Te hogyan gyógyulsz?

Biztos menni fog, csak sok türelem kell hozzá. Vannak visszaesések, de ezt is megtanulja az ember kezelni idővel.

Szia Május,
Én is nagyon örülök, hogy eltaláltam ide! Nekem kettő dolog segít sokat, ez a közösség és a Dokim. Én hajlamos vagyok arra is, hogy néha elodázom a történteket és azt gondolom, hogy " Jaj, annyira nagy dolog nem is történt!" De aztán rájövök, hogy akkor is foglalkoznom kell vele és gyógyulni, ha már eddig eljutottam! Vagyis most épp így látom.... Néha meg csak sírnék, mi lettem és mi más lehettem volna...
Én is úgy vagyok vele, hogy magáról az esetről csak "Az"-ként beszélek és miden mást ömlesztek ki magamból, ami ezzel kapcsolatban velem történt, a személyiségem változásai stb... Gyakorlatilag olyan, mintha megismerném saját magam. Nekem ezzel is gondjaim voltak évtizedeken át, hogy nem tudtam milyen ember vagyok. Mik az erősségeim, a gyengéim stb. A külső énképem sincs meg igazából... És úgy érzem, ez akkor tűnt el, amikor a nagyapám hozzám ért. de ehet csak túlzok és nincs ehhez köze...
Én azt gondolom, ha már eddig hallgattunk, akkor hadd mondjuk, ha végre tudjuk! A Dokim arra figyelmeztetett, hogy ezt olyanokkal tegyem, akik képesek "empatizálni" ezzel, mert sérülhetek, ha más esetleges érdektelenségét tapasztalom. De szerintem itt jó helyen vagyunk a gondolataink megosztására!