Beszélgetés - újságcikk

Mint láttátok, lásd Kiállítás topik, elmarad a pécsi kiállítás. :angry: A kiállításra már beszerveztünk egy nagyon lelkes újságírót, aki a Magyar Nemzetben szeretne írni egy nagy anyagot a gyermekkori szexuális abúzusról. Szeretne találkozni érintettekkel, amire jó alkalom lett volna a pécsi kötetlen beszélgetés. Arra gondoltam, nem lenne-e kedvetek összegyűlni egy ilyen beszélgetésre? Nem hirdetnénk, nem lenne publikus, és természetesen név nélkül lenne az egész. Szerintem ha 3-4 ember van, az már tökéletes alap egy újságcikkhez. Ha valakinek van hozzá kedve, e-mail-t írjon a honlap címére!

anonim@beszeljrola.hu

Pécsen?

Nem, Budapesten. Mint írtam, a pécsiek visszatáncoltak.

Sokat gondolok rá, milyen lesz/lehet ez az újságcikk... Hogy milyen lehet beszélni róla egy idegennek, és milyen lehet visszaolvasni...

Május írta: Sokat gondolok rá, milyen lesz/lehet ez az újságcikk... Hogy milyen lehet beszélni róla egy idegennek, és milyen lehet visszaolvasni...

Na és most mit gondolsz, milyen volt? Szerintem nagyon jól sikerült, jó volt titeket látni, megható volt ez az egész, és nagyon bátrak voltatok! Tudom, hogy sokaknak ez egy hatalmas lépés volt, és sikerült!!!

Köszi Mara a szervezést, jó volt nagyon, a kezdeti nehézségem ellenére, amin sokat lendített, hogy be tudtalak azonosítani benneteket, amit már nagyon vártam. Mikor a férjed megláttam, nem értettem mit keres ott, próbáltam levegőnek nézni, szerintem neki nem is köszöntem, de aztán ez megváltozott, kezet is fogtam vele a végén, igaz csak az asztalon keresztül .
Szerintem még órákig tudtunk volna beszélgetni, ahogy hallgattalak benneteket, mindig jutott eszembe rengeteg mondani való, de igyekeztem tartani a keretet. Néha legszívesebben felpattantam volna, és átöleltelek volna benneteket, és kérdések is felmerülnek bennem.
Egy kis adalék a végére, a haza úton a vonaton a kalauz valahogy úgy érezte, hogy szórakoztatni kell engem, és oda ült velem szembe. Próbáltam olvasni, meg közömbösnek tűnni, de nem lehettem túl meggyőző, mert nem hagyott békén. Lepergett előttem, hogy rám zárja a vagon ajtót, és megerőszakol. Ráadásul már sötét volt és ez akkor teljes reálisnak tűnt. Fél óra volt még az útból hátra, ami rettenetesen hosszúnak tűnt, de szerencsére csak unatkozott. Minden esetre mikor leszálltam, szinte hazáig szaladtam.
Azért jó kis nap volt, remélem meg tudjuk ismételni valamikor. Mindenkit ölelek addig is!

Most azt gondolom, hogy sokkal, de sokkal jobb volt, mint amire számítottam
Majdnem nem mentem el, hogy ne kelljen "elárulni" a családomat, de aztán elmentem. És nagyon jó volt beszélni róla!!!! Értitek ti ez?! Jó volt beszélni róla! Nekem az is jó volt, hogy anélkül, hogy elmondtam volna, konkrétan ki és mit csinált velem, mégis lehetett róla beszélni, az abúzusról meg a hatásairól meg az okairól... És nagyon hálás vagyok, hogy megismertelek titeket a fórumról, akik ott voltatok, nagyon köszönöm mindenkinek!!!!
Ági, azért milyen jó, hogy erőszak nélkül hazajutottál!!!

Örülök, hogy személyesen is megismerhettelek Benneteket!
A vasárnapi beszélgetésen tapasztaltak és a fórumon most olvasott hozzászólások alapján úgy látom, hogy épült egy „HÍD” a pokol és a menny között.
Ezt a lélekhidat az a sok-sok bátor ember építette, akik valahol valamilyen formában kérve vagy kéretlenül beszéltek róla, és azok, akik képesek voltak ezt meghallani, meghallgatni. Áldozatként szenvedettek és értük áldozatot hozó családtagok, barátok, különböző szakemberek és embertársaikat szerető, tisztelő, szelíd, jó érzésű emberek.

Majd szóljon valaki, ha megjelent a cikk.

ÚrIsten, beszéltetek róla?!?!?!?!?! atyaég....
dejóóó!
GRATULÁLOK!
(kicsit hülyének érzem ezt a szót, h gratulálok, de mégis...)

Köszönjük!
Tényleg jó volt! Pedig kis híján meggondoltam magam. Nagyon fura volt, hogy szavak nélkül mind tudtunk miért vagyunk ott, nem volt könnyű, el is sírtam magam, mielőtt még elkezdődött volna, de aztán ment minden a maga útján. Alig várom, hogy tovább beszéljek a terápiámon a pszichológussal.
Most kissé beszéd kényszerem van.

Igen, én is köszönöm! Pedig előző két kommentem elszállt az éterben... És én azóta is PTSD-s vagyok...

Angyalka írta: Igen, én is köszönöm! Pedig előző két kommentem elszállt az éterben... És én azóta is PTSD-s vagyok...

Angyalka, remélem, nem viselt meg nagyon...
Még nem kaptam hírt, hogy mikor lesz ebből cikk, de biztos fog szólni az újságíró.

De igen, nagyon megviselt... Azóta is hányingerem van, és az orromban spermaszag... ráadásul 5 nappal később volt a támogató csoport olyan anyáknak(8-an voltunk), akiknek a gyermekükről kiderült, hogy apukájuk(!) abuzálta őket. Ott átcsapott bennem erőteljes dühbe, aznap gyilkolni tudtam volna.... De a hajnalig tartó filmezés kioltotta belőlem az érzéseket... csak a szagok vannak még velem...viszont tudok működni a munkahelyemen még
Üdv Nektek!