Kiállítás

Hát egy pszichológiai tanulmány volt számomra ez a kiállításmegnyitó. Kellett is ez a pár nap, hogy írni tudjak róla....
Mindenképp el akartam menni... ehhez képest minden úgy alakult "véletlenül" (nem hiszek a véletlenekben), hogy jócskán elkéstem, egész napi rohangálás után, totál leizzadva értem oda. Találkozhattam a magamban lévő szabotőrrel, aki végig azt mondta, "most már nem érdemes odamenni".
De azért elmentem. Szabotőrt azzal nyugtattam, hogy biztos rengetegen lesznek, majd szépen megbújunk a tömegben, megnézzük a képeket és hazamegyünk... nem így lett.
Ahogy közeledtem, felébredt bennem a kisgyerek, aki fél, aki meg akar felelni. Már egy ideje nem találkoztam vele, azt hittem, kezd felnőni - de most ott volt ezerrel. Elmentem a kiállítóhely mellett, láttam, hogy már javában elkezdődött a megnyitó. Kicsit vártam. Nem mertem bemenni. Nagyon ismerős érzés volt, sokszor átéltem fiatalabb koromban, hogy elmegyek valahová, aztán nem merek bemenni, ott előtte ácsorgok, majd hazamegyek...szép hasonlat arra, ahogy ácsorgok az életem előtt és nem merem elkezdeni.
Azt hiszem, ha nem lett volna az a sok terápia, itt be is fejeztem volna a megnyitót, és csendben elsunnyogok
Éljenek a pszichoterápiák, velük együtt mégis benyitottam, a rettegett hatásos belépő, ahogy "mindenki rád néz, mert valami rosszat csináltál" (mindannyiunk számára ismerős, ugye?)
Nagyon szép és megrázó volt a megnyitó beszéd, alatta végig dobogott a szívem, ahogy nézegettem a képeket, hogy úristen, akik itt ülnek, mind tudják...Rám van írva valami; hogy mennyire örülök, hogy itt vannak, és mégse merek -- igazából nem is tudtam megfogalmazni magamnak, hogy mit nem merek? Tényleg, mit nem merek? Normálisan viselkedni?
Iszonyú zavarban voltam én is, ahogy Liza. Utána csak bóklásztam fel-alá, néztem a képeket, a képaláírásokat, a többieket, akik közül többen mintha hasonlóan zavarban lettek volna, mint én. Most odamenjek Marához, vagy lépjek le? - zakatolt a fejemben.
A bennem élő riadt kisgyerek teljes egészében ott volt velem, megszólították biztos a képek, a helyzet, a beszéd. Minden voltam, csak nem Nyugodt
Aztán végül az, hogy Mara nem egyedül volt, hanem bátorítón megölelt valakit, kis erőt adott, hogy hozzájuk lépjek, és elmondjam, amiért végül is jöttem, hogy köszönöm, hogy megszervezte ezt a kiállítást és a többi eseményt, hogy van ez a honlap és ez a támogató jelenlét - talán nem pont így fogalmaztam, valószínűleg csak idétlenül mosolyogtam, és csak annyit nyögtem ki, "Én vagyok a Nyugodt" - mint afféle James Bond (My name is Bond. James Bond - nehéz, amikor a "kémek" lelepleződnek) de a fentieket mind akartam mondani
Hát így. Örülök Mara, hogy megismerhettelek, és a többieknek is mind örültem, bár ezt csak itt tudom így leírni.
Úgy látszik, az életbe való késői belépést gyakorolni kell... azt, ahogy az ember felfedi és vállalja igazi önmagát, mint James Bond - még akkor is ha talán nem fogja mindjárt megmenteni a világot, legalábbis nem azonnal
Úgyhogy gondolom, a pénteki beszélgetésen is ott leszek. A pszichológiai tanulmány folytatódik

Ági40 írta: Sajnos végtelenül elszomorít, hogy egyiken sem tudok ott lenni. Túl messze van. Pedig úgy vágyom rá, és hogy találkozzunk, megöleljük egymást.
Nem vagyok jól amúgy sem!

Kedves Ági, nem szeretnék nyomulni, de valahogy megszólított ez a két sorod, az is, hogy vágysz a találkozásra, és az is, hogy nem vagy jól...
ha valóban csak az tart vissza, hogy túl messze van, én szívesen elmegyek érted, és elviszlek autóval most pénteken. Akárhonnan... csak de. 11-ig dolgozom aznap.
Biztos ijesztően hangzik ez, én is azonnal visszakoznék, de azért gondoltam, mégis ideírom... bocs, ha túlléptem a határokat

nyugodt írta:

Ági40 írta: Sajnos végtelenül elszomorít, hogy egyiken sem tudok ott lenni. Túl messze van. Pedig úgy vágyom rá, és hogy találkozzunk, megöleljük egymást.
Nem vagyok jól amúgy sem!

Kedves Ági, nem szeretnék nyomulni, de valahogy megszólított ez a két sorod, az is, hogy vágysz a találkozásra, és az is, hogy nem vagy jól...
ha valóban csak az tart vissza, hogy túl messze van, én szívesen elmegyek érted, és elviszlek autóval most pénteken. Akárhonnan... csak de. 11-ig dolgozom aznap.
Biztos ijesztően hangzik ez, én is azonnal visszakoznék, de azért gondoltam, mégis ideírom... bocs, ha túlléptem a határokat

Nyugodt, sok szép pillanatot okoztál már ennek az oldalnak, de ez minden bizonnyal a legszebb. Ági! Gyere!!!

magyarnarancs.hu/lelek/errol-nem-lehet-b...lyan-szennyes-100709

Tényleg az, meg is könnyeztem, ezt nem is érdemlem meg.
Amúgy 300 km, elmenni el tudnék vonattal, csak haza jönni nem. A férjemmel is meg kellene beszélnem, ami rémisztő nekem, szombat reggel találkozóm van a pszichológusommal, talán át tudja tenni délutánra. De nem tudom. Át kell gondoljam. Nem lenne gond, ha be tudnám adni a férjemnek.
Minden esetre ez nagy gesztus, KÖSZÖNÖM!!!!!

Ági, nem értem, májusban a férjed is jött, nem? Mi változott? A pszichológus meg megérti, tudnia kell, ez mennyit számít neked. De tégy, ahogy neked jó, nehogy most ezen gyötrődj nekem!

Ági40 írta: Tényleg az, meg is könnyeztem, ezt nem is érdemlem meg.
Amúgy 300 km, elmenni el tudnék vonattal, csak haza jönni nem. A férjemmel is meg kellene beszélnem, ami rémisztő nekem, szombat reggel találkozóm van a pszichológusommal, talán át tudja tenni délutánra. De nem tudom. Át kell gondoljam. Nem lenne gond, ha be tudnám adni a férjemnek.
Minden esetre ez nagy gesztus, KÖSZÖNÖM!!!!!

Amerikában 300 km még ingázásnak számít Ez ne riasszon el. Alvóhelyet szerzünk, ha kell. A félelmek legyőzhetők, sőt. Én is bementem a kiállításmegnyitóra végül
Ha ott a helyed, ott leszel. Csak írj, nézem a fejleményeket!

Ja, és a pozitív történéseket mindenki megérdemli.
Alap élőlényi jog, növényeké, állatoké, az emberekről nem is beszélve....nem kell megszenvedni érte, az egy régi, elavult hitrendszerben volt így. De mondjuk, mi abban is megfelelnénk a kritériumoknak

Kedves Mara!
Igen ott volt a férjem májusban, végül is jó vége lett. Semmi nem változott azóta. Annyira nem, hogy mit akkor, most sem merem előadni, hogy mit szeretnék. Ez nagy gyötrődés még nekem azóta is. Talán egyszer ez is jobban fog menni. Első lépésként beszélek a pszichológusnak, hátha ad elég erőt.
Nyugodt, nagyon lelkesítő amit írsz!

Ági40 írta: Kedves Mara!
Igen ott volt a férjem májusban, végül is jó vége lett. Semmi nem változott azóta. Annyira nem, hogy mit akkor, most sem merem előadni, hogy mit szeretnék. Ez nagy gyötrődés még nekem azóta is. Talán egyszer ez is jobban fog menni. Első lépésként beszélek a pszichológusnak, hátha ad elég erőt.
Nyugodt, nagyon lelkesítő amit írsz!

Ági, ha csak ezen múlik, akkor tényleg állj a sarkadra, állj ki magadért! Magyarázd meg neki, hogy ez neked milyen fontos. Hogy ez kettőtökre is hatással lehet. Képzeld azt, hogy mi mind-mind ott vagyunk az erkélyed alatt, jó? (Már ha van erkély. Ha nem, jó lesz a lábtörlő is!) Ott fogunk drukkolni. Szóval nem leszel egyedül! Ha jól emlékszem, a szakmai beszélgetésen voltatok ott. Az kismiska volt a kötetlen beszélgetéshez képest. Az akkora katarzis volt, hogy el sem lehet mondani. Aki ott volt, tanúsíthatja!

Köszi a biztatást, sikerült foghegyről oda vetnem, hogy megyek. Biztos le akar majd beszélni, de a nehezén túl estem. Köszi a kedves támogatást, ès biztatást, jól esett!!!

Ági40 írta: Köszi a biztatást, sikerült foghegyről oda vetnem, hogy megyek. Biztos le akar majd beszélni, de a nehezén túl estem. Köszi a kedves támogatást, ès biztatást, jól esett!!!

Ügyes vagy! Most a foghegy után magyarázd meg szépen, türelmesen, részletesen, hogy miért fontos ez neked. Azt is kalkuláld bele, hogy nem fog tudni reagálni. Aztán majd szépen emésztgeti.

Ok! Már csak szállást kell találnom. Leírnád, hogy hová kell menni pontosan és hányra?
Most egyedül megyek, ami kicsit meg is rémiszt , mert mi van ha valaki olvassa amiket ide írok és rossz emberbe futok bele és megint az történik,. mikor egyedül kóválygok este a sötétben?! Mindig ezen aggódok!

Szóval miért is bóklásznál egyedül a nagyváros sötétjében? Felajánlott taxis szolgáltatásaim továbbra is élnek.... már, ha engem nem sorolsz a nagyvárosban bolyongó sötét alakok közé bár ki tudja, néha bevásárlás után, cekkerekkel elég sötéten nézek.
Szóval, ahogy mondtam, akár le is megyek érted kocsival, ahol laksz, vagy, ha vonattal jössz, a pályaudvarra. Csak mondd, hogy melyiket választod, illetve mikorra menjek.
Ahogy neked jobb... lényeg, hogy rendezvényre szállítás megoldva, én tudom, hová kell menni, mert múlt héten is ott voltam.
Körülnézek szállás ügyben, akár nálunk is lehetne, de három elvileg felnőtt gyerekemmel lakom együtt, és ennek, meg a velük együtt járó, kiszámíthatatlanul érkező barátoknak, barátnőknek, szóval a Sokknak nem akarlak kitenni a nappalinkban én is nehezen bírom.
Viszont vannak ismerőseim, néha üres lakásokkal, máris körbeérdeklődöm. Írok még este, hogy mi lett.
A szombati visszaút taxiszolgáltatásai is állnak
És nagyon bátor vagy! Végül is, mikor csinálnánk azt, amit szeretnénk, ha nem ebben az életünkben, és pont ebben a korunkban? Ahogy figyelem, az öregek otthonában már megint mások osztják be az időnket Használjuk ki a rendelkezésünkre álló néhány évtizedet, amíg még mi oszthatjuk be

Mara kérlek, írj néhány gondolatot, hogy mi a célja a pénteki „kötetlen beszélgetés” rendezvénynek? Mármint arra gondolok, hogy milyen szál mentén indítják, illetve tartják majd a moderátorok a beszélgetést? Milyen célt szeretnétek szolgálni a résztvevőkre nézve, illetve a szervezők tekintetében?

Kiscsillag írta: Mara kérlek, írj néhány gondolatot, hogy mi a célja a pénteki „kötetlen beszélgetés” rendezvénynek? Mármint arra gondolok, hogy milyen szál mentén indítják, illetve tartják majd a moderátorok a beszélgetést? Milyen célt szeretnétek szolgálni a résztvevőkre nézve, illetve a szervezők tekintetében?

Ugyanabban a szellemben próbáljuk folytatni a beszélgetést, mint ahogy májusban elkezdtük. Akkor úgy éreztük, a végtelenségig bírnánk a beszélgetést, de persze nem maradhattunk tovább. Akkor még úgy képzeltük, moderálni kell ezt a beszélgetést, irányítani, mi sem tudtuk, mire számítsunk. Féltünk, hogy a közönség nem lesz elég aktív. Szerencsére nem így volt. Van ötletünk az indításhoz, de aztán azt hiszem, hagyni fogjuk, hogy ti irányítsatok. Miért kérded?
Persze nyilván másmilyen lesz ez, más a helyszín, kisebb a hely, körülöttünk lesznek a képek. De egészen biztos vagyok benne, hogy azok az elképesztő energiák, amelyek ott voltak velünk a múltkor, most is jelen lesznek.
Még az is előfordulhat, hogy bemutatkozom. Eluntam a bujkálást. Ezen kívül vannak további terveink, ezekről is jó lenne közösen beszélni. Szóval izgi lesz! És ahogy hirdettük, a beszélgetés nem csak áldozatoknak szól. Senkire nem lesz kiírva, hogy áldozat-e, vagy csak érdeklődő. Nem kell ettől félni.
Ez egy beszélgetés lesz. Ám ha valaki végig csak hallgatni akar, az is teljesen rendben van. Mindenki a maga tempójában.

Ági, nagyon jó ötlet, hogy gyere Nyugodttal! Tudod, mennyire szoktam mindenkit óvni a fórumon való valódi ismerkedéstől, ezért sincs mód személyes üzenet írására - nem tudjuk vállalni a felelősséget azért, hogy ki van valójában a képernyő mögött. Nyugodttal azonban már személyesen ismerjük egymást. Ez szerintem elég garancia neked. És nagyon könnyű lenne mindkettőtöknek együtt érkezni. Szóval ha gondoljátok, szívesen közvetítek, írjatok ez ügyben e-mailt.