konkrét emlékek nélkül is lehetett abúzus?

Durum, majd ha legalább ilyen arányban lesz szó arról, hogy ha egy lány (vagy lényegében bárki) nemet mond, akkor az nem, és hogy tök mindegy, hogy néz ki valaki, mennyit ivott, akkor sincs joga senkinek bántani, és ha az ilyen videók nagy számban majd nem a fiatal lányokat akarják kioktatni, hanem a fiúkat oktatják mindezekre, amiket írtam, na, akkor majd beszélhetünk arról is, hogy öltözhet és viselkedhet egy lány/nő.

Sajnos egyelore semmilyen formaban nincsenek figyelemfelhivo filmek. En ugy gondolom, hogy parhuzamosan kellene oktatni ugy lanyokat mint fiukat. Ha ez a video egy kesobbi idoben jott volna elo, mondjuk miutan mar a tarsadalom felismerte, foglalkozott a problemaval, egy prevencios bemutato anyag reszekentt, akkor nem keltett volna ekkora felhaborodast. Ez a film szamomra prevencios toltetu volt!

Igazából bennem is hatalmas az önvád a gyerekkori abúzus és a felnőtt, 19 éves kori erőszak miatt is. Bár más minőségben, a gyerekkori történésekre még azt sem tudom kimondani, hogy "megerőszakolt" (pedig fizikai értelemben is megtörtént), mindig a "gyerekkori dolgok", "gyerekkori történések", stb. kifejezéseket használom, vagy maximum az abúzus szót. És máig maximálisan hibásnak érzem magam, és egyáltalán nem tudok haragudni a gyerekkori bántalmazómra (még leírni is furcsa ezt a szót, hiszen EGYÁLTALÁN nem bántott!! ). De tényleg, a legminimálisabb harag sincsen bennem...csak félelem és szomorúság. A felnőttkorira picit tudok haragudni, pedig józan ésszel belegondolva még súlyosabban hibáztam... Mégis ki tudom rá mondani, hogy megerőszakolt, ami a gyerekkorira nem megy...talán, mert akkor, gyerekként a "cinkosa" voltam? Magam sétáltam bele? Most épp a harag a téma a pszichológusommal, hogy miért mindenért magamra haragszom, és miért magam ellen fordítom a dühömet (éhezés, hánytatás, vágás, önégetés, stb...). Persze, mert megérdemlem! Mert mindig eszembe jut sok-sok pont, ahol hibáztam gyerekként...és nem tudok magamnak megbocsátani annak ellenére sem, hogy 8-13 éves voltam, sem pedig felmenteni magamat.
Talán a videó is emiatt talált be nálam nagyon, ha őszinte akarok lenni... Mert úgy érzem, hogy tehettem róla, hogy súlyosan hibáztam gyerekként, és még súlyosabban felnőttként. Nem tudom ezek alól feloldozni saját magamat, képtelen vagyok rá, úgy érzem, hogy örökre vezekelnem kell miattuk, mert ezt érdemlem. És talán emiatt (hogy magamnak nem tudok megbocsátani), mindig máshol keresem, és mástól várom a "feloldozást" , a társadalomtól, egy külső személytől (pl. az orvosoktól, hogy ehessek, stb.), mégha nem is hiszem el, hogy megérdemlem. Csak reménykedem benne. A Slutwalk pedig ha csak egy picit is, de megadta ezt az érzést, egy picit, egy óra erejéig úgy érezhettem, hogy talán mégsem én voltam a hibás. Jó érzés volt....
Bárcsak egyszer az életben valaki, vagy valami tartósan is fel tudna oldozni az önvád alól, nem csak 1 óra erejéig...mert én nem tudom magamat...

Mindennek ellenére a józan eszemmel teljes mértékben úgy gondolom, hogy senki semmilyen körülmények között SEM tehet az ellene elkövetett erőszakról! Eszembe sem jutna egyetlen egy áldozatot sem hibáztatni. Amit fent leírtam, azt kizárólag csak magammal szemben érzem így...hogy miért? Nem tudom...talán, mert benne voltam nyakig.

Ha valaki megerőszakol, akkor gyakorlatilag nem tekint embernek. Csak egy használati tárgynak, élvezeti cikknek. Nem számít neki, mit teszel, mit mondasz, mit érzel, ugyanúgy, ahogy az sem érdekel senkit, hogy mi a véleménye pl. a biciklinek arról, hogy most akkor mennek vele egy kört.
Azt kellene sulykolni kivétel nélkül mindenkibe, hogy a gyengébb, a kisebb is ember. Nem kevesebb bárki másnál. Nem tárgy, nem játék. Megalázni, szexre kényszeríteni undorítóan gerinctelen és mindenféle értelemben elítélendő, emberhez nem méltó. Nem menő, nemférfias és semmilyen szituációban - pl. rövidszoknyás, részeg nő - nem elfogadható. Ilyemi talán sokkal inkább szolgálná a megelőzést.
Persze ezt a mostani elkövetők magasról le****, de talán a következő, felnövekvő generációnak már eljutna belőle valami az agyáig.

A film bántalmazó és aki helyesli az is azt teszi. Emellett veszélyes üzeneteket közvetít. Majd az elkövető mostantól széttárja a kezét a rendőrnek és annyit mond majd, hát ivott, hát szoknyában volt, hát egyedül ment haza, hát nem egyértelmű, h nem bírtam kihagyni, h megdugjam? És majd a rendőr megkérdezi az áldozatot, hogy miért nem taxival ment haza? És nincs ügy, nincs erőszak.
Aki az elkövetőjét meg akarja érteni, az fel is akarja menteni vhol, hogy meg tudjon bocsátani, mert vele ez és ez történt, őt ez és ez mozgatta, ezért tette...de pl. Koppányról egyenlőre nem is tudjuk, sőt még ő sem, hogy pontosan mik történtek, ez az út a megbocsátásig, h tudom, mit tett ellenem, hogy érzek stb. Meg védelmet akar magában képezni, hogy ő ne legyen elkövető?! Először szerintem egy terápián meg kell szülnie magát az embernek a múltjával együtt, aztán meglátja, hogy mit kezd utána...
Nekem, ha rangsorolnom kell, nem a megerőszakolásom, és a majdnem megerőszakolásom áll a csúcson, vhol ott vana többi között, de a többihez képest nem is visel meg annyira...de engem ne hibáztassanak egy ilyen szlogennel. Eperkével értek egyet, helyezzék az elkövetőt a célkeresztbe, mégha az alkoholfogyasztás rizikófaktor is.

És még az elkövetőt azért szokták felmenteni, mert az áldozat nem bírja elfogadni, hogy vele ez megtörténhetett, ezért elkezdi magában keresni az okokat, másrészt felmenteni az elkövetőt. Pedig megtörtént, Ő tette!

eperke írta: Itt egy példa, hogy én milyen filmeket látnék szívesen. Valahogy így értettem, hogy az elkövető legyen inkább a középpontban:

apav.pt/apav_v2/index.php/en/apav-who-we...-university-students

Több szempontból is sokkal jobb, mint a pécsi verzió.

Ezek jó videók. Néha a sima "nem"-et nem értik.Ezt nem lehet másképp érteni.

Sunny, pontosan ezért tartom veszélyesnek ezt a rohadt videót, nézd meg, téged is hogy felzaklatott. Hosszú utat kell még bejárj ahhoz, hogy tiszta szívből tudd érezni, hogy nem vagy bűnös. Próbálj meg egy kicsit "eltávolodni magadtól", képzeld el, hogy valaki más meséli a történeteidet. Felelőssé tennéd az illetőt? Nem.

Ismerem nagyon az érzést, hogy az ember minden haragot magára akar húzni, nekem is az volt a legnehezebb, hogy tudjak bárkire is haragudni: az elkvöetőre - hiszen maga is gyerek volt még - a szüleimre - hiszen nem tudtak semmiről - és talán ezért is berzenkedem annyira a Koppány-féle felmentési / megbocsájtási / megértési akcióktól, mert annyi munkám van ebben a haragban.

Ha hihetünk a statisztikáknak, minden 5. ember abúzus áldozata. De vegyük az optimista, magyar verziót: "csak" minden tizedik. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen prevenciós kampányfilm minden tizedik emberben felkavarja az önvádat, a lelkiismeret-furdalást. Ez megengedhetetlen.
Viszont ezeket a folyamatokat csak mi értjük, áldozatok, meg talán egy-két ember a környezetünkből. Nem vagyok biztos benne, hogy az a rendőr, aki azt kérdezi: miért nem ment taxival, feltétlenül rosszindulatú, vagy áldozathibáztató. Egyszerűen tudatlan. És ezért nem jó ez a ribi-dolog, ebből megint csak azok értenek, akik már amúgy is értik.

Anoni Mara írta: Ha hihetünk a statisztikáknak, minden 5. ember abúzus áldozata. De vegyük az optimista, magyar verziót: "csak" minden tizedik. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen prevenciós kampányfilm minden tizedik emberben felkavarja az önvádat, a lelkiismeret-furdalást. Ez megengedhetetlen.
Viszont ezeket a folyamatokat csak mi értjük, áldozatok, meg talán egy-két ember a környezetünkből. Nem vagyok biztos benne, hogy az a rendőr, aki azt kérdezi: miért nem ment taxival, feltétlenül rosszindulatú, vagy áldozathibáztató. Egyszerűen tudatlan. És ezért nem jó ez a ribi-dolog, ebből megint csak azok értenek, akik már amúgy is értik.

Egyetértek, megengedhetetlen. És amíg nem állnak ki a nyilvánosság elé a rendőrök, és mondják azt, hogy elnézést, értjük mi a gond, csinálunk egy másikat, addig egyesek továbbra is azt gondolják, hogy ez így oké....
Értem a ribi-dolog dolgot, mindennek megvan a veszélye, azt is gondolom, hogy minden hülye értelmi képességét felzárkóztatni egy lehetetlennek tűnő folyamat jelen pillanatban. Rengeteg tennivaló lenne, hogy a nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszakkal kapcsolatban megszüntessék a hibás sztereotípiákat, az áldozathibáztatást, és hogy ne tárgyként kezeljék őket. Ahhoz, hogy minden ember fejében fény gyúljon , nem ártana a hivatalos szervektől erkölcsi támogatást nyerni, ha már az anyagit nem osztják, ebbe a rendőrség is beletartozik, vagy az a kommunikációs stáb...De én még nem tudtam azt elfelejteni, amikor egy képviselő azt találta mondani a parlamentben, hogy szüljünk két-három gyereket, és akkor csökkenni fog a családon belüli erőszak száma. Ezek után ez a videó igazán betalált. Nem tudom, mit várhatunk a tudatlanság megszüntetése terén, ha pl. a rendőröket sem oktatják...rosszindulat ide vagy oda, akkor is bántó.

karácsony írta:
Értem a ribi-dolog dolgot, mindennek megvan a veszélye, azt is gondolom, hogy minden hülye értelmi képességét felzárkóztatni egy lehetetlennek tűnő folyamat jelen pillanatban. Rengeteg tennivaló lenne, hogy a nőkkel és gyermekekkel szembeni erőszakkal kapcsolatban megszüntessék a hibás sztereotípiákat, az áldozathibáztatást, és hogy ne tárgyként kezeljék őket. Ahhoz, hogy minden ember fejében fény gyúljon , nem ártana a hivatalos szervektől erkölcsi támogatást nyerni, ha már az anyagit nem osztják, ebbe a rendőrség is beletartozik, vagy az a kommunikációs stáb...De én még nem tudtam azt elfelejteni, amikor egy képviselő azt találta mondani a parlamentben, hogy szüljünk két-három gyereket, és akkor csökkenni fog a családon belüli erőszak száma. Ezek után ez a videó igazán betalált. Nem tudom, mit várhatunk a tudatlanság megszüntetése terén, ha pl. a rendőröket sem oktatják...rosszindulat ide vagy oda, akkor is bántó.

Na persze,hogy minden ember fejében gyúljon, az mint tudjuk annak a bizonyos reménynek a kategóriája, ami a hitünket adja és motivál. A tudatlanságot se tudjuk megszüntetni, de tudjuk mérsékelni. Ehhez viszont érdemes minden apró eredményt értékelni.
Talán emlékeztek, hogy 2013 őszén mit alakított a kapsvári rektor az öltözködés szabályozása terén és erre pucér megjelenéssel tüntettek a hallgatók, ha nem is az utcán, de az egyetem padjaiba ültek be így, osztályfőnökükkel az élen. (nem éleződött ki a nőkre, mert nagy ravaszul a fiúkat is öltönyre és szép ingre kötelezte volna)
Találtam a hvg.hu-n cikket (ami ennek az eseménynek a kapcsán merült fel a cikkíró fejében) egy 1932-es diákokkal kapcsolatos erénycsőszi fellépésról. (ez erősen nőkre koncentrált, ugyebár mert akkor kezdtek a nők egyre jobban kísérteni a tudományok fellegváraiban)
Ha azon kesergünk, hogy nem sokat haladt a világ ezügyben, akkor figyelmen kívül hagyjuk azt amiben haladt. Vagy akár azt, hogyha ezek a mindig kockázatos és össze vissza beszédet kiváltó tiltakozások nem lettek volna, vagy nem lennének, akkor mi lett volna.......
Ha társadalmi tanulásról beszélünk, vagyis minden érintett szereplőnek és kiemelten a kormányzatoknak, politikuspknak, tanároknak és szintén kiemelten a "terapok"-nak a felelősségéről, akkor minden diskurzus fontos és a mellékhatásaival együtt szükséges.
Itt a fórumon én most azt vettem le lényegesnek, hogy igyekezzünk ne két malomban őrölni.
Vagyis ne kevergéljük az önismeretet és az ehhez kapcsolódó önfelelősséget (ami feltétlenül kell, vagyis kellene mindenkinek) az áldozathibáztatással. Itt ott kapcsolódik, de alapjáratban köszönő viszonyban sincsenek egymással.
Pl. ne csináljunk Durumból durumlisztet, mintha áldozat hibáztató lenne, miközben az önfelelősségről beszél. Durum pedig vagy Koppány is, próbálja meg észre venni a bűnmegelőzés és a szarkeverés (rendőrségi botor video) közötti különbséget.

Anoni Mara: bocsánat, nem használom többet Mara nélkül a neved. Nem tudtam, hogy zavar. Ezt a 10-ből 5 embert már hallottam máshonnan is. Elég durva adat. Tudnál valami linket küldeni? Szívesen utánaolvasnék.

Durum: köszönöm, hogy leírtad a gondolataidat. sok mindenben magamra ismerek bennük. És sokszor találom magam olyan helyzetben, mint kicsit itt a blogon is, hogy az őszinte véleményem ilyen heves vitákat generál. Jó érzés ha néha látom / érzem, hogy nem vagyok teljesen egyedül. Még ha nincs is igazam, legalább valaki kb. ott tart, mint én.

Sokan írtátok: áldozat lelkivilágának megértése / düh. Nekem valószínűleg apám volt az elkövető, aki 10 éve meghalt. Onnan is tudom, hogy mikor összeraktam a képet magamban akkor előtört a dühöm. Törtem, zúztam a konyhámban, bőgve írtam, zokogtam. Nem, a dühömmel nincs bajom. Kicsit olyan vagyok, mint hulk: mindig dühös vagyok, ezért egyfolytában kontrolálnom kell magam, hogy ne azok kapják, akik nem érdemlik meg. Amíg nem tudtam, hogy a múltamban van a dühöm oka, addig mindenkit bántottam, amikor elszakadt a cérna. Volt barátnőimet, barátaimat, ismerőseimet. Mióta tudom, azóta tudok figyelni arra, hogy a jelenben tényleg bánt e valaki, azaz megérdemli e, hogy kiengedjem a dühöm rá, vagy "csak" a viselkedésével emlékeztet valamire a múltamból, amitől ideges leszek, de amit érdemes megértenem. Sokat dolgoztam azon, hogy egyáltalán észrevegyem, hogy dühös vagyok. Sok barátnőm mondta nekem és figyelmeztetett, de sosem értettem mire mondják. most már legalább látom, hogy tényleg milyen állat tudtam lenni. Nem is áltatok senkit azzal, hogy képes vagyok per pillanat párkapcsolatra. Visszatérve apámra és a dühömre. Ja, az ő arcát szívesen beverném. ha még élne. De minimum elbeszélgetnék vele felnőtt férfi módjára. De azt is látom, hogy ha nem halt volna meg 10 éve, akkor sosem jutottam volna el ide. Akkor kezdtem el élni, mikor ő meghalt. Akkor szabadultam fel. ha az nem történt volna meg, akkor még mindig csöndes, kedves, jó kisfiú lennék. Apuci kicsi kedvence. Ki sem látnék valószínűleg ebből. Azért fontos számomra, hogy megértsem apám cselekedeteinek gyökereit, mert azok a minták élnek bennem is. Azaz én is úgy működöm, ahogy apámtól láttam. Nem az ő megbocsájtása szempontjából fontos ez, hanem a magam szabadsága szempontjából. Minél többet ismerek fel apám agresszív működéséből, annál többet tudok letenni abból. Ebben tud segíteni a családom (bátyám, húgom, édesanyám), akikkel csütörtökön voltunk az első családterápia alkalmon. Nagyon tanulságos volt mindannyiunknak. És egyből mind a 3-man jelezték, hogy akarják folytatni. Végre tudunk azon dolgozni a családommal, ami az én életemben fontos. És ami mindannyiunknak segít. Mert nekik is szembe kell nézniük azzal ki volt az apjuk / férjük. Nem lesz könnyű, de végre beleállt mindenki, hogy foglalkozzunk vele. És ebben én tudok segíteni nekik, mert én foglalkoztam a legtöbbet a lelkemmel. Így végre nekem is meg van a helyem és szerepem a családomban. Elmondhatatlanul jó és megnyugtató érzés. A dühömről még annyit, hogy elképesztő intenzitással tud kitörni (vertem már szét lakást, ordibáltam fejhangon a bátyámmal / anyámmal / idegenekkel, erőszak határát súroló szexuális aktusaim voltak lányokkal...), szóval nekem az a fontos, hogy most, hogy már látom ezt, tudjak dolgozni rajta és ezt sok energiát meg tudjam zabolázni és valami hasznosra fordítani. pl. abba, hogy a megmaradt családomat és ezáltal magamat is átsegítsem ezen a folyamaton úgy, hogy ne essek szét közben. ha meg a jelenben valaki megérdemli a dühöm, akkor annak szívesen odaadom, gond nélkül.

Videó: férfiként fogalmam sincs milyen lehet nőnek lenni. és elismerem, a tehetsz róla tényleg elég durva és bántó. de sajnos az is igaz, hogy ez nekem is még csak most esik le, hogy itt, ennyit beszélünk róla. ami számomra azt is jelenti, hogy a társadalom nagy része észre sem veszi ezt a mélységét ennek a mondatnak. nem azért mert egyet ért vele, hanem azért, mert nem tudja átérezni, milyen is ez az egész. Ilyen szempontból a ribiséta egy hasznos kezdeményezés. Bár legalább annyira elhibázott a neve, mint a tehetsz róla szlogen. Mert a ribiséta ebben a formájában azt üzeni: nem, nem tehetsz róla, nyugodtan legyél ribi. Persze a felvonulók a videóban már elmondják, hogy nem csak erről szól, ahogy a rendőrségi videó sem olyan gáz mint, maga ez a szlogen. Szóval szerintem mindkét fél elég végletes volt ebben az esetben. Ami egy ilyen tabu témánál, kezdő lépésnek nem ritka. Egy nagyon erős és suta vágás az egyik oldalon, amire érkezik egy hasonló suta válasz a másikon. Kicsit olyan, mint amikor a gyerek tanul beszélni és még nem tudja cizellálni a mondandót, csak annyit mond, hogy éhes. Meg kell tanulnunk erről értelmesen beszélni, mindkét oldalon. Szerintem. Nekem biztos. A saját életemben is. hogy pl. a családommal ne összefüggéstelenül ordibáljak, mert akkor nem megyünk semmire a halott apánkkal való szembenézésben.

Sunny: amit írtál az nagyon mélyen megérintett. Nem, egy gyerek sosem hibás. SOSEM!! Olyan nincs, hogy egy gyerek bármikor, bármilyen körülmények között hibás lehet. Nem felelős még a cselekedeteiért. Sem a jog szerint, se biológiai / fizikai értelemben. Nem azért mondom ezt, hogy a saját felelősségem alól kibújjak a saját történetemben, hanem azért, mert egy gyerek még nem érti az itteni világot. Nem érti ezt a hatalmi harcot, ami itt megy. A szülőnek lenne a dolga, hogy biztonságot adjon neki a világgal szemben, amíg fel nem nő, hogy már meg tudja védeni önmagát. És közben tanítania kéne a gyereket, mutatni neki a világot. hogy erre figyelj, ezzel vigyázz, ebből ez lesz, mert ez egy ilyen hely. ha pont ez az ember ennek az ellenkezőjét csinálja, azzal arra tanítja a gyereket, hogy ez a világ olyan, ahol az a normális, hogy családon belül szexualitás van. meg erőszak. a gyerek még tanulja a világot. A szüleitől tanulja elsősorban. Nagyon félve írom ezt is neked. Nem akarok én is olyan lenni, aki megmondja neked mi a helyes, mi nem. De számomra nagyon ijesztő és elszomorító, ha gyerekek úgy nőnek fel, hogy ilyen esetekben bűnösnek érzik magukat. Pláne, hogy magad ellen fordítod ezt a dühöt, ahogy írod. Na ilyenkor pl. elég dühös tudok lenni azokra akik ilyen életbe löknek gyerekeket. Az sem felnőtt sem gyerekkorban nem normális, ha magunkat bántjuk mások helyett. És az, hogy írtad, hogy a slutwalk 1 órára felmentett a bűntudat alól, részemről igazolja a létezésének a jogosságát és ha lesz még ilyen, el is megyek rá. Örülök, hogy meg tudtad élni a nyugalmat. ha most még csak 1 órára is. Örülök, hogy írtál és köszönöm.

Koppány írta: Videó: férfiként fogalmam sincs milyen lehet nőnek lenni. és elismerem, a tehetsz róla tényleg elég durva és bántó. de sajnos az is igaz, hogy ez nekem is még csak most esik le, hogy itt, ennyit beszélünk róla. ami számomra azt is jelenti, hogy a társadalom nagy része észre sem veszi ezt a mélységét ennek a mondatnak. nem azért mert egyet ért vele, hanem azért, mert nem tudja átérezni, milyen is ez az egész. Ilyen szempontból a ribiséta egy hasznos kezdeményezés. Bár legalább annyira elhibázott a neve, mint a tehetsz róla szlogen. Mert a ribiséta ebben a formájában azt üzeni: nem, nem tehetsz róla, nyugodtan legyél ribi. Persze a felvonulók a videóban már elmondják, hogy nem csak erről szól, ahogy a rendőrségi videó sem olyan gáz mint, maga ez a szlogen. Szóval szerintem mindkét fél elég végletes volt ebben az esetben. Ami egy ilyen tabu témánál, kezdő lépésnek nem ritka. Egy nagyon erős és suta vágás az egyik oldalon, amire érkezik egy hasonló suta válasz a másikon. Kicsit olyan, mint amikor a gyerek tanul beszélni és még nem tudja cizellálni a mondandót, csak annyit mond, hogy éhes. Meg kell tanulnunk erről értelmesen beszélni, mindkét oldalon. Szerintem. Nekem biztos. A saját életemben is. hogy pl. a családommal ne összefüggéstelenül ordibáljak, mert akkor nem megyünk semmire a halott apánkkal való szembenézésben.

Maximálisan egyetértek veled! Az emberek nem értik, segíteni kell nekik megérteni, miért nem lehet azt mondani, hogy "Tehetsz róla". Pont olyan ez, mint az, hogy nem értik az abúzus áldozatait, hogy miért kell még 20-30-40 év távlatából ezen rágódni. Nem azért mondják, hogy lépj már túl rajta, mert gonoszak, hanem mert nem értik, hogy nem vagy rá képes, sőt, hogy nem is az tesz jót neked.
Szerintem Sunny tudja, hogy nem felelős a történtekért egy gyerek. Mindannyian tudjuk. Csakhogy más az eszünkkel tudni, és más érezni az ártatlanság ízét.

Koppány, én másképp látom a dühkitöréseidet, persze nem ismerlek, de láttam már sok ilyen esetet. Amikor az ember másokkal agresszív, mikor ellehetetleníti a kapcsolatait, akkor ugyanúgy csak magát bántja. Azzal, hogy másokat bántasz, igazából magadat bántod a legjobban. Ez az önkínzásnak egy nagyon fondorlatos módja. Mit gondolsz?

Kedves Koppány!
Szerintem a videó téged nem azért nem borított ki, mert férfi vagy és nem tudod milyen nőnek lenni, hanem azért, mert pici voltál még, mikor a bántalmazás történt.
Megpróbálom megmagyarázni, hogy is gondolom:
Természetesen nem úgy, hogy annak kisebb a jelentősége!!! Hanem úgy, hogy ahogy írtad, a gyermekek nem felelősek a tetteikért. Bármennyire is hibáztatjuk magunkat azért, ami gyermekkorunkban történt, valahol akkor is ott az a gondolat, hogy ok., de hát csak egy gyerek voltam, mit tehettem volna, honnan tudhattam volna…?!
Ha valakit idősebb korban ér erőszak, ott már ez a kicsinyke felmentés sincs. Főleg akkor, ha valakinek már volt hasonló tapasztalata.
Hogy Sunnyt idézzem:
„…pedig józan ésszel belegondolva még súlyosabban hibáztam...”
Én pontosan ugyanígy érzem. Tudnom kellett volna, hogy baj lesz. Már tapasztalt „ felnőtt” voltam, akinek tudnia kellene vigyázni magára, főleg úgy, hogy már korábban pofára estem e téren. Egyáltalán nem esik nehezemre haragudni az elkövetőre, mégis sokkal inkább érzem úgy, hogy hibáztam. Ahogy mondani szokták: az okos más hibájából tanul, a hülye a sajátjáéból sem.
A hülye videó pedig épp ezt dörgöli az orrom alá, épp ebben erősít meg.
Azt nem mondom, hogy gonoszságból készült ilyenre. Hogy még egy népi bölcsességgel éljek: a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

A dühkitörés témában egyetértek Marával. Nekem is sok ilyenem volt. Mikor lehiggadtam, pokolian szégyelltem és utáltam magam, amiért ilyen vagyok. Napokig hivatalosan is utálhattam magam, ráadásul még másoknak is okot adtam az utálatra. Igazán tökéletes megoldás.

eperke írta: Kedves Koppány!
Szerintem a videó téged nem azért nem borított ki, mert férfi vagy és nem tudod milyen nőnek lenni, hanem azért, mert pici voltál még, mikor a bántalmazás történt.
Megpróbálom megmagyarázni, hogy is gondolom:
Természetesen nem úgy, hogy annak kisebb a jelentősége!!! Hanem úgy, hogy ahogy írtad, a gyermekek nem felelősek a tetteikért. Bármennyire is hibáztatjuk magunkat azért, ami gyermekkorunkban történt, valahol akkor is ott az a gondolat, hogy ok., de hát csak egy gyerek voltam, mit tehettem volna, honnan tudhattam volna…?!

Eperke, ez nem így működik. Ha van róla emléked, mindenképpen beindul az önvád-mechanizmus. Nem csak a "mit csináltam" foglalkoztatja az embert, hanem a "miért nem szóltam", sőt, a legrosszabb: "most miért nem szólok, hiszen sosincs késő". A gyötrelem nem kisebb, hidd el. Kicsit más, az biztos, de ugyanúgy belénk maródik az örök lelkiismeret-furdalás. Ugyanúgy nyom minket a titok súlya, elszigetelődünk, másmilyenné leszünk, mint a kortársak.

Ha Durum gondolatát viszem tovább, igen, én is tehettem volna - ha nem is az abúzus ellen, de a további gyötrődések ellen: szólhattam volna, könnyíthettem volna a lelkemen. De nem tettem. Ezt hívom úgy: az abúzus csapdája. Hiszen elvileg annyi lehetőséged van a megmenekülésre, gyakorlatilag mégsincs.

Koppány én egyszer azt mondtam terápián, hogy ha az apám meghalna, akkor egy hullára haragudnék. Szerencsére másokkal szemben nekem nincsenek kitöréseim, viszont írtad, h nem akarsz a mindent elvakító útjára lépni, erre vondoltam. Egy ember felé nem tudom levezetni a dühömet, ezért bennem kering, és magam ellen fordítom, ezért sanszos, hogy a trükk, ami Maráék írnak az helyénvaló. Magad akarod bántani. Én van, hogy nem akarom, hogy szeressenek...
Időnként megosztom én is az elméleteimet, mégha magamra is maradok velük, de ezért fórum, mert mindenki megosztja a saját útjáról a tapasztalatait, és abból kiindulva tud reagálni, ki hevesen, ki nem.
A düh kitöréseidről viszont a bátyám jut eszembe, ő sokáig nem emlékezett és most sem tudom, mi van a fejében. Van egy befejezetlen sátras emlékem, amitől nyáron teljesen bepánikoltam, volt más oka is, de addig pörgettem és erőlködtem magamban, míg lett egy idegösszeomlásom, sírógörcsöm, és a barátnőmet hívtam fel, úgy h nem tudtam a sírástól beszélni, sokkos állapotban voltam. És az öngyilkosság gondolata ütötte fel a fejét, persze reggelre lenyugodtam...Ez nálam is a félelem útja, és kell tudnom egy emberre haragudni. Egy időben azt hittem meg kell tudnom bocsájtani, mert az visz a megbékélés útjára, de a pszichológusom is és itt a sorstársak is megerősítettek benne, hogy nem feladatom ez magammal szemben. Persze az utad a tiéd csak nem szeretném, ha magadra erőltetnél vmit, és emellett a dühödet magadba folytanád, mert az káros. Süni pl. párnát püffölt. A múgy ebben a témában olvastál már könyveket?
A videó minden szempontból káros, és kezdem a nők elleni hadjáratnak gondolni, ahol tudatferdítést alkalmaznak nőnevelés célzattal. Provokálnak folyamatosan! Gyerekszülő, népességnövelő bábuk vagyunk a fejükben...