Orvos, gyógyszer

Május írta: 2 hét múlva megyek az új pszichiáterhez.

De én nem akarok egész életemben pszichológushoz meg pszichiáterhez járni meg gyógyszert szedni meg ezekkel a dolgokkal foglalkozni. Olyan selejtes érzésem van tőle, hogy selejt vagyok, aki nem életképes egyedül. Van, amiben már jobb vagyok, mint régen, de én olyan szeretnék lenni, mint mások. Akik nem szoronganak, pánikolnak, önpusztítanak pszichológus és gyógyszer nélkül. Nagyon-nagyon igazságtalannak érzem ezt az élettől.

Valószínűleg nem fogsz egész életedben pszichológushoz járni, akármilyen lehetetlennek is tűnik most ez. És ha néha vissza kell menni... háziorvost is kell választani, és néha be kell jelentkezni nála is, nem minden náthát vagyok képes egyedül legyűrni. Szerintem a mentális egészség karbantartása a testi egészség karbantartásával esik egy kategóriába (és fütyülök arra, hogy mit érez ezzel kapcsolatban a társadalom). A mentális betegség (ptsd, stb) nagyjából megegyezik az autoimmun betegségekkel, azok is fellángolnak időnként, és komolyabb kezelést igényelnek.
Amúgy meg a pszichológushoz járás nemcsak egy betegség kezelése, hanemaz önismeret mélyítése. Az önismeret pedig felszabadít. Nem a szorongások irányítanak (vagy nem olyan erővel, mint azelőtt), hanem neked lesz rálátásod a saját, eddig ösztönös, tudattalan reakcióidra, és ezáltal hatalmadban áll megváltoztatni azt, ami eddig elkerülhetetlen volt. Nincs olyan ember, aki ne tudná/akinek ne lenne szüksége egy jó pszichológusra. Kár, hogy csak akkor igazolható a pszichológushoz járás, ha krízisállapotban vagyunk.
Nem tudom, hogy ez segít-e.

pipacs írta: Nem tudom, hogy ez segít-e.

Segít.
Te szedsz még gyógyszert? Megnyugtatna, ha tudnám, nem vagyok vele egyedül. Nem érezném magamnak annyira selejtesnek. Szinte mindenki boldogul gyógyszer nélkül, pedig van, akivel sokkal rosszabb, durvább történt, mint velem.

Kedves Május! Nem vagyunk egyformák, nem egyformán éljük meg a dolgokat . Nekem a magam fájdalma a legrosszabb, mert abban élek. Ismerek olyat aki sokkal-sokkal rosszabbat szenvedett el mint én. Ő éli a hétköznapjait, családja van. . Bevallom, ezt némileg kudarcként élem meg, de igyekszem inkább örülni neki, és a reményt látni benne: ha neki sikerült, nekem is sikerülhet. Nekem meg jó ideig gyógyszer kellet , ugyanis az utcára se tudtam kilépni annyira szorongtam. Most már nem szedek gyógyszert. pedig időnként erősen szükségét érzem.
Szóval lehet hogy visszamegyek az akkori dokimhoz, és segítséget kérek ismét.

Május írta:

pipacs írta: Nem tudom, hogy ez segít-e.

Segít.
Te szedsz még gyógyszert? Megnyugtatna, ha tudnám, nem vagyok vele egyedül. Nem érezném magamnak annyira selejtesnek. Szinte mindenki boldogul gyógyszer nélkül, pedig van, akivel sokkal rosszabb, durvább történt, mint velem.

Ahha, még szedem. Én attól félek, hogy sosem fogom tudni letenni.
És nem, ettől nem vagyunk selejtesek, kikérem magunknak!

Köszönöm. Jó, hogy vagytok!!!

Megvolt a vizit az új pszichiáternél? Milyen volt?

pipacs írta: Megvolt a vizit az új pszichiáternél? Milyen volt?

Igen, megvolt.Csak szinte nem emlékeztem semmire, mit beszéltünk meg, szóval fel kellett hívnom, de nem nézett hülyének. Gyógyszer marad, csak kicsit másképp, mint az előző pszichiáternél. Barátságos volt, nem orvosos, hanem úgy beszélt, mint egy sima ember, nekem az jó, nem volt erőszakos. Hamarosan újra kell mennem, aztán majd ritkítjuk, ebben maradtunk. Asszem.... ???

Te még mindig szeded??? És milyen???

Május írta:

pipacs írta: Megvolt a vizit az új pszichiáternél? Milyen volt?

Igen, megvolt.Csak szinte nem emlékeztem semmire, mit beszéltünk meg, szóval fel kellett hívnom, de nem nézett hülyének. Gyógyszer marad, csak kicsit másképp, mint az előző pszichiáternél. Barátságos volt, nem orvosos, hanem úgy beszélt, mint egy sima ember, nekem az jó, nem volt erőszakos. Hamarosan újra kell mennem, aztán majd ritkítjuk, ebben maradtunk. Asszem.... ???

Te még mindig szeded??? És milyen???

Az jó, hogy barátságos volt. És most szeded a gyógyszert? Remélem, segít...
Én szedem, persze, enélkül még nem tudnék rendesen funkcionálni.
Remélem, hamarosan jobban érzed magad!

pipacs írta:

Május írta:

pipacs írta: Megvolt a vizit az új pszichiáternél? Milyen volt?

Igen, megvolt.Csak szinte nem emlékeztem semmire, mit beszéltünk meg, szóval fel kellett hívnom, de nem nézett hülyének. Gyógyszer marad, csak kicsit másképp, mint az előző pszichiáternél. Barátságos volt, nem orvosos, hanem úgy beszélt, mint egy sima ember, nekem az jó, nem volt erőszakos. Hamarosan újra kell mennem, aztán majd ritkítjuk, ebben maradtunk. Asszem.... ???

Te még mindig szeded??? És milyen???

Igen, Pipacs, most szedem, majdnem mindig sikerül bevenni. Megbeszéltük az új pszichiáterrel, hogy felírom, ha nem sikerül. Sajnos jobb, ha szedem, azt hittem, kibírom nélküle, mondjuk ki is bírtam, csak előjöttek a kényszerek, a nem alvás, lassabban gondolkodtam....
Csak nem látom a végét, meddig kell szedni, senki nem tudja pontosan megmondani. De ez az új pszichiáter tényleg barátságos volt, nincs semmi ellenérzésem, hogy vissza kell mennem, és még jópofa is volt kicsit.

Az jó, hogy barátságos volt. És most szeded a gyógyszert? Remélem, segít...
Én szedem, persze, enélkül még nem tudnék rendesen funkcionálni.
Remélem, hamarosan jobban érzed magad!

Én alváshoz este frontint szedek 0.5-ös. Mást nem. De enélkül nem tudok aludni. SZerintetek ez káros??? Persze mi nem az.

jelen írta: Én alváshoz este frontint szedek 0.5-ös. Mást nem. De enélkül nem tudok aludni. SZerintetek ez káros??? Persze mi nem az.

Szerintem a nem alvás károsabb. És nagyon kimerítő.

Az új pszichiáterem bejön nekem. Törődik velem, elhiszi, amit mondok, komolyan veszi az aggodalmaimat, barátságos és még humora is van. Kiegészíti a pszichológusomat.
Gyógyszert szedek, amióta ő van, be is veszem. Az a legfurcsább az egészben, hogy én évtizedekig azt hittem, normális, amit érzek: mindig veszélyre készültem, feszült a hasam meg az egész testem, szinte állandóan szorított valami belülről. Most kevesebbet érzem ezt, és milyen jó lehet annak, aki így él, szorítás meg feszülés nélkül.
Az evés még mindig gáz, de lehet, hogy lesz jobb.

Május írta: Az új pszichiáterem bejön nekem. Törődik velem, elhiszi, amit mondok, komolyan veszi az aggodalmaimat, barátságos és még humora is van. Kiegészíti a pszichológusomat.
Gyógyszert szedek, amióta ő van, be is veszem. Az a legfurcsább az egészben, hogy én évtizedekig azt hittem, normális, amit érzek: mindig veszélyre készültem, feszült a hasam meg az egész testem, szinte állandóan szorított valami belülről. Most kevesebbet érzem ezt, és milyen jó lehet annak, aki így él, szorítás meg feszülés nélkül.
Az evés még mindig gáz, de lehet, hogy lesz jobb.

Jajj, de szuper!

Május, örülök, hogy jobb most, és hogy jó a pszichiáter. Próbálj meg bízni benne!

Ami a Frontint illeti, én iszonyatosan depressziós vagyok tőle, és nagyon hamar függővé bírok válni. Nagyon érzem, ahogy belepiszkál a hangulataimba, érzem azt is, amikor kimegy a hatása. De ismerek olyat, aki évtizedek óta alszik vele, és semmi baja tőle.
Most én sem alszom, nem tudom, a meleg teszi-e, vagy a rám törő vakáció...

Anoni Mara írta: Most én sem alszom, nem tudom, a meleg teszi-e, vagy a rám törő vakáció...

Ezt ismerem. Ha dolgozni kell, azon szorongok, hogy nem tudom végigcsinálni a hetet. Ha szabin vagyok, azon szorongok, hogy megtámadnak a rossz gondolatok. És hogy nem fogok tudni újra elkezdeni dolgozni.