Tényleg segít a vallás?

jó lenne.

Hajnalkám!

Igen, ez így van, hogy még a hitünk sem egyforma, és nem is egyformán segít. A hitéért, vallásáért mindenkinek magának kell megküzdenie, mindenkinek más az útja. Ez egy próbálkozás volt a részemről, hátha segít Neked, amit írok, de úgy látszik az előbbiek miatt nem.

Viszont ami párhuzamot felfedeztem Veled kapcsolatosan: Én is 54 éves vagyok. Nekem is egyfolytában forgott a gyomrom, mikor olvastam a történeteket, (konkrétan majdnem elhánytam magam többször), és én is agyon vagyok abúzálva, ahogy írod. Nem írtam még le a történetemet, de a "szerintetek érintett vagyok" -ot én nyitottam, ott némi dolgokat meg lehet rólam tudni. Ahogy a Te történetedet olvastam, akkor ugrott be nekem is, hogy még x, y, z is visszaélt velem, és ahogy olvastam a történeteket, újabb és újabb dolgok jönnek elő ezzel kapcsolatban. Szóval, majd megírom.

Én nem tudom, hogy meg lehet-e gyógyulni teljesen. Az évek során, ahogy jártam pszichológusokhoz, önismereti tanfolyamokra, előadásokra, olvastam rengeteget, bizonyos területei a lelki betegségeimnek gyógyultak, mások meg súlyosbodtak. De az is lehet, hogy azért, mert pl. az abúzus témában még pszichológus nem kezelt. Se jó, se rossz. Az én hívő pszichológusom jó volt nekem, azt hiszem 3 évig jártam hozzá. Utána kinőttem, egy idő után nem tudott segíteni, de tagadhatatlan, hogy a legmélyebb gödörből 23 évvel ezelőtt kihúzott.

Hogy Istenre visszatérjünk: Én sem gyógyultam meg még attól, hogy akkor Istenem, gyógyíts meg, itt vagyok. Lehet, hogy van, aki így gyógyul meg. Én sokszor előremutatást kaptam tőle. Vagy egy bibliai idézet, vagy egy intuició, formájában, vagy egy ember által szólított meg. Jézussal akkor lehet járni, ha elhiszed, hogy Ő benned lakozik, és folyamatosan próbálod erősíteni azt a hitet, és a kontaktot, figyelsz befele. Nekem pl. bejött néha, hogy kérdeztem valamit, és válaszképp egy bibliai idézet jött.
Aztán van, amikor én is MEGHARAGSZOM az Istenre, mert elegem van mindenből, de nála jobbat még nem tudtam a BIZTONSÁGÉRZETEM szempontjából pl, meg ha úgy érzem, senki nem szeret, ő biztos, tudom, de ez sem segít mindig, mert lehet az ember olyan kétségbeesett..

De ne keseredj el, nézd mennyien vagyunk itt! És fontosak vagyunk egymásnak!

Szeretettel: A.

Alicia, köszönöm, hogy segíteni próbálsz, fontos, hogy beszéljünk ezekről is. Éppen mert a vallás is egy olyan dolog, amivel nagyon vissza lehet élni. Akinek valamilyen egyéb baja van, annál még jobban, ahogy írtam is korábban.

Elolvastam, amit írtál. Neked se lehet könnyű.

Kedves Hajnalkám!

Igen, a vallással nagyon vissza lehet élni: Felesleges bűntudatkeltés, a 6. parancs, a ne paráználkodj kiterjesztése olyan dolgokra, amiről eredetileg nem szól, ítélkezés, a meghallgatás, megértés helyett, kategorikus kijelentések, dogmák... Biztos, hogy engem sokan eretneknek bélyegeznek, de szerintem pont a szex körül vannak a legdurvább félremagyarázások, félreértések a Katolikus Egyház cölibátusban való érdekeltsége miatt. El akarják magyarázni Neked, hogy ez valahol, csak egy bűnös dolog, ha már nekik sem szabad. aztán, ha pont ettől sérültél, keresgélik, hol paráználkodtál, hadd legyen Neked még rosszabb!
Biztos van más is, de nekem most ezek jutottak eszembe..

Kedves Alicia, a többi keresztény felekezetben már (talán éppen ezért) nem is szerepelnek ezek a kitételek. Sem a cölibátus, sem a szex gyereknemzésre való redukálása.

Hajnalkám! Érdekelne a blogod...

Sikerült

akkor jó

bocsánatot kérek, nem olvastam el az összes hozzászólást...így szeretném leírni az én "tapasztalatomat" azt mondhatnám, hogy keresztény vagyok, de mostanában meginogtam...inkább az emberek miatt...de hiszem, hogy van Isten...viszont...még friss keresztényként azt mondták egy prédikáció alkalmával, hogy Isten a mi Apukánk..olyan, mint egy apa...nekem egyből az apám jutott eszembe, s nagyon tiltakoztam, hogy nekem még egy ilyen apa nem kell...az én apám, ha megdobnám kővel, egy raklapnyi téglával dobott volna vissza, hogy bele pusztuljak...persze, ez a lázadásom enyhült, bár még mindig nem tudom elfogadni és megérteni a feltétel nélküli szeretetét...a megbocsájtás..azt gondolom, ennek belülről kell jönnie...tapasztalatom, hogy nem minden keresztény tud megbocsájtani...fontos a megbocsájtás, ha másért nem, hát a saját lelki békém miatt...máshogyan fekszem le, ha békesség van a szívemen, mint harag, s gyűlölet...nekem ez a két dolog nem megy hosszú távon..valami elromolhatott bennem, ha még anyámnak is megbocsájtottam...

Azt kell látni, hogy a hit az nagyon erős támasz az ember életében. Szerintem bármilyen hit, de a kereszténységről biztosan tudom. Egészen pontosan a Jézusba vetett hitről beszélek. Ő tényleg kőszikla, ahogy a példabeszédben olvashatjuk. Ugyanakkor az évszázadok során számtalan példát lehetne sorolni, hogyan és milyen formában, és milyen mértékben éltek vissza magukat kereszténynek nevező emberek Jézus nevével. Tán soha, senkinek a nevében nem tettek még olyan borzalmas dolgokat, mint az övében. Ez azonban nem Jézust minősíti, nyilván. Tehát amikor én pl. ide írok bármit is, azt tudnotok kell, hogy nem az igaz hitet támadom, hanem ezt a sok sötét dolgot, amit ráraktak az emberek.
Senkit nem a hitről akarok lebeszélni, és nem is arról, hogy tiszta szívű, igaz keresztények társaságát keresse. Csak szeretnék óva inteni mindenkit azoktól a csapdáktól, amikbe én mindbe beleestem az elmúlt évek során.

Én magam jelenleg annyira meg vagyok zavarodva, hogy nem látok tisztán semmilyen kérdésben.

Ó, Drága Hajnalkám...ha tudnád, én mit éltem át keresztény emberektől...nagyon sokáig, 13 évig jártam keresztény közösségbe, s fél éve nem járok...besokalltam...majdnem összeroppantam..s közbe jött egy majdnem megint erőszak, csak nem olyan durván...de ez így együtt összeroppantott...aztán gondolkoztam...tudom és hiszem, hogy van Isten és hiszek Jézus megváltásában is, de hiszem azt is, hogy bizony iszonyatosan sok keresztény ember tév-úton jár...köztük már én is..mondhatnám azt, hogy Isten miért engedte meg, hogy az egész gyerekkoromat szenvedésben éltem? Miért van az, ha Isten maga a szeretet, akkor miért lettem megfosztva pont a szeretettől..mert mondjuk, ha "csak" az apám lett volna olyan, amilyen, s mondjuk lett volna egy szerető anyám vagy testvérem, azt mondom oké...de így, hogy az apai mellett az anyai és a testvéri szeretettől is meg lettem fosztva, azt kérdem, hol van az a szeretet? sok ilyen kérdés van bennem...mindazonáltal tudom, bután hangzik, de ha mindezeken nem megyek át, akkor nem lesznek olyan értékeim, amelyeket ezek által kaptam...

Jajj Istenem! Én is azt éreztem, hogy hánynom kell, amikor folyton a JÓ Atyáról hallok. Felháborítónak érzem, hogy ilyeneket mondanak egy gyülekezetben, vagy prédikációban, miközben az ott jelenlevő majdnem minden család megtapasztalta azt, hogy az apák milyen módon bántalmazták a családtagjaikat. Szerintem felelősség terheli azt, aki az ilyen témákról nem hajlandó beszélni... Pedig annyira jól esett nekem sokáig, amikor azt mondták, hogy Istennek panaszkodni is lehet és vitázni is lehet vele... Ettől egy ideig hitelesnek éreztem a kis csapatot...Én... csalódtam az emberekben, a közösségekben, a családtagjaimban, és magamban is... Semmilyen kapaszkodót nem találok...

Angyalka, pont ez az! Olvasd el te is, amit belinkeltem, meg fogod érteni, mennyire hasonló a szellemi abúzus mechanizmusa a fizikaiéval. És meg vagyok arról győződve, hogy pont ezért tud ennyire mélyen hatni ránk.

Igazából azért nyitottam ezt a topikot, hogy ezen keresztül figyelmeztetni tudjam azokat, akik gyógyulni akarván a gyermekkori sérülésekből, beleesnek ilyen lélekkufárok csapdájába. Ez nem azt jelenti, hogy ne hinnék a kereszténységben, és abban, hogy vannak normális keresztények, csak jelenleg én is meg vagyok zavarodva.

De magadban ne csalódj, hiszen minden adott volt ahhoz, nyilván, hogy beleess ebbe a csapdába. Erről ugyanúgy nem te tehetsz, mint arról, ami régen történt veled. Ez is egyfajta visszaélés, csak nem a testeddel, hanem a lelkeddel.

Tudod Hajnalkám, az az érdekes az én megtérésemnek, hogy nem mások beszéde által történt meg...gyerekként egyetlen "szórakozásom" volt, a környezetem "tanulmányozása". Szóval, felfedeztem a körülöttem lévő világot. A természetben, az állatvilágban megláttam az isteni csodát...s mindaddig ez olyan csodálatos és hihető volt, míg keresztény emberekkel nem találkoztam. Az első hiba, amit elkövettem, hogy kimutattam szeretet-éhségemet. Iszonyú sok pofont kaptam, ismét bezárkóztam. Persze én is hibás voltam, hiszen kiléptem a nagybetűs életbe, s nem tudtam mit kezdeni a szabadsággal. Azt mondtam, nem kell senki szeretete. Persze, most már kezdek nyílni, de csak finomat, bizonyos határokat megszabva. Nagyon sok keresztény nagyon kedves és segítő kész és mindig azt gondoltam, hogy hű, én is olyan szeretnék lenni..de ugyan akkor az, hogy a legutolsó sejted működéséről is be kell számolni, hogy nem beszélhetsz akárkivel a lelki problémádról, csak az arra "kijelölt" lelki gondozóval, ez is nyomot hagyott bennem, inkább nem beszélek. Mindazonáltal ténylegesen gyönyörködöm abban a nyugalomban, amit sugároznak, ugyanakkor előttem van, a bort iszik, vizet prédikál...és a legharagtartóbbak a keresztények...legalábbis ezt tapasztaltam, mikor egy-egy bűnömet x-idő után is nekem szegezték...én sem vagyok tökéletes, s valószínű, hogy az érzékeny lelkem is dob egyet az egészen...azt gondolom, hogy egy szexuális zaklatást, egy bármilyen traumát nem lehet egy imával elrendezni...nem lehet azt mondani, hogy "drága gyermekem, Te is részese vagy"....kell az ima, de kell a léleknek az ápolása is.

Kissé magam alatt vagyok, megpróbálok azért normálisan fogalmazni:

A vallásos emberek attól, hogy abba a ... nyájba tartoznak, már azt hiszik, hogy jók. Aztán, ha valakin hibát vesznek észre, akkor úgy ítélkeznek, mint a huzat! Nem mondják, hogy kurva vagy, csak utalnak rá, hiszen egy keresztény ember szájából hogyan jönne ez ki?? (Ezzel szemben: Jézus: "Ne ítélj, hogy ne ítéltess... Az vesse rá az első követ, aki nem bűnös..") Ők csak azt szeretik, akik velük együtt béget, aki ugyanúgy templomba jár, lehet, hogy itt-ott segít, istenítteti emiatt magát. Aztán ha az ő "rosszéletű" testvére bajban van anyagilag, akkor .... hagyjuk, hogy kínoz meg lelkileg, mielőtt segítene..

Le akarják nyomni a torkodon az ő elveiket, amiket ő be tud tartani, (vagy ha nem, jól titkolja), amiket Te képtelen vagy, mert az előéleted miatt félsz egyedül, és inkább megalkuszol a túlélésért.. Folyamatosan úgy érzem, hogy egy csomó mindent "le akarnak, la akartak nyomni a torkomon"!! Ez is erőszak, amit gyűlölök, és most már Istennek hála, (nem az egyháznak), hogy egész jól megvédem magam néha tőlük... A vallásosoktól, a testvéreimtől, a vallástól...