- Hozzászólások: 256
- Köszönetek: 0
Párkapcsolatok
- nyugodt
-
- Nem elérhető
- Felhasználó
-
rini írta: Sziasztok.Régen voltam itt fent,gondoltam leírom a dillemámat hátha kapok valami tanácssot,említettem itt korábban hogy kezdek beleszeretni a masszőrömbe aki mellékesen vak és akinek elmondtam a történetem egy részét(az erőszakot és a vetélést) és teljesen normálisan empatikusan reagált,egyre többet gondolok rá,mikor nála vagyok folyamatosan beszélgetünk,ő is küld felém jeleket,csak tudom hogy anyu nem fogadná el.Ilyenkor gondolkozok el azon hogyy kinek az életét élem valójában,vagy ez is egy titkos kapcsolat lesz,egy úabb titok,egy újabb hazugság,amit mi már annyira jól ismerünk.De olyan régen mozgatott már bennem meg valaki ilyen érzéseket,tudom hogy a szivemre kéne hallgatni,és unom hogy anyuék gyerek szerepbe tartanak.
Egész életemben a másoknak való megfelelés és az ez ellen való lázadás folyamatos körforgása hajtott... csak most próbálok ebből kikeveredni. Általában azt sem tudtam, mit akarok én, és mit akarnak mások, néha mások elképzeléseit és vágyait tartottam sajátomnak. Például többször is megesett, hogy beiratkoztam tanfolyamokra, elmentem munkahelyekre azért, mert szerettem az ott lévőket - de a téma nem érdekelt. Vagy épp azért mentem el, hogy lázadjak...de a téma nem érdekelt.
Mostanra rájöttem, hogy azt kell figyelnem, belül milyen érzés van, ha az adott dologra (férfira, tanfolyamra, munkára) gondolok: könnyű, vagy nehéz? Csak ez számít. Arra kell menni, ami könnyű - akkor is, ha utána ezerrel megszólal a fejemből valaki (legtöbbször a szüleim), hogy az miért nem lesz jó. Ki kell próbálni, milyen a könnyű - mert néha annyira ragaszkodunk a nehézhez...

próbáld ki, Rini



Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
-
- Nem elérhető
- Admin
-
- Hozzászólások: 1311
- Köszönetek: 1
Mostanság nem vagyok valami jó passzban (túl sok az időm és nem strukturált), a könnyű az lenne, ha nyugtatókon élnék. Mégis tudom, hogy nem az a jó út. Szerintem néha pont a nehéz felé kell menni, persze nem azért, mert más ezt várja el tőlünk, hanem mert tudjuk, hogy nekünk az a jó hosszú távon. Én a gyógyulás jeleként veszem, mikor tudom, hogy miért nem engedhetek a "könnyű" csábításának.
Nem tudom, de mióta ezt kiírtad, sokat töprengtem rajta.
Hol vagytok, mindenkik? Nagyon nyaraltok, remélem. Bár ez a mai idő...

Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- karácsony
- Látogató
-
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- rini
- Nem elérhető
- Felhasználó
-
- Hozzászólások: 225
- Köszönetek: 0


Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Kiscsillag
- Nem elérhető
- Kitiltva
-
- Hozzászólások: 138
- Köszönetek: 0

Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
-
- Nem elérhető
- Admin
-
- Hozzászólások: 1311
- Köszönetek: 1
Karácsony, szerintem nagyon sok minden van ebben az utazástól való félelemben. Én imádok utazni, de annyira sokat várok tőle, hogy annyit nem is tud adni.

Másrészt, és erre nem is olyan régen jöttem rá, van ebben valami atavisztikus félelem is, ahogy beterelik az embereket a repülőbe, ahogy nincs onnan menekvés, szóval van egy bevagonírozás feeling benne.
De igyekszem nem beleengedni magam ebbe, tudom, hogy van egy pont, ahol már nem tudom kordában tartani. Igyekszem a megérkezésre fókuszálni, a pillanatra, amikor megüzenem a pszichológusomnak, hogy megérkeztem.

Amúgy igen, jó szar a világ, nem tudom, minden korszak ennyi sebből vérzik, csak mi érezzük úgy, hogy feje tetejére állt minden?
Kiscsillag, örülök, hogy jól vagy, hogy jól telik a nyár.

Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- karácsony
- Látogató
-
Én pl a pszichológusommal álmodtam, tökre helyrerakott. Fura. Pedig egyáltalán nem volt kedves épp ellenkezőleg. Reggel úgy keltem h jól vagyok.
Minden nyaralónak kellemes további jó pihit. Kiscsillag én is visszaadom a világ irányítóinak a lelki felelősséget.

Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- nyugodt
-
- Nem elérhető
- Felhasználó
-
- Hozzászólások: 256
- Köszönetek: 0
Anoni Mara írta: Érdekes nagyon ez a könnyű- nehéz közötti választás, Nyugodt. Nem tudom, képes lennék-e így választani, és ha így választanék mindig, az feltétlenül jó felé vinne-e? Nemsokára repülőre ülök. Rohadt nehéz. És mégis azt gondolom, hogy nem engedhetek a csábításnak, hogy nem ülök fel. Pedig az milyen könnyű lenne.
Mostanság nem vagyok valami jó passzban (túl sok az időm és nem strukturált), a könnyű az lenne, ha nyugtatókon élnék. Mégis tudom, hogy nem az a jó út. Szerintem néha pont a nehéz felé kell menni, persze nem azért, mert más ezt várja el tőlünk, hanem mert tudjuk, hogy nekünk az a jó hosszú távon. Én a gyógyulás jeleként veszem, mikor tudom, hogy miért nem engedhetek a "könnyű" csábításának.
Nem tudom, de mióta ezt kiírtad, sokat töprengtem rajta.
Hol vagytok, mindenkik? Nagyon nyaraltok, remélem. Bár ez a mai idő...
Ki van mostanság jó passzban?

Azt hiszem, rosszul fogalmaztam ezzel a könnyű-nehézzel, akkor olyan okosnak tűnt

Könnyű lenne nem felülni a gépre, de valójában Lehúzó.
Hogy egy saját példát mondjak, mikor úgy döntöttem, hogy kilépek a "biztos" munkahelyemről, az egyáltalán nem volt könnyű. Az egész környezetem lebeszélni igyekezett, és magam sem láttam biztosítva, hogyan tovább. De éreztem valahol, hogy a lelkem szempontjából ez lesz a "Könnyű", azaz a Felszabadító. Jó sokáig haboztam, mint mindenen

Az is igaz, ha nincs ez a honlap és a felismeréseim és a fórumos beszélgetéseink, sose lépem meg a "Könnyűt"....
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- Anoni Mara
-
- Nem elérhető
- Admin
-
- Hozzászólások: 1311
- Köszönetek: 1

És igen, nagyot lépni elképesztően felszabadító tud lenni. Egyáltalán lépni. Nem állni, és folyton csak töprengeni, hogy na, akkor most merre. Az ember csak áll, verejtékezik, szorong és görcsöl már előre, hogy rossz felé fog lépni...
Nem vagy jól mostanság? Itt vagyunk ám, mesélhetsz...
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- rini
- Nem elérhető
- Felhasználó
-
- Hozzászólások: 225
- Köszönetek: 0
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
- RégenVoltVagyNem
- Nem elérhető
- Felhasználó
-
- Hozzászólások: 3
- Köszönetek: 0
jelen írta: Hogyan tudtok párkapcsolatban élni? Hogyan tudtok megbízni egy férfiban? Mit kell csinálni , hogy működjön? Nem éreztek folyamatosan kényszert valamire amit nem tudtok mi az? Hogyan véditek magatokat a megalázkodástól? Hogyan csináljátok azt, hogy ne magatokat hibáztassátok, ha nem sikerül a párkapcsolat? Van-e társfüggőség nálatok? Pontosan ez mit is jelent? Mit kell tennem, ha úgy érzem én mindent megtettem, hogy működjön a kapcsolat és mégsem működik? Mit lehet tenni a bűntudat ellen? Ti is gyerekkorotok ( abúzus óta) érzitek magatokat bűnösnek? Van még sok kérdésem, ezeket szeretném veletek "megbeszélni"
Nekem egyáltalán nem megy a pasizás, amióta vannak emlékeim.
Azóta, ha valaki véletlenül megtetszik és elkezd közeledni, lefagyok
és elkezd rázni az undor. Egy kicsit azért már jobb a helyzet, mint
korábban, hiszen akkor minden egyes két lábon járó hímneműtől hányingerem lett, ha rám nézett.
Arra persze vágynék, hogy valaki legyen mellettem, velem. De a szextől görcsbe rándul gyomrom.
Évek óta járok terápiára, nagyon jól haladok, eleinte egyetlen emlékem sem volt, most már, azt hiszem,
szinte minden borzalomra emlékszem. De hogy mikor fogok odáig eljutni, hogy közel tudjak engedni
magamhoz egy élő, két lábon járó, hús-vér férfit, na, azt nem tudom.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!