Álmaink

Ezek számomra mindig nehéz kérdések Kv, mert nagyon nehezen rakom össze az időt és az eseményt, de akkor még nem volt a felszínen az emlékhalmaz, viszont már elszigetelődtem, és nem akartam beszélgetni. De már magára az álomra nem emlékszem konkrétan, viszont borzalmas élmény volt, és akkoriban több ilyen álmom volt, visszatérőek is. A nem tudok ütni, repülök, nem tudok kiabálni, ez mind mind előfordul ma is.... Viszont jönnek vissza olyan álmok, ahol nem tudtam megvédeni mást a való életben, és nagyon jó volt úgy felébredni, hogy sikerült. Sajnos van pár esetem.
Szoktak lenni jós álmaim is, azok időnként olyan egyszerűek, hogy pl. azt is megálmodom, ha valaki ír nekem levelet, akivel rég nem beszéltem, vagy pl. fel fog hívni telefonon, ilyen volt most kettő is.
Érdekes dolgok, és hiszek bennük maximálisan, de igyekszem nem rágódni a rémálmokon, ezért jó is ez a technika, hogy leírom, és megpróbálom elmondani az órán, de még van, hogy az álmot is nehéz hangosan kimondanom.

Karácsony, olyan nekem is volt, egy valakivel, h azt álmodtam ír. Felkeltem, megnéztem a gépen és tényleg. Azt is, h mikor utazott haza külföldről. De olyan erős lelki kapcsolatban is álltunk, mással nem volt ilyen.
Egy alkalommal álmomban kérdezte tőlem, h akkor is szeretni fogom-e, ha megint eltűnik hónapokra. Aztán eltűnt 2 hónapra, mert nem volt jól és nem akart engem is rombolni. Csak ezt nehezebben viseltem, mint ha rombolt volna, aztán megbékéltünk.

Kamaszkoromban volt egy álmom, ami belém égett és nem tudom elfelejteni, pedig több mint 20 éve már. Anyám feküdt egy konyhaasztalon a góréban, egy kést adott a kezembe, h vágjam fel a hasát és műtsem meg. Én képtelen voltam, otthagytam. És utána az az érzés, hogy cserben hagytam mindent áthatott.
Vajon cserben hagytam anyámat azzal, hogy sosem mondtam el neki, h mit tett velem az apám?

Nem hinném, hogy bárkit is cserben hagynál, ha nem mondanád el, ami veled történt. Én nem merek álomfejtéssel próbálkozni, de lehet, belülről rátalálsz, hogy mi okozta. ezt az álmod, ha fontosnak érzed.
Nekem is vannak olyan álmok, amikre mind a mai napig emlékszem, és visszatérőek voltak...nem tudom, mit jelenthetnek/jelenthettek.

De anyám egy szörnnyel él együtt 36 éve, akit valójában nem ismer. Ez nem cserbenhagyás?

Hát én csak remélni merem, hogy a szónak ennek az értelmében ez nem az. Akkor én hány embert hagytam cserben hány évig, hiába is volt szó róla. Nem úgy élték meg, mikor elmondtam, és elmondhatom így utólag, hogy nehéz volt, és most is nekik is nekem is.
Nálam a cserbenhagyás azt jelenti, hogy valaki segítségért nyúl felém és én hátat fordítok neki. Ami nekem visszajött álom, és amit így éltem meg, az érettségi után volt nem sokkal, elég fiatal voltam még, és a belvárosban egy fickó láncon vitte végig négykézláb az asszonyt, akinek közben agresszívan kiabált, hogy gyere kutya gyere, néha bele is rúgott. Már maga a látvány olyan volt, hogy lefagytam a zebrán... Van némi figyelemzavarom azt hiszem, mert ez nem is olyan régen megint előfordult, hogy leálltam az úttesten.
A lényeg, hogy nem tudtam segíteni, nem hogy merszem nem volt, hanem most is felfordul a gyomrom ahogy írok róla. De végül is én is és mindenki cserbenhagyta a nőt, aki ott négykézláb ment. Ma már tudom mit láttam, akkor értetlenül álltam ott. Nekem ez ennyi idő múlva bejött álomként, és odaszóltam, meg akartam védeni.

Úgy érzem, hogy szeretnél beszélgetni anyukáddal, és lehet, ezt érzed feszültségként magadban, lehet ez egy megoldatlan konfliktus önmagadban. Javasolnám, hogy kérj segítséget, legyen melletted valaki, akire számíthatsz, ha elhatározod magad... De hidd el, hogy nem tehetsz róla, nem vagy hibás, és soha semmi sem késő, de a szüleid reakciója sem minősíthet téged! Elég az ami van.

Nem tudom Karácsony, nem tudom... Néha azt gondolom, hogy el kéne mondani, másszor meg azt, amit mindenki, hogy már nem érdemes. Nem akarom szétszedni őket.
Gyerekkoromban mindig arra készültem, hogy majd elválnak és akkor én gyerekelhelyezésnél majd előállok a dologgal, ha apánál akarnának elhelyezni, de nagy bánatomra sosem került rá sor.

Ez a láncos megtörtént a valóságban? Jól értem?

Ahogy te érzed, mindig annyit lépj, amennyit elbírsz, te cipeled ezt a sok súlyt, de van amiből le kell adnod, és meg kell találnod a módját, hogy neked mi a legjobb és hogyan.
Igen...visszaköszönt álmomban a valóság, de olyan jó érzéssel ébredtem, hogy álmomban már tudtam cselekedni. Ez is biztos, egy lépés. Állandóan belefutok ilyen esetekbe, nem tudom, miért.

Milyen szörnyetegek élnek... tudom, nem kell itt győzködni senkit.

Apám mindig jön azzal a szövegével, h a Karma blablabla és mindenki megkapja, ami jár neki. Ma épp arra gondoltam, hogy ha legközelebb ezzel jön, akkor megkérdem, h arra gondol-e, hogy elkövettem-e valamit előző életemben, amire az ő tette az én büntetésem, vagy épp arra gondol, h következő életében tuti szexrabszolga lesz egy török háremben vagy inkább börtönben. Ehhhhhhhhhhhhhh............

kv írta:

Anoni Mara írta: Ez nagyon érdekes, én is rendszeresen álmodom, hogy valakit meg kéne pofozzak, de egyszerűen nem sikerül. Sosem gondoltam még bele ebbe az álomba.

Amúgy az álommesélésnek szerintem csak akkor van igazán értelme, ha az ember engedi magát sodródni az asszociációkkal. Az nagyon érdekes és izgalmas vizekre visz.
Én régen nagyon ritkán elmékeztem az álmaimra, aztán mikor elkezdtem a terápiát, nagyon sokat álmodtam - ezt előre meg is jósolta a pszichológusom, hogy így lesz. Aztán az ellenállás bennem úgy próbálta ezt kicselezni, hogy éjszakánként akár 5 álmom is volt, mindet megjegyeztem. Egymás után meséltem el az órán, annyira sok volt, hogy egyikbe sem bírtunk belemenni! Utána meg kellett tanulnom lassítani.

Rengeteg liftes álmom is van. Azok nagyon rémesek.

Mara, más álmait néha könnyű megérteni, mert egyszerűen visszatükrözi az életüket és a problémáikat. Néha az enyémet is egyszerű, mert néha csak odavisz ahhoz, aki hiányzik, vagy benne vannak a vágyálmaim, a szülés visszatérő. Nem úgy gondolok rájuk, mint mikor anyám azt mondja, h halottal álmodni esőt jelent.
Néha világos, h miért van, gyakrabban csak egy jó kis kalandfilmálom, néha rémálom, de amikor álmomban ölök, sose magamat védem, de valakit mindig, de nem tudom, h kit, mert nem látom őt. Talán valahol én vagyok az is, akiért ölök álmomban. Kemény ez.

Az is rendszeres, h felkészületlenül megyek vizsgára és félmeztelenül emberek közé. Utóbbiról olvastam kamaszként Freud Álomfejtés c. könyvét, abban írta, h érdekes, h amikor félmeztelen vagyok álmomban, csak én veszem észre, más nem. Ez valamikor álmomban is annyira tudatosan bennem van, h közben is tudom, h csak én látom. A kiváltó okra nem emlékszem, ha volt is.

De a gyilkosságok, még ha védelemből is voltak, kicsit jobban aggasztanak. Ezek szerint eddig én vagyok itt a legvéreskezűbb álmodó köztetek.
Én már elhatároztam korábban, h többé senki sem bánthat. Amíg csak lélegezni tudok...

Hű, de sokszor álmodom én is olyat, hogy félmeztelen, sőt, hogy teljesen meztelen vagyok. De az én álmaimban nem tudatosul bennem, hogy azt csak én tudom, én látom. Vizsgáról is szoktak szorongásos álmaim lenni, nemcsak hogy felkészületlenül megyek, hanem hogy nem is tudom, miből kell vizsgáznom.

Hajnalkám írta: Hű, de sokszor álmodom én is olyat, hogy félmeztelen, sőt, hogy teljesen meztelen vagyok. De az én álmaimban nem tudatosul bennem, hogy azt csak én tudom, én látom. Vizsgáról is szoktak szorongásos álmaim lenni, nemcsak hogy felkészületlenül megyek, hanem hogy nem is tudom, miből kell vizsgáznom.

Hajnalkám, én ha elég hosszan vagyok vagy öv alatt vagy öv felett (sosem teljesen) pucéran és így flangálok az emberek közt, akkor már az első pánik után be szokott ugrani, h Feud azt írta csak én látom és álom közben erre próbálok gondolni. Ettől függetlenül mindig azon vagyok, h keressek valami ruhát akárhonnan. Ez a félpucéros amúgy rendszeresen visszatérő álom. Talán a legrendszeresebben.

Meg már néha olyan, h ha valami rossz történik, akkor álmomban azt mondogatom, h ez csak álom, ez csak álom, mint egy mantra vagy minek nevezik, és akkor felébredek, vagy csak simán folytatódik tovább. Szóval én ilyen tudatosan álmodó vagyok legtöbbször.

kv írta:

Hajnalkám írta: Hű, de sokszor álmodom én is olyat, hogy félmeztelen, sőt, hogy teljesen meztelen vagyok. De az én álmaimban nem tudatosul bennem, hogy azt csak én tudom, én látom. Vizsgáról is szoktak szorongásos álmaim lenni, nemcsak hogy felkészületlenül megyek, hanem hogy nem is tudom, miből kell vizsgáznom.

Hajnalkám, én ha elég hosszan vagyok vagy öv alatt vagy öv felett (sosem teljesen) pucéran és így flangálok az emberek közt, akkor már az első pánik után be szokott ugrani, h Feud azt írta csak én látom és álom közben erre próbálok gondolni. Ettől függetlenül mindig azon vagyok, h keressek valami ruhát akárhonnan. Ez a félpucéros amúgy rendszeresen visszatérő álom. Talán a legrendszeresebben.

Meg már néha olyan, h ha valami rossz történik, akkor álmomban azt mondogatom, h ez csak álom, ez csak álom, mint egy mantra vagy minek nevezik, és akkor felébredek, vagy csak simán folytatódik tovább. Szóval én ilyen tudatosan álmodó vagyok legtöbbször.

Néha én is tudom, hogy álmodom, de van, amikor nem sikerül felébrednem, hiába szeretném. Olyan is van, amikor azt álmodom, hogy felébredtem. Miközben meg sokszor annyira élénk az álom, hogy azt hiszem, az a valóság.

A legrosszabb az, amikor nagyon félelmetest álmodok, rettegve ébredek, de visszaalszok túl gyorsan és ott folytatódik, ahol félbehagytam.

Néha tényleg nehéz eldönteni, h melyik a valóság. Néha olyan jót álmodok, h szeretnék visszamenni. Az is rossz.

Én gyerekkoromban fel tudtam ébreszteni magam a rémálmokból. Leguggoltam egy sarokban, és mondogattam magamnak, hogy mindjárt felébredek. Még a szívdobogásomat is halottam a fülemben.
Viszont most, hogy olvasgatlak benneteket, egy fura álom jutott az eszembe. Gyakran álmodtam azt kisgyermek koromban, hogy az alsó testtájékom körül csikizést érzek, de elég erőteljesen. Annyira, hogy végül erre fel is ébredek. Sőt egy- egy ilyen alkalom után pár napig bepisiltem.
Hát most ezen eléggé kiakadtam, Elég nyomasztó most ez nekem. A fenébe ......

süni írta: Kedves kv!
Ha tudatos álmodó vagy, akkor miért nem változtatod meg az álmaidat? Nagyon sokáig próbáltam elsajátítani a tudatos álmodást, hogy a rémálmaimból szép álmokat csináljak. Nem sikerült. Az egy áldás, ha valaki tudatosan álmodik.
Életemben most először voltam várandós, az inzulin rizisztenciára szedek gyógyszert, ezt szedtem a várandósság alatt is végig. Sárgatest hormont kaptam még, mert nekem az nagyon alacsony, enélkül nem is sikerült volna.
Ha jól tudom, akinek volt vetélése, annak a sárgartest hormont szokták pótolni, de én nem vagyok orvos.

Süni, gyakran tudom, h álmodok, de irányítani nem igazán, inkább csak megnyugtatni magam egy-egy rosszabb résznél, h ez nem lehet valóság, biztos csak álmodom, de arra se mindig ébredek fel.

Igen, nekem pl egyáltalán nincs sárgatest hormonom, nem termelődik.

Ági40 írta: Én gyerekkoromban fel tudtam ébreszteni magam a rémálmokból. Leguggoltam egy sarokban, és mondogattam magamnak, hogy mindjárt felébredek. Még a szívdobogásomat is halottam a fülemben.
Viszont most, hogy olvasgatlak benneteket, egy fura álom jutott az eszembe. Gyakran álmodtam azt kisgyermek koromban, hogy az alsó testtájékom körül csikizést érzek, de elég erőteljesen. Annyira, hogy végül erre fel is ébredek. Sőt egy- egy ilyen alkalom után pár napig bepisiltem.
Hát most ezen eléggé kiakadtam, Elég nyomasztó most ez nekem. A fenébe ......

Sajnálom Ági, nem akartam rosszat senkinek...