Beszélgetés - újságcikk

Sziasztok.
Ennél az újságíró és ismerkedő témánál kicsit leragadt a gondolatom és lenne egy kérdésem, amire talán tudjátok a választ (bár lehet, hogy erre korábban valahol valaki már válaszolt, de eddig ezt nem láttam).
Sajnos játszótéri beszélgetések során már hallottam anyukákat nagy szájjal beszélni abúzusról, ami átcsap egyfajta férfi gyűlöletbe... De barátnőmtől is hallottam, hogy ezt a "fegyvert" használják egymás ellen váláskor.
Ilyenkor olyan érzésem van, hogy nem igazán fogják fel, miről is beszélnek. Én csak megértően bólogattam a legutolsó ilyen esetkor és a hányingerrel küszködtem. Olyan érzésem volt, mintha ezzel tennének próbára és ha lelépek vagy csak kifakadok, akkor rögtön én leszek a téma...
Mivel normális embert szeretnék nevelni a gyerekemből, szeretném ha soha nem találkozna abúzussal, de olyanokkal sem, akik mondhatni, mások nyomorából csinálnak slágert. A szédülés a beszélgetéskor ott kezdett el kerülgetni, amikor a saját "élményeiket" mesélték, hogy ez vagy az az ember hogy nézett a gyerekére, biztosan azzal a bizonyos hátsó gondolattal. A hányinger pedig annál a pontnál ért el, amikor ezt tanácsolta egyik a másiknak "... jelentsd fel, hogy a gyerekedet molesztálta, azzal tönkre teszed. Téged meg nem vonnak felelősségre, mert csak a gyerekedet védted." (na most megint hányingerem lett)
Ezek az emberek azt teszik tönkre, amit Kiscsillag jól megfogalmazott: "Ezt a lélekhidat az a sok-sok bátor ember építette, akik valahol valamilyen formában kérve vagy kéretlenül beszéltek róla, és azok, akik képesek voltak ezt meghallani, meghallgatni. Áldozatként szenvedettek és értük áldozatot hozó családtagok..."
Lehet, hogy csak én érzem, hogy a borzalmakat átélt emberekből csinálnak bohócot ilyenkor?
A pécsieket is megértem, akik nem merték vállalni a nyilvánosságot. Én sem merem, csak most itt kifakadt belőlem.
A kérdés : Hogyan reagáljak az ilyenekre? Legszívesebben helyre tenném az agyukat, hogy bocs de ez nem vicces, pláne nem az ha a gyerekedet rángatod bele. De nem tudnám higgadtan elmondani.
Persze ilyen dologgal kb 2 évente találkozom, de jó lenne tudni, mit tegyek, ha megint ilyen beleszaladok.
Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, 1 éve fel fel jön ez a gondolat.

Réka

Kedves Réka! Elgondolkodtam a kérdéseden. Leírom, amik eszembe jutottak a saját tapasztalataimból.
Az emberek azon jellegű megnyilvánulása, hogy a Te szavaidat idézzem: „a borzalmakat átélt emberekből csinálnak bohócot ilyenkor” ez elég gyakori. Az írásodból számomra nem derült ki, hogy milyen módon vagy érintett a témában (bár a hányinger és szédülés az általad leírt helyzetben elég tipikus, mondhatni papírforma, persze nem vagyok szakember…), de kérdésedre összegyűjtöttem, hogy nálam milyen fázisok voltak:
1. Tagadás, amikor rosszul érzetem magam (érthetetlen bűntudat, szégyenérzet), nem szóltan, inkább menekültem, vagy lemerevedtem és úgy tettem, mintha nem látnék, nem hallanék. Ez még azelőtt volt, mielőtt felszínre tört volna minden.
2. Szembenézés, amikor már sejtéseim voltak, hogy miért nem akarom meghallani az ilyesmit. Ekkor még rosszabbul éreztem magam, bűntudat, szégyenérzet és tehetetlen düh uralkodott el rajtam.
3. Tudomásul vétel, hogy ez van, ha behunyom a szemem és befogom a fülem, akkor is. Rossz érzés, rossz érzés és rossz érzés… Megszólalni még ekkor sem tudtam. Ez arra az időre tehető, amikor már külső segítségeket kerestem.
4. Tudatos felkészülés az ilyen helyzetekre. Ez a terápia vége felé volt. Ekkor már meg tudtam szólalni és hol sikeresen, hol kevés sikerrel, de képes voltam a saját véleményemet képviselni. Ekkor még volt bennem némi indulat.
5. Felülemelkedés (erre nem találtam jobb szót.), ez a terápia utánra tehető. Ma már hasonló helyzetekben általában nem vagyok indulatos, mérlegelek, és ha úgy érzem, hogy érdemes szólnom, akkor megteszem. Kíváncsi vagyok az emberek véleményére és ha szükségesnek látom, akkor határozottan, de nyugalommal helyreigazítom a tudatlan, esztelen megnyilvánulókat. Persze az érintettségem okán azért mindig nem tudok semleges maradni. Az érzékenységem valószínű nem is múlik el, csak most már ezt nem szégyellem és nincs miatta bűntudatom.

Réka, szerintem, ha az embernek helyén van a szíve, akkor nincs rossz reakció.

Beszéltem ma az újságíróval, még a türelmünket kéri, egy pár hét még, hogy megjelenik a cikk. Hétvégi számban lesz, mert hosszú anyag, ki kell várni, míg belefér.

Köszi az infót Mara! A magunk részé megtettük, elvetettük a magot, most már csak türelemmel kell lennünk és figyelni, hogy hoz e valamilyen eredményt ez a lépés. :

Nekem egészen megborult az életem a találkozásunk óta...minden téren....remélem Ti jól vagytok...

Angyalka írta: Nekem egészen megborult az életem a találkozásunk óta...minden téren....remélem Ti jól vagytok...

Pszichológus? Gyógyszer? Bármilyen segítség?

Csak annyi a gond, hogy (végre) kiálltam magam mellett emberileg(ettől megborult a párkapcsolatom), szakmailag(ettől meg okoskodónak tartanak a munkahelyemen, mert némi törvénytelenségre nemet mondtam) és emiatt borultak meg folyamatok, mert átmentem "harcos amazonba"-emiatt meg extra bűntudatom van, és testi-lelki kimerültség lépett fel... kivettem 2 szabadnapot a regenerálódásra.... Gyógyszert sohasem szedtem, a pszichológusom nem ér rá... Tegnap még az öngyilkosság foglalkoztatott, ma már jobb valamivel...Sorry, nem akartam megijeszteni senkit...

Angyalka , csodálattal hallgattam a nyílt őszinteségedet, erőt adó volt a kisugárzásod, tisztelettel adózom a bátorságod előtt. Az ilyen összejövetelek felkavaróak, természetes, hogy elfáradtál. Szeretettel gondolok Rád és a Többiekre is!

Nem tudom, hova írjam, de volna most egy lehetőségem (talán) újságíróval beszélni, gondolom, interjú lenne, nem tudok részleteket. Nem vállaltam, de közben az van bennem, hátha épp ez lenne az én nagy lehetőségem. Mert ha minél többen, minél többször, minél több helyen beszélünk az abúzusról, talán csak áttöri végre azt a falat, amit az emberek hallgatásból húztak fel. Csak nem tudom, kész vagyok-e rá.
Mit gondoltok?

Úgy néz ki, végre valahára megjelenik a Magyar Nemzetben a cikk, amihez ezt a beszélgetést szerveztük novemberben. Talán a jövő hét szombati számban lesz, de ha tudok biztosat, szólok.

Magyar Nemzet, holnap.

Gratula Mara!

Elolvastam a cikket. Fura volt vissza olvasni. Csak a nevem lett felcserélve.

Ági40 írta: Elolvastam a cikket. Fura volt vissza olvasni. Csak a nevem lett felcserélve.

Légy büszke magadra! Nagyon bátor voltál! Fejfájás? Gyógyszer?

Az vagyok, és a többiekre is. Örülök, hogy meg tudtam csinálni.
Tegnap már nem fájt a fejem, így szedem tovább a gyógyszert. Azt hiszem kezdek jobban lenni.