Párkapcsolatok

Alicia,

lehet, hogy ez az egész rendkívül egyszerű csak túlbonyolítjuk. Az a jó kapcsolat, amiben jól érezzük magunkat és látjuk, hogy kölcsönösen örömet okoz mindkettőnknek.

Lábjegyzet:
Persze ehhez kell annak a tudata, h a másik is őszintén erre törekszik és nem jár haza egy kamuházasságba. Én az életben azt tanultam, hogy aki elmondja nekem, hogy mit hazudik másnak, az egyszer csak nekem fog hazudni, ha még akkor nem is. Persze, vannak olyan helyzetek, amikor nincs választás, lehetőség a kilépésre, de ezt az anyagiakkal ne magyarázza nekem senki. Mert jobb egy szelet zsíros kenyér ott, ahol szeretet van, mint a nyárson sült ökör mellett veszekedő családban. Vagy valami ilyesmi.

Meg egyszer olvastam ezt: "Nem téged szeretlek, hanem azt szeretem, akivé melletted válok." Nem mindegy, hogy mit hoz ki az ember lányából a másik és milyen hatással van rá.

KV, azért fontos ez, amit leírtál nekem, mert ezeket a szempontokat lehet, hogy már hallottam, amiket leírsz, de nem jutnak eszembe mindig, főleg, amikor kétségbe vagyok esve. Úgyhogy köszönöm!

Alicia, írd fel a kezedre... vagy inkább a homlokodra, homlokkötőül, hogy mindig szem előtt legyen...

"Onnan veszed észre, h valami szívből jön, h cseppet sem kell erőltetni."

Nincs recept arra, h milyen egy jó kapcsolat... normális kapcsolat. Nem akar megváltoztatni, megbocsátja a hibáimat a durvákat is beleértve, hagy szabadon ~túlságosan is, nem vág vissza, ha morcos napon szemétkedek vele, és mindig harcol értem. Nem tudok még valakit, aki így harcolna 3. elhagyásom után. Persze megvan a maga hibája, de igyekszik. Ezt látom. Na, nekem is van.
És soha nem alázott még meg se szóban, se fizikailag. Se egyedül, se mások előtt. Ez fontos. Soha nem bántana fizikailag. Az elhanyagolás egy külön téma. Azt fel se fogja. Most valamennyire, mert ezen dolgozunk. Vannak kommunikációs problémák, de közös a cél, és akkor ha néha katasztrófa be is üt, újra és újra fel lehet állni együtt és újrakezdeni, folytatni mindig tiszta lappal.

Miért nincs még pasid? - ha legközelebb zaklatnak titeket ezzel a kérdéssel az ünnepi családi vacsorákon, válaszoljátok ezt:

twice.hu/vilag/tokeletes-valaszt-adott-a...agy-hajadon-kerdesre

Tudom, hogy nem vagyok normális, de felregiztem egy szextárskereső oldalra.
Gondoltam, ott eleve felvállalják az emberek, hogy mennyire pszichopaták, milyen mértékben, így nincs zsákbamacska. Míg egy hagyományos társkeresés alkalmával rengeteg felesleges kört futnak le az emberek, itt minden egy nyitott könyv. Könnyebben lehet kísérletezni, nincsenek felesleges izgalmak. Fel tudom vállalni, hogy mire vagyok képes és mire nem, és ki is tudom magam próbálni. Kicsit féltem, hogy ez most ugyanaz a megőrülésem, mint anno, ezt még nem tudom. Ellepték a postafiókomat a levelek, anélkül, hogy bármit is megosztottam volna magamról, tök pozitív élmény, aztán levelezésekbe bocsátkoztam és rengeteg szeretetet kaptam. Ki hitte volna? Volt egy kísérletezésem is, és azt tudom mondani, hogy nekem vágyaim vannak, de nem tudom őket működtetni. Így az első alkalom után is elmondhatom, hogy nem igaz, hogy nincs bennem kezdeményezőkészség, de más mechanizmusok mentén működöm. Mintha két én élne bennem, egyik pillanatról a másikra átkapcsolok a traumatizált énemre. Viszont, amiket itt látok, meg amiket tapasztalok, hát, azt kell, hogy mondjam, hogy rengeteg férfi elégedetlen, leginkább keveslik, amit otthon kapnak, így keresnek maguknak szexpartnert. Tehát ezek a párkapcsolat dolgok nem igazán működnek. Szerintem ez is valami vallásos örökség, ez a holtomiglan holtodiglan, marha nagy hazugság. Itt az élő példa, egy ilyen oldal, ami nem kis létszámú regisztráltat tart számon, és sok a vándormadár is. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer felmegyek egy ilyen oldalra, és első körben eléggé meghűltem a vizuális élménytől, ki is jelentettem, hogy most már biztos, hogy itt mindenki beteg vagy inkább kiengedi az elfojtásait. Tehát beleillek a képbe. Viszont sokkal normálisabban közelítenek, mint egy hagyományos kapcsolatteremtés alkalmával. Talán pont azért, mert nincs elfojtás senki részéről. Teljesen természetes módon kezelik azt is, hogy ha egy nő keres társat, meg is kérdezik, hogy a férj, gyerek mennyi elfoglaltságot jelent. Szóval a nők is boldogtalanok a saját kapcsolatukban.
Most már megnyugodtam. Ez az egész szexualitás és a hűség egy nagy hazugság, amit rákényszerítettek vallásos hagyományként az emberekre, mindenféle tiltások formájában. Szóval így nekem is lehet párkapcsolatom, most már így fogok párt keresni. Tőlem érzelmi életet várhat, a szexualitás iránti vágyát pedig nyugodtan levezetheti majd egy ilyen oldalon, alkalmi szexpartnerekkel.

Karácsony, rég jártam erre, de most írásra késztettél.

Szerintem ez az érzelem nálad, szex másnál összeállítás nem működhet egy szerelmen alapuló párkapcsolatban.
Ha nincs komoly gubanc, akkor az ember kívánja azt, akibe szerelmes. Őt akarja igazán. Hiába kaphat meg mást, akár szebbet, vagy ügyesebbet, az akkor sem az igazi. Lehet persze mással is lefeküdni, de az érzelmileg nem fogja kielégíteni az illetőt. Hiába szexelhet bárkivel, nem kapja meg azt, akit akar, akitől akarja, és akkor ott van az egész megint, ahol a part szakad: frusztráltság, elégedetlenség, feszültség.
Az működhet, ha a szerelem megvan, de valami miatt mindkét fél jól megvan szex nélkül is. De ha az egyik igényli a szexualitást, a másik nem, nos...., az necces.

Azt csak zárójelben, hogy nagyon-nagyon-nagyon-.... megvan a nem túl jó véleményem az olyan, párkapcsolatban élő emberekről, akik ilyen oldalakon keresnek maguknak partnert. (Meg úgy általában a félrekacsingatókról., mindegy, hol találnak ehhez partnert.)
Mert többnyire a szerencsétlen társ mit sem tud az egészről, nem arról van szó, hogy korábban megegyeztek egy nyitott kapcsolatban.
Egy ilyen gerinctelen férfitől nekem nem kellene semmi – se érzelmek, se szex. Ha a párját ennyire semmibe veszi, akkor valószínűleg engem is abba vesz majd. Ok., hogy nincs köztük már szerelem, de attól még tiszteletnek lennie kellene.
Mindig kerültem az olyan három/sokszögeket, ahol nem tud minden tag a másikról. Mert ott aztán mindenről beszélhetünk csak felvállalásról nem.

Eperke, ezt csak a nők gondolják így. Szeretnék, ha így lenne. De amúgy nem csak párkapcsolatban élők vannak. Van nyitott, többszereplős, férfi sztriptíztáncos, aki szexet nem akar , van olyan, akinek van barátnője, de totál korrektek. Megmondják. Nyilván olyannal nem kezdek, aki kapcsolatban van. Bár elsőre egy frissen elválttal hozott össze a sors, aki teljesen meglepett. Ennyire normális pasival talán még nem is találkoztam. És úgy reagált dolgokra, hogy fogalmam sincs egy ilyen férfitól, aki a top 10ben megállja a helyét miért válnak el. Ennyi megértést még férfitól nem kaptam. És ezt ezen az oldalon! Vao. Persze sok kapcsolatban élő is ír nagyon kedveseket, de nincs zsákbamacska. Míg elmész egy normális randira, azt hazudnak, amit akarnak. Nem egy ilyenbe futottam már bele. Ez az oldal, ha azt vesszük sokkal őszintébb mint más. És nyíltan megmondom a tutit. Tök jó. Remény a láthatáron.

Karácsony, én nem nagyon hiszem, hogy tényleg erre vágysz. Szerintem ilyen kapcsolatokba belemenni lehet, hogy pillanatnyilag jó, fizikailag jó, felvillanyoz, de előbb-utóbb kiégéshez vezet. Én az első megérzéseddel értek egyet, amit a korábbi "megőrülésedről" írsz. Vigyázz magadra...

Szerintem ott lehet a probléma, hogy nagyon sokan abban a tévhitben vannak, hogy a szexualitás testi illetve fizikai dolog. Pedig érzelmi... ha testi lenne, nem szenvednénk még negyven év után is akár az abúzustól...ahogy már nem emlékszem az epeműtétemre sem, pedig akkor nagyon fájt.....ha testi lenne, akkor nem éreznénk valamiféle hiányt közvetlenül azután, hogy valakivel ágyba bújtunk.
Ha fizikai lenne, akkor olyan szükséglet lenne, mint a víz, vagy az élelem, vagy a levegő, vagy az alvás. E négy szükséglet fizikai, ezek nélkül a test nem él túl. Szex nélkül mindenki túlél, akár egy egész életet is. Legfeljebb rosszul érzi magát - ez is mutatja, hogy nem fizikai, hanem lelki szükségletről van szó, akármit is mondanak a férfiak erről.
A szex az én olvasatomban egyfajta leképezése annak, hogy nem érezzük magunkat teljesnek, és keressük a megoldást, vágyunk az összeolvadásra. Ha lelkileg-érzelmileg sérülünk gyerekkorban, akkor sérül az összeolvadás lehetősége is, és félni kezdünk tőle...

Tehát az én értelmezésemben, lévén lelki szükséglet, az érzelmek nem kihagyhatók belőle. Tudom, hogy a férfiak többsége, pláne a szexpartnerkereső, ezt nem így látja, de nem is boldogok attól, hogy félreértelmezik, és az érzelmi összeolvadás helyett a fizikait hajtják, egymás után, valódi érzelmi bevonódás nélkül viszik ágyba a nőket – így viszont sorsuk az örök kielégületlenség, s a csömör, hiszen nem teljesül a szükségletük, ami valójában a teljes érzelmi feloldódás lenne. Hiába hajtják a változatosságot, s vélik fizikai szükségletnek ezt - az érzelmek nem kihagyhatók hossszú távon.

Karácsony, én értem, hogy szabadnak érzed magad, ha nem kell újra összerakni a szexualitást az érzelmekkel... mert hogy egyszer már összeraktuk, és akkor negatív érzelmek tapadtak hozzá... most le kell ezeket választani, s ezt könnyebb úgy, hogy az érzelmeket is leválasztjuk. Felszabadító.
Ezt a szabadságélményt élik meg a férfiak és a nők is ezeken az oldalakon. Könnyebb úgy kedvesnek lenni másokhoz, hogy alapvetően szabadnak érzem magam.
De a hiány, az igény egy magasabb szintű összeolvadásra, az előbb-utóbb ismét belopakszik, és keserűséget csepegtet az édes szabadságba... tapasztaltam már. Igaz, csak a magam nevében beszélhetek, illetve néhány általam ismert, Don Juan-típusú nőfalótól is hallottam már ilyesmit. Hogy hiába a sokféle gyönyörű nő s a gyönyör, a hiány marad...
Valahogy azt a kapcsolatot kellene kitalálni, amiben egyszerre van szabadság és összetartozás, béklyók nélkül. A hazugságok és a hazudozások szerintem a béklyó-érzéstől keletkeznek...Béklyó-érzés egy szexuálisan nyitott kapcsolatban is lehet. Mert hogy érzés és ezért belőlünk, a saját lelkünkből fakad.

Ne izguljatok miattam. Én nem úgy működöm, mint más,mert eleve problémáim vannak a szexualitással. Viszont az tök jó, hogy ennek ellenére egy ilyen oldalon pont szeretetet és kedvességet zsebelek be a férfiaktól. Ez nekem most azért esik kifejezetten jól, mert eddig a férfiaktól ezt nem kaptam meg, vagyis mindig érzékeltem a feltételt, hogy ha szexuálisan tőlem nem kapja meg, amit akar, akkor nem is akar. Megyek a kukába. Ez volt a legutóbbi, utolsó párkapcsolati próbálkozásomnál is, ahol a srác ki akarta zsarolni talán egy hónap után?, már nem emlékszem, és mivel nem az történt, amit ő akart, mentem a levesbe.
Amúgy meg az összesnek ez van a fejében, hogy a női testet kielégülése céljából használni szeretné. Na itt mivel eleve ilyen alapokról indul mindenki, nincs ez az álszent szarakodás, és őszintén, önmagamat vállalva tudom mondani, hogy mire vagyok képes. De eddig csak egy próbálkozásom volt, ami teljesen felvillanyozott, na nem azért, mert olyan nagy sikert arattam volna, hanem mert ennyi kedvességet és elfogadást még férfitól nem kaptam.
Nekem tetszik, hogy itt mindenki laza és nem velem, általam akarja az életét valóra váltani. Nem is tudná. Szóval én most szeretetkoldus vagyok. Ezt sem úgy kell elképzelni, hogy éjjel-nappal ott csüngök, bár a közel száz db levél , amivel letámadtak elég sok, de pl.: olyan pasik is dicsérnek, akiket az álmaimban sem képzeltem volna el, hogy bejönnék nekik. Szóval még akármi lehet.

„Amúgy meg az összesnek ez van a fejében, hogy a női testet kielégülése céljából használni szeretné.”

Ha mindig csak a kielégülésről, az ösztönökről szólna nekik az egész, akkor egyetlen férfi sem bajlódna párkapcsolatokkal, hanem szimplán megvennék pénzért, vagy beérnék valamilyen szexuális segédeszközzel. Senki sem partnert keresne, hanem szexpartnert. Egyszerűbb, gyorsabb, olcsóbb, stresszmentesebb, mint egy kapcsolat.

Egyetértek Nyugodttal. A félelmeket, szorongást, és az összes többi szarságot sokkal könnyebb lecserélni a semmire, mint pozitív érzelmekre. És olyankor persze jó, hogy végre nem rossz.
De ha életed folyamán akár csak egyetlenegyszer is sikerül (legalább megközelítőleg) összehozni egy szeretkezésnek nevezhető alkalmat, akkor soha többé nem lesz elég az érzelmek nélküli, kizárólag az orgazmust hajszoló szex. Lehet jó, de sosem lesz elég jó, mert folyton érzed majd a hiányát valaminek.

Sokáig csak egy árnak éreztem, amit meg kell fizetnem azért az illúzióért, hogy nem vagyok egyedül. Olyan is volt, mikor én kezeltem tárgyként a másikat, és semmi sem számított. Ez adott ugyan orgazmust, de utána semmi más nem maradt, csak az üresség, vagy a harag.
De ma már szerencsére tudom, hogy lehet ez másmilyen is. És hidd el, hogy megéri küzdeni érte.
Hazudnék, ha azt írnám, hogy normálisnak mondhatom magam e téren, mert kb. ezer sebből vérzik a történet... de ha csak szökőévente egy szeretkezésnek nevezhető valamit össze tudok hozni, már megérte. Ne írd le magad annyival, hogy "erre vagyok képes". Lehet változni, fejlődni. Mindig, mindenben. Valószínűleg már egy csomó olyan dolgot megcsináltál, amire nem is voltál képes.

Sziasztok.Régen voltam itt fent,gondoltam leírom a dillemámat hátha kapok valami tanácssot,említettem itt korábban hogy kezdek beleszeretni a masszőrömbe aki mellékesen vak és akinek elmondtam a történetem egy részét(az erőszakot és a vetélést) és teljesen normálisan empatikusan reagált,egyre többet gondolok rá,mikor nála vagyok folyamatosan beszélgetünk,ő is küld felém jeleket,csak tudom hogy anyu nem fogadná el.Ilyenkor gondolkozok el azon hogyy kinek az életét élem valójában,vagy ez is egy titkos kapcsolat lesz,egy úabb titok,egy újabb hazugság,amit mi már annyira jól ismerünk.De olyan régen mozgatott már bennem meg valaki ilyen érzéseket,tudom hogy a szivemre kéne hallgatni,és unom hogy anyuék gyerek szerepbe tartanak.

Amúgy miért lehet az,hogy a fizikailag sérült fiúkhoz vonzódom?Nálatok is volt ilyen? Az lehet benne hogy ő legalább nem bánthat fizikailag? Amúgy az egytlen akivel eltudtam magam engedni az egy mozgássérült srác volt, más kérdés,hogy ő is darabokra törte a szivemet.

rini írta: Amúgy miért lehet az,hogy a fizikailag sérült fiúkhoz vonzódom?Nálatok is volt ilyen? Az lehet benne hogy ő legalább nem bánthat fizikailag? Amúgy az egytlen akivel eltudtam magam engedni az egy mozgássérült srác volt, más kérdés,hogy ő is darabokra törte a szivemet.

Szerintem ez nem egy egyenlet, amire van egy db válasz. Sok mindent el tudok képzelni. Egyrészt, egy sérült fiú tudja, milyen egy sérüléssel együtt élni... Talán empatikusabb, jobban megért és jobban tolerál dolgokat. Másrészt nem tudom, te hogy vagy vele, engem végigkísért a "selejtesség" érzése, talán ezt enyhíti, ha az ember egy másik "sérült áruval" van együtt. Neki is megvan a handicapje, meg neked is. Ez ad valamiféle egyensúlyt.

Könnyen lehet,köszönöm Mara ,hogy válaszoltál:) Szerintem megfogom vele próbálni és nem fog érdekelni senki véleménye,mjad titokba próbálom tartani eleinte,végülis ő az,aki megmozgatott bennem valamit, ami már nagyon rég fordult velem elő,talán tényleg az empátia a kulcs:)