Álmaink

karácsony írta: Olvaslak itt benneteket...te jó ég mennyire hasonlóak vagytok. akár egy Alicia és Kv. topicot is nyithattok lassan.. (csak vicceltem)

Ha nem lenne szabályellenes, szerintem már privátban csetelnénk. De tán a moderátor is észreveszi és kieszel valamit. Én azért is írtam le ezt az ötletemet nyilvánosan. Hátha összehoz minket valami titkos úton.

Olvastam, h régen lehetett itt levelezni privátban, de valami baj volt vele. Kár.

Hát igen, ez sajnos nem az a témakör, ahol ne lehetne pofára esni egy chat, esetleg találkozás alkalmával. Még így is idetévednek olyanok, akiknek nem kellene,mi lenne,ha lehetne privizni. Viszont egy èlő csoportban biztos,öribarátságok születnének,de oda sem merne mindenki elmenni a saját szégyentudata miatt. Viszont jó ez így.. ez az oldal.

Kv, most már "nyerítek" az újabb hasonlóságokon, mint egy ló...

Én is mindenkiről jót feltételezek alapjáraton. Emiatt sokszor csalódok, de sokszor még akkor sem hiszem el az igazságot róla, ha már lassan minden okom meglenne rá..

Az én igazim is a játékos, spontán énemtől van oda. A vízesés sem semmi, bár nálunk a barátom jött elő hasonló ötlettel, nekem meg nem volt ellenvetésem.. Minden "hülyeségben" (izgalmas, romantikus helyszínek) benne vagyok én is, de közszemérmet azért nem szoktunk sérteni..

Karácsony, aranyos vagy, nekem is eszembe jutott a privi topic, csak kár, hogy mindenki láthatná..

Most az merült fel bennem,hogy antiszoc vagyok-e,mert szokták írkálni,hogy szìvesen leveleznének, de bennem ez mèg egyszer sem merült fel. Bàr nyilván a személyes barátsághoz másként állnék. Na mindegy...

Karácsony, nem hiszem, hogy antiszoc vagy, eddig bennem sem merült fel itt úgy emlékszem, hogy valakivel okvetlenül kapcsolatba szeretnék kerülni. Nem gyakran esik meg szerintem, hogy valakivel ordító hasonlóságokat lát önmagával az ember. Olyankor persze, hogy kíváncsi lesz, meg egy csomó mindent elmondana a másiknak, amit itt nem lehet, vagy nem illik megosztani..

Alicia és Karácsony...
Bizony, a 35 évem alatt csak egy olyan barátnőm van, akivel elmondhatom, h nagyon hasonlítunk és közben egyáltalán nem, de mégis egyek vagyunk. Vele is online ismerkedtünk meg kezdetben, most úgy félévente találkozunk, vagy még annyi se, de online van, h napi szinten, ha csak egy "élek meg, de most befordulok 3 napra, majd írok" korszakban is vagyok. De néha jó, ha akkor is ott van, csak ő nem érti ezt a dolgot, h az abúzusból nem lehet végleg kikeveredni, míg nincs az öregkori szenilitás, de tán még akkor sem. Néha mond olyat, ha befordulok, h az a bajom, h túl jó dolgom van, van szuper munkám, szeret akit szeretek... és olyankor én se értem, h mi a bajom. De akkor még nem találtam meg ezt az oldalt. Azóta tudom, h csak utóhatás és majd elmúlik.

Voltak valóban próbálkozások, hogy lehessen személyes üzenetet írni. Azonban ez komoly veszélyt rejteget, és láttuk is, hogy azonnal rámozdultak olyanok, akiknek nem kellene. Ugyan bárki letilthatott bárkit, aki nem kívánatosat írt neki, ám ehhez meg kellett kapja tőle az első nem kívánatos levelet. Ennek a felelősségét nem vállalhattuk. Tanácsot kértünk a rendőrségtől és az Igazságügyi Minisztériumtól is, ők is azt ajánlották, állítsuk le ezt a funkciót.

Azt is gondoljuk, hogy az privát levelezés sokat venne el a fórum gazdagságából. Nagyon sok "háttér" fórumozónk van, akik még nem elég bátrak ahhoz, hogy írjanak, ám sokat jelent nekik, hogy olvassák a sok bölcsességet, amit írtok, láthatják, milyen sok a közös pont, közös félelem, tünet, stb. Ezért kérjük megértéseteket.

KV, Alicia, úgy tudom, erről egy moderátori levelet is kaptatok, azt kérik, nézzétek meg az e-mail fiókot, amivel regisztráltatok.

Anoni Mara írta: Voltak valóban próbálkozások, hogy lehessen személyes üzenetet írni. Azonban ez komoly veszélyt rejteget, és láttuk is, hogy azonnal rámozdultak olyanok, akiknek nem kellene. Ugyan bárki letilthatott bárkit, aki nem kívánatosat írt neki, ám ehhez meg kellett kapja tőle az első nem kívánatos levelet. Ennek a felelősségét nem vállalhattuk. Tanácsot kértünk a rendőrségtől és az Igazságügyi Minisztériumtól is, ők is azt ajánlották, állítsuk le ezt a funkciót.

Azt is gondoljuk, hogy az privát levelezés sokat venne el a fórum gazdagságából. Nagyon sok "háttér" fórumozónk van, akik még nem elég bátrak ahhoz, hogy írjanak, ám sokat jelent nekik, hogy olvassák a sok bölcsességet, amit írtok, láthatják, milyen sok a közös pont, közös félelem, tünet, stb. Ezért kérjük megértéseteket.

KV, Alicia, úgy tudom, erről egy moderátori levelet is kaptatok, azt kérik, nézzétek meg az e-mail fiókot, amivel regisztráltatok.

Köszönöm Mara, hogy foglalkoztok velünk, és megértek mindent természetesen. El tudom képzelni, hogy egy db rémes levelet is nehéz kapni, ezért le kellett állítani a funkciót. (Én sem szeretnék ilyen levelet kapni..) Annyira klassz, hogy felvállaltátok ezt a munkát itt, és hogy ebből más pozitív "hozadékok" is fakadnak más fórumokon. Én sok mindent nem tudtam követni az elmúlt fél évben itt, elég "rágós" feladataim voltak, amiket meg kellett lépnem, így már nem volt erőm, hogy ide is felnézegessek. De nagyon jó itt tanulni tőletek, jó, hogy megértetek, hogy ugyanolyanok a gondjaink majdnem, stb..

És mindenki, aki nem mer még ide írni, biztatom, hogy itt sok értő fülre talál.. Vigasztalást, együttérzést, sok mindent kaphat, ha veszi először a bátorságot..

Mara, nagyon rendes és szép dolog ez tőletek, h ennyire vigyáztok a biztonságunkra. Megkaptam a levelet, köszönöm, válaszoltam is rá.

Álmok... Gyerekkoromban kettő visszatérő volt. Az egyik kb 12 éves koromig(tisztán emlékszem, hogy 7 éves koromtól már férjhez akartam menni): álmomban több fiú puszilgatott egyszerre, és legalább 3-al közösültem egyszerre. Nem úgy mint a filmekbe mutatják, mindhárommal egyszerre misszionárius pózban. Az ezt követő időszakban kb 17 éves koromig az volt visszatérő, hogy a halott nagymamám magával akart vinni, én meg futottam menekültem előle az egész falun át. Akkor maradt abba, amikor a következő sokkoló álmom volt... azt majd máskor... még most is felkavar...

Én így átgondolva örülök, h amikor álmomban szexre kerül sor, akkor az mindig pozitív.

Ma reggel úgy ébredtem fel,hogy zokogok,álmomba sírtam,pontosan nem tudom mit álmodtam de az volt a lényege,hogy aki engem valaha szeretett vagy megértett volna az már halott és soha nem ismerhetem meg.Lehet hogy ez annak a hatása,hogy elkezdtem olvasni azt a koönyvet ami az ajánlóba volt, a 27 éves lányról,aki végülis öngyilkos lett,és senki nem értette meg,lehet vele azonosultam,mert azok a gondolatok amiket leírt,tényleg mintha az enyémek lennének.Vagy ami valószínűbb és most jöhetett elő az az ikertestvérem elvessztése,akit soha nem ismerhettem meg,anyum meg nem beszélt róla soha,mondjuk a mi családunkba tényleg az van hogy amiről nem beszélünk az nincs. De végülis legalább álmomban tudok sírni és ez felszabadító akkor.Sajnos a szüleim azt "verték belém" hogy minden érzésemet fojtsam vissza,és sok éven keresztül csináltam is ezt.Azt vettem észre hogy mostanában elkezdtem a múltról álmodni, vissza gyerekkoromba,egyre korábbra,gimi, általános suli, kisgyerekkor-ttestvérféltékenység,most pedig lehet méhen belülre.Gondolom így dolgozom fel, amik velem történtek.Köszönöm hogy leírhettem,és bocsánat ha hosszú lett.

kv írta:

Alicia09 írta:
Azt hiszem, h van az abúzusnak egy olyan utóhatása, h valahol az ember mindig kislány marad, és ez néha nem olyan rossz, ha arra gondolok, h lélekben fiatalok maradunk,

Én is ezt érzem,már mint hogy valahol kislány maradtam és sose néznek többnek 14-18-nál pedig lassan 28 leszek.De talán pont ezért érzem jól magam ennyire sérült gyerekekkel,mert totál megtuom őket érteni,én is sérült vagyok csak én máshogy.De tudom hogy iszonyú erős is.Ahogy itt Ti mindannyian azok vagytok L(Rámjött az írhatnék)

rini írta: Ma reggel úgy ébredtem fel,hogy zokogok,álmomba sírtam,pontosan nem tudom mit álmodtam de az volt a lényege,hogy aki engem valaha szeretett vagy megértett volna az már halott és soha nem ismerhetem meg.Lehet hogy ez annak a hatása,hogy elkezdtem olvasni azt a koönyvet ami az ajánlóba volt, a 27 éves lányról,aki végülis öngyilkos lett,és senki nem értette meg,lehet vele azonosultam,mert azok a gondolatok amiket leírt,tényleg mintha az enyémek lennének.Vagy ami valószínűbb és most jöhetett elő az az ikertestvérem elvessztése,akit soha nem ismerhettem meg,anyum meg nem beszélt róla soha,mondjuk a mi családunkba tényleg az van hogy amiről nem beszélünk az nincs. De végülis legalább álmomban tudok sírni és ez felszabadító akkor.Sajnos a szüleim azt "verték belém" hogy minden érzésemet fojtsam vissza,és sok éven keresztül csináltam is ezt.Azt vettem észre hogy mostanában elkezdtem a múltról álmodni, vissza gyerekkoromba,egyre korábbra,gimi, általános suli, kisgyerekkor-ttestvérféltékenység,most pedig lehet méhen belülre.Gondolom így dolgozom fel, amik velem történtek.Köszönöm hogy leírhettem,és bocsánat ha hosszú lett.

Rini, igen, az álomban feldolgozunk is, sőt leginkább, azt hiszem, annak alapján, amit tudok róla. (Sokat foglalkoztam már vele..) De legyél nyitott az új barátságokra is! Nekem pl az utóbbi évben egy régi barátságom felelevenedett, és egészen új formát kapott, sokat segít, segített rajtam. Meg itt is megértünk sokan szerintem, úgyhogy azért ne annyira azonosuljál..

Meg nekem pl itt van egy kedvenc mesém, sokat segít, és igaz, ki lehet jönni sok mindenből..
www.beszeljrola.hu/forum/gyogyulas/51-me...iralyfiknak?start=15 Újhold meséje.. Mit gondolsz Magadról ennek tükrében..? :) :szív:
Vagy nézd meg a többit is...

Megálmodtam a lottószámokat, de úgy, hogy talált az összes. Mikor egyszer ilyen volt, hármasom lett. Azért néha jó, hogy ilyen aktív álmodók vagyunk...