Párkapcsolatok

Biztos láttátok már valahol, az alábbi videó olyan jól tükrözi, hogy a dolog hol kezdődik.... szerintem megrendezett videó, de akkor is hatásos. És a fiú csupa olyan dolgokat mond, amiknek amúgy örülnénk... Ilyen messze van az elmélet a gyakorlattól, a szavak a tettektől.

hvg.hu/plazs/20150422_Ennel_eltalaltabb_videot_meg_nem_lathatot

na eljárt az igazság keze:
index.hu/belfold/2015/05/06/hatosagi_elj...tm_campaign=personal

Barátnőm küldte át nekem:
tarsam.blog.hu/2015/03/16/gyerekkori_abu...se_a_parkapcsolatban

Szerintem ez nagyon jó! Olyannyira, hogy még emésztenem kell, mert érzem, nyakig "ülök" benne...

Ti mit gondoltok a leírtakról?

Alicia09 írta: Barátnőm küldte át nekem:
tarsam.blog.hu/2015/03/16/gyerekkori_abu...se_a_parkapcsolatban

Szerintem ez nagyon jó! Olyannyira, hogy még emésztenem kell, mert érzem, nyakig "ülök" benne...

Ti mit gondoltok a leírtakról?

Én nem érzem magam ilyennek.

Alicia09 írta: Barátnőm küldte át nekem:
tarsam.blog.hu/2015/03/16/gyerekkori_abu...se_a_parkapcsolatban

Szerintem ez nagyon jó! Olyannyira, hogy még emésztenem kell, mert érzem, nyakig "ülök" benne...

Ti mit gondoltok a leírtakról?

A cikk valahogy túl általánosító. Ok., sok a közös pont az áldozatok életében, viselkedésében, de szerintem ennyire azért nem vagyunk egyformák. Az abúzussal élő felnőtt márpedig ilyen és kettőspont.... Még azt is leírja, hogy a párom hogy érzi magát.

Szerintem elég jól össze van szedve a lényeg. Nekem is csak ott veti el a súlykot, amikor a párkapcsolatról beszél, meg arról, hogy a társ hogy érzi magát.

"tapasztalatként birtokoljam, ne pedig bebörtönözzön a trauma emléke." -cikkből.

Ez nagyon igaz, én is ezt szoktam mondani, illetve itt is írtam már párszor, hogy ezt érzem, hogy bebörtönöz. Sőt, mikor terápián csináltunk nem tudom mit, nem jut eszembe a módszer, relaxált állapotban vizionáltunk, én egy börtönben jártam.

Egyébként amellett, hogy tényleg jól össze van szedve, és általánosít, így ezt a kiragadott idézetet nézve tulajdonképpen felszínes a megfogalmazás, hiszen a tapasztalatom birtoklása börtönöz be. Eleve van tapasztalatom, mit kell ezen még integrálni.

Anoni Mara írta: Szerintem elég jól össze van szedve a lényeg. Nekem is csak ott veti el a súlykot, amikor a párkapcsolatról beszél, meg arról, hogy a társ hogy érzi magát.

(Még mindig ebből a cikkből idézet:

tarsam.blog.hu/2015/03/16/gyerekkori_abu...se_a_parkapcsolatban

"Az abúzussal élő felnőtt párja nagyon egyedül érzi magát a kapcsolatban. Azt éli meg, hogy a másik nincs jelen, érzelmileg hozzáférhetetlen, nem bízik benne, a legkisebb dolog is elég, hogy ellene forduljon. Szélsőséges hangulatingadozásokat kell elviselnie: a jeges elutasítástól, szélsőséges ragaszkodáson át az ádáz dühig."

Ez az idézet annyiban nem igaz szerintem, hogy nem hiszem, hogy egyedül érzi magát a partnerem, (ha éppen van). Láttam, hogy ezt kifogásoltátok legtöbben, és ez nem jellemző rám sem. De a cikk többi része megfogott valamiért.

Alicia hogy vagy?

Köszönöm kérdésed, Jelen, nyaralok. Itt csak ritkán jutok nethez, sajna. Ez a nyár most feldob, remélem, utána kezdek valami értelmeset magammal, egyre jobban vagyok. Már hiányzik a tevékenység. (Eddig az volt a baj, hogy nem bírtam semmit sem csinálni tartósan.) Haladok a terápiával is, bár most szünet van ott is, de egyre jobban álmodom ki magamból a dolgokat pl. Az előző pasit meg eltettem e link, megbízhatatlan, szélhámos, lelki szadista, nőcsábász, kamaszkorban megrekedt, önbizalomhiánya miatt állandó hódításokra éhes kategóriába.. És nekem ez így jó. A másik kettőből nem tudom, akarom-e valamelyiket, van is kapcsolatom, meg nincs is velük, és most ez sem érdekel különösképp. Ilyen még életemben sem volt, hogy távol vagyok pasitól, földrajzilag, és bírom, kutya bajom. Megszűnt az érintés-hiányom, ill. függőségem is...
Te hogy vagy, Jelen?

karácsony írta:

kv írta: Karácsony,

nekem is szívem vágya egy szeretetteljes boldog kapcsolat, de ahogy öregszek, rá kell jönnöm, hogy lehet, hogy jobb nekem nem együtt lakni másokkal. Hogy amire mindig is vágytam, mégsem megy nekem. És a saját rossz természetem miatt, rigolyás lettem.

Kv és voltál már huzamosabb ideig egyedül? Mármint éltél máe hosszabb ideig egyedül? Nekem vannak olyan ismerőseim, akik képtelenek egyedül élni. Ha ez előfordult velük rövidebb ideig, minden bajuk volt.

Ide átmásoltam az előzőeket a Kötetlen beszélgetésekből.

Érint engem is a téma. Tegnap este chateltem egy kis barátnőmmel, igazán a lányom lehetne, a gyerekeimnél is fiatalabb. Azt kérdezte, hogy szerintem mitől lehet megtudni, hogy jó a kapcsolat. Hát, rájöttem, hogy nem igazán tudom, hogyan tudnék neki komolyan segíteni, mert én sem tudom. A házasságom, és az utána következő kapcsolat bántalmazó volt erősen, a következőek igen is, meg nem is, most meg én sem tudom, hogy hová kerültem a kapcsolatommal éppen. Tiszta vicc, hogy az ember, én, 55 évesen ezt nem tudom. Ti tudjátok?

Szerintem nagyon fontos, hogy meglegyen a kölcsönös tisztelet. Ez sokszor egy félreértelmezett szó. A szeretlek meg elcsépelt.
Én akkor érezném, hogy jó helyen vagyok, ha nagyon tudnám szeretni és ezt viszont érezném. De pl. egy kapcsolatban fontos egymás megbecsülése. Manapság az emberek úgy viselkednek egymással, mintha gyorsétteremben lennének. Pedig mindenért kell tudni küzdeni. Persze nem küzdelmes kapcsolatra vágyom, hanem arra, hogy ami fontos, azt ne hagyjuk elveszni.

karácsony írta: Szerintem nagyon fontos, hogy meglegyen a kölcsönös tisztelet. Ez sokszor egy félreértelmezett szó. A szeretlek meg elcsépelt.
Én akkor érezném, hogy jó helyen vagyok, ha nagyon tudnám szeretni és ezt viszont érezném. De pl. egy kapcsolatban fontos egymás megbecsülése. Manapság az emberek úgy viselkednek egymással, mintha gyorsétteremben lennének. Pedig mindenért kell tudni küzdeni. Persze nem küzdelmes kapcsolatra vágyom, hanem arra, hogy ami fontos, azt ne hagyjuk elveszni.

Igen, Karácsony, akkor ha valaki nősként megy bele egy viszonyba, akkor nem tiszteli, se nem becsüli se a feleségét, se azt, akivel kikezd.
Próbáltam pár éve még interneten ismerkedni. Amikor leírtam azt, hogy kölcsönös, tiszteleten, és megbecsülésen alapuló kapcsolatot keresek, akkor is azok "repültek rám", akik azelőtt, hogy elkezdtek volna tisztelni, az ágyban akarták kezdeni.

Az a baj, hogy -mostanában olvastam-, hogy a nőknek az orgazmus "szerelmet" okoz. Tehát ha elkezdenek szexelni valakivel, elkezdenek kötődni. A pasi meg csak étvágyat csillapít, közben a nő meg beleszeret.. Rosszul van ez ..

A magyar férfi külön műfaj. Az interneten ismerkedőek meg plàne és itt most nem a férfiakat szidom. Szerintem egy angol származású férfi sokkal inkább tudna úriemberként viselkedni vagy egy norvég stb. Fel is vetettem màr a pszichológusomnak ezt, annyira tetszett a válasza. Mindig megnevettet, mikor ez az elképzelésem eszembe jut.
Alicia muszáj bízni, hogy lehet jobb.
Ezt a sex dolgot soha sem értettem.
Azt szokták mondani, hogy minél hamarabb el kell jutni az ágyig h megtudják, jó e az ágyban. Miért, utána nem lehet rosszabb? Én ebben a témàval eleve hátrányban vagyok, mivel a felek így állnak egymáshoz. Nem is tudom, h van e esélyem egy másik tempóhoz...

karácsony írta: A magyar férfi külön műfaj. Az interneten ismerkedőek meg plàne és itt most nem a férfiakat szidom. Szerintem egy angol származású férfi sokkal inkább tudna úriemberként viselkedni vagy egy norvég stb. Fel is vetettem màr a pszichológusomnak ezt, annyira tetszett a válasza. Mindig megnevettet, mikor ez az elképzelésem eszembe jut.
Alicia muszáj bízni, hogy lehet jobb.
Ezt a sex dolgot soha sem értettem.
Azt szokták mondani, hogy minél hamarabb el kell jutni az ágyig h megtudják, jó e az ágyban. Miért, utána nem lehet rosszabb? Én ebben a témàval eleve hátrányban vagyok, mivel a felek így állnak egymáshoz. Nem is tudom, h van e esélyem egy másik tempóhoz...

Karácsony, nem tudom, milyenek az egyéb nemzetekhez tartozó pasik.

Én nem vagyok annak a híve, hogy minél előbb el kell jutni az ágyig. De az abúzáltak között abba a (ritkább) csoportba tartozom, aki nehezen bírja szex nélkül, pár nélkül. Így lehet, hogy előbb rávesznek, mint szeretném. Hogy megtartsam őket, hogy ne okozzak csalódást, meg olyan is volt már, hogy elhagytak, és vigasztalódni akartam, és belementem olyanba, amibe nem szerettem volna. A magány, az egyedülléttől való félelmem miatt.

Anyám arra tanított, hogy ha férjhez megyek, nem lesz bajom a szex mennyiségével, (hiányával), mert a férfi az olyan, hogy éjjel-nappal azt akarja. Nos, én sorban kifogtam azokat, akik nem ilyenek voltak, sőt, szex megvonással büntettek. Emiatt azt gondolom, hogy mielőtt valakivel összekötöm az életem még 1x, nem árt kipróbálni, hogy milyen együtt testileg is. Ezt csak legújabban gondolom..