sajnos nem felejthető

No akkor asszertiv? Elértettem? Bocsánat!

akkor én is a neten nézek utána. )

Angyalka írta: Hajnalkám! Pontosan értelek... Igazat kell adnom Neked...

öregecske írta: Hajnalkám! Köszönöm, hogy megfogalmaztad, és érthetővé tetted számomra. Egyetértek, nekem is hasonló gondolataim voltak a megbocsátás körül, de nem tudtam így megfogalmazni. De ez a lényege, valóban.
Karácsony! Lécci írd már meg, mi az az "agresszív kommunikáció"? Erről még nem hallottam, tényleg tanfolyamok vannak ezzel kapcsolatosan? Szerintem nekem tartanom kellene ilyet, mert a "stílusomat" néha alig birom visszafogni. Nekem a szelíd kommunikációban kellene gyakorolni magamat. Talán van még esélyem, hogy a nyugdíjas időmet szelídebben töltsem. Ja, jól és örömmel. Ezt nekem is tanulnom kell, nem csak úgy írtam. Úgy gondoltam,. ha már itt vagyunk, tanítsuk egymást. Köszönöm Hajnalkám még egyszer, és köszönöm Karácsony előre is.

Örülök, ha sikerült mégiscsak érthetően megfogalmaznom.

öregecske írta: akkor én is a neten nézek utána. )

van itt is infó, bár a példákat érdemesebb más oldalakról összeolvasni, és van egy könyv is (de lehet több is, csak egyről biztosan tudok):

www.hazipatika.com/psziche/harmoniaban/c...titka/20070730135935

Köszönöm Karácsony! Már el is olvastam, mindig tanul az ember. Életemben nem hallottam erről, de rájöttem, 80%-ban asszertív kommunikációt folytatok ) Egyébként nevetve olvastam, és az "agresszív" után tök hülyén éreztem magam.

karácsony írta:

öregecske írta: akkor én is a neten nézek utána. )

van itt is infó, bár a példákat érdemesebb más oldalakról összeolvasni, és van egy könyv is (de lehet több is, csak egyről biztosan tudok):

www.hazipatika.com/psziche/harmoniaban/c...titka/20070730135935

Én már jó ideje ismerem az asszertív kommunikációt, de vagy nem gyakorolom túl jól, vagy nem tudom, mert nekem nem nagyon válik be. A munkahelyen pl. azért nem, mert van egy agresszíven kommunikáló főnököm, és sok passzív kollégám, akikkel még csak megegyezni se lehet, hogy támogassanak, ha mint szószóló, szeretnék kiállni a közös érdekeinkért. Mindamellett akármilyenek vagyunk is, azt, amit a főnök kitalál, akár van értelme, akár nincs, meg kell csinálni. Ő pedig felkap mindenféle ötleteket, és az megtetszik neki, és fogja magát, és ránk erőlteti. A felszínen az van, hogy senki nem mer szólni, nem is a vitától félve, hanem a kirúgástól. Majd ami nem tetszik nekünk, azt szépen elszabotáljuk. Asszertív kommunikációhoz is két fél kell. Akinek bármiféle hatalom van a kezében, azzal nehéz ezt megvalósítani.
A családban pedig szintén nem sikerül, mert valahogy hiába kérem szépen, amit kérek, elengedik a fülük mellett. Bezzeg ha kiakadok és kiabálok... Ennek ellenére ritkán akadok ki, mert nekem nem hiányzik a veszekedés. És inkább tűrök. Pl. hogy már megint nincs elmosogatva...
Miközben meg azt érzem, hogy egyre kevésbé akarok a saját érzéseimről beszélni, sőt akár vitatkozni is. Azt akarom, hogy hagyjon mindenki békén. (Természetesen nem ti, hanem azok, akikkel konfliktusaim szoktak lenni, pl. főnökeim, szüleim, stb.)

Bocs, nem akartam az asszertív kommunikációt lekicsinyelni, csak kiakadtam ezen a belinkelt cikken.

Nekem nincs problémám az asszertív kommunikációval, mert az agresszívvel keverem. )