sajnos nem felejthető

Én 54 éves vagyok, és teljesen új ezen a fórumon. 11-12 éves koromban inzultált a sógorom. Én "bátor" voltam, szóltam anyukámnak, de amit a mai napig sem értek, azt mondta: szóljál a nővérednek. Szóltam, erre azt kaptam: "miért provokálod ki"? 11 éves voltam. Nem értettem, magamra maradtam a problémámmal.
Isten megóvott attól, hogy erőszak is történjen, de nem menekülhettem a fogdosások, nadrágba való nyúlkálások elől. Féltem vele maradni, mert minden "helyzetet" kihasznált. Ha náluk nyaraltam, inkább egész napokat töltöttem a nővérem munkahelyén, csak nehogy egyedül maradjak vele. Mint annyiunknak, akik itt vannak a fórumon, nem adatott meg, hogy én válasszam ki, hogy kit szeretnék először csókolni. Sem az időt, sem a személyt illetően. 4 gyermeket szültem. Ha nekem a lányom szólt volna hasonló dologról, még a szemét is kikapartam volna az illetőnek. A férjemnek még az elején megmondtam, úgy merjen a lányomhoz "másképp nyúlni" hogy belevágom a kést. Szegény! Alig merte ölbe fogni a gyereket.

Nem vagy öregecske, ne hülyéskedj már. És egyet értek veled, nem felejthető. Nem tudom, más traumák is ennyire megmaradnak-e vajon, ha jól számolom, téged 43 éve kísért már ez a történet....

Valóban nem felejthető. Soha, de soha.
Bátor vagy, hogy leírtad! Kitartást neked!

öregecske írta: Én 54 éves vagyok, és teljesen új ezen a fórumon. 11-12 éves koromban inzultált a sógorom. Én "bátor" voltam, szóltam anyukámnak, de amit a mai napig sem értek, azt mondta: szóljál a nővérednek. Szóltam, erre azt kaptam: "miért provokálod ki"? 11 éves voltam. Nem értettem, magamra maradtam a problémámmal.
Isten megóvott attól, hogy erőszak is történjen, de nem menekülhettem a fogdosások, nadrágba való nyúlkálások elől. Féltem vele maradni, mert minden "helyzetet" kihasznált. Ha náluk nyaraltam, inkább egész napokat töltöttem a nővérem munkahelyén, csak nehogy egyedül maradjak vele. Mint annyiunknak, akik itt vannak a fórumon, nem adatott meg, hogy én válasszam ki, hogy kit szeretnék először csókolni. Sem az időt, sem a személyt illetően. 4 gyermeket szültem. Ha nekem a lányom szólt volna hasonló dologról, még a szemét is kikapartam volna az illetőnek. A férjemnek még az elején megmondtam, úgy merjen a lányomhoz "másképp nyúlni" hogy belevágom a kést. Szegény! Alig merte ölbe fogni a gyereket.

Szia. Én is annyi vagyok. Lehet, hogy nyitunk majd egy "öregecske" szekciót. A korom amúgy számomra nem önmagában probléma, hanem azért, mert szerintem nem mindegy az se, hogy mindamellett, ami történt, valahogy még azzal is meg kell birkózni, hogy az életünk nagyobb része már eltelt, a gyerekeink felnőttek, és látjuk rajtuk a mi kezeletlen problémáinknak a következményeit.

Öregecske, amúgy te voltál terápián?

A felejtésről egy idézet jutott eszembe, amit egy könyv elején olvastam és mélységesen igaznak tartom:
„A volt nem létezik, csak a van. Ha a volt létezne, nem lenne bánat, nem lenne szomorúság.” Faulkner.
(A könyv: Greg Iles: Kitörölhetetlen emlék.)
Felejteni nem lehet.

Hajnalkám: azt hiszem, én részben ezért nem mertem még gyereket vállalni. Rettegek attól, hogy ő szenvedne attól, hogy én nem tudok mit kezdeni magammal.

eperke írta: Hajnalkám: azt hiszem, én részben ezért nem mertem még gyereket vállalni. Rettegek attól, hogy ő szenvedne attól, hogy én nem tudok mit kezdeni magammal.

Ugyanakkor, ha lennének gyerekeid, lehet, hogy tudnád, mit kezdj magaddal.

Rajtam a kisebbik gyerekem sokat lendített, annyira nyitott volt mindig is. Kertelés nélkül kimondta mit érez, kimutatta az érzéseit. Ezt tanultam meg tőle, kimondani, hogy szeretlek, szeretőn megölelni a családomat. Amit én sosem kaptam meg, és sokáig nem tudtam ezt kezelni. Most sem könnyű, de a családomban már jobban megy. De azt hiszem ezt már írtam. Szóval a kislányom szinte fény volt az éjszakában, hogy kicsit közhelyes legyek.
De tényleg, a gyerekek csodákra képesek. Nem véletlen foglalkozom gyerekekkel én sem azt hiszem.

Lehet, hogy igazatok van....
Mostanában egyre többet jojózik az agyam a gyerek témán.

Ági40: jó olvasni, hogy valami pozitív is kisülhet belőle. Akár közhely, akár nem amit írtál, kicsit jobb lett tőle a kedvem. Köszönöm!

Anoni Mara írta:

eperke írta: Hajnalkám: azt hiszem, én részben ezért nem mertem még gyereket vállalni. Rettegek attól, hogy ő szenvedne attól, hogy én nem tudok mit kezdeni magammal.

Ugyanakkor, ha lennének gyerekeid, lehet, hogy tudnád, mit kezdj magaddal.

Igen, ez nagyon is elképzelhető.

sziasztok,ma jöttem haza pár nap nyaralásból,voltam masszáson .Elöször nagyon élveztem tiszta libabőr lettem(egyébként egy korombeli lány masszírozott,egyzsercsak a hátamba megmerevedtek az izmok,elve nagyon nehezen tudom elengeni magam,beszélgettünk és elmontam neki hogy megerőszakoltak ezért nehéz elengednem magam,és ő is csak azt szajkózta mint anyám hogy felejtsem el, akivel nem történt hasonló az ezt elképzelni nem tudja, meg szerintem nálunk működik ez a sejtszintű emlékezet, hogy a sejtjeink emlékeznek arra,hogy mik történtek velünk.Amúgy én is vágyom régóta babára, de ez most bennem valahogy elhalványodott, jelenleg azzal küzdök hogy talán majd egy nap megszabadulok a nőgyógyis gondjaimtól.

rini írta: sziasztok,ma jöttem haza pár nap nyaralásból,voltam masszáson .Elöször nagyon élveztem tiszta libabőr lettem(egyébként egy korombeli lány masszírozott,egyzsercsak a hátamba megmerevedtek az izmok,elve nagyon nehezen tudom elengeni magam,beszélgettünk és elmontam neki hogy megerőszakoltak ezért nehéz elengednem magam,és ő is csak azt szajkózta mint anyám hogy felejtsem el, akivel nem történt hasonló az ezt elképzelni nem tudja, meg szerintem nálunk működik ez a sejtszintű emlékezet, hogy a sejtjeink emlékeznek arra,hogy mik történtek velünk.Amúgy én is vágyom régóta babára, de ez most bennem valahogy elhalványodott, jelenleg azzal küzdök hogy talán majd egy nap megszabadulok a nőgyógyis gondjaimtól.

Én is úgy gondolom, hogy, aki nem élte át, az sose fogja megérteni, elfogadni. Igazából kicsit irigylem őket a lelkem legmélyén.
Nőgyógyis gondjaim kiskoromtól fogva vannak, nem értem nálam miért nem tűnt fel senkinek... Neked milyenek, ha szabad kérdeznem?

Én is irigylem őket, nem kicsit.Amúgy nálam pontosan tudom hogy mikor kezdődtek ezek a gondok, pont itt írtam le a fórumon mint felismerésemet, hogy egész gyerekként azt halgattam hogy rendes lány ilyet soha max az esküvő után, akkor is csak akkor ha gyerekekt akar,meg hogy az összes férfi szemét láda csak arra kell nekik a nő,és miután megkapják eldobják mint a kapcarongyot,hát én pont ezt vonzottam be, volt egy srác akibe évekig reménytelenül szerelmes voltam, rajongtam érte, valójába csak felruháztam olyan tulajdonságokkal amikkel nagyon nem rendelkezett,csak rajonghassak valakiért, sok éven át tartogattam a szüzességem,konkrétan 22 éves koromig,és akkor nyár végén úgy gondoltam hogy vele megteszem, hogy akkor hátha viszonozni fogja az érzéseimet,és konkrétan aza dolog nem történt meg,csak oda rakta,ez elég volt ahhoz hogy másnapra érzékeljem a gomba tüneteit8csípp, szúr, viszket,éget ,fáj) amúgy meg utólag amúgy a fejemhez vágta hogy ő előtte Horvátországba 5 lánnyal.. és többel csak azért nem mert tudta hogy én rá várok,rá egy évvel erőszakoltak meg.Mióta elöször észleltem a tüneteket azóta a nőgyógyászokat jártam/járok volt olyan idő mikor úgy tünt sikerült kikezelni, de aztán ugyanúgy éreztem a tüneteim, állandó hüvelygyulladásaim vannak, tenéysztettek már ki e colit meg ez a kedves kis gomba.Most van egy olyan dokim, aki megmondta hogy ki fog kúrálni,hiszem ha látom.Hű jó sokat írtam.Amúgy ezek a gondok mindig akkor lángoltak /lángolnak fel ha szexre esetleg csak gondolnék is.Saját magamat büntettem6büntetem.Nálad mik vannak? igen azért hogy ez gyerekként ne tünjön fel senkinek.Amúgy ez nemrégi emlékkép hogy 5 éves korom körül igen csak kezdtem felfedezni a testem,csak a szüleim reakciója hogy mit csinálok gondolom megrekesztett.Úh sose írtam még ilynekről.

tudom hogy ti nem ítéltek el, legalábbis remélem

rini írta: Én is irigylem őket, nem kicsit.Amúgy nálam pontosan tudom hogy mikor kezdődtek ezek a gondok, pont itt írtam le a fórumon mint felismerésemet, hogy egész gyerekként azt halgattam hogy rendes lány ilyet soha max az esküvő után, akkor is csak akkor ha gyerekekt akar,meg hogy az összes férfi szemét láda csak arra kell nekik a nő,és miután megkapják eldobják mint a kapcarongyot,hát én pont ezt vonzottam be, volt egy srác akibe évekig reménytelenül szerelmes voltam, rajongtam érte, valójába csak felruháztam olyan tulajdonságokkal amikkel nagyon nem rendelkezett,csak rajonghassak valakiért, sok éven át tartogattam a szüzességem,konkrétan 22 éves koromig,és akkor nyár végén úgy gondoltam hogy vele megteszem, hogy akkor hátha viszonozni fogja az érzéseimet,és konkrétan aza dolog nem történt meg,csak oda rakta,ez elég volt ahhoz hogy másnapra érzékeljem a gomba tüneteit8csípp, szúr, viszket,éget ,fáj) amúgy meg utólag amúgy a fejemhez vágta hogy ő előtte Horvátországba 5 lánnyal.. és többel csak azért nem mert tudta hogy én rá várok,rá egy évvel erőszakoltak meg.Mióta elöször észleltem a tüneteket azóta a nőgyógyászokat jártam/járok volt olyan idő mikor úgy tünt sikerült kikezelni, de aztán ugyanúgy éreztem a tüneteim, állandó hüvelygyulladásaim vannak, tenéysztettek már ki e colit meg ez a kedves kis gomba.Most van egy olyan dokim, aki megmondta hogy ki fog kúrálni,hiszem ha látom.Hű jó sokat írtam.Amúgy ezek a gondok mindig akkor lángoltak /lángolnak fel ha szexre esetleg csak gondolnék is.Saját magamat büntettem6büntetem.Nálad mik vannak? igen azért hogy ez gyerekként ne tünjön fel senkinek.Amúgy ez nemrégi emlékkép hogy 5 éves korom körül igen csak kezdtem felfedezni a testem,csak a szüleim reakciója hogy mit csinálok gondolom megrekesztett.Úh sose írtam még ilynekről.

Bocsánat, hogy beledumálok a párbeszédbe...
Nálam is hasonló volt a helyzet. Folyton bacik és/vagy gomba. A végén már negatív kenet mellett is olyan rosszul tudtam lenni, hogy csak na. Ha a párom csak a közeleme jött este, másnap már irány a rendelő. Nagyon rossz időszakom volt. Teljesen átestem a ló túloldalára, és a legkisebb jelre (vagy inkább csak általam jelnek gondolt valamire) nyúltam a tabikért, krémekért – volt már egy tonna maradék belőlük otthon -, vagy futottam a dokihoz. Volt olyan orvos, aki egyszerűen kijelentette, hogy értsem meg, nekem így kell élnem. Hajlamos vagyok a fertőzésekre, ezt fogadjam el és pont.
A lejtő alja az volt, amikor már a sok vacak közül valamire annyira allergiás lettem, hogy vérezni kezdtem. Nagyon ijesztő volt. Egy nagyon rendes, szimpatikus dokihoz jártam már akkor egy ideje, aki ezután a manőver után leültetett, és kerek perec megkérdezte, hogy megerőszakoltak-e. Egy szót se bírtam kinyögni, csak bólintani tudtam. Azt mondta, hogy akkor ő ide kevés egyedül, mert írhat fel akármit, az nem fog segíteni egészen addig, amíg rendet nem teszek a fejemben.
Előtte nem foglalkoztam ezzel, ami volt elmúlt jelszóval próbáltam élni. Azóta, hogy hajlandó voltam meglátni az összefüggéseket, valahogy sokkal jobb lett. Persze azért nem épp habosbabos és rózsaszín minden, de jobb. Legalább a gyógyszereket nem tömködöm magamba és néhányszor már a párommal is sikerült együtt lennem anélkül, hogy orvos legyen a vége. Lassan egy éve már, hogy nincsenek albérlők - se gomba, se baci -, és ez nálam nagyon nagy szó.

Kitartás rini! De ne (csak) az orvosban bízz, hanem magadban is. Nem ő fog kikúrálni, hanem Te magadat, csak hinni kell benne. Ha beteggé tudod tenni magad, akkor visszafelé is működik a dolog. /Ez így eléggé bénán magasröptűnek hangzik... /
Huh. Ez nálam is regény lett, és abszolút nem kapcsolódik a topik témájához sem.....