Félelmek

Érdekes, mennyire megmozgat ez a topik... Nap mint nap eszembe jut, hogy mi is a nagy félelmem, de mégsem írhatok minden nap egy újat...
És ma éjjel rájöttem: a legnagyobb félelmem, hogy félek. Hogy kitalálok egy új baromságot. Nekem minden arra a mintára illik rá, mikor gyerekként attól féltem, terhes vagyok, pontosan tudtam, hogy nem lehetek az, és mégis féltem, tönkretettem vele a napjaim (talán ez volt a cél), nem tudtam szabadulni tőle. Hiszen irreális félelemtől nehezebb szabadulni, mint reálistól, ott már az észérvek nem segíthetnek.
Azt hiszem, ez a legnagyobb félelmem. Folyton kitalálok dolgokat, és már előre tudom, hogy fogja ez a következő napokra / hetekre / hónapokra rányomni a bélyegét. És leginkább csak úgy tudok megszabadulni tőle, ha egy újat rakok a helyébe. Különösen nehéz ez nyáron, amikor ennyire hosszú ideig nem dolgozom. Persze legalább már értem, meg látom, mennyire ugyanaz a kaptafa mindig. Kérdés, elég-e a tisztánlátás. Vajon ha rádobnék még 10 év terápiát, az segítene?

Inkább az a kérdés, mitől nem félek?

Viszont nem értem ezt a gondolatmenetet, hogy a félelem az valójában önhibáztatás. Megmagyarázná valaki?

Anoni Mara írta: Érdekes, mennyire megmozgat ez a topik... Nap mint nap eszembe jut, hogy mi is a nagy félelmem, de mégsem írhatok minden nap egy újat...
És ma éjjel rájöttem: a legnagyobb félelmem, hogy félek. Hogy kitalálok egy új baromságot. Nekem minden arra a mintára illik rá, mikor gyerekként attól féltem, terhes vagyok, pontosan tudtam, hogy nem lehetek az, és mégis féltem, tönkretettem vele a napjaim (talán ez volt a cél), nem tudtam szabadulni tőle. Hiszen irreális félelemtől nehezebb szabadulni, mint reálistól, ott már az észérvek nem segíthetnek.
Azt hiszem, ez a legnagyobb félelmem. Folyton kitalálok dolgokat, és már előre tudom, hogy fogja ez a következő napokra / hetekre / hónapokra rányomni a bélyegét. És leginkább csak úgy tudok megszabadulni tőle, ha egy újat rakok a helyébe. Különösen nehéz ez nyáron, amikor ennyire hosszú ideig nem dolgozom. Persze legalább már értem, meg látom, mennyire ugyanaz a kaptafa mindig. Kérdés, elég-e a tisztánlátás. Vajon ha rádobnék még 10 év terápiát, az segítene?

Én is sokat félek. És tudom épp ésszel, hogy így akarom biztonságban tudni magam. Mert, ha valamitől előre félek, azzal a biztonság lehetőségét akarom megteremteni. Így elkerülhetővé válhat, mert gondolok rá. Ez abszolút egy hibás gondolkodási folyamat. Én már rengeteget dolgoztam ezen magamban, és többször beszéltünk terápián is ezekről.
Szerintem a sport nagyon át tudja alakítani ezeket a folyamatokat.
Kicsit mélyebbre nézek és meglátom a félelem fészkét, én ott sok olyan félelemtojást látok, ami bármikor kikelhet. És akkor kel ki, amikor ráülünk, mert az agyunk folyamatosan működni szeretne, teljesíteni, megfelelni, túlélni, stb. Viszont, ha kap egy másik programot, akkor nem ül rá ezekre a tojásokra.
Viszont, ha valami nincs belülről átdolgozva akkor egyszerűen a fejemen csattan, és ott sül, amíg nem kezdek vele valamit. Ez a fajta félelem abszolút hozott, és én is tudom, hogy gyerekkori. Váratlanul tör utat magának. És abszolút reális, azért mert olyan érzelemhalmazzal jön, ami előtt akkor megoldatlanul álltam, és csakis azért tudok tőle a jelenben is félni, mert sem akkor sem most nem ismertem az eszközét annak, hogy elkerülhessem vagy ha bekövetkezik, akkor hogyan kezeljem.

Lehetek kicsit morbid?

Vicc: Elhagyott temetőben sétál egy pasi. Lelki füleivel már huhogásokat is hall, amikor végre meglát egy embert. Megörül, odafut hozzá, mondja neki:
-Jajj uram, olyan jó, hogy jött, már teljesen kikészültem itt egyedül a félelemtől..
-Én is féltem, amíg éltem...





Karácsony, köszönöm fentebbi megerősítésedet..

Félelem: Nekem az Anyukám, és az egyik nővérem halálra aggódták magukat, ill. a nővérem még most is. Mindenen reggeltől estig. Azt sem tudom, hogy bírja még...
Nos, örököltem én is ... Iszonyatos pánikrohamaim voltak 30-31 éves koromig. Akkor egy iszonyat idegösszeomlásban voltam nyakig. Attól féltem a legjobban éppen, hogy megbolondulok.

Olvastam egyik önsegítő könyvben (Gyökössy: Magunkról magunknak, vagy Életápolás, nem tudom.) a paradox intencióról. Úgy félig agyatlanul meg akartam gyógyulni, és olvasni próbáltam, mert tudtam, hogy a 3 gyerekemet senki nem neveli fel helyettem valószínűleg. Lehet, hogy ez a paradox intenció mentett meg, hogy még 15-17 évig bírjam.
Tehát: Ez azt mondja, hogy amitől félsz, akarjad magadnak. Nos, én akkor így gondolkodtam. Igen, attól félek, megőrülök, attól félek, megőrülök.. Nos, hát akkor eszerint meg kell néznem, hogy kell megőrülnöm. Ezt kell akarnom. Hát, elkezdtem akarni megőrülni.... Hát, nem tudtam kitalálni, hogyan kell megőrülni, és ez megmentett.. Ennek elkezdtem örülni, hogy nem tudom, hogy kell megőrülni..

Közben azt is olvastam, hogy a félelem vonzza a félelem tárgyát. Több helyen. Így azt gondoltam, az a legegyszerűbb, ha gyakorlom ezt a paradox intenciót..

Az akkori pszichológusom nagyon megdicsért, hogy ezt tudtam kitalálni magamnak.

Aztán hívő vagyok, és oda szoktam kérni az Égiektől, aki segít, ha mégis félek.

Anyu egyszer megkérdezte tőlem: Nem félsz, hogy hol van a három gyereked szana-széjjel? Mondtam Anyunak, hogy "te tanítottad, hogy mindig kérjük az őrangyalaikat, hogy vigyázzanak rájuk.."

Nem mondom, hogy már nincsenek félelmeim, de szerintem minimum a 90%-ukat letudtam ilyen módszerekkel. Hajrá Nektek is!

Aztán még valami:

Ha félek valamitől, mindig megnézem, mi a legrosszabb, ami történhet velem az adott félelem kapcsán. Pl. Ha attól félek, megdobálnak egy csomó paradicsommal a megszólalásom miatt, hát, akkor hazamegyek, kimosom az összes ruhámat, meg magamat is. Az épen maradtakat hazaviszem szószt csinálok belőlük... Aztán megnézem, ki nem utál ezek után..

Párhuzamok? Biztos vannak!!

?????????

Hajrá!

Alicia, jó ezt olvasni! Igen, azt hiszem, mindenkinek meg kell találni a módszereit. Én is már sokat megtaláltam, de sajnos nem mindenre tudom még alkalmazni. De hiszek a fejlődésben!
Én a félelmekkel általában más bajokat próbálok kendőzni. Tehát mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy most éppen mi elől is menekülök?
Ez az őrülettől való félelem nekem is megvan, de olyankor már rendszerint csak sírva nevetek magamon. (Változó, hogy mikor inkább sírás, és mikor inkább nevetés...)

Örülök, Mara, hogy Neked is vannak módszereid!

Jó, hogy írod ezt a menekülést, ezen én is gondolkodom.. Nem őrülsz meg, aki ennyi mindenen átment, az már nem őrül meg! De biztos ezt mondja a pszichológusod is!

Azért is írtam le ezeket, mert sokszor elfelejtjük a saját jól bevált szokásainkat...

Alicia, ha már hívő vagy, küldöm neked sok szeretettel:

1Jn 4,18
A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár.

Május írta: Nincs köze az abúzushoz, de én a haláltól is félek minden nap, hogy meghal körülöttem valaki. Az elmúlt pár évben 9 ember halt meg, akivel valamilyen különleges kapcsolatom volt. Nem szoktam róla beszélni.

Szerintem lehet köze az abúzushoz.

Alicia, az is eszembe jutott, hogy az én anyám is folyton aggódik. Mindenen. És hogy át lehet adni az aggódást a gyerekünknek. Én nagyon akartam nem átadni. Ami azt illeti, nem nagyon sikerült. A lányom is aggódik.

Amúgy most már tudom, hogy anyám abnormális mértékű aggódása mögött is gyerekkori szexuális abúzus áll.

Köszönöm Hajnalkám az idézetet is, ismerem! De jó, amikor mástól látom. Amúgy töménytelen Gyökössy könyvet olvastam, abból rengeteg Bibliai megerősítés. De ezek mellett tudom, hogyan élnek vissza a Bibliával is sajna..

Én is továbbadtam sok lelki görcsöt a gyerekeknek sajnos...

És a félelmem most: Nem tudok egyedül éni. Emiatt inkább méltatlan kapcsolatokban vagyok. És tényleg úgy tűnik, hogy jobban vagyok tőlük.. Ez abszolút Katolikus Egyházellenes. A hívők kiutáltak már ezek miatt, de nem tudok máshogy működni, életben maradni egyelőre. Most úgy látom, a pszichológusom sem érti talán eléggé ezt, és nem nagyon érti az abúzussal való összefüggést. Lehet, hogy nem csak azzal van összefüggésben... (???)

Alicia09 írta: Köszönöm Hajnalkám az idézetet is, ismerem! De jó, amikor mástól látom. Amúgy töménytelen Gyökössy könyvet olvastam, abból rengeteg Bibliai megerősítés. De ezek mellett tudom, hogyan élnek vissza a Bibliával is sajna..

Én is továbbadtam sok lelki görcsöt a gyerekeknek sajnos...

És a félelmem most: Nem tudok egyedül éni. Emiatt inkább méltatlan kapcsolatokban vagyok. És tényleg úgy tűnik, hogy jobban vagyok tőlük.. Ez abszolút Katolikus Egyházellenes. A hívők kiutáltak már ezek miatt, de nem tudok máshogy működni, életben maradni egyelőre. Most úgy látom, a pszichológusom sem érti talán eléggé ezt, és nem nagyon érti az abúzussal való összefüggést. Lehet, hogy nem csak azzal van összefüggésben... (???)

Alicia, nagyon értelek. Én biztos nem bírnám egyedül. Még mielőtt férjhez mentem, azért mentem bele hülye kapcsolatokba, mert azt mondtam, bármi jobb az egyedüllétnél... Nem tudom, mennyire az abúzus következménye ez, talán kiszélesíteném a kört, és inkább a szorongás okozza ezt az állapotot, bármi is legyen a hátterében, nem? Más kérdés, hogy talán mi könnyebben eltűrjük, ha megtaposnak?

Mennyivel másabb lények az állatok. Szerintem az ember az valami elhibázott egyed, ami felzabálja az egész bolygót.

Alicia09 írta: Köszönöm Hajnalkám az idézetet is, ismerem! De jó, amikor mástól látom. Amúgy töménytelen Gyökössy könyvet olvastam, abból rengeteg Bibliai megerősítés. De ezek mellett tudom, hogyan élnek vissza a Bibliával is sajna..

Én is továbbadtam sok lelki görcsöt a gyerekeknek sajnos...

És a félelmem most: Nem tudok egyedül éni. Emiatt inkább méltatlan kapcsolatokban vagyok. És tényleg úgy tűnik, hogy jobban vagyok tőlük.. Ez abszolút Katolikus Egyházellenes. A hívők kiutáltak már ezek miatt, de nem tudok máshogy működni, életben maradni egyelőre. Most úgy látom, a pszichológusom sem érti talán eléggé ezt, és nem nagyon érti az abúzussal való összefüggést. Lehet, hogy nem csak azzal van összefüggésben... (???)

Szerintem összefügghet. A kapcsolatfüggés legalább olyan nehéz kérdés, mint a kötődési problémák. Nehéz megtalálni, hol a határ. Az egészséges személyiség is szerethet kapcsolatban élni. Jobban, mint egyedül. Végül is, hogy újabb bibliai idézettel érveljek:

Prédikátor könyve 4.
9. Sokkal jobban van dolga a kettőnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az ő munkájokból.
10. Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki őt felemelje.
11. Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?
12. Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.

Tudott valamit, ez a bölcs Salamon.

Ami viszont a hívőséget illeti: én az ilyen "hívőket" nem tartom hívőnek, hanem farizeusnak. Nemcsak a katolikusoknál vannak ilyenek. Persze, lehetne itt prédikálni mindenféléről, értem én a gondolatmenetet, csak az a baj ezzel, hogy ennek semmi köze a valódi krisztusi szemlélethez. (Gondolj csak a parázna asszony történetére.) Most itt nem akarok erről többet írni. Jó lenne, ha lenne lehetőség ilyesmiről is beszélgetni, csak nem itt. Valójában egy titkos facebook csoportot tudnék elképzelni, ahol pl. az ilyen dolgokról lehetne beszélgetni. Csak azt nem tudom, hogy lehetne ezt a gyakorlatban kivitelezni.