Tényleg segít a vallás?

rotebeete írta: Hűha, Hajnalkám, megdöbbentő, amiket leírtál... Főleg, amit a kezelőorvosodról írtál. Szerintem mi itt mindannyian annyira sérültek vagyunk, hogy akibe tudunk, abba belekapaszkodunk és rajongunk érte. Aztán jön az ambivalencia, az érthetetlenség... Így megy ez.
Azért pontosítottam, hogy nem hibás vagyok, hanem megelőzhettem volna, mert ez tényleg így van. Ha tőlem valaki tanácsot kérne, hogy felmenjen-e az illető lakására, én is azt mondanám, ne tegye. És mint segítő, én is ezt mondtam azoknak a fiataloknak, akik tanácsot kértek tőlem. Érted, miről van szó? Én hintettem az igét, én prevenciót tartottam, megelőzésről beszéltem, óvatosságra intettem őket, erre pont én gyalogolok bele ilyen helyzetbe... Szinte hihetetlen.
Egy mondaton múlt volna az egész. Csak annyit kellett volna mondanom: "Nem megyek fel." Ennyin múlt. Ennyin múlt az, hogy elvesztettem az erényemet, az egyetlen dolgot, amire még büszke voltam. És odalett. Egy picinyke dolgon múlt. Ez bosszant leginkább.

Értem én. Csak azt mondom: ha akkor és ott nemet mondasz, ez az ember, ha rád fájt a foga, talált volna más alkalmat és módot. Pl. ahogy engem csalt fel a vezetőtanárom. Azt mondta, a feleségével együtt vár, mert szeretne megismerni a felesége is. Nekem pedig borzasztóan jólesett. Aztán persze feleség nem volt sehol, sajnálja, el kellett mennie, de majd megjön nemsokára, addig igyunk egyet, stb.
Ja, még anyukának is bemutatott, aki velük lakott, majd anyuka visszavonult, mert szegény úgyis nagyot hall, meg lepihen, nincs túl jól.

Kedves Rotebeete, meg tudnád fogalmazni, hogy mit gondolsz arról, hogy "elvesztetted az erényedet?"

Hajnalkám, engem is egy ürüggyel csalt fel - részt akartam venni egy jótékonysági eseményen, amit ő szervezett, és ehhez akarta megmutatni a terveket, én meg elhittem. Ez a "megmutatom a bélyeggyűjteményem" modern változata.

Alaine: szűz voltam, és hívő lány. Büszke voltam arra, hogy még nem feküdtem le előtte senkivel, és nekem nagy álmom volt hívő férjet találni, és házasság utánra tartogatni az első együttlétet. Lehet, régimódi vagyok, de engem ez vonzott. Én olyasvalakivel szerettem volna ezt megosztani, aki összeköti velem az életét, becsül, szeret, és jó társam lesz az életben.
Amikor az erőszaktevőmnek bevallottam, hogy szűz vagyok, nagyon meglepődött, merthogy olyan csinos, attraktív és vonzó lány vagyok, hogy nem tudta felfogni, még senki nem tudott elcsábítani. Flörtölgettem én, jól kijöttem a srácokkal, de nem engedtem közel magamhoz senkit. Nekem nagy fájdalom, hogy oda a szüzességem... Emiatt tartottam magamnak még értékesnek, szerethetőnek, ártatlannak, tisztának. És ez már nincs. És már annyira se tisztelem önmagam, hogy egy két pohár után nemet mondjak egy fiúnak. Lazán belementem a nyáron egy szexbe, mert úgy éreztem, mit számít már, hisz nem vagyok szűz, így teljesen mindegy, hány férfival fekszem le...

Rotebeete! Az történt, hogy a te kommentedre reagálva válaszoltam éppen, és amikor az elküldre kattintottam , az én levelem elszállt valahová, a tiéd megjelent, engem meg kivágott. Vagy most akkor ki vagyok tiltva, vagy mi? Pedig életem egy korai szakaszáról írtam neked, a tökéletlen döntésünkről. Nem tudom, még egyszer letudnám-e írni ugyanúgy.

öregecske, ha nem nagy fáradtság, én szívesen elolvasnám, kíváncsi vagyok rá!! Nem hiszem, hogy ki lennél tiltva, nekem is többször elszállt a kommentem, és újra kellett írnom. A fórum fekete lyuka, úgy tűnik.

rotebeete írta: Hajnalkám, engem is egy ürüggyel csalt fel - részt akartam venni egy jótékonysági eseményen, amit ő szervezett, és ehhez akarta megmutatni a terveket, én meg elhittem. Ez a "megmutatom a bélyeggyűjteményem" modern változata.

Alaine: szűz voltam, és hívő lány. Büszke voltam arra, hogy még nem feküdtem le előtte senkivel, és nekem nagy álmom volt hívő férjet találni, és házasság utánra tartogatni az első együttlétet. Lehet, régimódi vagyok, de engem ez vonzott. Én olyasvalakivel szerettem volna ezt megosztani, aki összeköti velem az életét, becsül, szeret, és jó társam lesz az életben.
Amikor az erőszaktevőmnek bevallottam, hogy szűz vagyok, nagyon meglepődött, merthogy olyan csinos, attraktív és vonzó lány vagyok, hogy nem tudta felfogni, még senki nem tudott elcsábítani. Flörtölgettem én, jól kijöttem a srácokkal, de nem engedtem közel magamhoz senkit. Nekem nagy fájdalom, hogy oda a szüzességem... Emiatt tartottam magamnak még értékesnek, szerethetőnek, ártatlannak, tisztának. És ez már nincs. És már annyira se tisztelem önmagam, hogy egy két pohár után nemet mondjak egy fiúnak. Lazán belementem a nyáron egy szexbe, mert úgy éreztem, mit számít már, hisz nem vagyok szűz, így teljesen mindegy, hány férfival fekszem le...

Na, akkor ideje magadnak megbocsátani, nem gondolod?

Amikor elvesztettem a szüzességemet, én is pont ezt gondoltam, éreztem. De ne higgy ezeknek a gondolatoknak! Nem igaz, hogy bele kell menned a szexbe, csak ha te is akarod. Tapasztalatból mondom.

öregecske írta: Rotebeete! Az történt, hogy a te kommentedre reagálva válaszoltam éppen, és amikor az elküldre kattintottam , az én levelem elszállt valahová, a tiéd megjelent, engem meg kivágott. Vagy most akkor ki vagyok tiltva, vagy mi? Pedig életem egy korai szakaszáról írtam neked, a tökéletlen döntésünkről. Nem tudom, még egyszer letudnám-e írni ugyanúgy.

Ha kijelölöd a szöveget, és jobb egér gombbal ráklikkelsz, majd másolás, mielőtt rákattintasz az Elküldés gombra, akkor nem vész el, amit írtál. Én így szoktam.

Az nem baj ha "régimódi" vagy, abban, hogy a testi lelki örömöket a választott pároddal akarod megosztani.
Ez viszont nem múlik a szűzhártyán, amit erőszakkal vettek el tőled.
Ha majd lesz párod, aki becsül, szeret és jó társad lesz , akkor ez nem számít (mármint a szűzhártya).
Látod Hajnalkám is azt írta, hogy nem mindegy, hogy kivel és hányszor.......
mert akkor tényleg elveszted az "erényedet", a saját erkölcsi normádat adod fel, célt ért a bántalmazás, vagyis a megrontás.
Ezt meg nem engeded magadnak igaz?

A szűzhártya csak egy a sok alkatrészünk közül, nem ez tesz szerethetővé vagy épp értékessé.
Pl. a kisujjadtól sem leszel se jobb, se rosszabb ember.
Anno én is úgy éreztem, ahogy te, épp ezért bőven csináltam olyat, amit nem kellett volna… Később nekem sokkal nehezebb volt (ma is az) ezekkel szembenézni, mint azzal a bizonyos első esettel.
Az előttem íróknak tökéletesen igazuk van: az „erényedet” akkor veszted el, ha belemész a minden mindegy alapon nyugvó „kalandokba”.

Öregecske: nem, egyáltalán nem volt tudatos döntés a névválasztásom. Csak úgy jött, most meg már ez van.

Nem a szűzhártyán van a hangsúly, hanem kit "engedek" be először. Nem biológiai értelemben zavar, hanem hogy az első férfi az életembe erőszakkal jött belém. Rengeteget álmodoztam az elsőről, hogy milyen bensőséges lesz, szép, és erre...erre nem számítottam...azt se gondoltam, hogy ilyen gyorsan meg tud történni. És azóta olyanokat fantáziálok, hogy valaki megerőszakol, erőszakos vagy durva velem...

Hajnalkám!
Megdöbbentett engem is amit a kezelőorvosodról írtál. Főleg azért, mert én is teljesen beleszerettem a volt pszichológusomba. Bármire hajlandó lennék érte a mai napig is, és csak egy szavába kerülne minden kérése. Ezt ő is mondta, hogy tudja, hogy csak egy szavába kerülne , és bármit, de bármit megtennék., Azt is mondta, hogy nem akar bántani, és kihasználni. Persze ezt részben meg is értem és mégjobban szeretem, másrészt meg sérti a női önérzetem, hogy nem kellettem neki.
Sokszor vágytam rá, és fantáziáltam róla, és ma is nehéz meggyőznöm magam arról, hogy jobb, hogy nem történt meg.
Erre nem vagyok büszke, de hát ez van.

Rotebeete! Megpróbálom, bár érdekes lesz most már a "szembejövő" leveled, és a többi hozzászóló levelek miatt. Szóval ezt írtam volna:
"Rotebeete! Én az "elvek" embere voltam, és eldöntöttem, hogy a szüzességemet csak a férjemnek fogom odaadni. Igy is történt, csakis az a férfi kapta meg, aki el vett feleségül. Az esküvő után 3 héttel vert meg először részegen, de úgy, hogy a velem levő rokonomnak is jutott. Megbocsájtottam neki, folytattuk az életünket. Alig 1 hónappal később, szintén részegen /nem én voltam részeg/ úgy megütött, hogy hanyat beestem a szoba nyitott ajtaján, és ő lovagló ülésben rám ült, úgy pofozott, és fojtogatott. Ennyi év távlatából is csak azt tudom leírni, hogy teljesen ok nélkül esett nekem. Könyörögtem neki, hogy engedjen el, végül kiszabadultam, és egy táskával, meg a pénztárcámmal úgy menekültem, hogy vissza sem néztem. Hála Istennek sikerült megszabadulni, és elválni tőle. A 2. férjem, nem kapta meg a szüzességemet, csak az éveimet az életemből. Már az unokáknak örülünk. Szóval: Hiába tartogattam a szüzességemet, hoztam egy döntést, és olyannak adtam, aki nem értékelte, és meg sem érdemelte. És később is hoztam még rossz döntést, olyanokat, is, amiért a mostani eszemmel inkább a hajamat tépném. De meg kell tudni bocsájtani elsősorban magunknak. Ez a legnehezebb.,
De ha te is a gyülekezetben forgolódsz Rotebeete, akkor tudnod, kell, hogy Jézus is megbocsájtott nekünk, és nem kárhoztat. Mit mond? "Menjél, és többet ne vétkezz." Nekünk sem szabad kárhoztatnunk magunkat! Főleg olyan dolgok miatt, amin már nem tudunk változtatni semmit. De a tanulságokat levonhatjuk belőle a jövőre vonatkoztatva." Szóval kb. ez szállt. el. Az alábbiakat már a hozzászólásod miatt írom:
Azt nem tartom helyesnek, hogy értéktelennek tartod magadat az eset után. Nem az a "bőrdarab" számít /ahogy más hozzászóló írta/, hanem a szív, a szívnek az állapota. Ott kell erősnek lenni. Te értékes ember vagy. Mert ha követsz is el hibát, látszik, hogy jó vagy, mert törekedsz a jóra. És hogy harcod van a lelkeddel, merthogy - szerinted - rosszabb állapotban vagy, mintha ez az eset nem történt volna meg, ez is azt mutatja, jobb szeretnél lenni. Dönteni kell mellette Rotebeete! Ha a gyülekezetben forgolódsz, tudnod kell, van Valaki, aki jobban ismer mint bárki. Aki nem csak a külsőt nézni, hanem a szivet vizsgálja. Aki már akkor szeretett, amikor mi még nem is léteztünk, de tudta, hogy megfogunk születni, és egy terve volt felőlünk. És ezért az Életét adta értünk. Tudta, hogy botladozni fogunk, hogy fogunk hozni rossz döntéseket, hogy bele fogunk kerülni veszélyes helyzetekbe, mégis azt gondolta felőlünk, hogy megment, és olyan ajándékot ad nekünk, amit el sem tudunk gondolni. Te minden történés ellenére értékes, szeretett ember vagy, ezt tudjad. És ne tékozold el ezt az életet, mert várnak rád még szép napok, és" gyönyörű ajándékok", hidd el.

Ági40, és Hajnalkám! Nagyon sokszor előfordul, hogy érzelmi függőség alakul ki a paciens, és a kezelőorvos között. Itt szerintem mindeg a kezelő orvosnak kellene bölcsnek lenni, és nem visszaélni a paciens kiszolgáltatott testi, vagy lelki állapotával. Tiszteletem az Ági40 orvosának, amiért őszintén közölte az álláspontját. Ági40, ezért ne érezd magadat megbántva nőiességedben! Biztosan nagyon vonzó vagy, és ha pl. az kezelő orvos nötlen állapotban, és nem - beteg-és kezelőorvos viszonyban találkoztatok volna másképp is alakulhatott volna. Egyébként meg valószínüleg vár rád egy herceg, aki sokkal jobban illik majd hozzád, és még az is lehet, hogy a kezelőorvos vonzó tulajdonságai is fel lesznek benne turbózva. Még egy kis türelem! Egy év múlva várom a fejleményeket!

rotebeete írta: Nem a szűzhártyán van a hangsúly, hanem kit "engedek" be először. Nem biológiai értelemben zavar, hanem hogy az első férfi az életembe erőszakkal jött belém. Rengeteget álmodoztam az elsőről, hogy milyen bensőséges lesz, szép, és erre...erre nem számítottam...azt se gondoltam, hogy ilyen gyorsan meg tud történni. És azóta olyanokat fantáziálok, hogy valaki megerőszakol, erőszakos vagy durva velem...

Én a szüzesség/szűzhártya kérdését kizárólag a biológiai oldalról nézem, valahogy sosem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget. Nem hiszem, hogy utána azért éreztem mocskosnak magam, mert még szűz voltam. Ha a sokadik alkalom után futok bele abba a beteg baromba, valószínűleg akkor is ugyanezt éreztem volna.
Én az elsőnek azt tekintem, mikor először voltam együtt valakivel azért, mert vágytam rá. Nem valami beteg, külső, vagy épp belső kényszertől hajtva, hanem azért, mert szerettem és akartam őt (és viszont).
Talán próbálj te is hasonlóan állni a helyzethez. Az nem szex volt, hanem erőszak. Ha utána bele is csúsztál valamibe, amibe nem kellett volna…, az pedig csak annak következménye.
Majd csak az lesz az első, ami belsőséges lesz és szép, olyan, amilyennek képzelted.

öregecske, én nemrég kezdtem el gyülekezetbe járni, kb. másfél évvel ezelőtt kezdődött. Azelőtt semmi kapcsolatom nem volt Istennel, vagyis minimális. Nekem volt igényem a vele való kapcsolatra egész kiskoromban is, önként jártam hittanra, stb. de aztán volt egy időszak, amikor megbántódtam, és lázadtam Isten ellen. És utána nagyon megtetszett, hogy milyen egy hívő közösség... egyetemista gyülekezet, csupa velem hasonló fiatal...szuper volt, igazán felemelő.. Csak aztán elköltöztem külföldre, és ott maradt a hitem is. Bizony, itt nem sikerül gyülekezetet találnom, akárhogy is igyekszem. Pedig otthon buzgó voltam, minden istentiszteleten és programon résztvettem, vágytam rá, imádtam, szerettem. És ez a "családom" eltűnt az életemből... Bármi ami jó, bárkit akit szeretek, eltűnik az életemből... Mintha csak örömtelen életre lennék kárhoztatva. Nem szenvedésre, vagy fájdalomra, ennyire nem látom negatívan, de örömtelinek látom önmagam.