A terápia értelme

Hát, ha nem is csípőből, de könyvjelzőbe van téve, úgyhogy könnyen előkereshető
boundaryninjatales.com/2011/10/14/disorg...zy-but-really-arent/


(Erre gondoltál, ugye?)

Köszi, igen.

Ma elmentem a Nemzeti Sóhivatalba, hogy a "szartsemératerápia" összetett szót bejegyeztessem, de elküldtek...

Május írta: Ma elmentem a Nemzeti Sóhivatalba, hogy a "szartsemératerápia" összetett szót bejegyeztessem, de elküldtek...

Ha eleget használjuk, beépül a köztudatba.

.

Május, ez fantasztikus!! Nagyon örülök, Veled örülök, hogy idáig eljutottál!!

Szerintem ne írd meg, várd ki a következő órát, ott mondd el neki. Fontos, hogy az ember tartsa a szabályokat, ne zargassa a pszichológust feleslegesen. Az óra az, ami a tiéd, ott tessék okosan gazdálkodni az idővel.
Más kérdés a vészhelyzet, akkor lehet írni, telefonálni stb. Ez nem az. És az öröm, az a tiéd. Nem érte vagy miatta kell örülj, hanem magad miatt.

ÁGI! MI VAN VELED? ADJ HÍRT MAGADRÓL!

Köszönöm kérdésed, Május, már jobban vagyok, ejtenem kellett a munkát, mert nem vagyok stabil. Nagyon megviselt, hogy szerettem volna, de nagy volt a felelősség, és oda stabil ember kéne. Nekem egyelőre csak olyan munka, ami kibírja az én hullámzásomat, de olyan nincs..
Bár a terapeutám szerint ilyet nem lehet munkavállalótól kérni, hogy próbaidő nélkül 5 évre hűségesküt tegyen egy munkára.
Egy problémás kisgyerekkel való foglalkozásról lett volna szó, és érthető, hogy a szülők el vannak keseredve, mert hullanak mellőlük a bébiszitterek, és ez nem jó a gyereknek.
Tehát erre is jó a terápia, hogy egy helyzettel kapcsolatosan segítsen tisztán látni..

Aztán ott a gyógyszercsökkentési gondom, hogy a terápia miatt ide is eljutottam, (gyógyszercsökkentés), de vannak időnként elvonási tünetek, meg rosszabb napok, és ilyenkor nem tudom, hogy mi a baj: Hirtelen sokat vontam el, vagy nem szabad elvonnom. Az orvosom nem tudom, alkalmas-e arra, hogy ebben kellőképp segítsen. Még nem tudom eldönteni, hogy nem ért hozzá, vagy nem fizetek eleget neki...

Május, nem tudom, hogy nektek nincs-e olyan csatorna, hogy írhatsz-e neten a terapeutának, nekem van. Aztán általában a terápia alkalmával beszéljük meg, amit írtam, de az is előfordul, hogy nagyon röviden válaszol.
De értem Marát is, hogy miért mondja, hogy a terápiás órán kell elmondani mindent..
Ha én terapeuta lennék, biztos örülnék, ha egy papírfecnin, vagy akármin leírva látnám, hogy végre a paciensem érti, hogy minek "szórakoztatjuk egymást".. Az írásbeliségnek is megvan a maga varázsa..

Alicia09 írta: Az írásbeliségnek is megvan a maga varázsa..

Szerintem írni sokkal, de sokkal könnyebb, mint beszélni. Egyrészt azért, mert javítgathatod, átrághatod, újrafogalmazhatod, és főleg visszavonhatod, amit írtál, másrészt azért, mert nincs jelen az, akihez intézed a szavaidat. Ezért tartom fontosnak, hogy az órán hangozzanak el a dolgok. Egész más az úgy, nem véletlenül eredne meg a szavunk írásban, és kukulunk meg a terápiás órán. A kimondott szavaknak sokkal nagyobb erejük van, még akkor is, ha a szó elszáll, az írás meg megmarad. Ráadásul szintén nagyon fontos a másik - jelen esetben a terapeuta - reakciója, ami nem csak a szavakra vonatkozik, hanem a mimikára, tekintetre stb. Aggályosnak érzem azt is, ha írásban válaszol a terapeuta. Ha bőbeszédű, akkor elveszi az óra anyagát. Ha szűkszavú, az könnyen félreértelmezhető, pár odavetett szó még bántó is lehet.
Úgyhogy változatlanul azt gondolom, hogy csak végső esetben jó az íráshoz folyamodni, ha tényleg évek óta stagnál a terápia, és minden próbálkozás ellenére nincs előremozdulás.

.

Kedves Mara!
Még meg vagyok, csak nem tudok mit írni, vagy bármit is csinálni.Csak az kattog a fejembe folyamatosan, itt fog hagyni, itt fogy hagyni!!!! Minden apróságon elsírom magam.
De nagyon meghatott a pirossal írt sor!

Május írta: Nem küldtem el, már nem is érzem olyan fontosnak. Csak itt vagyok a fórumon ilyen sokbeszédű meg nagyszájú, a pszichológusnál meg az igazi életemben nem. Valahogy nem tudom elmondani, hogy mi van bennem. Mondanám, szeretném mondani, de elakadtam, nem megy, nem megy. Írni sokkal könnyebb, pont azért, mert nincs jelen a másik ember, nem kell annyira szégyenkezni.

Vagyunk ezzel így egy páran...

Ági, de jó, hogy jelentkeztél! Képzelem, milyen nehéz időszak ez neked. De még mész hozzá, ugye?