Nyíltan beszélni róla

Napok óta töprengek azon, hogy Hajnalkám kiállt egy publikum elé, és az abúzusról beszélt. Nagyon bátor lépés volt. Azt is írta, hogy azt azért nem mondta el, hogy ő maga is áldozat. Hajnalkám, ha olvasod ezt, arra lennék kíváncsi, így tervezted-e. Jelentett volna-e megkönnyebbülést, ha azt is elmondhatod, hogy áldozat vagy te magad is. Én nagyon vágyok rá, hogy ezt egyszer meg merjem lépni. De lehet, hogy te pont az ellenkezőjét gondolod, nem akarsz ilyen "bélyeget".

Arra emlékszem, mekkora lépés volt, amikor egy fórumon (nem magyar) először elmondtam, hogy velem mi történt. Vicces ez most már, de akkor ez olyan hőstettnek tűnt... Rettegve vártam a reakciókat, mit fognak rólam gondolni, stb. Ugyanakkor nagy megkönnyebbülés is volt.
Persze lehet, hogy ez is csak egy hiú ábránd, úgy képzelem, ha ezt meglépném, akkor valami tényleg felszabadulna bennem.

Nekem a páromon, barátaimon meg pár családtagomon kívül 2 ember tudja a munkahelyemen is, amikor nekik elmondtam, akkor éreztem azt, hogy de jó, hogy egyáltalán nem néznek rám máshogy! Mintha minden egyes beavatottal egyre több lenne a tér és a levegő körülöttem.
Bennük bízom, és egyre jobban tudatosul, hogy ez nem az én szégyenem, hanem apámé. Széles körben nem állnék még ki ezzel, de ez változhat.

Nekem csak a pszichológus tudja. Egyrészt sokáig én sem hittem el, azt hittem, gonosz vagyok, csak én találtam ki, másrészt nagyon szégyellem. Még a pszichológus sem tud minden részletet, nem jön ki a számon, pedig mondanám. Néha elbizonytalanodom, el kell-e mondani minden részletet.
De pár hete sokszor eszembe jut, hogy szeretném, ha a legjobb barátnőm tudná, mert úgy érzem, a hallgatásom igaziból hazugság, hogy hazudok neki. Az is megfordult a fejemben, nem tudom, ez milyen ötlet, hogy megkérném, jöjjön el velem a pszichológushoz, és ott mondanám el neki, valahogy azt biztonságosabbnak gondolom, mint ha valahol bárhol csak úgy elmondom.
Mert pont azt érzem, ha még valaki tudná, akkor több levegő lenne körülöttem, ahogy Zsófi is írta, hogy akkor igaziból lennék, lenne igaziból kezem meg lábam.

Május írta: Nekem csak a pszichológus tudja. Egyrészt sokáig én sem hittem el, azt hittem, gonosz vagyok, csak én találtam ki, másrészt nagyon szégyellem. Még a pszichológus sem tud minden részletet, nem jön ki a számon, pedig mondanám. Néha elbizonytalanodom, el kell-e mondani minden részletet.
De pár hete sokszor eszembe jut, hogy szeretném, ha a legjobb barátnőm tudná, mert úgy érzem, a hallgatásom igaziból hazugság, hogy hazudok neki. Az is megfordult a fejemben, nem tudom, ez milyen ötlet, hogy megkérném, jöjjön el velem a pszichológushoz, és ott mondanám el neki, valahogy azt biztonságosabbnak gondolom, mint ha valahol bárhol csak úgy elmondom.
Mert pont azt érzem, ha még valaki tudná, akkor több levegő lenne körülöttem, ahogy Zsófi is írta, hogy akkor igaziból lennék, lenne igaziból kezem meg lábam.

Május, próbáld meg elmondani neki. Ha igazán jó barátnő, akkor meg fog hallgatni. És az egy nagyon nagy lépés lesz neked! És nem kell ehhez pszichológus. Te kellesz hozzá.

Igazán jó barátnő. Én vagyok nehéz dió. Valahogy azt képzelem, elmondom, és ő megharagszik, hogy ennyi ideig hallgattam. Hogy miért nem mondtam el hamarabb.

Érdekes,hpgy én bárkivel beszélek róla és ha ismerkedek valakivel én nem szoktam zsákbamacskát árulni,úgy vagyok vele,hogy igenis tudják mit vállalnának be,aztán megérti vagy nem.Nekem eddig minden kapcsolatkezdeményem a szex miatt ment tönkre,egy kapcsolati próbálkozásom fogalmazta meg egy próbálkozás után hogy nem gondolta hogy nekem ez ennyire megy,és nem tudtam hogy a fogalmazásra gondolt vagy y erre

Május írta: Igazán jó barátnő. Én vagyok nehéz dió. Valahogy azt képzelem, elmondom, és ő megharagszik, hogy ennyi ideig hallgattam. Hogy miért nem mondtam el hamarabb.

Nagyon meglepne, ha ezt kérdezné. De amíg nem próbálod ki, nem fogod megtudni.

Hetek óta alkalmat keresek, hogy elmondjam neki. Hogy pszichológushoz kezdtem járni, az is neki köszönhető, az anyám csak ürügy volt, ma már látom. Csak azon is gondolkodom, mit mondjak, hogy kezdjem el. Néha azt gondolom, egy idegennek könnyebb elmondani, mint annak, akit nagyon szeretsz. Persze lehet, a szeretete elvesztésétől is félek. Ha egyszer sikerül, veletek biztos megosztom.

A "nyíltan beszélni róla" miatt jutott eszembe a centrálos este. Végül oda egyedül mentem, titokban, csak előtte írtam egy mailt a pszichológusnak, hogy senki nem tudja, és gondoljon rám. Olyan szépet válaszolt. Hogy amikor kicsi voltam, egyedül voltam ezzel borzalommal, és jó lenne, ha mégis ott lenne velem valaki, aki szeret, hogy ne legyek vele megint egyedül.
Hogy ne legyek vele egyedül...

Május írta: Hetek óta alkalmat keresek, hogy elmondjam neki. Hogy pszichológushoz kezdtem járni, az is neki köszönhető, az anyám csak ürügy volt, ma már látom. Csak azon is gondolkodom, mit mondjak, hogy kezdjem el. Néha azt gondolom, egy idegennek könnyebb elmondani, mint annak, akit nagyon szeretsz. Persze lehet, a szeretete elvesztésétől is félek. Ha egyszer sikerül, veletek biztos megosztom.

Ha hetek óta alkalmat keresel, akkor sikerülni fog. Ismerem ezt az érzést, tudom, milyen, és tudom, hogy elkerülhetetlenül haladsz előre. Igazából nem az alkalom hiányzik, valami más, erő, bátorság, de meg fogod találni. Olyan ez, mint a forrongó láva, amiről lehet tudni, hogy előbb vagy utóbb kitör. Szóval hajrá!

Rini, hogy vagy mostanság?

A minap a múlt időt tanítottam a gyerekeknek, az volt a feladatuk, hogy el kellett mesélni, milyenek voltak kicsinek (sokat sírtak-e, mivel szerettek játszani, voltak-e barátaik stb). Hirtelen láttam magam egy filmben, hogy én is elmesélem, a világ legtermészetesebb módján, hogy engem mi kötött le hatévesen. Érdekes, hogy ilyenkor kizárólag vulgáris szavak tolulnak a nyelvemre, nem tudom, az indulat teszi-e, vagy csak a magyar nyelv hiányossága. De nem, idegen nyelveken, ahol aztán igazán van szókincs, ott is így mondanám, talán így lehet visszaadni a dolog brutalitását....
Persze nem tettem ilyet, elmondtam, milyen cuki kisgyerek voltam, ilyen őszinteségi roham csak a filmekben van, meg értelme sem lett volna, de ezek mindig bent rekednek, nem lehet csodálni, hogy ez pszichés bajokat okoz....

Igen Mara, az biztos, hogy ha nem mondjuk ki, bajt csinál. De ha kimondod, akkor meg azért csinálhat bajt, mert az átlag ember, aki nem ismeri önmagát, nem tud mit kezdeni a mi mélységeinkkel. Tehát biztos, hogy nem mindegy, kinek mondjuk el.

Észrevettem magamon, hogy mivel belül valószínűleg a sérült gyerekem okvetetlenkedik, hogy azt szeretném, ha körülöttem mindenki felnőtt lenne, és értsenek meg. De ha nekik is a maguk sérüléseivel kell birkózni, akkor hogyan értsék ez enyémet? Ezért marad a pszichológus.

Ami a magyar nyelv hiányosságait illeti: Amikor gyerekkoromban a németet tanultam, azon akadtam fent, hogy nem hittem el azt, hogy amit mi magyarok egy csomó raggal kifejezünk, hogy lehet úgy kifejezni az idegen nyelven, ami meg sem közelíti a magyar nyelv árnyaltságait. Saját anyám két (latin nyelvcsaládba való) nyelvet hallgatott az egyetemen, ezen kívül még három idegen nyelven olvasott, valamelyiken írt is, beszélt is, sosem mondta, hogy a magyar szegényes lenne, csak azt, hogy teljesen más felépítésű a magyar. Bár azt aláírom, hogy a nemi szervekre, nemi dolgokra vonatkozóan lehet, hogy szegényes, de mivel ezekről idegen nyelveken nem tanultam, ezért nincsen összehasonlítási alapom..

A magyar ilyen téren nagyon szegény és ez jól mutatja a szemérmességünket (vagy álszemérmességünket). Vagy ronda szavak vannak, vagy orvosiak, tudományosak. Mind az aktusra (na már ez a szó is...), mind a nemi szervekre. Hiányzik a neutrális regiszter.

Igen, ebben igazad van Mara, hogy alig vannak szavak a nemi dolgokra. Nemi aktus, közösülés, szeretkezés, dugás, kuf...ás, és társai, sokkal több a vulgáris szó, vagy az orvosi. Ebből a szeretkezés az talán az egyetlen magyar szó, ami leírja némileg a nemi aktust. De azt el kell magyarázni hozzá, hogy ez alatt nem csak azt értjük, hogy benne van a nemi szerv a nemi szervben, vagyis a pénisz a vaginában, és ott mit csinál, hanem azt is, hogy van pl. előjáték, és azt is magában foglalhatja a szeretkezés szó.

Hát, igazad van, ha egyszer nincsen mivel (szavak), kimondani, akkor nincs mit kimondani, legalábbis nehéz.

Nekem pl. gyerekkoromban a punci, nuni szavakat nem is használták, ezt már csak később tanultam, mert nálunk még annál is álszemérmesebb volt a légkör, mint az átlagnál. Ha megkérdeznéd azt, hogy mit értek a punci alatt, azt is el kell nekem magyarázni lehet, hogy az most a hüvely-e, vagy a csikló, vagy az egész. Most néztem a Wikipédiát, és a puncit nem is találtam, csak azt, hogy:


Na, hát ezek után elgondolkodtam, hogy akkor most az "altestemben" egy egész aszteroida van-e, vagy netán fehéroroszországi folyó, netán Spanyol város...? Nos, amikor a barátom arról beszél, hogy kimeríthetetlenül sokszínű, arra gondolok, lehet, hogy mindhárom van benne ...

Na jó, nem vagyok ennyire "öntelt", csak tényleg vicces, hogy nincsenek szavak.

És a spanyolban vannak jobban?

Alicia, a punci az az egész odalent középen mindenestül.