Abúzus és férfigyűlölet

Azt hiszem igazad,van. Megpróbálom,hátha valami,jó is lesz a dologból.

Hajnalkám írta: Ne büntesd az ártatlanokat a bűnösök bűneiért!

+1

A gyűlölet szintjét én is megjártam, de mára már távol kerültem tőle. Egy valakire szabad csak haragudni, és az az elkövető. De az sem egészséges, valahol olvastam, hogy a harag megbetegít. Meg, hogy a gyűlölet nem enged helyet másnak, a szeretetnek.

Sziasztok! Már négy éve történt, hogy megerőszakoltak (fú, de rossz ezt így leírni...). Viszont ez nem gyerekkoromban történt, hanem 18 évesen. Szeretnék magamon könnyíteni azzal, hogy leírom, de itt csak gyermekkori bántalmazással/erőszakkal találkoztam. Tudnátok segíteni nekem, hogy hol tudnám leírni a történetem, hogy le tudjam végre zárni magamban? Előre is köszönöm!

Ha úgy érzed, hogy abúzus történt, írd meg bátran nekünk. Nem gondolom, hogy azért, mert pont betöltötted a 18. életéved, az már nem lehet abúzus.

Ha nem abúzus volt, akkor valóban nem tudjuk a történetek közé feltenni. Ilyenkor minden moderátornak vérzik a szíve, hiszen attól még együttérzünk az áldozatokkal, de ez a honlap abúzus áldozatainak készült.
Itt a fórumon mindenképpen nagyon szívesen látunk.

Köszönöm, megírtam! Sokkal könnyebb már... És remélem, hogy más okul az én "hibámból"!

Kedves mbkl616
Ez egyáltalán nem a te hibád. Mindenki megijedt volna egy kés láttán. Az a hibás aki nem fogta fel az egyértelmű jelzéseidet. Egy szemét alak volt.
Nagyon sajnálom, hogy ez első alkalom tragikus lett. Ez nagyon bántó.Szerencse, hogy rátaláltál a mostani férjedre, akivel szeretitek egymást. Egy megértő partner mellett, könnyebb a feldolgozás. Minden jót neked,az élethez és a gyermekednek.

Nálam kettős érzés van ezzel kapcsolatban. Mert én folyton keresem a 40 év körüli férfiak társaságát, egy apuka szerepet. Viszont olykor meg nagyon óczkodom (nem tudom, hogy kell írni helyesen ) tőlük. Inkább jobban félek a fiataloktól, de biztos azért mert a bátyám is mikor bántott, 15 éves volt. Szerintetek ez normális? Néha félek mindegyiktől, de néha meg fel erősödik bennem a hiány és nagyon szeretnék egy idős férfivel lenni, már nem szerelemmel, hanem olyan apa-lánya viszonyban.

Ódzkodik Ez egy nagyon jó szó, hangjában, jelentésében egyaránt. Azt hiszem, itt a fórumon sokan ódzkodunk sok mindentől, akár a simogatástól, szeretettől is...
És nagyon sokan átmentünk - köztük én még mindig megyek - az idősebb férfiakhoz való vonzódáson, ennek lehet több oka is, de tippem szerint fő ok lehet a gyerekkori szeretethiány betöltésére való igény. Rendszerint rosszul sül el, bár nekem most jó tapasztalatom van ezzel kapcsolatban (nyilván nem mindegy, kicsoda az illető), nekem egyszer csak jött egy olyan érzés, hogy most megkaptam azt a simogatást, amire gyerekkorom óta vágyom...

Igen, az én történetem sem lett kitéve, mert beleírtam egy későbbi szex. erőszakot is. Utána meg már nem volt kedvem ezt a részét kitörölni és újraírni, mert az erszaknál ugyan már elmúltam 18, de mivel "szűz" voltam, én azt kicsit ugyanúgy tehetetlenül éltem meg. Másnap fogtam fel az egészet, hogy igazából mi történt. Majd talán egyszer leírom újra azt, ami gyerekkoromban történt.

Sziasztok, én most először írok, már hallottam az oldalról. Az én történetem a kislányomról szó aki 5 évesen lett áldozat sajnos egy nagyon csúnya vallásban vagyok benne lassan másfél éve ahol küzdők a lányomért mert elakarják venni tőlem az apja élettársa és a nagyapja. Az apja elvihette 2 hetente hétvégére a bírói ideiglenes végzése alapján. Most júniusban történt az apai láthatáson hogy a nagyapjára ott hagyták a kislány /korábban csipkedte a szóltam érte az apjának, hogy figyeljen rá/ aki félelmében az asztal alá bújt őt onnan kirángatva pofon vágta és mikor visszahozták nehezen, de 2 nap elteltével elmondta addigra vissza is dagadt az arca. Majd ezután derült fény hogy a nagyapja szexuális abúzust /sokat olvastam már utána/ követett el ellene azonnal feljelentettem, persze a kislányt megfenyegette, inkább megzsarolta az apja, ha elmondja, soha többet nem láthatja őt. A tünetek jelentkeztek, ahogy elmondta a legmegrázóbb az volt mikor csak hallom köpköd miközben ő soha nem csinált ilyet kérdeztem mit csinál erre mondta "a cunit meg kell tisztítanom". Persze mindenki úgy kezelt, hogy én csak a vallás miatt találtam ki az én agy szüleményem a férjem is ezt állította, amikor nem engedtem el hogy újból elvihesse láthatásra. 1,5 hónapig őriztem minden lépését a lányomnak, hogy véletlenül se vihesse el, mivel még élt a bírói végzés és 2x a rendőrséget ez alatt rám hívta rettegtem, hogy elragadja tőlem. A bírónő mindenkit beidézet tanúnak ahol mind hárman tagadtak mindent, hiába hoztam papírt a jelenlegi pszichológusától, aki szintén meg állapította, hogy megtörtént az asztalról lesöpörve nem döntött. Majd levélben értesített, hogy az igazságügyi szakértő vizsgálata alapján módosította, hogy csak felügyelet mellett láthatja az apja, míg nincs vádemelés, mert addig megilleti az ártatlanság védelme. /Lassan 4 hónapja húzódik, és ide-oda dobják az ügyünket. Jelenleg átették a főügyészségre és még midig bizonygatnom kell, hogy én hiszek a lányomnak. a héten voltam tanúvallomást tenni a lányom ügyében./ Persze felebezett ellene, hogy ő a el akarja vinni és ezt állítsák vissza, úgy hogy másodfokon van. Az utolsó láthatás óta nem is érdekelte mi van a kislánnyal a családgondozóknál sem /mivel 3 is volt nekem egyszerre 3 helyről/ jelenkezet tegnapig, mert most már látni akarja, mivel jön 1,5 hét múlva a következő válási tárgyalásunk. A kislányom tudja, hogy küzdök, érte az óta még erősebb a kötelékünk folyamatosan bújik, ölelget, puszilgat ahol ér pl.: az utcán a kezemet annyira szeretnék mindent megtenni érte, de nehéz, ha nem hisznek nekem. Tavalyi fejlesztések, amire vittem szenzomotoros torna /diszlexia, diszgráfia megelőzésére/, logopédia mivel van veleszületett izomzat hypotóniája ezért folyamatosan sportol is a lényeg visszaeset, és újra kell építeni, amit elértünk. Édesanyám a történtek miatt kórházban van, én próbálok erős lenni, mert én vagyok csak a lányomnak egyedül. Most augusztusba lett hat éves és egyre tisztában látja a dolgokat és tudom, ha nagyobb lesz, akkor fogja megérteni igazán mi is történt vele és tudom nagy szűksége lesz rám, hogy át segítsem, és remélni tudom, hogy nem fogja gyűlölni a férfiakat. Sajnos még így sem biztos, hogy lesz vádemelés nagyon kevés ügy jut el olyan szintre is, mint most vagyunk, pedig a kislányom egyre többször mondja, a papának meg kell kapnia a büntetését érte. A lányom helyet én érzem azt, hogy nem bírnám, hogy egy férfi hozzám érne, de ugyan akkor hiányzik a megértés, nehéz így küzdeni, de minden erőmmel azon leszek, hogy a kislányom minél kiegyensúlyozottabb legyen és mindenki megkapja, ami jár neki.....

Mara bennem is mindig volt egyfajta férfigyűlölet. Az évek során sok férfival kerültem szexuális kapcsolatba. érzelmeket nem igazán éreztem. Nem mindig. Mostmár van kisfiam, egyedül nevelem az "apuka" semmilyen kapcsolatba nincs vele. Mióta van gyerekem, és egyre nagyobb, bennem is megjött a vágy, hogy családom legyen. Bár ez mindig is volt bennem. Mégis akárhány férfival hozott össze az élet, titkon magamban a lelkemben mindig azt éreztem, hogy gyűlölöm a férfiakat. Hogyan lehet ezt magamba legbelül megszüntetni , ki írtani ezt az érzést???? Nem akarok gyűlölni minden férfit, de mégis előjön, hogy ő is csak egy férfi, hazudik, átver, nem kell megbízni senkibe. ÉS SZENVEDEK...