Párkapcsolatok

Május, nekem nagyon meggyőző bizonyíték volt, hogy végigolvastam itt az összes fórumot.... és mindenki, hangsúlyozom, MINDENKI, aki párkapcsolatról írt, hasonlókról számolt be. Hogy tárgyként vagy "lábtörlőként" kezelik, vagy ő maga így viselkedik, hogy menekül, hogy lezár, hogy mindig ugyanolyan, vagy igen hasonló helyzetek ismétlődnek a kapcsolataiban Ez már nem lehet véletlen... nem tudtam nem látni, amit a pszichológusom mindig is állított, hogy a "nem számít, már túl vagyok rajta"-ként kezelt abúzusból erednek ezek a bajok. Mert hogy el kell ismerni, hogy számít, ahhoz, hogy továbbléphessek...
És a terápia tényleg sokat segít, sokkal erősebb vagyok, mint egy évvel ezelőtt ... már azt is ki tudtam mondani A Férfinak, akibe nagyon szerelmes voltam, ő meg leginkább "köpőcsészének" használt, mindenféle értelemben (tudom, durva megfogalmazás, de ez az igazság), hogy "elég értékes vagyok ahhoz, hogy önmagamért szeressenek, s ne azért, amit adok vagy nem adok". Magam is meglepődtem, csaknem ötven év alatt sose éreztem így, pláne nem mondtam volna ilyet, sőt, meg se tudtam volna jegyezni egy ilyen mondatot, hogy betanuljam.... Úgyhogy a terápia működik, köszönet érte, hálás vagyok a terapeutámnak.
Karácsony, állítólag a test sejtemlékeit is át lehet írni... bár még nem tudom hogyan. Szükség lesz rá

Május már nem először észlelem és írom le, hogy ugyanezek a tüneteim, gondolataim, amiket te is írsz. Kivéve az, hogy tök sok mindenre emlékszem ami az abúzus során történt velem. Teljesen érzem, látom magam előtt a történteket. Érzem az undort a hányingert. Sajnos nagyon bűntudatom van, de már legalább ezt felismertem, az eszemmel tudom, hogy nem én vagyok a hibás. Hibásnak tartom magam, okolom azért is amiért pl. most a legutóbbi szerelmemmel nem sikerült a párkapcsolatom. Vele tényleg azt éreztem, hogy a nagy ŐŐŐ. De ha ő lett volna, akkor most is itt lenne velem...Nekem van gyerekem, de igen is ÉN is vágyom egy teljes egész családra. Nem olyanra amilyenben én nőttem fel, ami csak a látszat, ami hazugságra épült, ahol sérültem. Ezt tették velem, hogy nem tudok kialakítani egy normális párkapcsolatot. Erre anyu csak annyit mond, hogy "ja persze, akkor mindenkivel történt valami gyerekkorában mivel sok mindenki elválik, stb. párkapcsolati problémákkal küzd." EZt a saját anyám szájából hallani, aki meg sem hallja mi történt velem, mit éltem át, hát elég szörnyű, és az is , hogy ezzel a tudattal kell élnem, ezt kell elfogadnom. Ezt ami velünk történt, akik itt fórumozunk tudom azt, hogy csak TI értitek meg mi megy bennünk végbe, hogy nap mint nap miket élünk meg. Hogy sokszor azt gondolom , azt érzem, hogy kettő van belőlem, hogy a lelkem különvált tőlem, hogy normális vagyok, másik pillanatban meg azt érzem én vagyok a legszerencsétlenebb a világon, hogy egész eddigi életemben ( és nyilván ezután is ) egy álarcot egy maszkot viselek. Nehéz az is, hogy Egyedül vagyok egy társ nélkül a világba, hogy a kisfiam egészséges felnőtt férfi legyen, hogy jó példát mutassak neki, hogy ne érezze, ne vegye észre min megyek keresztül, hogy ne azt érezze az egész világ egy nagy hazugság. Na ettől nagyon félek. Kb egy éve járok terápiára, azt gondolom érzelmileg sokat fejlődtem, egyre több mindent megértek. De még mindig hazugságnak érzem a világot, elveszettnek érzem magam. DE KÜZDÖK, nem adom fel. Ma ezt írom, holnap lehet mást. ))
Nyugodt a te gyerekeid már nagyok? Egyedül vagy velük? Mióta? Neked mi a legnehezebb?

Május írta: [
Nyugodt, értem, amit írsz, és el is hiszem neked. De pár napja meg vagyok zakkanva teljesen, olyan, mintha kettő lennék. Rettenetesen vágyom valami kézzel fogható bizonyítékra, hogy engem tényleg bántottak, hogy ami történt, az abúzus volt. Állandóan változik a hangulatom, néha tök normálisnak gondolom magam, akivel nem történt semmi fontos, aztán meg összedől a világ. Idegesítenek az emberek, mindent hamisnak érzek, minden reménytelennek látszik. Reménytelen, hogy valaha normálisan fogok élni, hogy lesz párom, gyerekem. Félek, hogy minden így marad. Szarul vagyok, ez van. És közben meg bűntudatom van, hogy nem vagyok jól, mert nem bánt senki, csak nyafogok itt.

Szerintem nem nyafogsz, sőt... dolgozod fel mindazt, ami történt. Bármennyire is furcsa, mindegy, hogy mennyire emlékszünk. Amikor nekem az utolsó kapcsolatomban bevillantak az abúzusos emlékek, szinte semmire nem emlékeztem, és nagyon nehéz volt elhinni. De belül, mélyen, a lelkem tudta, hogy igaz. Mániákusan próbáltam bizonyítékokat, emlékeket vadászni ... került, amennyi került. De közben egyre biztosabb lettem benne, hogy mindegy, hogy mennyire emlékszem, láthatóan sérült vagyok. Az életem, a párkapcsolataim az élő bizonyíték... senki sem születik arra, hogy eleve elk....rja a párkapcsolatait, az valamiért történik. És amit itt a fórumokban, történetekben olvastam, megerősítettek ebben. Már nem vadászom annyira az emléktöredékeket, nem próbálom a régi jól ismert módon "elhallgattatni" magam, mint tették velem a szüleim gyerekkoromban ("csak hülye vagyok, csak fontoskodom, csak fantáziálok" stb.), hanem legalább én próbálom megadni magamnak azt, amit a külvilág megtagad: a nehéz sorsom elismerését.
És ezt őszintén adom neked is, tudom, hogy igaz, amit érzel. Mert máskülönben nem éreznéd. És őszintén melletted vagyunk midannyian, és együttérzünk veled és egymással itt a fórumon, ha jól olvastam a történeteknél, ez legalább 206, de inkább több ember. És az már nem kevés!!

jelen írta: Május már nem először észlelem és írom le, hogy ugyanezek a tüneteim, gondolataim, amiket te is írsz. ..... Vele tényleg azt éreztem, hogy a nagy ŐŐŐ. De ha ő lett volna, akkor most is itt lenne velem........ Ezt ami velünk történt, akik itt fórumozunk tudom azt, hogy csak TI értitek meg mi megy bennünk végbe, hogy nap mint nap miket élünk meg. Hogy sokszor azt gondolom , azt érzem, hogy kettő van belőlem, hogy a lelkem különvált tőlem, hogy normális vagyok, másik pillanatban meg azt érzem én vagyok a legszerencsétlenebb a világon, hogy egész eddigi életemben ( és nyilván ezután is ) egy álarcot egy maszkot viselek. Nehéz az is, hogy Egyedül vagyok egy társ nélkül a világba, hogy a kisfiam egészséges felnőtt férfi legyen, hogy jó példát mutassak neki, hogy ne érezze, ne vegye észre min megyek keresztül, hogy ne azt érezze az egész világ egy nagy hazugság. Na ettől nagyon félek. Kb egy éve járok terápiára, azt gondolom érzelmileg sokat fejlődtem, egyre több mindent megértek. De még mindig hazugságnak érzem a világot, elveszettnek érzem magam. DE KÜZDÖK, nem adom fel. Ma ezt írom, holnap lehet mást. ))
Nyugodt a te gyerekeid már nagyok? Egyedül vagy velük? Mióta? Neked mi a legnehezebb?

Jelen, én már pár hónapja nem jártam itt a fórumon, csak olvasóként, de mindig újra és újra megdöbbent, mennyire párhuzamosak az életrajzaink, az érzéseink. Számomra megdöbbentő, hogy az abúzus ennyire szinte "sablonosan" hoz létre félrement párkapcsolati és szeretettel kapcsolatos helyzeteket, amikből aztán alig tudunk szabadulni, csak ismételjük és ismételjük...
Nekem ez a legnehezebb, ez volt a legnehezebb, feldolgozni, hogy csaknem ötven évet vártam arra (52 éves leszek idén), hogy kiderüljön, miért nem sikerül nekem a párkapcsolatom, akár így próbálom, akár úgy, mindig félremegy... és az jön ki belőle, hogy velem valami baj van, illetve, hogyan lehetek még jobban lábtörlő.... Közben nagyjából egyedül felneveltem 3 gyereket (2 már felnőtt, egy középiskolás), akik bár nagyon helyesek, láthatóan elveszve bóklásznak a párkapcsolat területén, mivel rólam nem tudtak semmi pozitív mintát lemásolni.... Most már tíz éve teljesen egyedül vagyok velük (ami kapcsolatom volt, arról ők alig tudtak), de igazából előtte is egyedül voltam, mivel férjnek olyat választottam, akit nem bírt feldobni a család, bár a szavakban mindig családszeretőnek mondta magát, de teljességgel magunkra hagyott bennünket. Mint engem (minket?) a szüleim (szüleink).
mikor az abúzusra és hatásaira rájöttem egy párkapcsolati terápia során, úgy éreztem, összeomlok... idáig mindig reménykedtem abban, hogy "majd a következő", majd eljön értem a Mr. Tökéletes (és itt nem a tisztítószerre gondolok ), de szembesülnöm kellett azzal, hogy nem jön el, amíg én nem tudok változni, addig mindig csak az jön el, ami eddig. Többhónapos mélyrepülést hozott ez a felismerés.
De most már kifelé jövök onnan, tudjátok, a hepe-hupás úton a hosszú hupa után kell jöjjön a hepe és próbálom látni, hogy ahogy én változom, úgy változik a világom is. Nem lehet rohanni, bár szeretnék minden apró javulásnak örülni kell a tükörben. Mint kamaszkoromban, amikor örömmel tudtam nyugtázni, hogy ma eggyel kevesebb pattanás rondítja el a képemet, a tegnapi harminchárom helyett ma csak harminckettőt számoltam Hát itt tartok nagyjából.

3 gyereket felnevelni nem semmi. De igen azt gondolom meg a te eletednek csak a fele telt le, ugyhogy majd jon a Mr. Tokeletes. Majd egyszer nekem is talan, csak en meg nagyon nem vagyok jol. Plane nagy csalodas utan amihez ido kell. Dolgozol? Olvastam h nyelvtanar voltal vagy meg most is? Az en kisfiam osszel kezdi a sulit sokszor felek attol nem vagyok neki eleg. De gondolom ettol mas anya is fel neha.

Még ide tartozik,de valahogy nálam a menekülés effektus volt a válasz mindig. Amikor úgy éreztem,hogy igazán közelebbi viszony alakulna ki mindig találtam valamit, vagy épp 0 indokkal véget vetettem a dolognak. Mindig ott kattogott a fejemben,hogy nem fogom tudni megadni azokat a dolgokat amikre igazán szüksége van, avgy úgy szeretni ahogy ő akarná, amiért ilyen területen nem működök " normálisan" . Sok sok embert megbántottam így, ennek az énvédő mechanizmusnak az okán....ami még pluszba rajtam marad...amiért utálhatom magam.

ez ismét "szép" volt:

www.kreativ.hu/televizio/cikk/a_tv2_kerjen_bocsanatot

uvegplafon.blog.hu/2015/04/25/eroszak_az_edenkertben

Azóta lett fejlemény. Elismerték, h hibáztak és lesz belső kivizsgálás.

én Baló legutóbbi "vita" műsorának is nekimennék...mindenféle téren felháborító volt és azóta is dühít, hogy mertek ilyen műsort készíteni a témában, és elkövetőt védelmezni próbáló szerepet kiosztani, és úgy lezárni, ahogy...nagyon egyszerű emberek készítik ezeket a műsorokat, az összeset szinte.

index.hu/belfold/2015/04/27/vizsgalatot_...z_eden_hotel_ugyben/

Ebben a cikkben minden benne van, ami az esettel kapcsolatban eszembe jutott. És ezeket ezerszer kellene elmondani minden egyes embernek, hátha akkor leesik nekik valami belőle.

Kiborított ez az eset. Még jobban, mint a Baló műsora. Azt hittem, ennél a szintnél legalább egyel már előrébb tart ez az ország, de sajnos nem.

wmn.hu/2015/04/27/eroszak/

Ó, már meg is született a belső vizsgálat eredménye. Hű, de megkapta már megint a magáét mindenki.
"..A szerkesztő munkatársak szakmai és etikai továbbképzést is kapnak, a kreatív osztály vezetőjét és a tartalom átvételéért felelős szerkesztőt írásbeli figyelmeztetésben részesítették..."
Egy továbbképzés, meg egy fecni. És ennyi is csak azért jött össze, mert valaki rájuk szólt, hogy hé, gáz ám, amit csináltatok! Maguktól csak örültek volna, mint majom a farkának, amiért nőtt a nézettség és veregették volna egymás vállát.

hvg.hu/plazs/20150429_Eden_Hotelbotrany_Ot_nap_kellett_a_TV2n

Eperke, viszont a Vodafon felfüggesztette a reklámokat a tv2-n. Ez azért valami.

www.facebook.com/vodafonefelelossegvalla...030755141825?fref=nf

Szarkupac banda!

Hajnalkám írta: Eperke, viszont a Vodafon felfüggesztette a reklámokat a tv2-n. Ez azért valami.

www.facebook.com/vodafonefelelossegvalla...030755141825?fref=nf

Igen, olvastam, és ennek örülök is.
De közben egyszerűen nem tudom magam túltenni azon, hogy miután az anyag átment nem egy, és nem is kettő, valószínűleg tanult emberkének számító fazon kezén, egyetlenegy személy sem akadt közöttük, aki bármilyen kivetnivalót talált volna benne. Az ilyen embereket nem figyelmeztetni kellene, meg továbbképzésre küldeni, hanem gondoskodni arról, hogy többet ne lehessen közük a műsorszerkesztéshez. Ki tudja, mit adnak ki legközelebb a kezeik közül, főleg, ha átbóbiskolják az etikai továbbképzés lényegi részeit.

Szerintem a Vodafone reklámszerződésének esetleges elmaradása késztette a TV2-t arra, hogy egyáltalán lépjen valamit az ügyben. A pénz világát csak a pénz érdekli :angry:

Mindenesetre üdítő újdonság, jó, hogy egy cég kiáll egy ilyen ügyért.