Cikkek

karácsony írta: Ezek a vizuális lépcsőfokok is idegesítenek amúgy már. Senki sem áll magasabban. Legfeljebb pillanatnyilag jobban van. Ez a továbblépés más, amit te írsz, ha jól értem. De hiszem, hogy hosszas folyamat..és van akinek egy élet is kevés. De igazán nem lehet lapozni. Nincs olyan, hogy csak életem egy rossz szakasza volt. Nem hiszem, hogy egy apai bántalmazás valaha is lapozhatóvá válna.

Karácsony, megpróbálom szemléltetni hogyan tapasztaltam a továbblépést vagy lapozást. Képzeld el, hogy az életed olyan, mint egy könyv és ezt a könyvet Te magad írhatod. Mindegy, hogy hány oldalas eddig a könyved és visszamenőleg mit tartalmaz, a következő lap tiszta lap és az azután következő is és az azt követő is. A múltat tanulmányozni fáradságos, főleg, ha tele van szeméttel, de a sok mocsok között a jelen számára, jövőt építő, szépítő kincsek is rejlenek. És minden nap egy új lap, ha nem tudsz, vagy nem akarsz lapozni akkor is. Egyet értek, hogy senki sem áll magasabban, mert lelki színtéren minden ember egyenlőnek születik. Azért is van szerintem az abúzus közben a testelhagyásos jelenség, mintha kívülről látnád magadat, mert a lélek egyenlőtlen erőviszonyoknál ki akar szállni a játszmából. Szélsőséges eseteknél, egyensúlytalanságkor elkezd szorongani a test, ha a szorongatást már nem bírja a test, kiszáll a lélek. Ez a halálra emlékeztet, szerintem ezért a halálfélelem az egyik tünete a pánikbetegségnek. Lehet, hogy fizikai síkon erősebb egy felnőtt, vagy lehet valakinek jobb a memóriája és születhet anyagilag gazdag családba, de minden lélek egyformán értékesnek születik. Az, hogy az apád hogyan lett lelketlen és miért vált az eltorzul világunkban aberrált, érzéketlen eszközzé és Téged, hogyan és miért akart rombolni az az ő sorsa, mellyel neki kell elszámolnia. Ne engedd az apádnak, hogy még mindig ő írja az életed könyvét, mert az a Te sorsod, feladatod. Neki az lett volna ebben a dolga, hogy vigyázzon Rád, óvjon, segítsen neked felelősségteljes felnőtt emberré válni. Hogy a történtek után Te még élsz, ez azt jelzi, hogy szükség van Rád, feladatod van még a világban! Ehhez a feladathoz a kincsek is ott rejlenek a múltadban. Az „ásatások” során szerintem ezeket az értékeket is fel lehet és fel is kell fedezni. Kezdj el írni és írd tele a következő lapot az értékeiddel. Ha nem megy szólj és segítek , nem találkoztunk még ugyan, de így látatlanban is tele tudnék írni már egy oldalt!

Köszönöm Kiscsillag a segítő szándékod.
Tudom, hogy vannak az életnek kincsei. De hiába írom az új könyvemet nekem vhogy ez nem ìgy működik. Tiszták a lapok persze. Tök fárasztó ezt leírnom de semmiben sem érzem magam különbnek mint egy mozgássérült. És nem azon múlik, hogy írok e egy új fejezetet. Folyamatosan törekszem rá és küzdök, hogy minden jobb legyen, de az abúzus és erőszak okozta mellékhatásokhoz rohadtul kevés, hogy én mit határozok el. Így kötöttem ki a hotelszobákban...a nagy elhatározásaim közepette. Már pedig nekem menni fog.
Hát kurvára nem. Ráadásul saját magamon tett erőszaknak éltem meg. Vannak vágyaim és egyenlőre nem tudom megvalósítani és nem tudom, menni fog-e. Úgy érzem, hogy nem, mert meghalad engem a saját vágyam. És ilyenkor nagyon kiábrándult vagyok. Talán ez a legjobb, mert nem hitegetem saját magam. Csak akkor legyen az élet többi területén változás. Nem feltétlenül van szükségem férfira ahhoz h családom legyen. Magyarokban amúgy sem bízom. Talán egy angol meleg férfival fogok együtt élni és családot alapítani. Sokkal több érzelem van bennük.

Én egész másképp gondolkodom erről a tiszta lap kérdésről. Szerintem elfecsérelt energia a lapok kiürítése, nem is lehetséges. A szabadságot az adja, hogy tudod, hogy van az a könyv, abban jól le is van írva, hogy miért vagy olyan, amilyen, miért váltál ilyenné. És igen, megengeded magadnak, hogy visszalapozzál. Mert már kibírod (most még lehet, hogy nem, de remélhetőleg eljön az a nap.) És a könyvet ki ne dobd, a világ semmi kincséért. Ilyen, vagy olyan, de a tied. Benne van a rossz, meg a jó.

Úgy gondolom, hogy a gyerekkori szexuális abúzus tett engem olyanná amilyen vagyok, de nem gondolom, hogy ez most nekem így rossz, csak más. Nem ami történt, mert annál szörnyűbb nem történhet egy gyerekkel, hanem aki lettem ez az egész miatt. Egész biztosan zárkózottabb és introvertáltabb lettem. Kevés, de erős kapcsolatokkal, semmi felszínes, bár előfordulnak időnként, de azok nagyon hamar lemorzsolódnak, nem kár értük.

Nem tiszta lapot, se új életet nem szeretnék, hanem több erőt, hogy az abúzus negatívabb következményeit, pl, h képtelen vagyok nemet mondani egy szexuális aktusra vagy egy viszonyra, mert fel se merül, h mondhatok nemet (már nem annyira, ez sokat fejlődött, de azért még vannak nehézségek...), meg más apróbb hibákat, amik engem is zavarnak, azokat jobban tudjam uralni. Pl a szorongást nagyobb társaságban, hogy egyszerűen nem tudok magammal mit kezdeni, főleg, ha nincs meghatározva és nem én vagyok az irányító. Mert az irányítás érdekes módon jól megy, de talén épp ezért vagy én irányítok vagy elveszek valahol és láthatatlanná válok, más alternatíva nincs igazán. És az is rossz, hogy teljesen mindegy hány ember van körülöttem, szinte mindig egyedül érzem magam.

Viszont azt is tudom, hogy pont az abúzus miatt vannak az életben olyan dolgok, amiket az másként látok, más a fontossági sorrend, mást értékelek, nem az anyagiakat és nem az befolyásol, és ezek a dolgaimat szeretem. Vagy, hogy a szenzoraim sokkal kifinomultabbak néhány területen. És nem biztos, hogy ne lettek volna ilyenek akkor is, ha mondjuk nem történik meg az abúzus, de biztos nem leszek ennyire fogékony mások kisugárzására. És igen, vannak hullámvölgyek, és nem kívánkozom épp hullámhegyre se, de valami szép dombos vagy alföldi vidék, ami viszonylag stabil, egész jó lenne.

Életünk legrosszabb és legszomorúbb eseményéből is ki lehet hozni jó dolgokat. Meg kell látni a jót, keresni kell, mert ha nem, akkor a rossz érzések, amik ugyan teljesen jogosak, tönkretesznek. És én ezt nem fogom hagyni. És nagyon remélem, hogy nem vagyok ezzel egyedül.

Szerintem én azért váltam olyanná, amilyen vagyok, mert környezetemben voltak olyanok, akiket szerettem. Főleg az iskolában. Ez adott egy olyan jellemet, ami hozzásegített, hogy viszonylag ép elmével felnőjjek.
Engem az abúzus és az erőszak nem tett olyanná, ami vagyok. Ezt teljes mértékben kikérem magamnak. Elkövettek velem szemben sok milliónyi erőszakot, amit túléltem és most sem tudok többet tenni, minthogy túlélek. Remélem, hogy a terápia segít abban, hogy végre nyugodt életet élhessek.

karácsony írta: Szerintem én azért váltam olyanná, amilyen vagyok, mert környezetemben voltak olyanok, akiket szerettem. Főleg az iskolában. Ez adott egy olyan jellemet, ami hozzásegített, hogy viszonylag ép elmével felnőjjek.
Engem az abúzus és az erőszak nem tett olyanná, ami vagyok. Ezt teljes mértékben kikérem magamnak. Elkövettek velem szemben sok milliónyi erőszakot, amit túléltem és most sem tudok többet tenni, minthogy túlélek. Remélem, hogy a terápia segít abban, hogy végre nyugodt életet élhessek.

Karácsony, egész biztosan hozzájárult a személyiséged alakulásához, mint minden más. Ez nem egy inzultus, ez tény. Az emberekhez való viszonyod, iszonyod, a szeretetéhséged stb. Az, hogy túlélted. Az, hogy fájt. Ez mind mind alakított téged.

Nincs ezen mit szépíteni és nincs ebben semmi bántás. A múltunk, ami velünk történt legyen az jó vagy rossz mind-mind alakított, formált minket. Ez tény. De az, ahogy élünk most szabadon, a döntéseink, a mostani életünk határoz meg.

hvg.hu/itthon/20160504_kiallitas_katona_...ekbantalmazas_unicef

www.szeretlekmagyarorszag.hu/eletben-van...laszlo-ugy-aldozata/
Végig éreztem, mert volt egy megérzésem, h idős és írt ide is.

De beszélgetnék vele, h hogy nem lett öngyilkos, meg hogyan élte túl. Kihez jart pszichológushoz, ha ő épp nem az.
Mara ha ez nem atverés meghívjátok 25re?

karácsony írta: www.szeretlekmagyarorszag.hu/eletben-van...laszlo-ugy-aldozata/
Végig éreztem, mert volt egy megérzésem, h idős és írt ide is.

De beszélgetnék vele, h hogy nem lett öngyilkos, meg hogyan élte túl. Kihez jart pszichológushoz, ha ő épp nem az.
Mara ha ez nem atverés meghívjátok 25re?

Meglátjuk. Folyamatosan harcolunk az ellen, hogy ne csak egy-két kiemelt esettel foglalkozzon a média és a közvélemény. Attól, mert neked nem egy celeb volt az elkövető, te nekünk ugyanolyan fontos vagy, mint ő.

Na,de Kiss L. sem celeb. Mindenestre én az áldozatra gondoltam, aki ennyi évig csendben volt, és attól lett kiemelt eset a tragédiája, mert épp a média rázoomolt. Attól ő még ugyanolyan áldozat, mint bárki, csak a médiának fontos lett. Viszont leélt egy életet úgy, hogy egy "celeb" nőket edzett és sikeres díszpolgár lett, valamint nyilvánosan most még el is hiteltelenítették.
Én nem bánom amúgy, ha a média a celebekkel foglalkozik, nem hiszem, hogy el bírnám viselni, ha az én ügyemet így szétszednék. Viszont ez az áldozat mégis más az esetét tekintve, és sokat tudna adni, milyen elszigetelt lehetett szegény. A fórumban is szívesen kérdeznék tőle vagy bárhol.

lathatatlangyerekek.444.hu/2016/05/07/a-...onkre-az-aldozatokat

444.hu/2016/05/10/kiss-laszlo-masnap-is-...akolhatott-egy-lanyt

Az a gáz, h mi tudtuk, h a szekrényben nem egy áldozat lesz. De kezdem egy kicsit soknak érezni, h elkezdik előszedni az áldozatokat...név szerint.
Azért állj! Lehetne ezt kíméletesebben is, hiszen sebeket tépnek fel és mennyire félelmet, ijedelmet keltő dolog meglátni magam a hírekben, úgy hogy előtte senki nem hitt nekem. Meg amúgy is.

www.szeretlekmagyarorszag.hu/nem-szabad-...alis-bantalmazasrol/

Sajnos ez van, amikor a sajtó felkap egy ügyet. Az érintetteknek rémes lehet, igen. Ugyanakkor az, hogy szó van róla, az, hogy Aczélt és Kisst elítélik, az jó.

Közben sorra jönnek a kommentek, hogy az Unicef és a beszélj róla férfiellenes... De nem tudunk mit csinálni: több a férfi elkövető, lényegesen több, ez statisztika, nem férfiellenesség.