sajnos nem felejthető

Ez mennyire fura, ezek az összefüggések. Volt fertőzésem, nőgyógyászati műtétem. Már a vizsgálat után is úgy sírtam mint a záporeső, a doki meg csak magyarázta, hogy ez egy rutin műtét. Olyan kedvesen vigasztalt, hogy majdnem a nyakába ugrottam. A műtét után is csak sírtam, meg is kérdezte a szobatársam, hogy nekem is abortuszom volt?
Akkor arra gondoltam, hogy milyen perverz az összes nőgyógyász, hogy tud egy férfi ilyen szakmát választani, ez is csak arra jó, hogy még jobban kihasználják a kiszolgáltatottságunkat. Naná, hogy ennek a gondolatmenetnek a végén folyton sírógörcsöt kaptam.

Eperke, nagyon is kapcsolódik, azt hiszem. De jó olvasni, hogy találtál egy normális orvost! Ennyire ráérzett a probléma eredetére! Azóta is hozzá jársz?

Rini, dehogy ítélünk el!!!

rini írta: Én is irigylem őket, nem kicsit.Amúgy nálam pontosan tudom hogy mikor kezdődtek ezek a gondok, pont itt írtam le a fórumon mint felismerésemet, hogy egész gyerekként azt halgattam hogy rendes lány ilyet soha max az esküvő után, akkor is csak akkor ha gyerekekt akar,meg hogy az összes férfi szemét láda csak arra kell nekik a nő,és miután megkapják eldobják mint a kapcarongyot,hát én pont ezt vonzottam be, volt egy srác akibe évekig reménytelenül szerelmes voltam, rajongtam érte, valójába csak felruháztam olyan tulajdonságokkal amikkel nagyon nem rendelkezett,csak rajonghassak valakiért, sok éven át tartogattam a szüzességem,konkrétan 22 éves koromig,és akkor nyár végén úgy gondoltam hogy vele megteszem, hogy akkor hátha viszonozni fogja az érzéseimet,és konkrétan aza dolog nem történt meg,csak oda rakta,ez elég volt ahhoz hogy másnapra érzékeljem a gomba tüneteit8csípp, szúr, viszket,éget ,fáj) amúgy meg utólag amúgy a fejemhez vágta hogy ő előtte Horvátországba 5 lánnyal.. és többel csak azért nem mert tudta hogy én rá várok,rá egy évvel erőszakoltak meg.Mióta elöször észleltem a tüneteket azóta a nőgyógyászokat jártam/járok volt olyan idő mikor úgy tünt sikerült kikezelni, de aztán ugyanúgy éreztem a tüneteim, állandó hüvelygyulladásaim vannak, tenéysztettek már ki e colit meg ez a kedves kis gomba.Most van egy olyan dokim, aki megmondta hogy ki fog kúrálni,hiszem ha látom.Hű jó sokat írtam.Amúgy ezek a gondok mindig akkor lángoltak /lángolnak fel ha szexre esetleg csak gondolnék is.Saját magamat büntettem6büntetem.Nálad mik vannak? igen azért hogy ez gyerekként ne tünjön fel senkinek.Amúgy ez nemrégi emlékkép hogy 5 éves korom körül igen csak kezdtem felfedezni a testem,csak a szüleim reakciója hogy mit csinálok gondolom megrekesztett.Úh sose írtam még ilynekről.

Sajnálom rini, ami történt veled.
Érdekes dolgokat művel a testünk a trauma és a sokk hatása alatt, illetve után. Nekem folyamatosan problémám van a menstruációmmal: hol megvan, hol nincs, hol iszonyatos fájdalmak között fetrengek havonta, hol nem... folyton fáj a hasam, görcsöl. Ezenkívül méhszájsebem is van. A fájdalom eredetére soha egyik orvos sem jött rá. Majd elmúlik, nem látok semmit az ultrahangon. Mégis mindig fáj... Nem könnyű nekem sem.

Örülök, hogy kiírtad magadból. És annak is, hogy ezáltal én is tudok nyílt és őszinte lenni.

eperke írta:

rini írta: Én is irigylem őket, nem kicsit.Amúgy nálam pontosan tudom hogy mikor kezdődtek ezek a gondok, pont itt írtam le a fórumon mint felismerésemet, hogy egész gyerekként azt halgattam hogy rendes lány ilyet soha max az esküvő után, akkor is csak akkor ha gyerekekt akar,meg hogy az összes férfi szemét láda csak arra kell nekik a nő,és miután megkapják eldobják mint a kapcarongyot,hát én pont ezt vonzottam be, volt egy srác akibe évekig reménytelenül szerelmes voltam, rajongtam érte, valójába csak felruháztam olyan tulajdonságokkal amikkel nagyon nem rendelkezett,csak rajonghassak valakiért, sok éven át tartogattam a szüzességem,konkrétan 22 éves koromig,és akkor nyár végén úgy gondoltam hogy vele megteszem, hogy akkor hátha viszonozni fogja az érzéseimet,és konkrétan aza dolog nem történt meg,csak oda rakta,ez elég volt ahhoz hogy másnapra érzékeljem a gomba tüneteit8csípp, szúr, viszket,éget ,fáj) amúgy meg utólag amúgy a fejemhez vágta hogy ő előtte Horvátországba 5 lánnyal.. és többel csak azért nem mert tudta hogy én rá várok,rá egy évvel erőszakoltak meg.Mióta elöször észleltem a tüneteket azóta a nőgyógyászokat jártam/járok volt olyan idő mikor úgy tünt sikerült kikezelni, de aztán ugyanúgy éreztem a tüneteim, állandó hüvelygyulladásaim vannak, tenéysztettek már ki e colit meg ez a kedves kis gomba.Most van egy olyan dokim, aki megmondta hogy ki fog kúrálni,hiszem ha látom.Hű jó sokat írtam.Amúgy ezek a gondok mindig akkor lángoltak /lángolnak fel ha szexre esetleg csak gondolnék is.Saját magamat büntettem6büntetem.Nálad mik vannak? igen azért hogy ez gyerekként ne tünjön fel senkinek.Amúgy ez nemrégi emlékkép hogy 5 éves korom körül igen csak kezdtem felfedezni a testem,csak a szüleim reakciója hogy mit csinálok gondolom megrekesztett.Úh sose írtam még ilynekről.

Bocsánat, hogy beledumálok a párbeszédbe...
Nálam is hasonló volt a helyzet. Folyton bacik és/vagy gomba. A végén már negatív kenet mellett is olyan rosszul tudtam lenni, hogy csak na. Ha a párom csak a közeleme jött este, másnap már irány a rendelő. Nagyon rossz időszakom volt. Teljesen átestem a ló túloldalára, és a legkisebb jelre (vagy inkább csak általam jelnek gondolt valamire) nyúltam a tabikért, krémekért – volt már egy tonna maradék belőlük otthon -, vagy futottam a dokihoz. Volt olyan orvos, aki egyszerűen kijelentette, hogy értsem meg, nekem így kell élnem. Hajlamos vagyok a fertőzésekre, ezt fogadjam el és pont.
A lejtő alja az volt, amikor már a sok vacak közül valamire annyira allergiás lettem, hogy vérezni kezdtem. Nagyon ijesztő volt. Egy nagyon rendes, szimpatikus dokihoz jártam már akkor egy ideje, aki ezután a manőver után leültetett, és kerek perec megkérdezte, hogy megerőszakoltak-e. Egy szót se bírtam kinyögni, csak bólintani tudtam. Azt mondta, hogy akkor ő ide kevés egyedül, mert írhat fel akármit, az nem fog segíteni egészen addig, amíg rendet nem teszek a fejemben.
Előtte nem foglalkoztam ezzel, ami volt elmúlt jelszóval próbáltam élni. Azóta, hogy hajlandó voltam meglátni az összefüggéseket, valahogy sokkal jobb lett. Persze azért nem épp habosbabos és rózsaszín minden, de jobb. Legalább a gyógyszereket nem tömködöm magamba és néhányszor már a párommal is sikerült együtt lennem anélkül, hogy orvos legyen a vége. Lassan egy éve már, hogy nincsenek albérlők - se gomba, se baci -, és ez nálam nagyon nagy szó.

Kitartás rini! De ne (csak) az orvosban bízz, hanem magadban is. Nem ő fog kikúrálni, hanem Te magadat, csak hinni kell benne. Ha beteggé tudod tenni magad, akkor visszafelé is működik a dolog. /Ez így eléggé bénán magasröptűnek hangzik... /
Huh. Ez nálam is regény lett, és abszolút nem kapcsolódik a topik témájához sem.....

Hú, jó orvos. Ilyen is ritkán van.
Örülök, hogy "beledumáltál", legalább kibeszéljük magunkból azt, amit másnak soha nem mondhatunk el, vagy csak felszínesen.

Rini, ahogy olvastam, mit mondott a masszőr, az jutott eszembe, hogy szerintem nem biztos, hogy a kívülállók mondják, hogy felejtsd el. Mert én nem hiszem, hogy bárki ennyire érzéketlen lenne. Sokkal inkább sorstárs lehet az illető, mert ő maga még a tagadás szakaszában van. Néha az ember menekülne, mert sok ennyi mocskot elviselni. Miközben arra gondolok, hogy az áldozatok képtelenek elviselni, de az elkövetők, akiknek igazából bűntudatuk kéne, hogy legyen, vígan élik az életüket.
Basszus, látom a nagybátyámat a családjával a facén, 40 éves házasként, miközben arra gondolok, hogy vajon tudja-e a felesége, akivel amúgy régen jóban voltam...

Ági, én egészen odáig "elmentem", hogy ki kellett venni a méhemet.

Nekem is van, kicsi korom óta bajom. Visszatérő vendég vagyok a nőgyógyászomnál. Azt mondta legutóbb, hogy a problémámat az élet tudja meggyógyítani.

karácsony írta: Nekem is van, kicsi korom óta bajom. Visszatérő vendég vagyok a nőgyógyászomnál. Azt mondta legutóbb, hogy a problémámat az élet tudja meggyógyítani.

Hát az élet így önmagában talán mégse, de ha egy jó pszichológust értett ezalatt, akkor igen.

Anoni Mara írta: Eperke, nagyon is kapcsolódik, azt hiszem. De jó olvasni, hogy találtál egy normális orvost! Ennyire ráérzett a probléma eredetére! Azóta is hozzá jársz?

Rini, dehogy ítélünk el!!!

Igen, jó orvos, és még mindig hozzá járok. Üdítő színfolt a sok *** között. Mikor megkérdezte, addigra már eléggé hosszú utat jártunk be „együtt” (harmadik éve jártam hozzá szinte hetente), gondolom, volt már elég mozaikdarabkája ahhoz, hogy feltegye a kérdést. Utána nagyon nehezen szedtem rá magam, hogy hozzá menjek vissza, kértem is máshoz időpontot. De aztán arra gondoltam, hogy „csak” egy orvos, látott ő már falon pókot, és valószínűleg a szeme se rebben ilyesmitől.
És tényleg. Úgy fogadott, mintha az előző alkalommal nem is ott omlottam volna össze előtte.

Hajnalkám írta: Rini, ahogy olvastam, mit mondott a masszőr, az jutott eszembe, hogy szerintem nem biztos, hogy a kívülállók mondják, hogy felejtsd el. Mert én nem hiszem, hogy bárki ennyire érzéketlen lenne. Sokkal inkább sorstárs lehet az illető, mert ő maga még a tagadás szakaszában van. Néha az ember menekülne, mert sok ennyi mocskot elviselni. Miközben arra gondolok, hogy az áldozatok képtelenek elviselni, de az elkövetők, akiknek igazából bűntudatuk kéne, hogy legyen, vígan élik az életüket.
Basszus, látom a nagybátyámat a családjával a facén, 40 éves házasként, miközben arra gondolok, hogy vajon tudja-e a felesége, akivel amúgy régen jóban voltam...

hajnalkám ez nagyon igaz,én is pont erre gondoltam már akkor is hogy lehet hgogy valójában ő is egy sorstárs,csak még a tagadás fázisába főleg hogy mondta hogy neki is voltak elég komoly problémái nőgyógyis téren.Amúgy normális orvost találni tényleg ritka,de egy kincs

Nekem az előző dokim olyan volt hogy csak írta fel az antibiotikumot meg rajtam kísérletezett,hogy hátha valami használ,a 4.doboznál sokaltam be, akkor mondta barátnőm, vagy hát már előbb hogy menjek át az övéhez,ég és a föld.Előző dokim csak problémamentes kismamákkal bájcsevegett szerintem.Haragszok rá,de nem tudnám megmondani miért,talán amit Ági 40 írt korábban hogy csak növelik a kiszolgáltatottságunkat.

Emléklszem amúgy én is voltam tagadás fázisába amikor magam előtt is tagadni próbáltam,hogy ugyanmár nem történt semmi

Állítólag vannak olyan dolgok, amiket nem lehet teljesen elengedni és 10-20%-ot, ha sikerül feldolgoznia valakinek egy nehéz helyzetben az már eredmény.

Sky, a méhszájseb= HPV vírus. Tudom, mert én is átestem rajta....Mígnem egyik vizsgálaton megkérdeztem az orvost, hogy méhszájseb= Hpv? Válasz: igen.... ( Szerintem menj el HPV szűrésre, nem drága, de mondjuk nem is olcsó....

Soha de soha nem felejthető, ami történt. Tíz éves voltam, most negyvennyolc. Még mindig rémálmaim vannak. Talán, ha akkor nem engem találnak hibásnak. De a férfi sohasem hibás, ő csak azt teszi, amit tennie kell. Rosszkor voltam rossz helyen. Akkor elmondtam a szüleimnek, megvertek, azt mondták szégyelljem magam nagyon érte, és utána már úgy kezeltek, mint egy útszéli lányt. Magamba fojtom a mai napig az átélteket. Hiszen úgysem tud senki segíteni. Ez az én keresztem, ezzel kell élnem. Soha de soha nem felejthető. A rémálmok elkísérnek örökké. Az érintéstől is félek, bezárkóztam egy égig érő toronyba, hogy ne tudjanak többé bántani. Tudom, hogy ezen rengeteg gyerek átesik, és hogy már rég túl kellene lennem rajta, de úgy látszik bennem van a hiba. Bocsánat, túl hosszúra sikeredett.