Titok

Ma adtam interjút az RTL-nek a honlap pszichológusával, Víg Sárával együtt. Holnap a Fókusz a gyeremkkori abúzusról fog szólni. KB egy óra volt, hogy úgy be tudták állítani a kamerát, hogy ne lehessen felismerni. És hirtelen annyira elegem lett ebből a bújkálásból... Egy elkövetővel is csináltak egy interjút a sopronkőhidai börtönben. Ő sem adta az arcát az interjúhoz. Miért kell nekem úgy bújkálnom, mint egy elkövetőnek? Elegem van már ebből, nincs mit szégyellnem, nincs miért rejtőzködnöm... És mégsem bírom megtenni ezt a lépést.

Köszönjük a tájékoztatást Anoni Mara!
Ne bántson, hogy nem adtad arcodat az interjúhoz, a lényeg a nyilvánosság, és hogy egyre többet foglalkoznak a gyermekkorúak bántalmazásával. És arra gondolj, mekkora bátorságot adsz sokaknak, hogy szembe nézzünk a múlttal, és az elkövetővel. Lásd Ria.
A műsort pedig mindenképp megnézem,

Mara, bátor vagy, szerintem itt sokan nem mernének még így se kamera elé állni. Én biztos nem... Gyenge vagyok hozzá.
De te megtetted, ügyes vagy! És ne érezd úgy, hogy egy szinten lennél emiatt egy elkövetővel... Ők szörnyetegek, és ha engem kérdezel, néha azt gondolom, ők nagyobb tehert cipelnek. Ő nekik magukkal kell szembenézniük, és az piszok dolog tud lenni. Te viszont áldozat vagy!!

Anoni Mara írta: Ma adtam interjút az RTL-nek a honlap pszichológusával, Víg Sárával együtt. Holnap a Fókusz a gyeremkkori abúzusról fog szólni. KB egy óra volt, hogy úgy be tudták állítani a kamerát, hogy ne lehessen felismerni. És hirtelen annyira elegem lett ebből a bújkálásból... Egy elkövetővel is csináltak egy interjút a sopronkőhidai börtönben. Ő sem adta az arcát az interjúhoz. Miért kell nekem úgy bújkálnom, mint egy elkövetőnek? Elegem van már ebből, nincs mit szégyellnem, nincs miért rejtőzködnöm... És mégsem bírom megtenni ezt a lépést.

Nagyon értelek Mara! És nagyon büszke vagyok Rád! KÖSZÖNÖM a példamutatásod, minden szempontból. Áldjon a Jóisten érte!

Mara, átérzem, amit érzel, de Te így is - úgy is egy HŐS vagy, akinek rengeteg mindent köszönhetünk, kevesen mernék felvállalni még így is a nyilvánosságot, többek között én sem... Te viszont felvállalod, és így minket is képviselsz, amit nagyon köszönünk (szerintem írhatom többes számban).

Elhalasztották a riportot, mert egy részét börtönben forgatták, és még nincs rá engedély. De állítólag mindenképpen lemegy a héten.
Nagyon köszönöm a meleg szavakat, nagy szükségem volt rá!
Az anonimitással az a nagy gond, hogy ugyanúgy félek a "lebukástól", mint gyerekkoromban. Ez a "mi lesz, ha megtudják" érzés meghosszabbítása, még akkor is, ha a saját védelmemet szolgálja. Leginkább két dologtól félek: 1. a szüleimet már nem szeretném ennek kitenni, nem érdemes már őket felelősségre vonni, és ők a mai napig nem tudnak a könyvemről, 2. Nagyon félnék attól, hogy megkeresne az unokatestvérem. Rettegek ettől, nem tudom, egy szembesülés hogyan hatna rám, nem is akarok erre gondolni.
Ugyanakkor folyamatosan játszom a tűzzel, azt hiszem, egyik részem már alig várja a lelepleződést. De hiszen ismeritek ezt az érzést, nem?

Mikor kirobbant a Bojár-ügy, és mindenki azon aggódott, hogy nem tartják tiszteletben a gyerek személyiségi jogait, és mindenki tudni fogja a történetét, arra gondoltam, nem biztos, hogy ő jár rosszabbul, mint mi, a fene nagy titkunkkal. De persze lehet, hogy tévedek.

Mara, hát persze, hogy együtt érzünk veled! Mindenkinek kínos ez a titkolózás, de szükség van rá. Én se tudnám kitenni ennek a szeretteimet... Én megértelek.

Mara, egy részem nekem is titkolná, sőt felejtené, egy más részem viszont nem, de azt nagyon nem szeretném, h pl a faluban utána másképpen nézzenek rám mint azelőtt. Hogy amikor meglátnak az jusson eszükbe, h én vagyok az, akit megdugott az apja, a keresztapja, és nem sok híja volt, h a pap is. De azt hiszem, h anyámat sajnálnám a legeslegjobban. Mert én max világgá mennék (lenne is hová) de ő vele mi lenne?

Most volt az adás. Rövid volt, de talán többen megismerik ezt az oldalt és többeknek tud segíteni. Az is sokat jelent ha látják, hogy nincsenek egyedül ezzel a szörnyű problémával.

Kedves Mara!
Igazán sokat tettél már eddig is értünk. Jó volt a riport láttam, és ne bánd az anonimitást. Kicsit védened kell magad neked is. Mindig is csodáltam a bátorságod így anonimként is. Én majdnem infarktust kaptam, mikor megláttam az oldalt a tévében, és mintha felvillant volna az felhasználói fotóm is. Tényleg a torkomba ugrott a szívem. Nem mintha nem tudnám, hogy végül is ezt bárki olvashatja, de valahogy mégis megrémültem

Szia picimanó! Én is új vagyok még itt, de azt hiszem nem olvastam a történetek között olyat, hogy valakinek felnőttként is el kellet viselnie az abúzust. Felnőttként sem tudtál ellene tenni semmit? Gondolom fenyegetéssel és zsarolással próbált hallgatásra bírni "apád". Ha gondolod írd ki magadból,valószínűleg kapsz segítséget, tanácsokat, de együttérzést biztosan.

Néztétek a riportot? Én megakadtam ott, amikor meghallottam, hogy a fegyenc pont arról a falucskáról származik, ahonnét apám is. Ez egy nagyon kihalóban lévő, eldugott kis falu Somogyban Kaposvár előtt... a 67-es út vonalán, ami Kaposvárra visz... Tudom, hisz gyerekkorunkban énekeltük a republiktól a 67-es utat út közben...Szivat a sors, dögöljek meg. Ennyi véletlen nincs... Úgy látszik, az elkövetők még egy gyökérről is jönnek... Hüledezek.

Lányok, látható a neten is a videó? Lemaradtam róla. Ha tud valaki egy linket, lécci segítsen! Köszi!

rtl.hu/rtlklub/fokusz/segitseg-molesztaltak-a-gyermekemet

Köszönöm!!!