Mégis kell valaki!

Én is örülök Nektek, jó, hogy ide vissza lehet jönni. Most nagyon fáradt vagyok, fél éjjel pörögtem, így gondolkodni sem tudok, de amit gondolok, hogy sok szeretetet kaptam, kapok itt, és szeretnék ugyanezt adni is.
De, mint említettem, agyilag agyonkirándult zokni vagyok.. Meg szerelmes = agybeteg... ???

Tegnap sokat fotóztam, az jó volt a lelkemnek. Ti is keressétek meg, minek tudtok örülni a sok :vihar: közepette. Megéri!
Puszi mindannyiotoknak, és...

Ági mizújs?

Már alig vártam, hogy írhassak. Rossz volt a laptopom, mostanra sikerült kiküszöbölni a hibát. Rossz volt a billentyű
Szóval mivel szombaton már rémálmom volt, üzentem a pszichológusomnak, és válaszolt is. Ma fogok menni végre. Kicsit megnyugodtam, bár még mindig aggaszt, hogy ő is ki akar majd tenni, és megint ideges vagyok, mint mikor első alkalommal megyek, de már hamarosan ott leszek és ez a tudat valahogy mégis megkönnyebbülés hoz.
Tényleg köszönöm, hogy itt voltatok és vagytok velem, és mindnyájan együtt egymásért. IGAZÁN HÁLÁS VAGYOK!

Ági, nagyon tudom, mit érzel... én a gyerekpszichiáterembe szerelmes is voltam. Csak azért mentem fel magam, mert jóformán gyerek voltam még, amikor megismertem, és felnyitotta a szemem... Az a sok epedés... Totál bele voltam betegedve. Bár ezt szépen magamban tartottam, féltem, ha elmondom, el fog küldeni. De szerintem sejtette, hisz mindig ölelgetett meg simogatott... Fú, nem is tudom, mi lett volna akkor nélkülem, de sztem újra megpróbáltam volna az öngyilkosságot...de neki hála nem.
Hasonló izgatottságot és várakozást érzek a soraidban, Ági. Vagy te hogyan látod?

Na ez szuper Ági, végre valami jó hír is. Úgy látszik ez a rémálmok ideje, tegnap én is csurom vizesen ébredtem fel.

Végre újra járok, jól érzem magam, és teljesen le vagyok nyugodva. Imádom ezt a nőt !!!!!!!

Ági40 írta: Végre újra járok, jól érzem magam, és teljesen le vagyok nyugodva. Imádom ezt a nőt !!!!!!!

Örülök!

Hajrá, Ági! Ügyes vagy, kitartás! Lesznek biztos nehéz pillanatok, de ki kell tartani, tudod!! Gondolok rád sokat!

Ági40 írta: Végre újra járok, jól érzem magam, és teljesen le vagyok nyugodva. Imádom ezt a nőt !!!!!!!

Igazán kedvesek vagytok, jól esik a figyelmetek!

Nem akarlak faggatni, Ági, de meséld már el, milyen volt az ülés! Persze, ha szeretnéd!

Rögtön azzal kezdtem, hogy milyen rosszul esett, hogy az utcán, mikor elköszöntünk egymástól, csak akkor lökte oda, hogy nem lesz több mint egy hónapig. Meglepetésemre elnézést kért és belátta, hogy ez nem volt túl etikus tőle. Hát ezen annyira meglepődtem, hogy nem is tudtam mit mondani , és el is szállt az összes dühöm. Még azt is mondtam neki, hogy az ülésünk elején szólnia kellett volna, és akkor meg tudtuk volna beszélni, hogyan kezeljem ezt a helyzetet.
Beszéltünk arról is, hogy mennyire aggaszt, hogy ő is pályát fog módosítani, és megint egyedül maradok. Megnyugtatott, hogy ilyenről szó sincs. Erre én, hogy de ha mégis, szóljon időben, és hagyjon nekem időt a befejezésre. Ezt már könnyed hangnemben mondtam.
Meséltem neki néhány túlkomplikált gondolatmenetemről, ami így kimondva őszintén szólva elég bonyolultnak, és követhetetlennek, és kissé irreálisnak is tűnt. Ja az elején így fogadott, hogy örül, hogy lát, én nem csak ennyit mondta, hogy hát még én. Beszéltünk még arról, hogy nem igazán tudok mit kezdeni ha dicsérnek valami miatt. Bevallottam, hogy megint kapcsolatba léptem a volt pszichológusommal. Erről is meg a kicsit a gyerekoromtóról, az örök hiányérzetről. Ilyesmi. A lényeg, hogy újra visszataláltam hozzá. Vannak már témáim a következő alkalomra.
Most nem írok többet, mert hosszú lenne, meg a lényeg benne van így is.

Nem tudtam, hogy így köszönt el tőled, ez mondjuk tényleg nem etikus! Amikor az én terapom elment hosszabb időre, megbeszéltük, hogy felhívhatom, vagy írjak smst, hogy mikor hívhatom fel, de így nem engedett el... Bár szerintem attól is függ, ki mennyire intenzíven éli meg ezt a terápiás kapcsolatot. Én most már örülök annak, hogy két-három hetente találkozom a pszichológussal, mert szétvetne az egész heti izgalom. Így is már elkezdtem parázni, amiért szerdán megyek hozzá.
Szimpatikus a pszichológusod. Belátta, hogy hibázott, és ez tök jó. Viszont miért van olyan érzésed, hogy elhagy? Van rá okod? Az ilyet nem szeretem, sajnos én ezt megszenvedtem a saját terapeutámmal anno, mert esküdözött és ígérgette, hogy nem hagy magamra, nem engedi el a kezem, aztán rá egy hónapra bevallotta, hogy 2000km-rel messzebb költözik. Mintha kést szúrtak volna belém, mert én mindig kérdezgettem, hogy ez biztos így lesz...hisz úgy megszoktam, hogy az emberek cserben hagynak, elhagynak...Francba. Miatta nem bírok megbízni teljesen egy szakemberben, mert attól félek, mikor lök ki.

Végre valami jó is történt, Ági. Örülök.