Orvos, gyógyszer

Mostanában én néha elfelejtem bevenni a reggeli adagot. Nem tudom, miért. És nem is merem megmondani.

pipacs írta: És nem is merem megmondani.

Kinek? Miért, mi lesz, ha megmondod?

Május írta:

pipacs írta: És nem is merem megmondani.

Kinek? Miért, mi lesz, ha megmondod?

Nyilván nem leszek megdicsérve. De valahogy most nincs kedvem ezt kipróbálni.

Bár én totál gyógyszerellenes vagyok, de ezeknek a szaroknak megvan a maga ideje és adagja. Mint ahogy mindennek. A kínai orvoslás szerint pl. az sem mindegy, hogy mikor kell elkezdeni és legkésőbb meddig kell legurítani a testtömegnek megfelelő utsó pohár vizet. De még a vitaminok beszedésének is megvan a maga mennyisége és ideje.
Minden az egyensúlyozásról szól....
Én most azt csinálom napok óta, hogy tényleg minden szìnű zöldség van a tányéromon, plusz szedem az előírt étrendkiegészítőket és olyan dolgokba kezdtem, amikre nagyon régóta vágytam és kicsattanóan boldog vagyok.
Nekem az utóbbi időben újra az idegennyelv tanulás,olvasás vált be. Ezt egyszer már a pszichológusom is ajánlotta, mert egyszer már megállapítottuk, hogy ez nekem bejön, csak elfelejtettem. Most intenzìven rákattantam hetek óta, és sokkal jobban vagyok. Meg egy tavaly óta görgetett dolgogba is belekezdtem és nagyon felszabadít, amellett, hogy épp minden a lehető legszarabb körülöttem.
Megvannak az új elixírjeim. Meg az is megnyugvást adott, hogy végül is még mindig úgy érzem, hogy tök jó pszichológushoz járok és igazából ez totál kettőnkön múlik, hogy tud-e segíteni. Szóval hülyeség volt szétpörögni magam.

2 napja megint szorongok, visszajött. Pedig szedem a gyógyszert, az elején jobb volt. Azt hittem, nagyon mélypontok nem lesznek többet. De most 2 napja folyamatosan, és félek is állandóan, főleg attól, hogy mi lesz, milyen lesz a jövő, mi történhet még. Hú, de szar!

Szeretném a segítségeteket kérni gyógyszer ügyben, Pipacs, remélem, olvasol....

Szóval 6 hete szedem a gyógyszereket, a hangulatom jobb lett, kevesebbet szorongok és kevesebbet akarok meghalni. Eleinte jobban is aludtam, de pár napja megint nem, ugyanúgy ébredek éjjel és nem tudok visszaaludni, kezdek megint fáradni. És az evészavar sem múlik.... Meg vagyok ijedve, mi ez???

Lehet, hogy igazítani kell a dózison, talán érdemes lenne felhívnod a pszichiátert.

Az én mostani dózisom több hónap alatt született meg. Amikor elkezdtem a szedést, akkor egy pár hét után hirtelen sokkal jobban lettem, majd lassan visszacsúsztam. Minden csúszáskor igazítottunk a dózison. Most már jó. Ettől függetlenül persze vannak rossz napjaim és éjszakáim, de sokkal kevesebb, mint előtte, és ezekkel a terápia segítségével már el tudom viselni ezeket.
Szóval több módosítás volt, és a tünetek nem szűntek meg teljesen, csak tompultak.
Próbálj meg nem megijedni (hát mondani könnyű, tudom ), hívd fel a pszichiátert, neki biztosan lesz ötlete. De, azt gondolom, a visszaesések teljesen normálisak.

pipacs írta: Amikor elkezdtem a szedést, akkor egy pár hét után hirtelen sokkal jobban lettem, majd lassan visszacsúsztam.

Jaj, Pipacs, pont így van!!! És meg is ijedtem, hogy mégsem lehet rajtam segíteni, ma sem aludtam, és megint vannak rémálmok, éjjel pizsamát kellett cserélnem, mert folyt rólam a víz, olyan álmom volt.
Az a fura, hogy az elején azt gondoltam, nem szedem a gyógyszert, mert nekem rosszul KELL magam érezni, most meg hogy szivárog vissza a szorongás, megijedtem tőle nagyon.
A héten pont megyek a pszichiáterhez, addig meg kell próbálnom kibírni.

Május, azért gondolkodj el rajta, nem attól ijedtél-e meg, hogy jobban voltál. Nem saját magad húzod-e vissza. Ne félj jobban lenni!

Nem tudom, ma pont arra gondoltam, hogy hátha azért vagyok rosszabbul, mert ezt érdemlem. De tényleg visszaszivárogtak kicsit az önpusztító dolgok. Tényleg nem tudom....

Május írta: Nem tudom, ma pont arra gondoltam, hogy hátha azért vagyok rosszabbul, mert ezt érdemlem. De tényleg visszaszivárogtak kicsit az önpusztító dolgok. Tényleg nem tudom....

Biztos több oka is van. Biztos a gyógyszerezésen is változtatni kell. De jobban lenni nagyon ijesztő dolog, emlékszem, mennyire küzdöttem ellene. Csak ezért írtam.
"Azért vagyok rosszabbul, mert ezt érdemlem." Vagy: mindent megteszek, hogy rosszul legyek, mert nem érdemlem, hogy jól legyek. Ehhez mit szólsz? Én így működöm (működtem?) legalábbis. Ha átlátsz a szitán (szitádon), az már fél siker.

A pszichiáter nem változtatott a gyógyszereken. Szerinte rendesen kellene ennem, ebben igaza van, húsz kilót fogytam. De nem érti, hogy akarok enni, csak nem bírok, mert koszos leszek.
Viszont azt éreztem, nem hisz nekem. Nem hisz el mindent, amit történt velem. És nem mutat semmilyen érzéseket. Éjszaka sírtam, annyira megviselt, hogy nem hitt nekem. Ez most szar.

Május írta: A pszichiáter nem változtatott a gyógyszereken. Szerinte rendesen kellene ennem, ebben igaza van, húsz kilót fogytam. De nem érti, hogy akarok enni, csak nem bírok, mert koszos leszek.
Viszont azt éreztem, nem hisz nekem. Nem hisz el mindent, amit történt velem. És nem mutat semmilyen érzéseket. Éjszaka sírtam, annyira megviselt, hogy nem hitt nekem. Ez most szar.

Május, sajnálom, hogy rossz élményed volt a pszichiáterrel! (És remélem, hogy valójában hitt neked, és csak valami kommunikációs zavar állt be kettőtök között.) Használd a pszichológusodat, kérd ki a véleményét ezzel kapcsolatban!

Köszönöm, most nagyon jól jött az együttérzésetek!
Elkezdtem szorongani, hogy lehet, valamiben nem mondok igazat, rosszul meséltem el a dolgokat, és attól is elkezdtem megint félni, hogy mindjárt vége lesz a pszichológussal, és hogy bírom ki egyedül. Ez most eléggé "szorít", végül is 2,5 éve járok. Elképzelem, hogy odamegyek, és majd óvatosan felvezeti, hogy lassan fejezzük be. Hú, nagyon rossz!
A nem alvás is nehéz, újra ott tartok, mint egy hónapja, de erre nem reagált a pszichiáter. Pedig ilyen vagyok:
Az is zavart, hogy a pszichiáter finoman kritizálta a pszichológust, mert a pszichiáter a viselkedésterápia híve, a pszichológussal meg nem azt csináljuk.
És tényleg hitetlenkedett, láttam, hallottam.

Ez most nyűgösre sikerült, bocsánat!