Beszélgetés - újságcikk

mno.hu/belfold/ugye-megengeded-hogy-rezs...megsimogassa-1385508

Anoni Mara írta: mno.hu/belfold/ugye-megengeded-hogy-rezs...megsimogassa-1385508

Kösziii Mara. Elolvastam. Bizonyára csak én vártam, hogy nagyobbat durranjon

Angyalka írta:

Anoni Mara írta: mno.hu/belfold/ugye-megengeded-hogy-rezs...megsimogassa-1385508

Kösziii Mara. Elolvastam. Bizonyára csak én vártam, hogy nagyobbat durranjon

Nemcsak te vártad, Angyalka - sajnos, úgy érzem, nem alkotott túl nagyot az újságíró. Gyakorlatilag leírta a történeteink egy részét, és pár hozzáfűzött mondatot. Lehet, hogy besokkolt attól, hogy dől belőlünk a szó meg nyilván terjedelmi okai is vannak - de valahogy úgy érzem, az egész egy kicsit döcögős. Van benne pl. ilyen (újságírótól!), hogy "amikor két és fél évesen.... megnyílt édesanyjának és közölte...." Nem valószínű, hogy két és fél évesen bármit elmondtunk volna Ennél itt a honlapon megjelent írások jóval ütősebbek és "igazibbak".
No de nem panaszkodom, örüljünk ennek is - a Magyar Nemzetet sokan olvassák, és online vezető hír volt vasárnap.
Mara, köszönet, hogy megosztottad. Én online olvastam vasárnap, és reménykedtem, hogy a nyomtatott változatban több minden van. Még ahhoz nem jutottam hozzá. A szüleim olvassák épp ezt a számot

Teljesen egyetértek veletek, én is csalódott voltam. (Az első verzió még rosszabb volt.) Semmit nem ad vissza abból, amit átéltünk a Három Hét Galériában.

Mit szólnátok egy rádióműsorhoz? Ki van benne? Mert akkor próbálnék egy ilyet szervezni. Azt legalább nem lehet átírni. Van is ötletem, kihez fordulnék, benne maximálisan megbízom.

Én benne vagyok.És ha név nélkül, arc nélküli Tv adásról lenne szó, abban is.

Angyalka, nagyon bátor vagy! Kellenénk hozzá legalább négyen, hogy érdekes legyen. Jelentkezem, ha vagyunk elegen!

Mara, én is benne lennék, csak nem nagyon látom értelmét... Mi lenne a célja?

Én is jelentkezem!

Hú de bátrak vagytok!
Hogy mi az értelme? Nincs értelme szerinted, Kiscsillag? Szerintem van. 1. nekem segít minden ilyen az önbecsülésemben 2. és ez az igazán fontos: a figyelemfelhívás, az abúzus lelki folyamatának elmagyarázása.

Anoni Mara írta: Hú de bátrak vagytok!
Hogy mi az értelme? Nincs értelme szerinted, Kiscsillag? Szerintem van. 1. nekem segít minden ilyen az önbecsülésemben 2. és ez az igazán fontos: a figyelemfelhívás, az abúzus lelki folyamatának elmagyarázása.

Mara, ez így már tetszik kiindulásnak. Jó lenne úgy menni az interjúra, hogy előtte meghatározzuk az egyéni és a közösségi célt vagy célokat. Ezt azért tartanám fontosnak, hogy ne csússzon el az egész, mint a legutóbbi újságcikk. A célok alapján fel tud készülni a riporter vagy műsorvezető és mi is a lényeges dolgokra tudunk koncentrálni.
Nekem az egyéni célom most is az lenne, hogy teszteljem magamat, hol tartok? Közösségi célként, ahogy Te fogalmaztál: „az abúzus lelki folyamatának elmagyarázásához” pedig azon tapasztalataimnak a megosztását tudnám felajánlani, melyeket a gyógyulás útján, vagy ha úgy tetszik az egyensúlyom helyreállítása során szereztem. A szexuális abúzus bizonyos típusánál sajnos nagyobb tudással rendelkezek a témában, mint némely szakemberek, mert nem könyvből tanultam a lelki folyamatról, hanem beleégett a tudatomba, úgy látom magam előtt mint egy térképet. A megosztást egyfajta küldetésként élem meg, nem tudok vele mit kezdeni, folyton az dolgozik bennem, hogy ezt az ismeretet nem tarthatom meg magamnak.

A Magyar Nemzet-es cikkhez kapcsolódóan, én úgy látom, hogy annak is megvolt azért a maga egyéni haszna a résztvevők számára, viszont közösségi cél megvalósulását a cikk megjelenését követően én nem találtam benne.

Angyalka, Ági örülök, ha Veletek is találkozhatok újra!

Kiscsillag, a "közösségi cél" (tetszik ez a tematizálás) is megvalósult volna, ha jól lett volna megírva. Szerintem pont ez valósult ott meg igazán.
OK, elkezdek dolgozni az ügyön. Nem kell előre meghatározni szerintem a célt az újságíró számára. Csak olyannal kezdek most már, akiről tudom, hogy jót fog csinálni.

En is jelentkeznek...azert mert sajnos mostanaban nem nagyon van idom ide irni es jelentkezni még szinte minden nap gondolok rátok.fura ez hisz szemelyesem nem ismerjuk egymast viszont megis kozelebb erezlek magamhoz titeket mint az ismeroseimet. Jo lenne a nyilvanossag ele vinni az erzeseinket es felhivni a figyelmet az abuzus aldozataira. Mara már ezt csinalod evek ota koszonom.

jelen írta: En is jelentkeznek...azert mert sajnos mostanaban nem nagyon van idom ide irni es jelentkezni még szinte minden nap gondolok rátok.fura ez hisz szemelyesem nem ismerjuk egymast viszont megis kozelebb erezlek magamhoz titeket mint az ismeroseimet. Jo lenne a nyilvanossag ele vinni az erzeseinket es felhivni a figyelmet az abuzus aldozataira. Mara már ezt csinalod evek ota koszonom.

Én is köszönöm, Mara, a kitartásodat.

Lehet, hogy én is csatlakozom a rádiós dologhoz... de még nem száz százalék.
Ahogy magamba nézek, nekem az a legfontosabb üzenetem "a külvilág felé", hogy néhány felnőtt sorstárs és/vagy kívülálló szembenézhessen azzal/ráébredhessen, hogy a borzasztó párkapcsolatok, a szexualitáshoz való egészségtelen viszony, a félénkség, az önmagunk képviselésének hiánya gyökerezhet az abúzusban is...hogy az abúzus egy lenyomat, ami benne reked a pszichénkben és így akadályozza a harmónia kialakulását a lehető legkülönbözőbb módokon, sokszor anélkül, hogy tudnánk róla, hosszú éveken, évtizedeken át. Mint egy rejtett "frekvencia-áthangoló".
Ezt az eddig megjelent cikkekben sosem éreztem elég hangsúlyosnak. Mintha az újságírók jobban szeretnének borzongani a gyerekkori dolgokon, mint a felnőttkori hatásokat hangsúlyozni. Pedig évezredek női-férfi sorsában benne hordozódik ez a pszichés kivetülés - a hárítás az egyik oldalról, a magára hagyottság a másikról. Legalább felnőttként jó, ha az ember nincs magára hagyva - ha már gyerekként az volt. :angry:
Tetszik Kiscsillag "közösségi cél" meghatározása

Igazad van, Nyugodt. És nem csak az újságírókra igaz ez, még sok szakemberrel is. Sok fajta rendezvényünk volt már, és mindig azzal szembesültünk, hogy ugyan mi felnőttekkel "foglalkozunk", pikk-pakk átterelődik a szó a kisgyerekekre, a családvédelmi hálóra, a kisgyerekek terápiás lehetőségeire. Logikusan azt gondolná az ember, hogy nincs annál borzalmasabb, mint egy kisgyereket abúzusos szituációban elképzelni. De azt hiszem, még riasztóbb a gondolat, hogy ugyanaz a kisgyerek 40 év múlva is szenved, hogy nincs olyan, hogy "lapozzunk", meg "lépjünk tovább", és főleg az riasztó, hogy milyen sokan vagyunk. Valahogy felnőttekről nem szeretnek beszélni.