Kötetlen beszélgetések, üzenetek

Mötyőke írta: Igen...45 voltam...feladtam a munkám, mert a háziorvosa azt mondta, hogy aki idegeneket enged a lakásába, aki elkóborol az utcán, nem tudja, hol van, a tűzhelyen hagyja az ételt, majdnem felrobbantja magát, azt nem egyedül hagyni. De mindig voltak dühkitörései neki..., jó gyerek akartam lenni, de tulajdonképp bármit csinálhattam, az soha nem volt jó neki. Agyrázkódást kaptam, sokkot kaptam, 40 kilót lefogytam, mert nem maradt meg bennem az étel. Anyukám ezután mesélte el nekem, hogy amikor terhes volt velem, mindig rettegett apámtól, mindig verte őt, mert nem akart több gyereket, csak akkor , ha fiú lesz...nem az lettem. Ez volt az én "főbűnöm" ! Rettenetes ereje volt mindig, most 80 évesen is....ömlött a vér belőlem, úgy megvert, harmadszorra, amikor nekem indult, a kést akarta belém vágni. Akkor jött a fiam oda, aki eléállt....ez mentette meg az életem. A sokk után jöttek a képek gyerekkoromból, hogy miket tett velem. A terápiámon azt mondták, hogy a tudatalattim nem engedte , hogy előjöjjenek ezek... hát utána előjöttek ezek a képek, keményen....

Na szép. Oké, nem kell egyedül hagyni, de talán beutalhatta volna a házi orvos valami intézetbe. Na mindegy. Azt hiszem, ma morgós napom van.

Nem utalta be...beutalás helyett emlékkép-betörés lett....

Jó mélyre elástad Mötyőke! Azt mondod, hogy a 80 éves Apádat kell pátyolgatnod, aki gyerekkorodban borzalmakat követett el Veled??? Hát tudod mikor!!!!!???? Pszichológushoz jársz ezt feldolgozni és felnőttként is agyon ver?! Aztán megmondtad-e már neki, hogy emlékszel mindenre??? Húúú ilyenkor nálam is elszabadulnak az indulatok. Én sem mondtam Apámnak soha, hogy emlékszem, de ahogy közeledett a halála, többször nagyon mélyen néztem a szemébe és éreztem, hogy tudja, hogy mire gondolok. Én hála Istennek még fiatalon messze kerültem tőle és ez biztosan sok konfliktus megakadályozott a családban és talán bennem is.

A verés óta kizártam az életemből apámat Gyöngy, ezért nincs is lehetőségem elmondani neki..de ahogy olvaslak Benneteket, ez másnak sem megy....sajnos...tudod rájöttem, hogy szándékosan lelkiismeretfurdalást okozott minden kijelentésével nekem apám, bármit tettem, az rossz volt... : ha" van rajtad sapka, azért , ha nincsen azért kapsz" tipikus esete voltam....mindig meg akartam felelni neki....ezért is tudott a markában tartani...segítőhöz azóta járok, amióta megvert, az emlékbetörések azóta jöttek....sajnálom, ha nem voltam egyértelmű....remélem, most már tisztább...ahogy olvaslak benneteket, nagyon sokan hasonlókon mennek keresztül lelkiekben, hozzáteszem sajnos....most egy kicsit irigyellek, hogy Neked sikerült jó messzire kerülnöd tőle....ha nekem is sikerült volna....Istenem....

Érdekes cikket olvastam nemrég. Makedóniában kémiailag kasztrálják azokat az elkövetőket, akik szexuális abúzust követnek el, és visszaesők. Ez aztán a megalázás...

rotebeete írta: Érdekes cikket olvastam nemrég. Makedóniában kémiailag kasztrálják azokat az elkövetőket, akik szexuális abúzust követnek el, és visszaesők. Ez aztán a megalázás...

Kiváló. Odaküldöm az apám!

Én egy időbe minden férfit ki akartam herélni

www.hir24.hu/belfold/2014/11/23/kitort-a...orsegi-videok-miatt/

Erről van szó: mindig úgy fordítják az igazságot, hogy abból a gyerek vagy a nő jöjjön ki rosszul. Elvégre én is megkaptam, hogy már ötévesen úgy riszáltam magam, hogy majd szétestem, akkor meg min csodálkozom? Elvégre mindenki azt kapja, amit megérdemel. Ha valaki két lábon járó p...nak születik, miért lepődik meg azon, ha arra használják, amire való? Kérdezni is illetlenség és nagyfokú tiszteletlenség a férfiakkal szemben, mert a válasz: KÖZÖD? ANNYI MINT ESZED!
Ebben a világban kell élni, mert nincs másik.

Köszönöm, hogy meghallgattatok.

Némileg örülök is, hogy kitört a botrány, mert végre lehull egy újabb lepel. Legalább ennek is eljött az ideje, és saját maguktól tárták fel a szemléletmódjukat.

Nem kaptam valami jó híreket tegnap a terápián.
Kevesebb, mint három hét múlva hazautazom, nagy az izgatottság, viszont tudattalanul elkezdtem olyanokat mondogatni a terápián, hogy lehet hogy nem is úgy volt, meg nem is vagyok benne biztos, erre a pszichológusom azt mondta, de úgy volt, csak mivel hazautazom az ünnepekre, felépítek magamnak egy falat, hogy ettől távol tartsam magam, mert szeptemberben még esküdöztem...
Sokat beszélgettünk a rémálmaimról, az emlékbetörésekről, meg arról, hogy egyes helyzetekben elfog a sírás, a tehetetlenség. Kimondta a pszichológusom: poszttraumás vagyok.

Velem tegnap történt hogy elmentem egy konferenciára,abba a bizonyos városba ahol kb pont 10 éve az uszodába zaklatott az a jó ember,egész nap feszült voltam,nem tudtam hogy mi bajom van,közbe délután fele csatlakozott anyám is,akkor valakit feltudtam volna lökni és akkor jöttem hogy pár méterre vagyok az uszodától ahol ez történt velem,és nagyon gondolkoztam hogy elmondjam e anyunak, anno szóltam neki és semmit nem tett,végülis inkább hallgattam.Csak magamon éreztem a feszültségeta,nőgyógyis tüneteim megint felerősödtek,meg tavaly óta sikerült egy új cisztát növeszteni.

www.csagyi.hu/jo-gyakorlatok/nemzetkozi/...alis-visszaelesektol

Köszönjük Durum! Nagyon jó! Innen tovább böngészve fel lehet szállni az "Apahajó"-ra.

www.apahajo.wordpress.com

Elolvastam mit jelent a poszttraumás.....épp a minap voltam én is terápián, és újabb emlékképek jöttek elő...lebénult a kezem, a lábam, a szám, csak néztem előre... nem mondtam el,mi zajlik bennem....azt látta rajtam , hogy valami nincsen rendben...kibillentett a gondoltaimból, valahogy helyrejöttem, de ahogy elolvastam a poszttraumás stressz szindrómát....sajnos én is az vagyok.....azt hiszem a félelmeim örökké velem lesznek...

Szerintem itt közöttünk mindenki poszttraumás.