Kiállítás

KV, sajnos pont az a színész, aki a te történeted olvasta volna fel, megbetegedett (egy másik meg Kulka helyett játszott a színházban), így sajnos az nem hangzott el. Sajnálom.

Május, voltál?

Anoni Mara írta: Május, voltál?

PERSZE!!! Majd írok az élményeimről, csak iszonyú fáradt vagyok és non-stop rohanásban! De nagyon jó volt!

Szóval tényleg nagyon jó volt. Nagyon sokan voltak, ettől egy kicsit megijedtem az elején. Szívhez szóló volt a megnyitó, különösen az tetszett, hogy a kiállított képen zömmel boldog gyerekek vannak, és alattuk a táblák feliratai, mert a cél a kontraszt volt, hogy attól még, hogy kívülről nem látszik egy gyereken vagy felnőtten, hogy szörnyűség történt vele, attól még belül ott van és rombol.

Nagyon sok nő volt, férfi alig. Voltak ismerős arcok a Centrálból...!!!

Volt egy fura figura, olyan hittérítő-féle, az nekem ijesztő volt. (Ha ezt kimoderálják, megértem...)

Jók voltak a felolvasók, tényleg!

Meghallgattam a saját történetemet, nagyon fura érzés volt. Kicsit valahogy szégyelltem magam, mert a többiekhez képest zavaros volt, nem eléggé összeszedett, szerintem most másképp írnám meg. De valahol mégis jó volt, hogy sokan hallják. Azt nem szégyelltem.

És rajta van az UNICEF plakátján a statisztika, aminek egy részét én csináltam, nagyon büszke voltam, le is fotóztam emlékbe.

Ha újra lenne a tegnap, megint elmennék!

Mara, semmi baj! Talán, ha jövőre is lesz ilyen, és benne leszek, akkor talán ott is tudok lenni. Bár, jó lenne előtte időpontot egyeztetni. ))))

Május írta: Ha újra lenne a tegnap, megint elmennék!

Örülök, hogy jól érezted magad. Volt egy emlékem rólad a Centrálból, tudod, amikor úgy összevillantunk, de nem ismertelek fel. Vagy nem láttalak, mert tényleg sokan voltunk. Ne felejtsd el, hogy még két program van: most szombaton 16h-kor és 25-én 18-kor.
25-én annyira jó lenne, ha sokan ott lennétek. Mert akkor találkozhatnánk - anélkül, hogy bárkinek fel kéne fednie magát.

Nem feledem! Kb. meddig tart? Dolgoznom kell...
Szerintem most is összevillantunk, mert én lerogytam menet közben a megnyitón egy székre, úgy éreztem, mindenki engem néz...
Nagyon fura, de én már valahogy nem félek felfedni magam. Nem tervezem, hogy ilyet tennék, csak már nem félek.

Úton vagyunk!

Ági40 írta: Úton vagyunk!

Remélem, rendben hazaértetek. Nem tudom, te láttál-e, én láttalak.

Igen láttalak, majdnem oda is mentem hozzád, hogy Ági40 vagyok!
Valami hihetetlen volt az egész. Csütörtökön teljesen beparáztam attól ,hogy ott lesz a párom, és minden kiderül. Éjszaka rázott a hideg, azt hittem lázas vagyok, reggel indulás előtt még hánytam is. Aztán nem volt semmi gond, míg el nem jött az idő. Nem találtunk parkolót, és a párom ideges lett, megkérdezte, hogy tényleg akarok e menni. Szóval megint majdnem feladtam. Aztán csak bejutottunk. Az elején majdnem elbőgtem magam, meg közben is. Rá sem mertem nézni a páromra. Aztán a végén bocsánatot kért, hogy azt gondolta nem akarok jönni, hisz érintett vagyok. Hazafele végig beszéltük az utat, kérdezett, én válaszoltam, és fordítva. Sokkal jobban érti a dolgot mint azt gondoltam volna, nagyon meg is lepődtem, hogy érzékenyen érinti, de nem néz rám undorral, hanem teljesen megértő, és annak ellenére, hogy nem beszéltünk erről, nem felejtette el, hogy egyszer említettem ezt neki. Most már tudom, hányadán állunk ezzel a dologgal.
Szóval ez így most nagyon jó, és most legszívesebben a nyakadba ugranék, hogy megköszönjem azt a sok erőt, és szeretetet, amit a munkád által adsz, és adtatok nekem, és amúgy is, hogy vigasztaljalak, mert érintett vagy, de semmi baj. Kavarog bennem minden.
Nagyon jó volt, és örülök, hogy ott volta, sokat léptem előre.

Ági40 írta: Igen láttalak, majdnem oda is mentem hozzád, hogy Ági40 vagyok!
Valami hihetetlen volt az egész. Csütörtökön teljesen beparáztam attól ,hogy ott lesz a párom, és minden kiderül. Éjszaka rázott a hideg, azt hittem lázas vagyok, reggel indulás előtt még hánytam is. Aztán nem volt semmi gond, míg el nem jött az idő. Nem találtunk parkolót, és a párom ideges lett, megkérdezte, hogy tényleg akarok e menni. Szóval megint majdnem feladtam. Aztán csak bejutottunk. Az elején majdnem elbőgtem magam, meg közben is. Rá sem mertem nézni a páromra. Aztán a végén bocsánatot kért, hogy azt gondolta nem akarok jönni, hisz érintett vagyok. Hazafele végig beszéltük az utat, kérdezett, én válaszoltam, és fordítva. Sokkal jobban érti a dolgot mint azt gondoltam volna, nagyon meg is lepődtem, hogy érzékenyen érinti, de nem néz rám undorral, hanem teljesen megértő, és annak ellenére, hogy nem beszéltünk erről, nem felejtette el, hogy egyszer említettem ezt neki. Most már tudom, hányadán állunk ezzel a dologgal.
Szóval ez így most nagyon jó, és most legszívesebben a nyakadba ugranék, hogy megköszönjem azt a sok erőt, és szeretetet, amit a munkád által adsz, és adtatok nekem, és amúgy is, hogy vigasztaljalak, mert érintett vagy, de semmi baj. Kavarog bennem minden.
Nagyon jó volt, és örülök, hogy ott volta, sokat léptem előre.

Ági, nagyon-nagyon örülök, hogy jó élmény volt ez neked. Én is szerettem volna odamenni hozzád, de nem voltál egyedül, így nem tudtam, jó ötlet-e. Ezért csak próbáltam a szememmel jelezni, hogy látlak. Féltem, hogy csalódni fogsz, nagyon egy irányba ment a beszélgetés, de az, hogy egy vizsgálóbíró és egy rendőr ott volt, eléggé behatárolta, hogy olyan esetekről essen szó, amelyek eljutnak a feljelentés stádiumába. Pedig mindenki tudja, hogy az abúzusos esetek nagyon kis hányadára jellemző ez. Ugyanakkor, ha a rendőrségi és bírósági eljárásoknál valami javulás lenne, akkor több esetet jelentenének be, így a nem bejelentett esetekre nézve is fontos beszélgetés volt.
Az abúzus lelki hátterével sokkal inkább a május 25-i beszélgetés fog foglalkozni. Jó lenne, aki oda jön, jelezné nekünk e-mailben, hogy foglaljunk helyet. Kicsit férek, hogy nem lesz elég a kis terem befogadóképessége (kb 80 fő), ugyanakkor nagyon intim hely, ideális egy ilyen beszélgetésre.

Igen éreztem, hogy talán az érintett felnőttek kicsit háttérbe vannak szorítva a témát illetően, de látva a meghívottakat nem nagyon vártam mást. Szakmai szempontból amúgy érdekes volt, lévén, hogy óvónő vagyok. De a végeredményt tekintve, mindenképpen megérte. Az is igaz, hogy ha választanom kellett volna, akkor a 25-i választom, de annak kicsi a valószínűsége, hogy ott tudok lenni.
Amúgy érdekes volt figyelni, hogy vajon ki van ott erről az oldalról. Időnként késztetést éreztem, hogy felálljak, és bejelentsem, hogy Ági40 vagyok, és aki itt szokott lenni az tudni fogja, hogy nincs egyedül a névtelenségben, és ismeretlenségben.
Észrevettem a jelzéseid, csak én sem mertem odamenni hozzád. A férjem volt velem, és mellettem!!!

Itt van hat történet a felolvasóról! Igyekszünk megszerezni az összeset, kaptunk már rá ígéretet.
abcug.hu/csak-rosszat-almodtal/

Fú, de durva meghallgatni egy férfi szájából a történetemet. Teljesen leizzadtam, remeg minden tagom. Megint szembesülök azzal, hogy kívülről hallgatva sokkal brutálisabb, mint amilyennek én gondoltam évtizedeken át...
Mindet meghallgattam (nem először, mert a Centrálban is), ez egészen ledöbbentő, szinte lélegzethez sem jutok.
Átlényegítő. Köszönet, Mara, hogy megszervezted, elhangzott, feltetted!

Itt az event a május 25-i beszélgetésre.

www.facebook.com/events/1005978739484449/