sajnos nem felejthető

Igazad van Nyugodt. Milyen sokszor jut eszünkbe a "bosszúállás" : a nyúzás, herélés, lincselés..Vajon Indiában, ahol a hírek szerint valóban herélésig lincselték az elkövetőt, megnyugodtak? Ami viszont biztos: többet NEM TUD ilyesmit elkövetni. Kíváncsi lennék, a feminista előljárók között vajon hány olyan nő van, akik abúzuson mentek keresztül. Ok nélkül nem harcolnak a "férfiak ellen"! Meg az az igazság, hogy néha azon kapom magam, hogy beállok az ő sorukba, és a megjegyzéseim férfi ellenesek. Talán nem véletlen.

öregecske írta: Igazad van Nyugodt. Milyen sokszor jut eszünkbe a "bosszúállás" : a nyúzás, herélés, lincselés..Vajon Indiában, ahol a hírek szerint valóban herélésig lincselték az elkövetőt, megnyugodtak? Ami viszont biztos: többet NEM TUD ilyesmit elkövetni. Kíváncsi lennék, a feminista előljárók között vajon hány olyan nő van, akik abúzuson mentek keresztül. Ok nélkül nem harcolnak a "férfiak ellen"! Meg az az igazság, hogy néha azon kapom magam, hogy beállok az ő sorukba, és a megjegyzéseim férfi ellenesek. Talán nem véletlen.

Ez azért v-v. A feminizmus onnan ered, hogy a férfiaknak sokszor a nők képességeit degradáló megjegyzései vannak,és ha még csak ennyi lenne....
Csak a közösségi médiát, hozzászólásokat kell megnézni, hogy hogyan figurázzák ki a nők észbeli képességeit. Erre jön válaszként a feminizmus, és még a társadalmi egyenlőtlenség, a fizetésbeli különbség is rájátszik ezekre az érzelmekre. Engem ami nagyon bánt, hogy egy elvált nő egyedül neveli a gyerekeit, oké a tartásdíj egy ideig, de lószarra sem elég...Súlyos hibának tartom ezt is. A feministákban az az egy a rossz, hogy a férfi nemet támadják, mint ahogy a férfiak is a nőket, csak ettől nem a női nem lesz az okosabb Olvastam valahol, hogy a nők és a férfiak között folyamatos energiaháború zajlik. Tök igaz.

Itt: www.nokert.hu nagyon sok hasznos infót lehet gyűjteni és követni
"ember-gender" témában, azaz nőkért és férfiakért.
Inkább emberség-nek szeretem nevezni, mint humanizmusnak, mert sajnos erre a kifejezésre is vannak már bőven átiratok és felhangok, mint minden izmusra...és vannak hozzá ilyenisták meg olyanisták is.
Na persze a gyökerétől és alapjáratban borzalmizmusokat és a kompatibilis borzalmistákat nem számítva.
Utóbbiakat, élen a szex diktátorokkal én lényeknek szoktam nevezni. Nem érdemlik meg az állat nevet.

Alaine írta: Itt: www.nokert.hu nagyon sok hasznos infót lehet gyűjteni és követni

Utóbbiakat, élen a szex diktátorokkal én lényeknek szoktam nevezni. Nem érdemlik meg az állat nevet.

Köszi.
Tényleg nem érdemlik meg, sokkal nemesebb lények az állatok. Fény története után meg bőven nem...

Húú, nem akartam ennyire ilyen irányba elmenni, de a sajnos állandóan frissülő történetek kiverték a biztosítékot nálam. Ezek a lények, akik nem állatok, mert az állatok nem ilyenek, emberek millióit teszik ronccsá, és azon túl, hogy igyekszünk -igyekszenek túllépni rajta, (túlélni) tudomásul venni a megváltoztathatatlant, mást nem tudunk - tudnak tenni. Nem hiszek a pszichiáter munkájában, Nem tudja, min megy keresztül az ember ilyenkor, akkor hogy tud segíteni? Hallgat?
Mégis belül kell erősnek lenni, és akarni kell élni. Jól, és örömmel élni.

Akarok én.. csak lehet, h nem tudom még a módját. Hogy kell csinalni,jól?

Hú, azt hiszem, ez a legalapabb emberi kérdés... hogy kell csinálni az életet, jól?
Csak néhány nagy tanítónak volt erre válasza, Jézus, Buddha...de azt sem mindig könnyű követni. Én például biztos nem bírnék egy fügefa alatt ülni évekig, megfosztva magamat mindentől, ami a "bűnös" anyagi világhoz köt, étel, ital, kötődés - a nagy tanítók által közvetített "jól élésnek" vannak olyan részei, amik nekem még nem felfoghatóak.
Jézus példája, például: "bocsád meg nekik, atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek" - a saját esetemben még nem megy. Ezért próbálom a másik végéről megfogni a kérdést, s azon igyekezni, hogy mindent megtegyek, hogy az elkövetők igenis tudják, hogy mit cselekszenek. Egyelőre csak a környezetemet rettentettem el vele De hátha közben rájövök, hogy kell csinálni jól. Pláne örömmel! De jó lenne.

Most,h ezt írod kedves Nyugodt, rájöttem,h éltem az aszkézis életformában,amikor nem ettem, nem beszélgettem, és vagy csak ültem,vagy csak feküdtem egész álló szabadnapomon... időnként előjön ez még.
Ezt a bocsásd meg dolgot lehet, egy kicsit másként fogom fel...azt meg nem is értem, h ha Jézus megbocsát nekik, mert másként, lehet,h nem bírná a kínzást, akkor miért kéri még pluszba az Atya bűnbocsánatát is, ha egyszer úgyis létezik a pokol?! Azért van nem?Bár időnként azt érzem, h a földi élet maga a pokol...és ha meghalunk,akkor jön vmi summázás, h hogyan éltünk, mit teljesítettünk be, megvalósítottuk-e önmagunkat, vagy esetleg feladtuk...és ehhez mérten lesz a köv.életünk nehéz. Sokszor azt gondolom, h előző életemben vmi nagyon rosszat tettem, máskor meg azt, h azért ilyen nehéz most,mert túl jól sikerült az előző életem,és ez egy köv. szint..

karácsony, nagyon tetszik, amiket írtál, valahogy így gondolom én is. Mint egy számítógépes játékban, ha már mesterszinten tudod az egyik szintet, jön a következő szint....ami mellbe, orrba és (egyéb testrészbe) vág... csak nézünk, mint a moziban. Innen nézvést maga pokol - onnan felülről csak egy próbálkozás, ügyesedés... hogy vajon megtaláljuk-e a kellő "fegyvereket", tudunk-e összefogni másokkal... Ha erre gondolok, talán könnyebb távolítanom magamtól a "Miért pont én?" "Igazságtalanság!" gondolatokat, és könnyebb koncentrálni a feladatomra, például arra, hogyan kell nemet mondani ... egyszer megtanulom úgyis-úgyis

Az asszertív kommunikáció elsajátítása talán segíthet ebben, külön tréningeket szerveznek e köré. Tehát nem vagyunk egyedül a témában:))
Igen, én is pont számítógépes játékra szoktam asszociálni. Bár örülnék, ha már többet nem születnék meg, csodálatos volt, köszönöm, de elég is...

Valamelyikőtök amúgy játszik valamilyen számítógépes játékkal?

nyugodt írta: Hú, azt hiszem, ez a legalapabb emberi kérdés... hogy kell csinálni az életet, jól?
Csak néhány nagy tanítónak volt erre válasza, Jézus, Buddha...de azt sem mindig könnyű követni. Én például biztos nem bírnék egy fügefa alatt ülni évekig, megfosztva magamat mindentől, ami a "bűnös" anyagi világhoz köt, étel, ital, kötődés - a nagy tanítók által közvetített "jól élésnek" vannak olyan részei, amik nekem még nem felfoghatóak.
Jézus példája, például: "bocsád meg nekik, atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek" - a saját esetemben még nem megy. Ezért próbálom a másik végéről megfogni a kérdést, s azon igyekezni, hogy mindent megtegyek, hogy az elkövetők igenis tudják, hogy mit cselekszenek. Egyelőre csak a környezetemet rettentettem el vele De hátha közben rájövök, hogy kell csinálni jól. Pláne örömmel! De jó lenne.

Ha már szóba hoztad Jézust: ez a dolog nem erről szól. Ő éppen azért áldozta fel az életét, hogy az embereknek ne kelljen gonoszaknak lenniük. De ezt így nem lehet pár mondatban leírni úgy, hogy tényleg érthető legyen (és nem akarok ebben a topikban, ezzel offolni; ha érdekel, a vallásos topikban szívesen kifejtem bővebben is).
Ami a megbocsátást illeti: nekem az megvolt. Már rég megbocsátottam. Ha az ember hívő, akkor megtanulja a megbocsátást. Az nem nehéz. Hozzáteszem, keresztényként. Pontosabban nem az a nehéz. Csak elhatározod, kimondod, igazából nem magadnak, hanem Istennek, és a továbbiakban úgy gondolsz erre a dologra, hogy én már megbocsátottam, azaz elengedtem annak az embernek a bűnét. Többé azzal nincs nekem dolgom. Ugyanis amíg az ember nem bocsát meg, addig a magáénak érzi a jogos haragot, és valamilyen szinten a bűn miatti bűnhődést, büntetést is. A megbocsátás viszont ennek az elengedése. Attól fogva az már az igazságos Bíró (=Isten) dolga. Mint amikor megteszed a feljelentést a rendőrségen. Utána az már az ő dolguk, meg a bíróságé. Annyi a különbség, hogy a mennyei bíróságra nem kell eljárnod vallomást tenni és tanúskodni. (Bocs, hogy így írom, de nem tudom másképp megfogalmazni, hogy érthető legyen.)
A megbocsátás azonban csak a legelső és legkisebb lépés. Ami utána jön, az a sokkal nehezebb. És hidd el nekem, aki több, mint 20 éve vagyok hívő, hogy tényleg sokkal nehezebb. Más szempontból is az. Azt szoktam mondani, hogy bizonyos szempontból nehezebb élni Jézusért, mint meghalni érte. És ezzel nem a mártírokat akarom megsérteni, nem is vagyok benne biztos, hogy én képes lennék erre, de úgy élni, hogy az ember elmondhassa, ő tényleg Jézusért él, a bibliai értelemben, na, az nagyon nem egyszerű dolog. És én, félreértések elkerülése végett nem a vallásról, a tradíciók betartásáról beszélek, hanem a valódi krisztusi természetről. (Tudom, kicsit zavaros, meg nem nagyon érthető, amit írok, de tényleg nem akarok itt ennél többet). Az abúzus meg a "hab a tortán".

Hajnalkám! Pontosan értelek... Igazat kell adnom Neked...

Hajnalkám! Köszönöm, hogy megfogalmaztad, és érthetővé tetted számomra. Egyetértek, nekem is hasonló gondolataim voltak a megbocsátás körül, de nem tudtam így megfogalmazni. De ez a lényege, valóban.
Karácsony! Lécci írd már meg, mi az az "agresszív kommunikáció"? Erről még nem hallottam, tényleg tanfolyamok vannak ezzel kapcsolatosan? Szerintem nekem tartanom kellene ilyet, mert a "stílusomat" néha alig birom visszafogni. Nekem a szelíd kommunikációban kellene gyakorolni magamat. Talán van még esélyem, hogy a nyugdíjas időmet szelídebben töltsem. Ja, jól és örömmel. Ezt nekem is tanulnom kell, nem csak úgy írtam. Úgy gondoltam,. ha már itt vagyunk, tanítsuk egymást. Köszönöm Hajnalkám még egyszer, és köszönöm Karácsony előre is.

Ez nagyon aranyos ..asszertív az az agresszív és marha nehéz krízishelyzetben alkalmazni. De ez is olyan, hogy el kell kezdeni gyakorolni. Olyan, hogy egyik fél sem sérül, ezt az iskolában kellene alaptantárgyként oktatni. Én is szívesen megtanulnám valahol, így csak annyit tudok róla, amennyit összeszedtem a neten.