Álmaink

De jó, hogy csak álom, Mara!

Alicia09 írta: De jó, hogy csak álom, Mara!

Kicsit sem sajnáltam, hogy megölték (megöltem?). Csak amiatt voltam kikészülve, hogy megint tönkremegy miatta egy élet. Az is lehet, hogy én voltam a gyilkos is, többször voltam már két szerepben álmomban. De érdekes volt, ahogy villámsebesen próbálta az agyam törölni ezt az álmot reggel. Egyedül a rossz érzés maradt meg belőle, hogy most már minden másképp lesz, tönkrement minden, nem lehet visszacsinálni. Egész nap hatása alatt voltam.

Anoni Mara írta:

Alicia09 írta: De jó, hogy csak álom, Mara!

Kicsit sem sajnáltam, hogy megölték (megöltem?). Csak amiatt voltam kikészülve, hogy megint tönkremegy miatta egy élet. Az is lehet, hogy én voltam a gyilkos is, többször voltam már két szerepben álmomban. De érdekes volt, ahogy villámsebesen próbálta az agyam törölni ezt az álmot reggel. Egyedül a rossz érzés maradt meg belőle, hogy most már minden másképp lesz, tönkrement minden, nem lehet visszacsinálni. Egész nap hatása alatt voltam.

Hát, igen, azt én sem sajnálnám a helyedben, hogy végre kinyírták a gazembert, csak a büntetőeljárás miatt írtam, hogy még jó, hogy csak álom volt.

Milyen klassz, hogy az álmaink helyettünk elintéznek "fontos dolgokat" .... Csak ugyanakkor belekeveredett a realitás, hogy az önbíráskodásért mi járna. Biztos nagyon nyomasztó lehetett az a félelem, ami maradt az álomból egész napra..

Anoni Mara írta:

Alicia09 írta: De jó, hogy csak álom, Mara!

Kicsit sem sajnáltam, hogy megölték (megöltem?). Csak amiatt voltam kikészülve, hogy megint tönkremegy miatta egy élet. Az is lehet, hogy én voltam a gyilkos is, többször voltam már két szerepben álmomban. De érdekes volt, ahogy villámsebesen próbálta az agyam törölni ezt az álmot reggel. Egyedül a rossz érzés maradt meg belőle, hogy most már minden másképp lesz, tönkrement minden, nem lehet visszacsinálni. Egész nap hatása alatt voltam.

Mara, ez egy nagyon jó lelki leszámolás. Én is várom ezt a percet, hogy ne csak úgy tudjak ütni felé, hogy nem sikerül eltalálnom, hanem ténylegesen. A pszichológusom azt mondta, ha ez a pillanat eljön az nagyon jó lesz.
A gyilkos álom az nagyon kimerítő tud lenni az biztos! És csökkenti az agressziót az emberben.

Én a pszichológusommal álmodtam, nagyon mély álom volt, és szerintem azért, mert már hiányzik, már nagyon várom, hogy mehessek...meg a védelmére van szükségem.

karácsony írta: Én a pszichológusommal álmodtam, nagyon mély álom volt, és szerintem azért, mert már hiányzik, már nagyon várom, hogy mehessek...meg a védelmére van szükségem.

Én a mai napig sokszor álmodom vele. És olyankor nehéz felébredni.

Van, hogy a gyerekkori családomról álmidom. Néha gyerek, néha felnőtt vagyok benne. Van, hogy ott az apám, van, hogy már nincs. Időnként csak egyedül bolyongok a régi családom romjai között.
Egy a lényeg, mindig nyomasztóak az álmok. Néha sírok is tőle. Ilyenkor több időbe telik, míg reggel magamhoz térek, és vissza tudok térni a saját életemhez.
Ami viszont talán jónak mondható, hogy közel 5 év terápia után, már nem esem ettől napokig tartó depresszióba. Pedig ilyenkor szinte vissza esem a terápia előtti állapotba. De a végén valahogy elmúlik.

Sziasztok!

Nekem újabban lettek rémálmaim. Valaki meg akar ölni. A múltkor egy sorozatgyilkos, aztán meg egy meztelen férfi. Ugyanaz a félelem járt át mindkettőnél. Egyelőre fogalmam sincs mi ez. Sokat foglalkoztam már álmokkal, van sok visszatérő motívum, meg van olyan motívum is, ami hosszú evolúciós folyamaton ment keresztül. Ilyen például a víz. Sokat voltam víz alatt, aztán megtanultam felszínre kerülni, majd úszni, kimászni, hajózni. Egyszóval úgy éreztem kontrollba kerültem. Most megint a víz alatt vagyok álmomban. Azt hiszem ez már csak így lesz egész életemben. Néha víz alatt, néha víz felett. A liftezés is állandó, meg a lépcsőzés. Fel és le. De most ez a gyilkosos izgat, hogy mi a fene lehet.

Szia Judit!
Egyszer fent, egyszer lent igaz? Próbálok ettől nem megijedni. Már nagyobb az érzelmi aplitudóm mint korábban. Fura megszokni, hogy ilyen is van, de minden elmúlik. Mint a megáradt folyó, mely kilép a medréblől, de aztán vissza húzódik, és nyugodtan folyik tovább a megszokott medrében.
Korábban mindig menekültem álmomban (is), meg sokszor vízbe fulladtam. Azt is álmodtam, hogy féltem, és kiálltani akartam, de nem jött ki hang a torkomon.
Nagyon érdekes álmaim vannak, eszembe jutott, hogy egyszer könyvet írok ezekből.

Álmok....Én is folyton álmodok, amikor felszínre hozom a témát. Egyelőre gyengének érzem magam, hogy teljesen alávessem magam ezen feltárásnak. Csak a felszínt kapargatom. Az én rémálmaim a következők. Szakadó eső, menekülés, majd egy férfi megerőszakol, és megfolyt, mire zihálva ébredek. Gyakorta fogyasztok sajnos alkoholt, ha feljönnek bennem ezek a dolgok, mert úgy érzem józan ésszel képtelen vagyok elviselni. Voltak más álmaim is, amiben 13 késszúrással öltem meg apámat, és úgy éreztem ez megkönnyebülés volt. Persze szintén rémálom volt. Nem tudom mikor lesz ennek valójában vége. Mikor fogom úgy alávetni magam ennek. Mert néha vannak érzéseim gyermekkorom korábbi szakaszaiból, de nem tudok rá emlékezni. 

Pár hónapja, szinte naponta van rémálmom. A pszichológusom mondta, hogy ez is a gyógyulás része, álomban feljönnek a tudattalan dolgok.
Rendszeresen álmodom:
- Szexről,
- álmodom a szüleimről - sokszor arról mennyire nem veszik figyelembe a szükségleteim. 
- Menekülök férfi elől. 
- Bűntudat, szégyen, férfival kapcsolatban mindig. Pl próbálkozik valaki nálam, pedig én semmit se tettem..
- Ritkán megjelenik apámmal szexuális álom. 
- A szülői ház vagy ahol tízen évig albérletben éltem. Mindkettő nyomasztó érzés.. 

Azt abszolút látom, ezek miért vannak. (Az albérletet még nem, de ki tudja, mi történt ott velem...) 

Számomra letaglózóak az álmok. Van, hogy sírok, van hogy undor, rettegés, menekülés lesz úrrá rajtam. Vagy egész egyszerűen nehéz kilépni belőle. 
Az segít, hogy meló helyen máson lesz a fókusz.