Párkapcsolatok

Hogyan tudtok párkapcsolatban élni? Hogyan tudtok megbízni egy férfiban? Mit kell csinálni , hogy működjön? Nem éreztek folyamatosan kényszert valamire amit nem tudtok mi az? Hogyan véditek magatokat a megalázkodástól? Hogyan csináljátok azt, hogy ne magatokat hibáztassátok, ha nem sikerül a párkapcsolat? Van-e társfüggőség nálatok? Pontosan ez mit is jelent? Mit kell tennem, ha úgy érzem én mindent megtettem, hogy működjön a kapcsolat és mégsem működik? Mit lehet tenni a bűntudat ellen? Ti is gyerekkorotok ( abúzus óta) érzitek magatokat bűnösnek? Van még sok kérdésem, ezeket szeretném veletek "megbeszélni"

Hát ezek jó kérdések. Én nem tudok párkapcsolatban élni. Voltam egy randin, amikor jobban lettem. Elég mulatságosra sikeredett, de hogy én állandóan bevonzom a balfékeket azt nem értem...A fickó csak az elméleteiről tudott beszélni, ha közbeszóltam, vagy nem vett róla tudomást, vagy közölte, hogy amit mond, az úgy van és kész. Konkrétan kiselőadást tartott. Úgy nézett a szemembe, mint aki hipnotizálni akar, rendesen fájt a tekintete. A mulatságos rész az volt az egészben, hogy elkezdtem méregteleníteni már akkor, és elég nagy problémáim adódtak. Bridget Jones a bokorba bújhat mögém...

Szóval én próbálok közelebb kerülni a tűzhöz, de értelmes valakit sem találok, és nem hiszem, hogy csak velem lenne a probléma. A társfüggőség az akkor volt, amikor én a legjobb barátomat engedtem magamhoz közel. De manipulátorok szerintem az olyanoknál mint mi, nagyon könnyen előidézhetik a társfüggőséget. Viszont, ha felismered, és kijelölöd a saját határaidat, akkor azokat be kell tartani. Pl.: ha van egy hobbid, akkor azt ne add fel csak azért, mert ő pont abban az időpontban akar valamit rendszeresíteni, amikor te azt végeznéd.

Hogy ne hibáztassam magam, ebbe jól belekérdeztél, ezen csúsztam el múltkor a terápiában, amit aztán tisztáztunk, hogy a pszichológusom engem nem akart hibáztatni, de akkor is bántó volt. Nem tudom, hogy nem hibáztatom magam, mert eleve hibásnak érzem magam, aki nem tudja a férfi vágyát kielégíteni, mert én vagyok a handicapes, és ha ezt még éreztetik is velem, akkor dühös leszek. Nem tudom testtudat szinten megváltoztatni, hogy ne úgy éljek meg egy közeledést, hogy nem használni akarnak.

jelen írta: Hogyan tudtok párkapcsolatban élni? Hogyan tudtok megbízni egy férfiban? Mit kell csinálni , hogy működjön? Nem éreztek folyamatosan kényszert valamire amit nem tudtok mi az? Hogyan véditek magatokat a megalázkodástól? Hogyan csináljátok azt, hogy ne magatokat hibáztassátok, ha nem sikerül a párkapcsolat? Van-e társfüggőség nálatok? Pontosan ez mit is jelent? Mit kell tennem, ha úgy érzem én mindent megtettem, hogy működjön a kapcsolat és mégsem működik? Mit lehet tenni a bűntudat ellen? Ti is gyerekkorotok ( abúzus óta) érzitek magatokat bűnösnek? Van még sok kérdésem, ezeket szeretném veletek "megbeszélni"

Először a társfüggőséghez: valójában azért nehéz meghatározni (szerintem), mi a társfüggőség, mert az ember eleve társas lény. Az a "normális", ha társaságban jól érzi magát, na és ha szeret és őt szeretik. Talán amikor úgy érzed, nem tudsz egyedül élni, és ha van párod, folyton rajta lógsz, nem hagysz neki szabad teret, és te magadnak se, az már társfüggőség. Csak olyan nehéz ezt pontosan meghatározni, hol húzódik a normális ragaszkodás és a kóros rajta lógás határa.

Hogy mit kell csinálni, hogy működjön? Egyedül nem sokat tehetsz. Akkor fog működni, amikor mindketten akarjátok, hogy működjön. És akkor lesz jó, ha kialakul egyfajta egyensúly. Hogy az egyensúly mitől alakul ki, az egyéni. Mert egy jól működő kapcsolatnak nemcsak a szerelem lehet az alapja. Én még azt is megkockáztatom, hogy az úgynevezett érdekházasságok is tudnak jól működni. Ha pl. van egy férfi, akinek kell egy nő, akivel meg lehet jelenni, mert szép, csinos, esetleg okos is, miközben a nőnek arra van szüksége, hogy eltartsa őt egy férfi, nos, ha ők összetalálkoznak, akár működhet is jól egy ilyen páros is. Amíg mindkét félnek elég ez. Nyilván aki érzelmeket vár, és akar adni, annak egy olyan párra van szüksége, aki szintén tud szeretni, és képes elfogadni is a szeretetet, szerelmet. A bizalom pedig abból fakad, ha a párkapcsolatban sikerül megteremteni ezt az egyensúlyt. Szerintem. Egyelőre ennyi. A többi kérdésed is jó, de most ezekre gondoltam, hogy tudok válaszolni.

Jo, hogy vagytok. Nekem tok sokat segit ez a forum, TI !

jelen írta: Jo, hogy vagytok. Nekem tok sokat segit ez a forum, TI !

Társfüggőség?... nálam kudarc függőség volt én rendre olyan palikba zúgtam bele, akikkel esély sem volt és évekig tudtam szerelmes lenni, s ezzel párhuzamosan olyan pasasokkal alakítottam ki érzelmi kapcsolatot, akik meg akartak dugni, de én csak az apukámat kerestem bennük. Aztán mikor elkezdte a legutolsó egy buszmegállóba mutogatni nekem a farkát, akkor eldöntöttem, hogy normális akarok lenni és egy rendes kapcsolatot akarok. Az pedig nem lesz, amíg ilyen ürgékkel találkozgatok (persze mind nős volt és 20-30 évvel idősebb). Úgy voltam vele, inkább akkor semmi ne legyen, még akkor is több esélyem van valami szépre. Aztán megismerkedtem a férjemmel. És igaz. Mindkét félnek akarni kell a változást és akkor talán sikerül. Először pár hét után szakítottunk, mert katasztrófa volt a szex... bár nem igazán lehet annak nevezni, amit akkor kezdeni lehetett velem. Ekkor mondtam el neki, hogy valami belülről akaszt és nem tudom, mit kéne tegyek...hogy változzon, mert semmi másra nem vágyok jobban. Akkor megbeszéltük, hogy mellettem áll. És olyan ötletei voltak, hogy pl kezdjünk el úgy szexelni, hogy tök sötétben hozzám sem ér, csak először magammal jussak egy bizalmi viszonyba... És nem volt közben perverz érzésem. Ő tényleg nem csinált semmit. Sok szakaszon mentünk át, míg most 10 év után ott tartunk, hogy egész jókat szexelünk, ha az elején túljutunk. Nem bírom azt a nyomást, hogy akar engem (pedig ez ugye nem rossz) és ez teljesen leblokkol. Ha én kezdeményezek, akkor tuti, csak ne legyen túl sok előjáték, mert azt sem bírom Hát könnyű velem Viszont gyerekeim vannak és boldogság, hogy itt tartunk egyáltalán. És most épp nagyon rossz passzban vagyok és nagyon remélem, lesz ez még jobb is.

Olyan nagyon rosszul erzem magam. Hianyzik a szerelmem, pedig foldig alazott azt gondolom. O meg rolam gondolja ezt. Magamat hibaztatom nagyon buntudatom van. Hogy masszak ki ebbol? Ugy erzem az egesz eletem felesleges.

jelen írta: Olyan nagyon rosszul erzem magam. Hianyzik a szerelmem, pedig foldig alazott azt gondolom. O meg rolam gondolja ezt. Magamat hibaztatom nagyon buntudatom van. Hogy masszak ki ebbol? Ugy erzem az egesz eletem felesleges.

Nem értem. Miért gondolja azt, hogy te aláztad meg őt?

Szerintem neki is kellene tetapiara jarnia,megemlitettem neki, o ezt nem latja be. O a ferfi es neki nem lehet ellent mondani. Ha vita volt akkor en konnyeden odavagtam neki hogy menjen el. Az elso vita utan elment kocsmaba ivott akkor total kiakadtam . Legkozelebb mar elore feltem igy en kuldtem el. Ilyen 3 szor volt de mindig biztam benne annyira szeret ahogy mondja es meg tudunk oldani mindent. Tevedtem.

A buntudat hogy nem voltam eleg jo a szerelmemnek h hazudott nekem ez FELEMESZT...

jelen írta: A buntudat hogy nem voltam eleg jo a szerelmemnek h hazudott nekem ez FELEMESZT...

Ezt most nem értem: Azért hazudott neked, mert nem voltál elég jó? Vagy hogy is van ez? Szerintem ezt te sem hiszed el, ha egy kicsit elgondolkodsz.. Pörögsz, mint egy kipányvázott bocika a téma körül, Jelen. Ez hozzátartozik a betegségünkhöz, de ha egy kicsit próbálod kívülről nézni, könnyebb lesz.. Az örökös bűntudat-önmarcangolás, hogy nem vagyunk elég jók, ez a betegségünk része.

Akkor most kinek akarsz Te megfelelni? Egy jellemtelen, hazudós alkoholistának?

Vagy esetleg azt hiszed, a kedvedért majd megváltozik? Nem fog. Nem azért, mert Te nem vagy elég jó, hanem azért, mert az alkoholisták már csak ilyenek, hogy megszokták, hogy a saját hazugságaikkal éljék az életüket, és közben kicsinálják a szeretteiket.

Egyik szegény ismerősöm is abba készül belehalni, (ha még él), hogy a "kedvéért" elvált a pasija, a volt családja kedvesen elengedte, és mint egy szeretetcsomagot odaadta az ismerősömnek, akinek mindent megígért, elhalmozta "szeretlekekkel", aztán halálra gyötri, most már veri is. Ő sem tud nélküle élni, és ebbe fog belehalni, én meg nézem tehetetlenül..

Én is ilyenben éltem 26 évig. Nehéz volt odáig eljutni, hogy megértsem, ettől csak egyre rosszabb állapotba kerülök. Azt hittem, nélküle (volt férjem), nem tudok élni. Elég sokáig tartott, amíg valamiféle egyensúlyt találtam nélküle, de megérte.

Nekem ilyen volt a társfüggőség, Jelen..

Alicia már gondoltam rád az elmúlt napokba, hogy hova tűntél??? Ahogy olvastam a soraidat folyamatosan folyt a könnyem. Igazad van teljesen, tudom én ezt legbelül. Csak még ezen kívül azért van lelkiismeret furdalásom is, ami tudom nem kellene, de van. Én is hibás vagyok. De a másik részem, meg azt mondja nem vagyok hibás. Jobban kell lennem. De olyan nehéz ez. Bárcsak ott járnék már....

jelen írta: Alicia már gondoltam rád az elmúlt napokba, hogy hova tűntél??? Ahogy olvastam a soraidat folyamatosan folyt a könnyem. Igazad van teljesen, tudom én ezt legbelül. Csak még ezen kívül azért van lelkiismeret furdalásom is, ami tudom nem kellene, de van. Én is hibás vagyok. De a másik részem, meg azt mondja nem vagyok hibás. Jobban kell lennem. De olyan nehéz ez. Bárcsak ott járnék már....

Hová tűntem.. Most nekem is rosszabb napjaim voltak. Ilyenkor nehéz ide is feljönni..

Jelen, mindannyian hibásak is vagyunk, meg nem is. Hiba nélkül nincsen ember. Ezért nyugodtan mondhatod a valós hibáidra, hogy ilyen vagyok. Na és? Másnak meg más hibája van..
Ahogy az itteniek alapján ismerlek, nem Te vagy az az ember, aki direkt hibákat követ el. És direkt nem jól akar viselkedni, hanem rosszul. "Aki dolgozik, hibázik.." Tehát nyugodtan fogadd el, hogy még hibás is lehetsz, de ez sem jelent korlátlan felelősséget mások (kihasználó, alkoholista pasi) szemétségei felelősségének elhordozására..

Jobban kell lenned.. Ja.. Hát most fogadd el, hogy csak úgy vagy, ahogy tudsz lenni, és ezzel már egy lépéssel közelebb is kerülsz ahhoz, hogy ténylegesen jobban legyél.. Fogadd el Magad itt, és most olyannak, amilyen éppen lenni tudsz.

Ugy kezdodott h amikor mar ide pakolt akkor kis ido elteltevel durvan csunyan beszelt velem . Kovetkezo vitanal megutottem akkora indulat volt bennem. Nem vagyok ra buszke de igy volt. Feltem bantani fog szavakkal igy vedekeztem. Nem szep de igy volt. Tudja a titkomat es visszahallottam mastol mar. Letagadom. Azt hireszteli felorult vagyok. Nem vagyok az. Melohelyen is van pszichologiai vizsgalat rendszetesen illetve 17 ee dolgozok ugyanott. Hogy nem lattam ezt egybol h o ilyen? Vak voltam es talan meg vagyok is.

jelen írta: Ugy kezdodott h amikor mar ide pakolt akkor kis ido elteltevel durvan csunyan beszelt velem . Kovetkezo vitanal megutottem akkora indulat volt bennem. Nem vagyok ra buszke de igy volt. Feltem bantani fog szavakkal igy vedekeztem. Nem szep de igy volt. Tudja a titkomat es visszahallottam mastol mar. Letagadom. Azt hireszteli felorult vagyok. Nem vagyok az. Melohelyen is van pszichologiai vizsgalat rendszetesen illetve 17 ee dolgozok ugyanott. Hogy nem lattam ezt egybol h o ilyen? Vak voltam es talan meg vagyok is.

Jelen, egyáltalán nem volt joga csúnyán, durván beszélni Veled! Ezt gondolom tudod. Hogy Te ütötted meg, nos, a volt férjemet is én ütöttem meg először, mert úgy felcukkolt, hogy majdnem megőrültem. Lehet, hogy én sem vagyok erre büszke, de van mentségem, mint ahogy Neked is. Az én volt férjem a végén sokat vert, így bőven visszaadta ezt az egyet, sokszor volt agyrázkódásom szerintem, de sosem voltam orvosnál, csak egyszer látleletet vetetni, amikor fojtogatott.

Az, hogy híreszteli a titkodat, meg hülyének állít be, abból látszik, hogy jellemtelen, mert ilyet akkor sem tesz normális ember, ha haragszik a másikra. Ez szemétség. Hogy pont benne bíztál meg: Szerintem rossz volt az időzítés. Valakinek már el kellett mondanod, és őt felruháztad olyan képességekkel, amikkel nem rendelkezik. Azt hitted, méltó a bizalmadra, pedig nem volt az. De tévedni emberi dolog. Az a lényeg, hogy tanuljunk belőle. Máskor biztos jobban megnézed, kiben bízol meg.