- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
Harag, megbocsátás....
- Alicia09
- Témaindító
- Nem elérhető
- Kitiltva
Én akkor kezdtem el gyógyulni, amikor a pszichológus rávezetett arra, hogy nem én vagyok a felelős azért, hogy bántottak, amiatt beteg lettem. (Akkor még nem tudtam, hogy az abúzus van a legmélyebben, mert mással is bántottak.)
Megtanultam, hogy az érzés, jelen esetben a harag, az ha van, akkor az van, és ha nem veszünk róla tudomást befele rombol, ha megpróbáljuk elnyomni. pl.
Találkoztam pszichológiailag képzett pappal, aki azt kérdezte, hogy "haragszol még anyádra?" mondtam, hogy igen. Azt mondta, hogy "akkor nem gyűlölted még ki magad!"
Tehát nekünk igenis meg kell tanulni először azt, hogy magunk helyett azt utáljuk, aki minket bántott. Ez igenis segít. Helyreteszi a dolgokat: Azt kell utálni, aki bántott, nem magamat, aki az elszenvedője vagyok a szemétségének..
Ti hogyan látjátok?
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
- Nem elérhető
- Admin
- Hozzászólások: 1313
- Köszönetek: 1
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alicia09
- Témaindító
- Nem elérhető
- Kitiltva
- Hozzászólások: 664
- Köszönetek: 0
Anoni Mara írta: Alicia, itt volt az ideje ennek a topiknak! Fogok is válaszolni, de ma este nagyon tompa vagyok, fogorvos után vagyok, némi Unicummal.
Örülök Mara, ha jó ötletnek találod. Akkor gyógyulást kívánok!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
- Nem elérhető
- Admin
- Hozzászólások: 1313
- Köszönetek: 1
De azért hallomg a hangot, ami azt káltja bennem: Mi a fenéért kéne megbocsájtani? Vannak megbocsájthatatlan bűnök. És talán nem is az elkövetőre vagyok ennyire dühös, hanem a szüleimre, akik nem vették észre, hogy mi történik, és amikor annyi év után elmeséltem, akkor sem úgy reagáltak, ahogy kellett volna. A mai napig nem segítenek ebben, nem hallgatnak meg, még mindig a saját lelki békéjüket védik. De talán a "sorsra" vagyok a legmérgesebb, hogy nekem ez jutott, és nagy fejlődés eredménye, hogy őszintén sajnálom azt a kisgyereket, aki voltam.
Megjelent egy új könyv, "Úgy szerettem volna, na nem bántottak volna" - még az elején vagyok, de érdekes dolgok vannak benne - bár nekem túl tudományos a megközelítése, feltehetőleg szakmabéieknek íródott. Egy teljes fejezetet szán az abúzusnak, ez is túl elméleti, de érdekes benne az okfejtés, hogy ily módon keletkezik az abúzusból lelki trauma. A szerző szerint, ha jól fel lehet dolgozni az események után (elmeséli a gyerek, meghallgatják, hisznek neki), akkor nem lesz traumatizáló hatása. Nem tudok teljesen egyetérteni, mert szerint az abúzus eleve úgy van "kitalálva", hogy a gyerek ne meséljen róla, de az biztos, hogy a környezetnek hatalmas a felelőssége.
Szóval azt hiszem, még mindig nagyon dühös vagyok anyámékra. És szemben azzal, hogy az elkövetőnek még akkor sem akarok megbocsájtani, ha tudom, hogy még kiskorú volt, anyáméknak szeretnék.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alaine
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 125
- Köszönetek: 0
Hoppá! Erről a könyvről nem tudtam. Rögvest beszerzem. Már kigugliztam a lehetséges ismereteket róla és az írójáról is.Anoni Mara írta: Hiába ment ki belőlem a fájdalomcsillapító meg az Unicum, nem lettem okosabb!
De azért hallomg a hangot, ami azt káltja bennem: Mi a fenéért kéne megbocsájtani? Vannak megbocsájthatatlan bűnök. És talán nem is az elkövetőre vagyok ennyire dühös, hanem a szüleimre, akik nem vették észre, hogy mi történik, és amikor annyi év után elmeséltem, akkor sem úgy reagáltak, ahogy kellett volna. A mai napig nem segítenek ebben, nem hallgatnak meg, még mindig a saját lelki békéjüket védik. De talán a "sorsra" vagyok a legmérgesebb, hogy nekem ez jutott, és nagy fejlődés eredménye, hogy őszintén sajnálom azt a kisgyereket, aki voltam.
Megjelent egy új könyv, "Úgy szerettem volna, na nem bántottak volna" - még az elején vagyok, de érdekes dolgok vannak benne - bár nekem túl tudományos a megközelítése, feltehetőleg szakmabéieknek íródott. Egy teljes fejezetet szán az abúzusnak, ez is túl elméleti, de érdekes benne az okfejtés, hogy ily módon keletkezik az abúzusból lelki trauma. A szerző szerint, ha jól fel lehet dolgozni az események után (elmeséli a gyerek, meghallgatják, hisznek neki), akkor nem lesz traumatizáló hatása. Nem tudok teljesen egyetérteni, mert szerint az abúzus eleve úgy van "kitalálva", hogy a gyerek ne meséljen róla, de az biztos, hogy a környezetnek hatalmas a felelőssége.
Szóval azt hiszem, még mindig nagyon dühös vagyok anyámékra. És szemben azzal, hogy az elkövetőnek még akkor sem akarok megbocsájtani, ha tudom, hogy még kiskorú volt, anyáméknak szeretnék.
Köszönöm.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- karácsony
- Látogató
Anoni Mara írta: Megjelent egy új könyv, "Úgy szerettem volna, na nem bántottak volna" - még az elején vagyok, de érdekes dolgok vannak benne - bár nekem túl tudományos a megközelítése, feltehetőleg szakmabéieknek íródott. Egy teljes fejezetet szán az abúzusnak, ez is túl elméleti, de érdekes benne az okfejtés, hogy ily módon keletkezik az abúzusból lelki trauma. A szerző szerint, ha jól fel lehet dolgozni az események után (elmeséli a gyerek, meghallgatják, hisznek neki), akkor nem lesz traumatizáló hatása. Nem tudok teljesen egyetérteni, mert szerint az abúzus eleve úgy van "kitalálva", hogy a gyerek ne meséljen róla, de az biztos, hogy a környezetnek hatalmas a felelőssége.
Szóval azt hiszem, még mindig nagyon dühös vagyok anyámékra. És szemben azzal, hogy az elkövetőnek még akkor sem akarok megbocsájtani, ha tudom, hogy még kiskorú volt, anyáméknak szeretnék.
Erre miből következtettek? Rögtön a történtek után?
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- karácsony
- Látogató
Gondolom, a könyvben arra próbálnak kilyukadni ezzel a mondattal, hogy a bizalmat meg kell próbálni helyreállítani. Hogy a gyerek újra tudjon bízni, hiszen, ha hisznek neki, vele vannak a bajában, kitartanak, és kiállnak mellette, akkor fogja érezni, hogy tud bízni. De, ahol pl. valóban az egyik szülő abuzált, ott sok tényező álll fenn. Nehezen tudom elképzelni, ha így visszamegyek korban, hogy ne lett volna traumatizáló hatása. De nem tudni így ennyi részletből, hogy milyen körülményeket tár fel az író, melyik korosztályt, milyen szituációt.
Szerintem az abúzus mindenképp traumatizál, de ahogy írtad Süni, segíthet feldolgozni. Nekem az a szent meggyőződésem, hogy ez testtudat szinten így is úgy is megmarad.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- karácsony
- Látogató
Amit írtál Alicia, hogy kivetem magamból azt, aki nekem ártott, arról a tenger jutott eszembe, amikor viharos. Partra veti, azt, ami nem folyékony, mert a hullám visszahúzódik a partról a tengerbe, viszont néha egy-egy vízcsepp messzebbre is kirepül.
A Samsara című filmben teszik fel a kérdést. Hogyan tudok megóvni egy vízcseppet a kiszáradástól?
Sok mondanivalója van ennek a kérdésnek. Mi itt mind vízcseppek vagyunk, akiknek vissza kell kerülnie a tengerbe, mert így nem száradunk ki, megerősödünk. Partra kell vetnünk az összes erőnkkel azt, ami nem méltó hozzánk, hogy megtisztuljon a saját tengerünk, és lenyugodjon a háborgó mélységünk, hogy megszűnjenek az örvények, amik magukkal rántanak. Ez a hányinger, hányás tünet is ez. Mert meg akarunk szabadulni a nem hozzánk illő emlékektől, érzésektől, mert ezek a szemétbe valók, nem belénk.
Bocs a filozofálásért.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alaine
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 125
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- karácsony
- Látogató
hanem a film. A melbourne-i filmfeszten első lett. Szépek a tájak, de azért némi belassultság kell a filmhez..
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alaine
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 125
- Köszönetek: 0
Jó az időzítés a film élvezéséhez.......
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- öregecske
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 68
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Alaine
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 125
- Köszönetek: 0
Kedves Öregecske! Minden rendben. Te megtaláltad az egyensúlyodat magadban és a világban a magad módján.Ha bárkinek azt mondod, hogy kedves bárki pl. Karácsony, hidd el, hogy te is képes vagy megtalálni a saját egyensúlyodat és ahhoz a világ egyensúlyát, abban benne van a te hited és az ő belé helyezett bizalom. Ez maga a bátorítás, ami a legtöbb, amit adni lehet a másik embernek általában. Egy terapnak meg egyenesen kötelező ezt a bizalmat megadni és ezt az önmagába vetett hitet megerősíteni, bármilyen rendű, rangú páciensében.. (a maga módján, a maga szabadságában, az önmagáért érzett felelősségben). Ez már a szigorúan vett szakmai etika és a terápia hivatásos művelőire vonatkozik.öregecske írta: Kedves Karácsony! Nem tudom segít-e, hogy a megbocsájtás nem egyenlő a bizalom újbóli helyreállításával.A megbocsájtás nem az, hogy újra alárendeljük magunkat a másiknak. Nem kell. És haragudni is lehet. (természetesen haragszunk is a saját tehetetlenségünk miatt) A megbocsájtásban az van benne, hogy a bosszúállástól én, saját személy szerint eltekintek. Én nem akarok bosszút állni. Majd az ÉLETTŐL megkapja. Átadom Neki. És bízok az Igazságosságában. Hidd el, egyensúly van az egész világban. És egyszer az is világos lesz, miért vannak a rossz dolgok. De most próbáljuk a jó dolgokat észrevenni, és azokat értékelni.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- öregecske
- Nem elérhető
- Felhasználó
- Hozzászólások: 68
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- karácsony
- Látogató
öregecske írta: Kedves Karácsony! Nem tudom segít-e, hogy a megbocsájtás nem egyenlő a bizalom újbóli helyreállításával.A megbocsájtás nem az, hogy újra alárendeljük magunkat a másiknak. Nem kell. És haragudni is lehet. (természetesen haragszunk is a saját tehetetlenségünk miatt) A megbocsájtásban az van benne, hogy a bosszúállástól én, saját személy szerint eltekintek. Én nem akarok bosszút állni. Majd az ÉLETTŐL megkapja. Átadom Neki. És bízok az Igazságosságában. Hidd el, egyensúly van az egész világban. És egyszer az is világos lesz, miért vannak a rossz dolgok. De most próbáljuk a jó dolgokat észrevenni, és azokat értékelni.
Kedves Öregecske, bosszút nem forralok. Amikor gyerek voltam sokszor elképzeltem h átmegyek este a szobámból a szüleimhez és levágom a faszát. Képzelheted mi működött bennem. Annyira már megbèkéltem h ezt nem tenném bár simán elküldeném egy kasztrálásra..lehet ez is bosszú. Viszont mikor múltkor keresett és bárhol megjelent volna gondolkodás nélkül bevertem volna neki egyet. Én ezt dühterápiának hívom. Te megbékélésnek..
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!