Álmaink

Nem is olyan régen amúgy én is álmodtam olyat, hogy félmeztelen vagyok, és olyat is, hogy vizsgázom, de nem tudom az anyagot, úgy keltem, hogy ez micsoda hülyeség volt, hogy azt sem tudtam, miből vizsgázom. Bár ilyen élményem valóságban is volt, csak ott kivágtam magam. Lehet, hogy ennek valami mélyebb jelentősége is van? Nekem ezek eddig egyszer voltak, csak nem éreztem fontosnak. A félmeztelenes álom után meg fusztráltan keltem.

rotebeete írta: Én nem kívánom a szexet. Az első és eddig az egyetlen srác akivel erőszak nélkül voltam együtt, mindig szexelni akart. Nekem vagy nagyon fájt, vagy semmit nem éreztem. Nekem csak küszködés a szex, nem is tudom, hogy valaha is fogok normálisan hozzá állni.
Én valamelyik nap beszélgettem egy nővel, 42 éves. Egyedül él a lovaival. Tudjátok, én annyira megirigyeltem őt, mert éreztem a hangján, hogy ő így boldog, nem akar társat, van egy cirkusz, ahol dolgozik, és a lovaival mutat be egy-két számot, és a cirkusz a családja. És neki nincs szüksége semmi másra. Éreztem, hogy őszinte és hogy valóban így boldog. Valahogy én is így képzelem el magam, csak más hivatásban.

Szerintem fontos, hogy elkülönítsd a hivatást és a magánéletet. Én is gondolkozom ilyen B terveken, és az a vágyam, hogy olyasmivel foglalkozzam, ami egyben a hobbim is, ami egy "szerelem", ha már más nem adatik meg. Az életforma tényleg boldoggá tud tenni, de azért érdemes azon dolgoznod neked is, hogy esetleg lehet, hogy jobb is lehet és lehet egy normális kapcsolatod. Lehet, hogy sikerül feldolgoznod a veled történteket, még ha most mély nyomok is élnek benned. Én ebben bízom.
Arra vágyom, hogy legyen valaki, akit megölelhetek, jó és rossz napokon egyaránt, hogy valaki hazavárjon, vagy valakit én is hazavárhassak. Hogy legyen egy olyan mély lelki kapcsolatom, ahol egymás múltja és jelene biztonságban van, és együtt tudjuk tervezni a jövőt is. Hogy a kapcsolatban legyen egy gyermekáldás, amiről esetleg könnyekig hatódva fogadjuk a hírt mindketten. Egy olyan közösséget tudnék vele alkotni, ahol nem a hülye ego, hatalmi vágy az uralkodó, hanem a szeretet, és az egymás iránti kölcsönös empátia. És akkor lehet, hogy egy ilyen légkörben a szex nem valami irtózatot, testi fenyegetettséget jelentene, hanem egészen mást. Na de ezt a valakit kell megtalálni. De ehhez egy pár traumával küzdő embernek először önmagában kell túljutni a problémáin. Szóval azért ne add fel, mert az elszigeteltséghez is vezethet, az meg nem olyan jó... Én hiszem, hogy az élet akkumulátora a szeretet áramlásában rejlik, biztos, hogy ehhez egy jó munka, szakma is hozzásegít, amit szeretünk, de nem biztos, hogy ugyanaz. Viszont b tervnek tényleg jó

Nem tudok kijönni a kapcsolatokkal. Soha nem volt az életemben intimitás, érintés. Én szó szerint kifordulok magamból, ha valaki megsimogatja a karom, megölel. Nem vagyok ezekhez hozzászokva, és hirtelen izgatott leszek tőle, feszült, ideges. Karácsony, neked már volt hasonlóban részed? Különben honnan tudnád, hogy ez így működne?
Engem jobban meg tud őrjíteni pár kedves szó, esetleg finom érintések, mint egy aktus. A legjobb, amit az expasimmal imádtam, hogy összebújva aludhattam el vele. Egyetlen szuper este volt, amikor csak összebújtunk, simogattuk egymást, de nem került le a ruha. Én ezt élveztem a legjobban.

Hát hasonló cipőben járunk...de én már szerettem egyszer vkit annyira,hogy ezek a bensőséges érzések jelen voltak,a szexxel gond vokt. Aztàn később volt egy àmokfutàs sorozatom,amire nem vagyok annyira büszke,de nem is bánom,mert tudom,hogy mi az utam. Hotel sobás esetek,aztán én is gondoltamh mi van,ha a nők jönnek be...aztán minden előjött és itt tartok most. Tudom,hogy egy szeretett személyen keresztül jöhet el az,amit szeretnék. A testi dolgok nehézséget okoznak,mindegy a nem...

Aranyos vagy Alicia, köszönöm! Amikor dolgozok és nagyon kimerült vagyok, akkor nekem is elég a hétvége, de ha nem... az nehéz eset. Értem a boldogsághormonkezelést. Teljesen. Nem tartozik rám, de nem tudtok többet találkozni?

Rotebeete és Karácsony... bízom benne, hogy ti is megtaláljátok azt, akivel békére lel a lelketek, szerintem talán így sikerülne, de nem vagyok szakorvos.

Köszi Kv

Köszi kv, bár egyelőre én egyedül is elvagyok Néha elgondolkodom azért, hogy mi van, ha annyira megszeretem a magányt, hogy soha nem leszek képes valakivel megosztani az életem... számomra elképzelhetetlen valakivel együtt élni.

Karácsony... ezért vagyunk egymásnak

Rotebeete... legrosszabb esetben legalább senki nem dirigál majd neked. Komolyra fordítva... hiszek benne, hogy mindenki számára létezik az igazi, és amikor megismerjük azonnal tudni fogjuk. Még fiatal vagy (ha jól érezlek), ne add fel és ne is ugorj bele csak azért egy kapcsolatba, hogy megfelelj a társadalmi elvárásoknak. Annál rosszabb nincs is, én mondom.

Hiszek benne, h eljön mindannyiunknak az, aki meggyógyítja a szívét, és ha soká késik is, ha valaki csak a gyermekáldás miatt ugorna bele egy kapcsolatba, még azt se muszáj, mindent lehet már egyedül. Ez az én véleményem. Persze jobb, ha megvan az a bizonyos Igazi.

kv írta: Aranyos vagy Alicia, köszönöm! Amikor dolgozok és nagyon kimerült vagyok, akkor nekem is elég a hétvége, de ha nem... az nehéz eset. Értem a boldogsághormonkezelést. Teljesen. Nem tartozik rám, de nem tudtok többet találkozni?

Közben nem tudtam feljönni, bocs!

Kv, én is azt szeretném, de nem tudunk többet találkozni. Speciális a helyzet. Azért nem írok róla többet, nehogy valaki felismerje a történetünket. Amúgy szívesen mesélnék Neked róla. Most béke van, mert el tudott jönni azóta, és be van ígérve a mindenféle egyéb is.. Meg hát ez nemcsak a szexről szól, érzelmek is vannak rendesen, barátság, meg minden..

Gondolom, nekem azért is nem probléma a szex, (sőt!), mert nekem az abúzáló nem okozott fájdalmat, hanem csak élvezte, hogy felizgat. Szerintem ez meg így szexfüggést okozhat akár. Csak hát az a baj, hogy mindenféle rémes tünetem is van, olyanok, mint azoknak, akiknek fájt is. (Pszichés zavarok tömkelege, stb.)

Alicia09 írta: Kv, én is azt szeretném, de nem tudunk többet találkozni. Speciális a helyzet. Azért nem írok róla többet, nehogy valaki felismerje a történetünket. Amúgy szívesen mesélnék Neked róla. Most béke van, mert el tudott jönni azóta, és be van ígérve a mindenféle egyéb is.. Meg hát ez nemcsak a szexről szól, érzelmek is vannak rendesen, barátság, meg minden..

Gondolom, nekem azért is nem probléma a szex, (sőt!), mert nekem az abúzáló nem okozott fájdalmat, hanem csak élvezte, hogy felizgat. Szerintem ez meg így szexfüggést okozhat akár. Csak hát az a baj, hogy mindenféle rémes tünetem is van, olyanok, mint azoknak, akiknek fájt is. (Pszichés zavarok tömkelege, stb.)

Alicia, igen, néha sajnálom, h nem lehet privát levelezni itt, de utánaolvastam a régebbi hozzászólásokban és láttam, h valahol gondot okozott. Pedig néha jó lenne megismerni egymást. Na, mindegy, fő a biztonság. Az enyém is elég speciális, de ez egy hosszú történet, de a történetek közt megtalálod KV35 címmel, ha keresed. Hasonlóságot érzek közted és köztem, bár valahol mi itt mind hasonlítunk egy kicsit a múltunk miatt. Én sem emlékszek amúgy fájdalomra, pedig nálam tudom, h megtörtént valójában is. Talán ezért inkább a szexfüggőség mint az utálat. Ezt kisebbik rossznak érzem, bár kerültem már emiatt bajba, zűrös kapcsolatok, stb. De még mindig könnyebbnek érzem ezt, meg ha kell, én egyedül is megoldom, ha érted.
Milyen pszichés zavaraid vannak, ha nem titok?

Sziasztok! Olvastam itt a szexfüggőségről. Volna is ezzel kapcsolatban kérdésem. Mivel sajnos a pszichológusommal erről még nem tudtam beszélni. A múltkor rákérdezett az intimitásra, és teljesen felkészületlenül ért, és szinte pánikba estem. Elkezdtem a kezemet tördelni, kimarni. Amit én nem is vettem észre, csak ő hívta fel a figyelmemet. Szóval már ettől leblokkoltam teljesen. Pedig én is szeretném tudni, hogy az most mi, hogy több szexre vágyom a férjemtől, nem heti egy, vagy kevesebb. De ő nem akarja. Ilyenkor teljesen magamba roskadok, és azt hiszem nem szeret, és hogy biztos valamit rosszul csinálok, vagy valami gusztustalan van bennem. A végén már kezdeményezni sem merek. Csak szenvedek, és várom, hogy történjen valami. Akkor ez most szexfüggőség?
A másik, hogy képtelen vagyok az orális szexre, beszélni sem tudok róla a párommal. Ez lehet a baj?
Most csodálkozom, hogy ezt ide le mertem írni, de jó lenne ez ügyben valahogy előbbre lépnem. El is küldöm gyorsan ezt a bejegyzést, mielőtt meggondolom magam,

Ági40 írta: Sziasztok! Olvastam itt a szexfüggőségről. Volna is ezzel kapcsolatban kérdésem. Mivel sajnos a pszichológusommal erről még nem tudtam beszélni. A múltkor rákérdezett az intimitásra, és teljesen felkészületlenül ért, és szinte pánikba estem. Elkezdtem a kezemet tördelni, kimarni. Amit én nem is vettem észre, csak ő hívta fel a figyelmemet. Szóval már ettől leblokkoltam teljesen. Pedig én is szeretném tudni, hogy az most mi, hogy több szexre vágyom a férjemtől, nem heti egy, vagy kevesebb. De ő nem akarja. Ilyenkor teljesen magamba roskadok, és azt hiszem nem szeret, és hogy biztos valamit rosszul csinálok, vagy valami gusztustalan van bennem. A végén már kezdeményezni sem merek. Csak szenvedek, és várom, hogy történjen valami. Akkor ez most szexfüggőség?
A másik, hogy képtelen vagyok az orális szexre, beszélni sem tudok róla a párommal. Ez lehet a baj?
Most csodálkozom, hogy ezt ide le mertem írni, de jó lenne ez ügyben valahogy előbbre lépnem. El is küldöm gyorsan ezt a bejegyzést, mielőtt meggondolom magam,

Hát, Ági, ez szerintem normális igény lenne, nem szexfüggőség.. Lehet, hogy valamivel lehetne színesíteni a megszokottakat, és ez nem mindjárt azt jelenti, h. orális, néha elég egy jó vacsi előtte, beszélgetés, program, stb.... De szerintem itt a neten erre elég sok dolgot lehet találni, hogyan lehet feldobni a dolgokat, ha kicsit rutinná válik.
Amúgy, ha valakinek nem megy az orális, akkor nem szabad erőltetni. Legfeljebb lehet barátkozni a gondolattal, aztán vagy sikerül, vagy nem. Meg hát attól is függ, hogy ki mit ért alatta. Előjátékot, vagy a teljes aktust. (?)
Meg az ember idővel változik is, így a szexuális szokásai is változhatnak. Bizonyos dolgokra engem sem lehetne rávenni..

kv írta:
Alicia, igen, néha sajnálom, h nem lehet privát levelezni itt, de utánaolvastam a régebbi hozzászólásokban és láttam, h valahol gondot okozott. Pedig néha jó lenne megismerni egymást. Na, mindegy, fő a biztonság. Az enyém is elég speciális, de ez egy hosszú történet, de a történetek közt megtalálod KV35 címmel, ha keresed. Hasonlóságot érzek közted és köztem, bár valahol mi itt mind hasonlítunk egy kicsit a múltunk miatt. Én sem emlékszek amúgy fájdalomra, pedig nálam tudom, h megtörtént valójában is. Talán ezért inkább a szexfüggőség mint az utálat. Ezt kisebbik rossznak érzem, bár kerültem már emiatt bajba, zűrös kapcsolatok, stb. De még mindig könnyebbnek érzem ezt, meg ha kell, én egyedül is megoldom, ha érted.
Milyen pszichés zavaraid vannak, ha nem titok?

Olvastam a történetedet pár napja kv, de mindjárt megint visszaolvasom. Én is sajnálom, hogy nem lehet ismerkedni jobban itt, dehát ez van, örüljünk ennek is.
Pszichés zavaraim: régebben pánikbetegség, elszigeteltség, beilleszkedési zavarok, most inkább bipoláris depresszió. Ezek a legfőbb tünetek. Meg soha nem tudtam dolgozni úgy, mint más normális ember. Minden egy év munka után ideg-összeroppanást kaptam a túlteljesítési kényszertől. Most rehabilitációs ellátást kapok, 10-12 éve (?) Pszichopata férjem volt, pasik kihasználtak ahogy csak lehetett.. (Társfüggőség volt.) Mostanra kezdek a saját lábamra állni lelkileg, és nem hagyom magam. Emögött rengeteg segítség van. Utóbbi időkben nincs pszichológus, de ehhez közeli emberek igen. (Pl segélyvonalasok.)

Neked van most tünet? De mindjárt elolvasom a történetedet megint. Az enyém is fent van a nevemen Úgy 40-valahanyadik, azt hiszem.

Egyszer láttam egy filmet egy szexfüggőről, mi nem vagyunk azok, csak poénosan mondjuk annak magunkat szerintem, mert az igazi szexfüggő az bárkivel, bármikor, bárhol és főleg bármit.
www.betegszoba.hu/cikkek/egyeb_fuggosege...exfuggoseg_5_tunete/

Ebben azt írják, h akkor vagyunk szexfüggők, ha a szex érzelmek nélkül is kell, az élvezetek hajszolása a cél. Na, kb így... www.patikamagazin.hu/betegszervezetek/cikkek/cikk/171/9

Az én párom egyáltalán nem is akar tőlem orálist, ő azt mondja, h szerinte az a nőknek egyáltalán nem jó és ő nem akar olyat, ami nekem nem jó. Mondjuk kétszer rávettem, hogy hagyja magát, de mindkétszer én akartam kipróbálni vele (régebben minden kapcsolatomban volt és kezdett frusztrálni, h pont őt nem...), ettől függetlenül ő néha engem elvisz úgy, ha szeretném, de sosem kéri a viszonzást és nem kezdeményezi, erről beszéltünk is, és az a két kísérleti alkalomtól eltekintve nem csináltam neki. De kényszeríteni soha nem lehetett rá, rávenni esetleg. Más perverz és manapság népszerű dolgokra se akart még rávenni az elmúlt évek alatt.

Szerintem, ha az ember lánya olyan szerencsés, h az abúzus ellenére is napi szinten szeretné az együttléteket, akkor az igen egészséges dolog.

Amúgy, ha valami nagyon foglalkoztatja annyira agyilag, h eszébe se jut a "napi igényem", akkor én is érzem már a harmadik nap úgy, h valami baj van velem, de nem működünk egyformán. Meg, ha ő szomorú, akkor se akar, én meg akkor is, akkor meg pont azért.

Kv, olvastam most megint a történetedet. Abban is hasonlóak vagyunk, hogy nem akarjuk elhinni, hogy szeret a pasink.. Nem hiszem, hogy el kéne anyukádnak hinni, hogy rossz természeted van. Ha olyan borzasztó lennél, nem ápolnál ilyen kitartóan egy beteget pl. Én is ápoltam egy férfit, de csak másfél évig kellett hála Istennek, mert a végén már majdnem impotens volt. Hónapokig le tudtam mondani a szexről teljesen, annyira szerettem, meg vallási okok is ott voltak,. De aztán elkezdtem megpusztulni bele, hogy mellettem fekszik, és nincs semmi. És azt gondoltam, hogy nem illik megcsalni sem, mert szegény beteg. Aztán szerencsére magától ment el ...
Az is abúzustól van, hogy alacsony az önértékelésünk, és a negatív kritikát sokkal hamarabb elhisszük, mint ha megdicsérnének, Sőt, azt meg sem hallottam régen, Mára már megtanultam.