Álmaink

kv írta: A legrosszabb az, amikor nagyon félelmetest álmodok, rettegve ébredek, de visszaalszok túl gyorsan és ott folytatódik, ahol félbehagytam.

Néha tényleg nehéz eldönteni, h melyik a valóság. Néha olyan jót álmodok, h szeretnék visszamenni. Az is rossz.

Igen, én sokszor direkt tartom magam ébren ilyenkor, amíg tudom, hogy nehogy újraálmondjam ugyanazt. A jó álomba bezzeg nem tud visszamenni az ember.

Hajnalkám írta:
Igen, én sokszor direkt tartom magam ébren ilyenkor, amíg tudom, hogy nehogy újraálmondjam ugyanazt. A jó álomba bezzeg nem tud visszamenni az ember.

Nincs ez annyira rosszul kitalálva, ha rosszat álmodunk, talán nem merünk elaludni újra, de azért úgyis muszáj. De ha jót álmodva vissza tudnánk, én átaludnám az egész életem.

Én évek óta gyógyszerrel alszom, és napközben is szedem, azt hiszem, kicsit gyógyszerfüggő vagyok. A Rivotrilt gyakran túladagolom, de hiába, még ezzel együtt is most napok óta rémálmok gyötörnek, egész nap remegek az idegtől, fojtogat a sírás (most is), és féktelen düh, gyilkos indulatok tombolnak bennem csillapíthatatlanul. Nincs köze az abúzushoz, de ugyanolyan érzés, sőt, jelenleg még rosszabb. Ennyit a gyógyszerekről... Nem tudom, mi hathatna, ha ezek nem hatnak...

Sajnálom Sunny...

Sziasztok!
Hosszú idő után megint idehozott valami közétek, és itt látom az álmokat! Nekem a volt pszichológusom is tanította, hogyan nyúljak az álmaimhoz, meg van néhány könyvem is ezekről. (Olvastam.) Nem tudom, szabad-e itt reklámozni, már elfelejtettem, majd szóljatok, hogyan van ez.
Engem régebben egy nagyom mérges kutya félig felfalt rendszeresen álmomban. Mára már lekopott rólam.
Nekem is volt olyan, hogy nem tudtam magam megvédeni álmomban, mostanára kinőtt a csipám már álmomban is, ébren is.
A liftes álom is ismerős: Kirepülök az épületből is a lifttel.. Asszem, már rég álmodtam.
Emberölés.. Szerintem én is öltem embert álmomban, de én nem gondolom, hogy ébren is megtenném.
Azt tanultam, hogy az egyik fő funkciója az álomnak a kompenzáció. Ami ébren nem megy, álmomban lehet, hogy sikerül. De az is lehet, hogy a valóság teljesen párhuzamban van az álommal: Pl. folyton a hullaházban öltöztettem a gyerekemet, hogy meg ne fázzon. (aludt.)
Aztán egyszercsak már nem kellett oda menni. Akkoriban lecserélték az antidepi gyógyszeremet, és azóta jobban vagyok..
kv, én is szexfüggő vagyok. Csak, hogy ne érezd magad egyedül ebben. A héten nem tudott erre járni a barátom, és nagyon visszaestem a depresszió felé.

Sunny írta: Én évek óta gyógyszerrel alszom, és napközben is szedem, azt hiszem, kicsit gyógyszerfüggő vagyok. A Rivotrilt gyakran túladagolom, de hiába, még ezzel együtt is most napok óta rémálmok gyötörnek, egész nap remegek az idegtől, fojtogat a sírás (most is), és féktelen düh, gyilkos indulatok tombolnak bennem csillapíthatatlanul. Nincs köze az abúzushoz, de ugyanolyan érzés, sőt, jelenleg még rosszabb. Ennyit a gyógyszerekről... Nem tudom, mi hathatna, ha ezek nem hatnak...

Nem lehet, hogy pont a gyógyszerek hatnak rád így? Nekem évekkel ezelőtt felírtak nyugtatót a pajzsmirigy problémáim miatt, kiegészítésül. És olyan feszült voltam tőle, hogy majd a falnak mentem. Később meg a fülzúgásomra írt fel az ideggyógyász. Hiába mondtam neki, hogy nekem az nem jó. Azt mondta, legalább próbáljam ki. Hát pár napig bírtam, aztán abbahagytam, nem bírtam tőle normálisan dogozni.

A Xanaxra, és Rivotrilra is mondták már, hogy hosszú távon agressziót, feszültséget is okoz. Állítólag nyugatabbra levő országokban nem is használják már a Rivotrilt. Én szedem sajna alváshoz, így is nehezen alszom el. (+ még antidepi, hangulatstabilizáló.) Újabban személyi igazolvány szám is kell, ha kiváltom.. Tehát nem veszélytelen gyógyszerről van szó.. Én egy negyeddel tudtam csökkenteni 1 hónap alatt nemrégiben. Brutál elvonási tüneteket csinált.

szedtem ataraxot, xanaxot, frontin, rivót de még haloperidolt is... igazából csak arra volt jó a felírásuk, hogy a stresszes helyzetekben túladagoljam magam (pl. amikor egy sráccal randiztam, és simogatott, meg csókolgatott, én azt csak 2mg frontinnal bírtam ki. nem volt erőszakos, tök kedves volt, de nekem nem esett jól, utáltam.) a terapommal viszonylag őszinte voltam, ő azt mondta, ha nem teszem le a gyógyszert, megszakad köztünk a terápiás szerződés, és nem hajlandó velem együtt dolgozni. nagyon szigorú volt velem, és kitartó, türelmes. gőzöm sincs, hogy tudott így bánni velem, hogy bírta ki, de nagyon hálás vagyok érte. az egyetlen ember, aki engem kihúzott a szarból.
szóval én soha többet nem szednék altatót. akkor inkább 2-3 napig nem alszom, de a negyedik napon a fáradtságtól majd jót alszom.

és nekem a terapom mondta (pszichiáter szakorvos), hogy egy gyógyszer olyan, mintha egy hangyabolyba bedobnánk vmi kaját. a rendszer összeomlik, és nyüzsgés lesz. vagyis összezavarja a testedet, azok a funkciók, amik egyébként fontosak, eltompulnak, más jelzéseket kap, mint amit kellene. ő nagyon gyógyszerellenes volt.

Alicia09 írta: Sziasztok!
Hosszú idő után megint idehozott valami közétek, és itt látom az álmokat! Nekem a volt pszichológusom is tanította, hogyan nyúljak az álmaimhoz, meg van néhány könyvem is ezekről. (Olvastam.) Nem tudom, szabad-e itt reklámozni, már elfelejtettem, majd szóljatok, hogyan van ez.
Engem régebben egy nagyom mérges kutya félig felfalt rendszeresen álmomban. Mára már lekopott rólam.
Nekem is volt olyan, hogy nem tudtam magam megvédeni álmomban, mostanára kinőtt a csipám már álmomban is, ébren is.
A liftes álom is ismerős: Kirepülök az épületből is a lifttel.. Asszem, már rég álmodtam.
Emberölés.. Szerintem én is öltem embert álmomban, de én nem gondolom, hogy ébren is megtenném.
Azt tanultam, hogy az egyik fő funkciója az álomnak a kompenzáció. Ami ébren nem megy, álmomban lehet, hogy sikerül. De az is lehet, hogy a valóság teljesen párhuzamban van az álommal: Pl. folyton a hullaházban öltöztettem a gyerekemet, hogy meg ne fázzon. (aludt.)
Aztán egyszercsak már nem kellett oda menni. Akkoriban lecserélték az antidepi gyógyszeremet, és azóta jobban vagyok..
kv, én is szexfüggő vagyok. Csak, hogy ne érezd magad egyedül ebben. A héten nem tudott erre járni a barátom, és nagyon visszaestem a depresszió felé.

Alicia, a szívembe loptad magad a szexfüggőségeddel, már most jobban érzem magam. Hálás vagyok! Néha képes vagyok azt hinni, h nem is szeret a párom, ha nem akar naponta, mikor együtt vagyunk, pedig csupán nem szexgép. Mondjuk neki nagyon tetszik, h túlfűtött vagyok, de nem bánom, hogy ez lett és nem a fordítottja. Úgy nehezebb lenne, olvasom a többieket, és néha azt hiszem túl könnyű dolgom van, néha még bűntudatom is van tőle, hogy túl normális vagyok abúzus túlélőjeként, pedig a többi lelki dolog ugyanúgy megvan.

Hogyan kell az álmaidba nyúlni?

rotebeete írta: és nekem a terapom mondta (pszichiáter szakorvos), hogy egy gyógyszer olyan, mintha egy hangyabolyba bedobnánk vmi kaját. a rendszer összeomlik, és nyüzsgés lesz. vagyis összezavarja a testedet, azok a funkciók, amik egyébként fontosak, eltompulnak, más jelzéseket kap, mint amit kellene. ő nagyon gyógyszerellenes volt.

Az én pszichológusom is nagyon gyógyszer ellenes volt, lehet hogy nem véletlenül, biztosan volt tapasztalata, ha nem is személyes, de a pszichén láthatott dolgokat. Én csak azt tudom, hogy nem akarok függni, de még gyógyszertől sem.

kv írta: kv, én is szexfüggő vagyok. Csak, hogy ne érezd magad egyedül ebben. A héten nem tudott erre járni a barátom, és nagyon visszaestem a depresszió felé.

Alicia, a szívembe loptad magad a szexfüggőségeddel, már most jobban érzem magam. Hálás vagyok! Néha képes vagyok azt hinni, h nem is szeret a párom, ha nem akar naponta, mikor együtt vagyunk, pedig csupán nem szexgép. Mondjuk neki nagyon tetszik, h túlfűtött vagyok, de nem bánom, hogy ez lett és nem a fordítottja. Úgy nehezebb lenne, olvasom a többieket, és néha azt hiszem túl könnyű dolgom van, néha még bűntudatom is van tőle, hogy túl normális vagyok abúzus túlélőjeként, pedig a többi lelki dolog ugyanúgy megvan.

Hogyan kell az álmaidba nyúlni?[/quote]

kv, örülök, hogy örömet okoztam neked a szexfüggésemmel .. Én egész életemben impotens pasiktól szenvedtem. Mostani barátommal nagyon jó a szex, csak hetente 1-nél többször nem igazán tud felém járni, emiatt bele vagyok pusztulva, ha ez is elmarad. Mert persze olyankor a testi érintések, szeretet-megnyilvánulások is feldobnak, meg szerintem egy kész (boldogság)hormonkezelés nekem a szex. De a fentiek miatt úgy érzem, hogy ez nekem inkább átok volt, mint áldás. .

Az álmokba nyúlást nem én írtam, de annyit tudok róla, hogy ha már tudatos az álom, ébrenlétben lehet arra trenírozni (agykorntroll pl), hogy álmunkban tudatosuljon, hogy álmodom. Innentől kezdve lehet, hogy az álmodás folyamatát is megváltoztathatom, vagy könnyebben felébredhetek, ha ezt ébrenlétben eldöntöm, hogy fel akarok ébredni, ha azt álmodom, hogy..

Ami eléggé közérthető, és könnyen emészthető könyv az álmokról: Gyökössy Endre: Isten elfelejtett nyelve, az álom. Én ennek alapján nagyon sok mindent megértettem az álmokról. A szerző C. G. Jungot hallgatta Svájcban anno. Református lelkész, és pszichológus volt. Úgy 10 éve halt meg.

Ne haragudjatok, félreérthető voltam. Tudom, mitől vannak most erős rémálmaim, és mitől tombol bennem féktelen düh, és gyilkos indulatok, csak nincsen köze az abúzushoz. De nem a gyógyszerek miatt....csak azoktól várnám a meg(le)nyugvást, de nem jön...hiába szedem. Szedek nyugtatót, antidepresszánst, és antipszichotikumot, ami nekem bejött, mert azóta nem voltam pszichotikus állapotban. Csak az a baj, hogy amikor történik valami plusz, mint most is, akkor a megszokott adag, de még az általam megemelt adag sem használ semmit. Rémálmaim vannak, szétvet a düh, sírok, és tombolni tudnék, gyógyszer MELLETT, mintha nem szednék semmit sem.

Sunny írta: Ne haragudjatok, félreérthető voltam. Tudom, mitől vannak most erős rémálmaim, és mitől tombol bennem féktelen düh, és gyilkos indulatok, csak nincsen köze az abúzushoz. De nem a gyógyszerek miatt....csak azoktól várnám a meg(le)nyugvást, de nem jön...hiába szedem. Szedek nyugtatót, antidepresszánst, és antipszichotikumot, ami nekem bejött, mert azóta nem voltam pszichotikus állapotban. Csak az a baj, hogy amikor történik valami plusz, mint most is, akkor a megszokott adag, de még az általam megemelt adag sem használ semmit. Rémálmaim vannak, szétvet a düh, sírok, és tombolni tudnék, gyógyszer MELLETT, mintha nem szednék semmit sem.

Sajnálom Sunny, és drukkolok Neked, kívánok jobbakat!

Én nem kívánom a szexet. Az első és eddig az egyetlen srác akivel erőszak nélkül voltam együtt, mindig szexelni akart. Nekem vagy nagyon fájt, vagy semmit nem éreztem. Nekem csak küszködés a szex, nem is tudom, hogy valaha is fogok normálisan hozzá állni.
Én valamelyik nap beszélgettem egy nővel, 42 éves. Egyedül él a lovaival. Tudjátok, én annyira megirigyeltem őt, mert éreztem a hangján, hogy ő így boldog, nem akar társat, van egy cirkusz, ahol dolgozik, és a lovaival mutat be egy-két számot, és a cirkusz a családja. És neki nincs szüksége semmi másra. Éreztem, hogy őszinte és hogy valóban így boldog. Valahogy én is így képzelem el magam, csak más hivatásban.