sajna nekem a munkatársaim ilyenek,2 pasi van,mind a kettő már többször beszólogatott,de ma volt az hogy harisnyába,szoknyába voltam,,erre a sofőrünk,maga mellé ültetett gyerekeket kísértem,és elöször elkezdi hogy milyen szép lábam van,milyen jól áll a harisnyám,meg hol van a harisnyám vége és felhajtotta a szoknyámat,köpni nyelni nem tudtam, ha elismernének a munkám miatt, azt sokkal jobban értékelném,nem tudom amúgy hol van a szexuális zaklatás határa,hogy ez már annak számít -e

Hogyne számítana annak. Nem vagy köteles eltűrni. Teljesen fel vagyok háborodva. Mégis mit képzel ő, hogy hozzád mer érni?

hát ez az!

rini írta: Ma velem történt hasonló,én is kifogom az ilyen idiótákat,csak sajna nekem a munkatársaim ilyenek,2 pasi van,mind a kettő már többször beszólogatott,de ma volt az hogy harisnyába,szoknyába voltam,,erre a sofőrünk,maga mellé ültetett gyerekeket kísértem,és elöször elkezdi hogy milyen szép lábam van,milyen jól áll a harisnyám,meg hol van a harisnyám vége és felhajtotta a szoknyámat,köpni nyelni nem tudtam, ha elismernének a munkám miatt, azt sokkal jobban értékelném,nem tudom amúgy hol van a szexuális zaklatás határa,hogy ez már annak számít -e

:angry: Ó, jaj!
Jelöld ki nyugodtan a határokat. Szólj rá, az illetőre, ha olyat mond vagy tesz, amitől te kínosan/sértve/megalázva érzed magad. Ha elég hangosan mondod ahhoz, hogy a közelben állók is meghallják – már ha vannak ilyenek persze – az illető garantáltan visszavonulót fúj.
Jó sokági én is lefagytam, ha valami perverz idiótával találkoztam.
Az utolsó ilyen alkalom után pokoli dühös lettem magamra, hogy hogy elehetek ekkora marha. Pont én!
Legközelebb már tudatosan készültem a dologra. Előre különböző forgatókönyveket dolgoztam ki a velem leggyakrabban előforduló szituációkra. Így mikor a következő perverzbe belefutottam, nem ért váratlanul, és csípőből elküldtem a fenébe. Utána olyan büszke voltam magamra! Nem mondom, hogy azóta nem lehet meglepni, de többször reagálok számomra elfogadhatóan.
A lényeg, hogy ne törődj velük! Nem számít mit szólnak, nem kell megfelelned nekik! Ha valaki bunkó veled, nyugodtan lehetsz te is az vele.

Köszönöm Lányok,aranyosak vagytok,annyira jó hogy ti vagytok és tudunk egymásra számítani,tényleg valami történik velem,ti juttok eszembe elöször,meg hogy leirom

rini írta: Köszönöm Lányok,aranyosak vagytok,annyira jó hogy ti vagytok és tudunk egymásra számítani,tényleg valami történik velem,ti juttok eszembe elöször,meg hogy leirom

18 éves koromig el is felejtettem... mindig furcsának találtam, amiért undorodom apámtól, és nem tudtam elviselni az érintését, de akkor jöttek elő az emlékek, amikor volt a pszichológusnál egy hipnózisom - pont amiatt, mert nem tudtam gyerekkori emlékeket feleleveníteni, és így akartuk előhozni.
Azt hiszem, azelőtt könnyebb volt az életem. Tudatlanságban élni. Még az állandó pánikrohamok is pihekönnyűnek tűnnek ilyen tudat mellett. Akkoriban nem hittem volna, hogy visszasírom azt az állapotot, hisz a pánikrohamok is megviseltek, de ez még rosszabb..

Kitöröltem a neved, ne haragudj. Minden rendben van, ne félj! Nem esik bántódásod!

Azt gondolom, ez nem csak abúzusra utalhat. Engem elég csúnyán vertek, ütöttek is, így én ennek tudtam be... a veréseket valahogy nem sikerült elfelejtenem, csak az abúzust. Utána annyira nyilvánvaló volt, szinte nem is értettem, hogy tudtam ezeket elfelejteni pár év leforgása alatt.
Szóval a félelmem nekem sokoldalú volt. Az érintést én vagy fizikai erőszakkal kapcsolom össze, vagy abúzussal, visszaéléssel.

Apám egyik este tvnézés közben masszírozta a vádlimat, a lábam feltettem az ülőgarniturára, ami a szülők ágya mellé volt tolva. Apám a takaró alatt verte ki magának, úgy h anyu mellette aludt, korán kellett kelnie. Én azt éreztem, hogy egyre erősebben csinálja és hirtelen megáll.

Azr szeretnem kerdezni, hogy a forumot csak regisztralt felhasznalok MI olvashatjuk vagy barki el tudja olvasni barmelyik bejegyzest?

jelen írta: Azr szeretnem kerdezni, hogy a forumot csak regisztralt felhasznalok MI olvashatjuk vagy barki el tudja olvasni barmelyik bejegyzest?

Olvasni bárki tudja, csak írni nem tud.

Május, szerintem ez teljesen természetes érzés. Én ezt úgy kezelem most már, ennyi év után, hogy nem is akarok kimászni belőle. Csak emlékeztetem magam, hogy majd véget ér. És tényleg. Olyan ez, mint a vihar. Valójában az is, érzelmi vihar. Aztán elmúlik, és újra kiderül az ég. És akkor ki tudsz mászni a gödörből. Vagy nem is tudom. Egyszer csak kint vagy, és kész.
De ne gyűlöld magad, meg ne undorodj magadtól, hiszen nincs rá okod. Nem a te hibád. Tudom, könnyű ezt mondani. Nem is olyan nagyon régen sikerült nekem is igazából, és az olyan felszabadító, amikor az ember ki tudja mondani, és úgy is érzi, mert úgy is van. Nem a te hibád, Május, nem a te hibád. Ahogy nem az én hibám az sem, ami velem történt, és tudod, mit mondok én neked? Én, amikor már nagyobb voltam, hagytam, hogy simogasson a nagybátyám. Mert nem tudtam nemet mondani neki addigra. És mert jó volt. És én akkor utáltam magam, sokáig, és undorodtam is magamtól. És ezt sokáig szégyelltem. Még ma se merném elmondani IRL az ismerőseimnek. Meg már nem is voltam akkor olyan kicsi, hiszen akkor már kamasz voltam. Nem igazán tudom, hány éves, valahogy az idő összekuszálódott, a helyszínek villannak be inkább. Na mindegy, szóval az a lényeg, hogy még akkor se az én hibám, ha hagytam, ha élvezte a testem. És innen tudom, hogy ugyanúgy te sem vagy hibás abban, ami veled történt. Igen, jól írtad, bántott téged az apád. De erről nem tehetsz.

Május ilyen állapotomban én ittam iszom egy nyugtató teát, korábban elkezdek lefeküdni és az egyedüllét ellen van egy nagyobb párnám, azt szoktam magamhoz ölelni és meditációt hallgatok. Vagy angolul olvasok. Estére nem jó bepörögni. A barátnőim mind a második babával küzdenek, így nagyon nem tudok ilyenkor kit felhívni. De, ha van vki, akit felhívhatsz ilyenkor, sokat segít az élőhang, a bármiről beszélgetés is.
És nekünk is írj, előbb-utóbb válaszol vki.

Ja, igaz, Karácsony, érdemes valami nyugtató dolgot csinálni, zenét hallgatni, vagy megnézni valami jó kis filmet, én is szoktam. Teát azt nem iszom, nem szeretem. De ha fáradt az ember, talán az is kihozza, egy séta, aztán alvás is sokat tud segíteni.