Harag, megbocsátás....

öregecske írta: Alaine! Akkor most én ne "bátorítsak"senkit, mert ez irritálhat némelyeket? Vagy félreértettem valamit?

Kedves Öregecske olvasd el alaposabban, amit írtam. Éppen, hogy bátoríts és ezt úgy tudod megtenni, ha nemcsak némelyeket, hanem senkit nem irritálsz. Amit írtam, abban ez egyértelműen és pontosan benne van.

Alaine! Annak ellenére, amit írtam, én még mindig szoktam ott tartani, hogy nem "küldeném", hanem magam végezném a kasztrálást.Hogy biztosra menjek. Lehet, hogy ez ellentmondásnak tünik, de ebből is látszik, harcai mindenkinek vannak. De amit az előbb leírtam, ahhoz tartom magam, és mindig visszatérek az előbbi gondolataimhoz, hogy inkább azok irányítsanak. Jobban járok... Egyébként pedig.. Minden jót kívánok nektek.

De mi van akkor ha az bantott,akinek meg kellett volna vedenie attol hogy bantsanak?
En mai napig nem tudom mit erzek apam irant..Egyszeruen nem tudom
Gyulolom,de ugyanakkor valahol mai napig vagyom a szeretetukre..A megfelelesi vagy a mai napig munkal bennem.
En lehet hogy specialisan elmebeteg vagyok,mert elmeletben tudom,es megertem hogy milyen volt a gyerekkorom,es mit muveltek velem a szuleim,es tudom hogy mi lenne az egeszseges reakcio felnottkent,ugyanakkor nem erzek sem duhot sem haragot sem gyuloletet..
Talan felelmet azt igen,ha rajuk gondolok..Megertem hogy tonkretettek,hogy nem tamogattak hogy elcsesztek az egesz eletemet,mert egy idegbeteg akarat nelkuli babut csinaltak belolem,ugyanakkor magamat utalom ezert,nem oket..
Teljesen irrealis az egesz..

Delila írta: De mi van akkor ha az bantott,akinek meg kellett volna vedenie attol hogy bantsanak?
En mai napig nem tudom mit erzek apam irant..Egyszeruen nem tudom
Gyulolom,de ugyanakkor valahol mai napig vagyom a szeretetukre..A megfelelesi vagy a mai napig munkal bennem.
En lehet hogy specialisan elmebeteg vagyok,mert elmeletben tudom,es megertem hogy milyen volt a gyerekkorom,es mit muveltek velem a szuleim,es tudom hogy mi lenne az egeszseges reakcio felnottkent,ugyanakkor nem erzek sem duhot sem haragot sem gyuloletet..
Talan felelmet azt igen,ha rajuk gondolok..Megertem hogy tonkretettek,hogy nem tamogattak hogy elcsesztek az egesz eletemet,mert egy idegbeteg akarat nelkuli babut csinaltak belolem,ugyanakkor magamat utalom ezert,nem oket..
Teljesen irrealis az egesz..

Delila, szerintem is teljesen normális az, amit érzel. Egy jó terapeuta biztos tudna segíteni abban, hogy ebben az érzelmi kavalkádból kisegítsen. Persze, hogy az embernek szüksége van szülőkre, akit tisztelhet. Amíg én nem kaptam meg olyan személyek szeretetét, akik anyám helyett anyáim voltak, (többek közt terapeuták), én sem tudtam az anyámra haragudni, tehát magamra haragudtam helyette..

Sziasztok! Sokan sokszor mondták már nekem is bocsássak meg. Nem az én hibám. De igen is az én hibám is. ha rögtön szóltam volna...sokat gondolkoztam miért is nem szóltam senkinek miért én szégyenlem magam,azóta is magam hibáztatom részben. Egyettlen embernek nem mondtam még el,de azt hiszem itt most megteszem. Kellemes érzés volt mikor a szomszéd férfi ott lent simogatott,tudtam,hogy ez bűnös dolog,sokszor eszembe jut mostanában. Méginkább undorodom magamtól. nemtudom ezekután mit gondoltok rólam,de ez van kellemes volt és egyben bűnös dolog is. Hogy tudnék megbocsájtani. Nincs az az isten aki erre rá tudna venni. A mai napig szívből gyűlölöm azokat a lényeket akik abuzáltak. Soha nem fogok tudni megbocsájtani.a molesztálás mindent tönkre tett bennem,hiába vagyok valakivel akivel jó a szex pont ez a baj hogy jó,hogy élvezem,de utána mindig az jut eszembe ez nem jó így nem élvezhetem iszonyat bűntudat kínoz minden ilyen aktus után,és csak mégjobban undorodom magamtol undorodom mert jó érzés. Nemtudoj megbocsájtani még magamnak se nem hogy annak aki bántott. Sajnálom hogy ilyen hosszú lett,de ezt még senkinek nem mertem be vallani sajátmagamnak is sok időbe tellett. Nemtudom ezekután mitgondoltok rólam. Csak azt tudom szégyelltem magam akkor is és most is amiét egy bűnös dolog jó érzést kelt bennem. Pillanatnyilag utána meg jön az undor...

Királyliliom!
Szerintem ez tök normális, mármint hogy volt, amit élveztél. Ez van, a testünk így van összerakva, hiába tudja az eszünk/lelkünk, hogy ennek nem szabadna megtörténni. De attól még nem bűn, vagy legalábbis nem a mi bűnünk, hanem az abuzálóé. Apám is nyilván azért tudott velem olyanokat tenni, mert volt, ami fizikailag jó volt. Aztán persze nehéz szétválasztani felnőttként a szexet a bűntudattól, de nem lehetetlen.
Küldök egy távölelést, ha elfogadod! Ne vádold magad!

Magadnak kellene megbocsátanod. A testedet nem te irányítottad, nem tehetsz arról, h jó volt, mert nem direkt te csináltad, h jó legyen, egyszerűen ilyen a test.
Ha magadat nem vádolnád, csak az abúzálót, aki pontosan tudta, h mit tesz veled és az milyen érzést fog kelteni benned, akkor talán elfogadnád, h nem a tested hagyott cserben, se te saját magadat, hanem egyszerűen csak kihasználtak, talán el tudod fogadni magadat és akkor minden jobb lesz. Nem te mondtad neki, h tegye azt veled, és a gyerekben fel sem merül eleinte, h amire a felnőtt rá akarja venni, az rossz lesz. Utána meg már jön a szégyen, ami most is van benned és az némít el.

Teljesen ugyanezt érzem én is. Meg még gondolom sokan mások. Ez számomra hihetetlen. Egész életemben egy maszkot viselek. Mondjuk most már pár hete nem megy. Sztem már sok mindenki észrevette valami nincs rendbe velem. Sokszor szinte folyamatosan rossz a kedvem. A munkámat még el tudom végezni, de nagyon nehéz, pláne, hogy olyan helyen dolgozok, ahol folyamatos a stressz...és....Anyuval már meg tudom állni, hogy ne legyen az a kényszeres beszámolás nálam telefonon, de ez jó pár hónapomba telt míg eljutottam ideáig. Most szinte nem is beszélünk telefonon se. Csak ami nehezíti, hogy van egy kisfiam, ő már hiányolja. Ők el nem jönnének, soha nem is jöttek. Most olyan állapotban vagyok, hogy nem is akarok beszélni senkivel, a szerelmem meg úgy néz ki hazudik nekem....ettől még nehezebb ez a helyzet, senki nem szeret engem...a gyerek igen

Sajnálom Jelen...

kérlek adjatok valami tanácsot...totál az őrület határán érzem magam....a magánéletem is egy csőd...a terápia ahol éppen járunk ott is csak a sírás, mert totál ki vagyok...Ha a parancsnokaim tudnák min megyek keresztül....úgy érzem már nem bírom.....

jelen írta: kérlek adjatok valami tanácsot...totál az őrület határán érzem magam....a magánéletem is egy csőd...a terápia ahol éppen járunk ott is csak a sírás, mert totál ki vagyok...Ha a parancsnokaim tudnák min megyek keresztül....úgy érzem már nem bírom.....

Jelen, tanácsot csak arra vonatkozólag lehet adni, hogy hová kapaszkodjál. A terápia folyamat, nincs varázsütésre happy, sajna. Nincsen egy barátnőd, akivel meg lehet ezeket beszélni? Nincs társaság, ahová eljárhatsz, ami kikapcsol, valami tevékenység, hobby? Anyukák a játszótéren a gyerekkel együtt?

Nagyon nehéz lehet Neked, megértelek, én is jártam hasonló cipőben. De kapaszkodtam mindenbe, amibe csak lehetett, és voltak, akik segítettek. Terapeuták, segítők, (telefonos lelki), barátnők.

Mi az, ami most aktuálisan a legjobban bánt? Hátha konkrétumra konkrét dolgokat tudunk jobban írni. Próbáld meg!

Köszönöm Zsófi kedves szavaid. Ölelés neked is. Valahol tudom azt,hogy nem bűn,de mégsem úgy reagál az agyam ahogy kéne. Valami be kapcsol ilyenkor, és nem tudom mennyire jó dolog ez,de ha mint fél éve is ittasan a párom. Ki kapcsoltam nem voltam jelen csak vártam,vége legyen. Emlékszem a hangokra amik mára már egy percre nemhagynak nyugodni,viselhetettlen. Remélem kapok segítséget a volt dokimat nem merem felhívni szerintem ő is azt mondaná miért hagytam magam. Megfogom oldani ebben biztos vagyok. Köszönöm bíztató szavaid. Puszim . T. Gyógyulást mindenkinek.

Igen kv. Igazadvan. Csak annyi már bennem a fájdalom, örökös körforgás,féléve a párom most a főnököm, féltem az állásom,mégis tettem magamért anyitt,hogy egy a munkahelyemen dolgozó rendőrt megkérdeztem mit lehet tenni. Semmit nem tudom bizonyítani. Még engem perelhetne be a mocsok rágalmazásért. Nehezen bírom már de hogy fel nem adom az is biztos eddig túléltem most is túlfogom. Köszön neked is a segítséget. Puszim. T.

És hadd kérdezzek, a te szakmádban nehéz új munkahelyet találni? Hátha van más lehetőség a tűrésen kívül.

Kv. Úgy érzem nehéz. Takaritó vagyok, most viszont sikerrel jártam át kértem magam másik helyre a cégen belül.