Álmaink

Alicia én már olyan sokat fejlődtem az elmúlt 15 év alatt, h ha valaki azt mondja, h csinos vagyok, akkor nem az az első reakcióm, h de behúznék egyet, hanem egyszerűen tudom azt mondani, h köszönöm, és ennyi.

Az Igazim, egy fél órája üzent a közös ismerősünkkel, h vírusos a gép és meghalt, nem tud netezni... kicsit szomorú vagyok, de már jobb, mert tudom, h mi ez az elmaradás megint. Nem tudok elugrani hozzá, mert 1200km választ el minket pillanatnyilag. De ő is fejlődőképes, mert amennyire ő saját elmondása alapján nem alkalmas tartós kapcsolatra, így 5 év után már tudja, h kivel üzenjen, h ne essek kétségbe, h nem hiányzok. Ésszel könnyebb érteni, h nem kell mindig egymás nyakába lihegni, főleg mert néha én is szeretek egyedül lenni, de ha sokáig elmarad, akkor mindig jönnek az elbizonytalanodások. Pedig így a második megcsalásom után is, h ő könyörgött majdnem 2 hétig, hogy béküljünk ki mikor én voltam a bűnös, az szerintem sokatmondó. És még itt van a betegem is... ez nehéz, tudom. Mikor megkérdezi, h mi a baj, mert olyan szomorúnak látszok, nem mondhatom, h hiányzik a másik, vigasztalj meg. Ilyenkor olyan gonosz kihasználósnak érzem magam, pedig tudom, h tőlem boldog az élete a betegsége ellenére is. Színjáték mint az egész gyerekkorom, de legalább boldoggá teszem.

Nem hihetem el anyámnak, h szörnyű nyers és rossz modorom van. Az Igazi (így hívom a titkost) azt mondja, h olyan nagyon szelíd és aranyos vagyok... de csak vele, mert vele merek szelíd és védtelen lenni. Lemezteleníteni a lelkemet. Itthon én vagyok az erős, aki cipeli a nehéz terheket, itthon nem tudok nő lenni, max aranyos néha. Mindkettőt szeretem, de csak az Igazim a férfi a számomra.

Hát, Kv, most összecseng a sorsunk! Az én kedvesem meg felhívott az előbb, szokásától eltérően, külföldről, csak azért, hogy megkérdezze, hogy vagyok, jó éjszakát kívánjon, és elmondjon 1-2 aktualitást.. Lehet, hogy neki is most esett le, hogy mennyire össze tudok esni én is a bizonytalanságtól, merthogy van, hogy kénytelen vagyok néha még a megszokottnál is többet nélkülözni őt... Ezek szerint fejlődőképesek az "Igazijaink.."

Én azt hiszem, hogy ez a mostani színjáték nem egy csúnya színjáték, mint a gyerekkorod, hanem egy nagyon nemes színjáték..

Az én kedvesem is azért ragaszkodik hozzám, mert vele teljesen el tudom engedni magam, és aranyos tudok lenni hozzá, és a depit sokáig el sem hitte, mert neki képtelen voltam produkálni, olyan jól érzem magam vele.. Hasonlóan Hozzátok..

Alicia, egész életemben azt kerestem, akivel önmagam lehetek, elfogad a múltam sötét ocsmányságaival, a bennem élő sárkányt a tündérrel együtt, ezeket ráadásul felváltva, ha padlón vagyok épp, azt gondolom, h azért nem érdekli, mert nem érdeklem igazából, pedig tudom, h szeret, sokszor bizonyította már. Amikor tavasszal volt az a nehéz két hetünk, azt mondta, h az embernek csak egyszer van olyan, hogy olyan társa, aki valóban az. Azt mondta, hogy vannak varázslatos dolgok az életben, amiket csak szó nélkül szabad elfogadni, mert attól is szétesnek, ha beszélünk róla. Az a társ, akivel működik a hangtalan kommunikáció és nem kell mindig szavakkal ráerősíteni, mert anélkül is teljességgel bizonyos. Akivel vakon merünk ugrani a sötétbe, ha azt mondja, hogy elkap. Ő sok mindent fejben él meg, ami kívülről egyáltalán nem látszik, csak az tudja, aki igazán ismeri. Azt gondoltam, hogy ismerem, de annak a tudata, hogy szeret állandó váltakozásba volt azzal, hogy engem nem lehet szeretni. Azt gondolta, h ő rontott el engem (a köztünk lévő varázslatot), de sok gondja volt, én meg megszűntem beszélni az enyémekről, mert ő volt a fontosabb nekem. Aztán már nem beszéltünk. Megtörtént, ami megtörtént. És két hét veszekedés után sírva békültünk ki. Mindezt online. És aztán együtt voltunk két hónapot, és nem voltam mindig biztos benne, h így a jó vagy sem. És így, amikor külön vagyunk, nagyon oda kell koncentrálnom, h észben tartsam, h úgyse tudok nélküle élni, már kipróbáltam, két hétig bírtunk összeveszve lenni. De amikor együtt tudunk lenni szabadon, mostanában sokszor kitör belőlem a sárkány. És kérdeztem, h akkor is szeretni tud-e, ha végleg házisárkány leszek, és azt mondta, h bennem még akkor is maradna, amit szeretni tudna. Mit lehet erre reagálni? .... Órákat tudnék erről mesélni... aztán majd kapok, hogy kibeszélem. ))

A depi... amikor 5 éve először kezdtünk el beszélgetni, úgy örült, hogy végre egy csaj, aki nem depis... Igyekszem ezért is, h ne hagyjam eluralkodni magamon a depit, csak ha nem látja, vagy itthon vagyok és nem nála, akkor hagyom néha, h legyűrjön. S közben igyekszem nem írni semmi olyat neki, amit majd megbánok utólag.

Nagyon szép a történetetek Kv, az Igaziddal. Tele van szeretettel, szerelemmel, romantikával. Nem gondolom, hogy egészen sárkánnyá tudsz változni, mindenkiben ott van egyszerre a jó és a rossz is.
Az én barátom sem szeret beszélni az érzéseiről. Azt mondta, hogy vagy látom bizonyos jelekből leveszem, vagy ... Amikor nagyon faggattam, hogy mit érez irántam..
Én is hajlamos vagyok elküldeni a francba meggondolatlanul a barátom, és most már próbálom ésszel is kontrollálni a "vulkanikus" érzelmeimet, nehogy egyszer végleg elrontsak valamit, bár Ő azt mondja, hogy nem tudom elhajtani, mert ismer, hogy úgyis megbánom, amit dühömben, kínomban mondok.
Nagyon ismerős, amiket írsz. Viszont úgy látom, hogy a távolság Nálatok is gyógyítólag is hathat. Ha az embernek nem kell a hétköznapok összes nyűgét együtt átélni, és fel tudunk készülni egy találkozásra, hogy a legjobb arcunkat mutassuk, az is javítja a dolgokat. Persze, emellett tudjuk is, hogy sok, nagyon sok dologban összeillünk..
Igen, nehéz elfogadni a szeretetet, ha azt gondoljuk, hogy nem vagyunk szerethetőek. Én is küszködöm ezzel a kettősséggel. Nálam valahol úgy nyilvánul meg, hogy ha nem tud felém jelezni, hogy mi van vele, akkor mindjárt kétségek keletkeznek bennem, hogy akkor most kellek neki, vagy nem.

Alicia...

"Nálam valahol úgy nyilvánul meg, hogy ha nem tud felém jelezni, hogy mi van vele, akkor mindjárt kétségek keletkeznek bennem, hogy akkor most kellek neki, vagy nem."

Ugyanezt érzem én is, nem tudom felfogni ésszel, h ha egyszer szeret, miért nem lóg rajtam, miért nem hiányzok jobban, miért nincs rám szüksége jobban... pedig, ha a nyakamban lihegne mindig már biztosan megőrülnék tőle, h nincs egy szabad pillanatom sem csak úgy egymagamban elmélkedni kicsit. És egyértelmű, hogy nem azért van velem, mert szüksége van rám, hanem mert szeret és ennyi. Pl, ha két hétig belemerül a munkájába, és ő olyan se hall se lát, megszűnik az Univerzum típus ilyenkor, már aggódni kezdek.
Amúgy ő ezekre az ingadozásaimra, h látja, h már megint túlaggódtam magam, és ő nem olyan mint a lányok, h sűrűn váltogatja az érzéseit, és ha valamiért nem ír, az nem azt jelenti, h nem szeret és ne magamból induljak ki. És bármennyire is fáj, de be kell ismernem, hogy igaza van, magamból indulok ki, amikor én már nem írtam, akkor már megcsaltam. Ő meg épp valami olyasmit csinál, amit nagyon szeret. Ej, nehéz megérteni a férfiakat, pláne, ha ilyen egyedi módon szeretnek. Régebben voltak olyan jóakaró barátnőim, akik belém beszélték, h csak kihasznál, de már tudom, h a látszat csal. Érdekes módon ő még mindig mellettem van, míg ezek az állítólagos barátnők már rég nincsenek, mert besértődtek, ha épp mélypontom volt és nem úgy beszéltem velük, ahogy szerették volna. Őt meg akkor se tudom elűzni, ha akarom és mindent bevetek, biztos tudja, h közben jobban szenvedek mint ő.

A mit érzel faggatásra, és a mit jelentek számodra azt mondja, mit lehet erre mondani, te tudnál mit mondani erre?
De ma már jobban olvasok a szeméből.

A tiéd kimondja, h szeret?

Kv,
Azt hiszem, tényleg nincsenek véletlenek.. (Hogy így összefutottunk, látjuk a sok hasonlóságot.)
Az én barátom is tele van más irányú feladatokkal, éli az életét, és egyszerűen nem férek bele neki, csak amikor kiszakítja valahogy rám az idejét. Ilyenkor csak az enyém. Nem az a típus ő sem, aki képes lenne a nyakamban lihegni. Az én vagyok, meg (lehet, hogy) Te.. Igen, a női lélek teljesen más.

Ugyanakkor megtapasztaltam azt is, hogy ment már pasi az agyamra, amikor folyton a nyakamban lihegett. Nem is egy.
Ő egyszer már kidobott régebben, mert ki akartam sajátítani. Meg kellett tanulnom meghagyni a a szabadságát ahhoz, hogy ne teher legyek neki, hanem felüdülés.

Nem, nem mondja, hogy szeret, de egyre jobban látom a szemében, a viselkedésében, meg tesz rá utalásokat. Amikor ki akartam dobni, mert azt hittem, nem szeret, akkor képes volt kimondani, hogy szeret.. Valóban, ha kimondtam, leírtam versben, utána nekem is rossz volt róla beszélni, mert a vers sokkal inkább megragadja azokat a spirituális mélységeket, amiket átélünk. Van rá 2 szavunk: Szeretlek, szerelmes vagyok. Ezzel csak ledegradálom az egészet, leegyszerűsítem, mert emögött a 2 szó mögött sok 1000 árnyalat van...

Alicia,
nem csak mi hasonlítunk annyira, hanem ők is, és ha nem ismerném olyan jól és bíznék benne, azt gondolnám, hogy egyről beszélünk, de annyira nem vagyok paranoid.
Kettőnk közül ő ír (jobban) verset, és abban képes elmondani, hogy én vagyok neki a mindenség és még azt is, h gyermeket szeretne, de kimondani ő is csak akkor, ha kb egy bárd lóg a feje felett. Az első négy évben nem is mondta ki, én néha próbáltam rávenni, de nem erőltettem annyira. Aztán az történt, hogy komoly fogászati műtéten estem át, ő több mint 1000km-ről próbált pihenésre bírni, és csak úgy voltam hajlandó, h beígérte nekem, h háromszor kimondja, h szeret. Ez amúgy nem az én ötletem volt. De az első kétszer annyira idétlenül hangzott a szájából, hogy mondtam, h a harmadikat tartalékolja inkább rosszabb időkre. Azóta már jobban megy. De arra jó volt, hogy utána éreztem én is, hogy nem a szavakon van a lényeg.

Szívesen megismernélek a valóságban is, kár, hogy tiltja a szabályzat. De ha a sors úgy akarja, egymásra fogunk ismerni máshol is, ha másképp nem lehet.

Kv,
Tiszta vicces ez az egész, a hasonlóságunk...

Nemrég csináltam egy egyszerű pszichológiai tesztet, csak úgy poénból, hogy ni az állati személyiségem: Egy nemes ló vagyok... Erre itt vagy a lovas képeddel..

Aztán persze, hogy én is szívesen megismernélek, ezek után. Nekem is volt egy olyan gondolatom, hogy a Te Igazid az én barátom.. Nagyon érdekes az egész..

kv írta: Alicia,
nem csak mi hasonlítunk annyira, hanem ők is, és ha nem ismerném olyan jól és bíznék benne, azt gondolnám, hogy egyről beszélünk, de annyira nem vagyok paranoid.
Kettőnk közül ő ír (jobban) verset, és abban képes elmondani, hogy én vagyok neki a mindenség és még azt is, h gyermeket szeretne, de kimondani ő is csak akkor, ha kb egy bárd lóg a feje felett. Az első négy évben nem is mondta ki, én néha próbáltam rávenni, de nem erőltettem annyira. Aztán az történt, hogy komoly fogászati műtéten estem át, ő több mint 1000km-ről próbált pihenésre bírni, és csak úgy voltam hajlandó, h beígérte nekem, h háromszor kimondja, h szeret. Ez amúgy nem az én ötletem volt. De az első kétszer annyira idétlenül hangzott a szájából, hogy mondtam, h a harmadikat tartalékolja inkább rosszabb időkre. Azóta már jobban megy. De arra jó volt, hogy utána éreztem én is, hogy nem a szavakon van a lényeg.

Gondolkodtam még ezen a "szeretlek" kimondásán, és arra jöttem rá, hogy akik olyan könnyen kimondták eddig nekem, lehet, hogy azért mondták ki, mert tudták, hogy ezt akarom hallani, attól függetlenül, hogy mit érez valójában ..

Alicia09 írta: Kv,
Tiszta vicces ez az egész, a hasonlóságunk...

Nemrég csináltam egy egyszerű pszichológiai tesztet, csak úgy poénból, hogy ni az állati személyiségem: Egy nemes ló vagyok... Erre itt vagy a lovas képeddel..

Akkor most elárulom, hogy én is nemes ló vagyok....

Alicia09 írta: Aztán persze, hogy én is szívesen megismernélek, ezek után. Nekem is volt egy olyan gondolatom, hogy a Te Igazid az én barátom.. Nagyon érdekes az egész..

Délután megkerestem a történetedet, mert nem emlékeztem rá, és kíváncsi voltam rád. És tudod, olyan érdekes, h úgy érzem egyidősek vagyunk (kb 17 mindketten, ami az érzéseket illeti ) , pedig kb 20 év van köztünk. Azt hiszem, h van az abúzusnak egy olyan utóhatása, h valahol az ember mindig kislány marad, és ez néha nem olyan rossz, ha arra gondolok, h lélekben fiatalok maradunk, pl veled úgy érzem kb egy évfolyamon vagyunk.

Kv,
nincs neki, csak 3 gyereke, de pl. verseket sem ír, úgyhogy levettem én, hogy nem lehet ugyanaz azért, csak tényleg megdöbbentően sok a hasonlóság.

Igen, a korom, hát, hülyegyerek is tudok lenni úgy belülről. Te még talán nem tudod, hogy az ember lelke nem öregszik, csak a teste. Nekem ráadásul a felmenőim nagyon hosszú életűek, nagyon egészségesek voltak. Ha jó passzban vagyok, azt mondják, 10-15 évet simán letagadhatok. Meg fizikailag is nagyon egészséges vagyok, ha minden rendben körülöttem, napi 5 km-es gyors gyaloglásokat teszek meg a kutyámmal, meg ha elkezdek úszni, úgy fél-1 óráig abba sem hagyom, pedig nem csak pancsikálok.. Aztán biciklizek is.. Még a mensesem sem múlt el egészen..

Hogy az abúzustól gyerek maradtam, lehet.. Biztos, hogy UFO-nak érzem magam az emberek közül kilógok. Túl őszinte vagyok pl, Nem félek felvállalni magam, ezzel zavarba tudok hozni másokat..

Hogy te is nemes ló vagy, azon már nem is csodálkozom.. Viszont, hogy 17 évesek vagyunk lélekben mindketten, az is lehet, Bár múltkor egy hasonló tesztet csináltam a lelki koromról, és az már 19 volt állítólag..

Alícia, én azon a teszten 16 voltam... mondtam, h kb egykorúak vagyunk! Az Igazim veled kb egyidős, és nála se érzem, csak néha, ha nehezen veszem rá valami vad dologra, pl sötétben szerelmeskedni a vízesésnél. De, látom, h nem megy az eszem és az érzéseim a testem után, és ha magamra gondolok, akkor mindig olyan húszéveskori önmagamat látom, ez jó, mert nem látom a kis súlyfeleslegemet sem.

Lehet, h az ízlésünk is hasonló az Igazit tekintve is, bár nálam ő nem is ízlés, inkább végzet.

A bennünk élő gyermek, az őszinteség (ez az egyik, amit az Igazim szeret bennem), meg nekem van az a rossz szokásom, hogy alapból mindig a jót feltételezem a másikról. Ezért aztán néha csalódik az ember lánya, de végülis még mindig jobb így, mint állandó gyanakvásban. Múltkor beszélgettem egy lánnyal, de olyan szinten tartotta magában mesterségesen a negatív hozzáállást, hogy még én is lefagytam. Kérdeztem is, h ki bántotta, de azt mondta, h senki, de így nem fog csalódni. Hát nem tudom, én inkább csalódnék ezerszer, mint h egyszer se szeressek. Nem tudtam mit kezdeni vele.

Ui: az egyik ilyen tesztben vérfarkas voltam. :kutya:

Olvaslak itt benneteket...te jó ég mennyire hasonlóak vagytok. akár egy Alicia és Kv. topicot is nyithattok lassan.. (csak vicceltem)