Félelmek

Mara, mint ahogyan azt már korábban is írtam, én régen szinte nem is a saját életemet éltem. Folyton pörögtem, kerültem az önmagammal való kapcsolatot. Amikor, mondjuk úgy, hogy találkoztam magammal, akkor kezdődött a változás. Ez olyan pokol és mennyország hullámvasút volt tele szorongással, rémálmokkal. Különböző módszerekkel elkezdtem válogatni, szemezgetni, hogy lássuk csak, akkor melyik is vagyok én és mi az, amit öntudatlanul mások miatt teszek, másoktól veszek át, akár a jelen életben, akár genetikai úton. Amit neked írtam, az ilyen, és ehhez hasonló gyakorlatok abban segítettek nekem, hogy ennek a látásnak teret engedjek. Tulajdonképpen az öntudatlanság csapdájából tudtam kijutni. Azt tapasztaltam, hogy ez a fajta magamra figyelés nagyon sok mindent felszínre tud hozni, amivel már utána lehetőségem van tudatosan foglalkozni (megoldani, elrendezni, visszaadni, befogadni, megbocsájtani stb.). Május gondolatához kapcsolódva én nem „beosztottam” a szorongást, hanem eldöntöttem, hogy nem élek vele! Mindez persze nem a saját erőmből történt, de mindig kaptam hozzá éppen annyi erőt, amennyire szükségem volt a következő lépéshez. Ami rajtam múlott az a szabad akaratomból meghozott döntésem volt és az ehhez való hit. Van, amit önállóan is meg tudtam oldani, de segítséget is mindig kapunk, mert ha néha még úgy is tűnik, de soha nem vagyunk egyedül!
Átérzem, amiket írtok és tudom, hogy milyen nehéz! Csak biztatni szeretnélek Benneteket, hogy vegyetek észre az életben minél több csodát a jelenben és akkor a múlt árnyékai már nem fognak démonként kísérteni a jövőben!

Mara azert jottem fel, h elmondjam h ha en megcsinaltam akkor te is megfogod. Ket napig nem aludtam, mar le akartam mondani az utat de most k.buszke vagyok. Vannak szorongasaim de azert elvezem, amit latok. Hajra:)csak az indulasig volt nehez es az utazas vegen, meg a megerkezeskor.

karácsony írta: Mara azert jottem fel, h elmondjam h ha en megcsinaltam akkor te is megfogod. Ket napig nem aludtam, mar le akartam mondani az utat de most k.buszke vagyok. Vannak szorongasaim de azert elvezem, amit latok. Hajra:)csak az indulasig volt nehez es az utazas vegen, meg a megerkezeskor.

Örülök, hogy sikerült!

A férfiaktól au utóbbi pár hónapban szinte rettegek, ha megnéznek. Ha ez járművön van, akkor menekülnék érzetem lesz. 
Rögtön az ugrik be, akar valamit, meg akar dugni. 

Ha emeltebb hangon szól valaki vagy úgy érzem feszültebb, vagy lefagyok v dühből reagálok. De félek... Hogy felhúzom az illetőt (férfit) és ki tudja, mi történik. 

Undorít ha izzadok. 

A levegőtlenséget, zárt helyeket nehezebben viselem. 

A korom sötéttől rettegek. (éveken át rettegve ébredtem fel, nem tudtam, hol vagyok, menekülés érzet volt.) 

Amikor szorongom, rettegek, hogy meglátják, kiderül rólam.... 
​​​