Kiállítás

Szívesen elmennék, de 200km-re lakom, és még így is csak az első időpontjában leszek az országban.

Online adás vagy videófelvétel nem készül majd? Tényleg jó lenne a távol lakóknak.

Anoni Mara írta: Gyors döntés kell, mert ma este el kell küldjük a forgatókönyvet a színháznak.

Mara, ha az enyém is felolvasásra kerül akkor a frissített vagy az eredeti verzió kerül felolvasásra?
Most néztem, h 10-ig kell beküldjétek a forgatókönyvet és én hétfő éjjel küldtem be nektek a frissítettet és az már 11-e volt, sőt majdnem 12-e.

Mondjuk a frissített jobb, már több benne a pozitív változás és a fejlődés. Néha jó, ha látja az ember, hogy lehet gyógyulni, javulni, ha nem is maximálisan, de lehet élhetőbb az élet. 150-es az enyém.

kv írta:

Anoni Mara írta: Gyors döntés kell, mert ma este el kell küldjük a forgatókönyvet a színháznak.

Mara, ha az enyém is felolvasásra kerül akkor a frissített vagy az eredeti verzió kerül felolvasásra?
Most néztem, h 10-ig kell beküldjétek a forgatókönyvet és én hétfő éjjel küldtem be nektek a frissítettet és az már 11-e volt, sőt majdnem 12-e.

Mondjuk a frissített jobb, már több benne a pozitív változás és a fejlődés. Néha jó, ha látja az ember, hogy lehet gyógyulni, javulni, ha nem is maximálisan, de lehet élhetőbb az élet. 150-es az enyém.

Megoldottuk, kicseréltük. Kicsit meghúztuk, mert nagyon hosszú, de fel fogják olvasni!

És a 220.-ast? ???

Május írta: És a 220.-ast? ???

Na de azt már megbeszéltük!

Nagyon dolgozunk rajta, hogy legyen videó az eseményekről. Már nem bízunk semmit a véletlenre.

Tényleg az enyémet is? Ez nagyon izgalmas... egy kicsit félelmetes is meg izgalmas is egyben.

Mi az, h meghúztátok?

A videófelvétel tényleg jó lenne nagyon, mert pl az első kettőnél még online közvetítést is láthatnék, de a harmadik már munkaidő alatt lesz. És mondjuk a videót később is meg lehet mutatni másoknak.

Anoni Mara írta:

Május írta: És a 220.-ast? ???

Na de azt már megbeszéltük!

Úristen, de jó! Köszönöm! És bocsi, de büszke vagyok magamra, hogy most nem pánikoltam be ettől!
Csak nem voltam biztos benne, hogy a történetem a honlapra került vissza, vagy a felolvasásra is.

Amikor a Centralba mentem, végül egyedül mentem. Utána azt mondta a pszichológusom, hogy szerinte jobb lett volna, ha van velem valaki. Mert hogy egész életemben egyedül voltam a borzalommal, ami történt, szerencsésebb lett volna, ha a Centralban mellettem van valaki.
Egyetlen barátnőm tudja az abúzust, de azt nem, hogy ki tette, és azt sem, hogy megírtam a történetemet. Napok óta gondolkodom, megkérjem-e, hogy jöjjön el velem. Még vívódom.

Kedves Mara!
Rég jártam ezen az oldalon (a fórumon meg soha) és most értesültem a felolvasásról. Szeretném megkérdezni, hogy a 232. történet bekerült-e esetleg a forgatókönyvbe. Elmennék a felolvasásra, de ahhoz szükségem lenne arra, hogy tudjam. Lelki felkészülés végett bármely esetre. Köszönöm.

LaVita írta: Kedves Mara!
Rég jártam ezen az oldalon (a fórumon meg soha) és most értesültem a felolvasásról. Szeretném megkérdezni, hogy a 232. történet bekerült-e esetleg a forgatókönyvbe. Elmennék a felolvasásra, de ahhoz szükségem lenne arra, hogy tudjam. Lelki felkészülés végett bármely esetre. Köszönöm.

Sajnos az a történet nem került most be. Remélem, nem bánt a dolog, ezért írtam ki, hogy szóljon, akinek ez fontos... Nem akartunk senkiben hiányérzetet kelteni... Ez most nem olyan hosszú lesz, mint a Centrál, kevesebb történet fért bele. Bocsánat.

Kedves Mara!

Nem baj, én csak tudni szerettem volna. Én elkezdtem a szűkebb környezetemben egyébként a történetem megosztását, tehát tényleg nem baj. Akinek akartam annak már elmondtam mi történt, olvasták a történetet.
Remélem, hogy jól sikerül a kiállítás, a felolvasás. Mérhetetlenül hálás vagyok Neked/Nektek, hogy ezt létrehozzátok (csakúgy mint a honlapot).

Kedves Mara...

a téma felmerült fb-on is, h látni, hogy sokan látják a Kiállítással kapcsolatos képeket meg mindent, de kevés a hozzászóló, meg aki megosztaná az talán még kevesebb. Pedig itt tényleg lehetne mondani, h ezt érdemes megosztani és nem a sok hülyeséget...

A magam nevében... már olyan rég titkolom... arra gondolok..., ha megosztom, és látják, mert fogják, és valaki jobban elgondolkodik rajta, hogy miért voltam olyan fura, magának való, zárkózott nebáncsvirág és ha kicsit is konyít a témához akkor egyből levágja, h én is áldozat vagyok. És aztán jönnek a találgatások. Azok mindenképp jönnek. És egy faluban... és anyám még nem tud apámról, csak a másik kettőről.

Persze, miért is ne támogathatnék egy ilyen komoly témát teljes vállszélességgel anélkül, hogy magam is érintett ne volnék? Vajon, ha nem lennék érintett, akkor merném megosztani és nem tartanék tőle, hogy azonosítanak az egykori áldozattal? Vagy ha lenne egy álnevem, azzal könnyebb lenne... mint itt is könnyebb elmondani mindent.

De épp ezért, mert nem akarom, hogy úgy gondoljanak rám, csak úgy tudom megosztani és olyan helyeken, ahol nem kapcsolódik közvetlen a valódi nevemhez, ha megosztok valamit. De ebben a formában meg teljes vállszélességgel.

Ez vajon azért van, mert még mindig mi szégyelljük magunkat? Nem akarnám, h az emberek amikor rám néznek mindig az legyen a fejükben, h megerőszakolt a saját apám, akinek óvni és védelmezni kellett volna. Több barátom is tudja, náluk nem érzem, h "úgy" néznének rám. De egy faluban futótűzként terjedne a pletyka, ha egyszer valakinek átsuhanna az agyán, h azért állok ki a téma mellett, mert benne voltam. Talán, ha nem lenne egy rokonom sem, akkor nem zavarna, vagy ha nem lenne anyám. Max máshová költöznék.

Szóval, amiért nem merem megosztani a valós nevemen, az az, h még mindig én szégyellem magam és félek a lebukástól, pedig nem én vagyok a bűnös. de igyekszem minden más módon, ami hatalmamban van. Csak lehet, h ez kevés.

Ui:
Hálás vagyok, h az én történetem is fel lesz olvasva. Egyszerre félelmetes és izgalmas is. Szívesen ott lennék, de azt is tudom, h ha ott lennék, akkor amikor az enyémet olvassák, merev mozdulatlanságban és halálra válva ülnék fülig vörösödve, de mégis jó érzés lenne, h az ember nincs egyedül a titkával. És az első pánik után tudom, hogy figyelném az embereket, a szemüket, és keresném a reakciókat, ha lesznek. Ha nem lesz úgy mint a verésnél, hogy csak az első ütés fáj igazán. És köszönöm szépen, hogy felolvassátok és az embereknek is, akik meg fogják hallgatni, bár én testileg nem leszek köztük, de gondolni fogok rájuk, ahogyan ők is majd akkor rám. És ez jó érzés.

kv írta: Kedves Mara...

a téma felmerült fb-on is, h látni, hogy sokan látják a Kiállítással kapcsolatos képeket meg mindent, de kevés a hozzászóló, meg aki megosztaná az talán még kevesebb. Pedig itt tényleg lehetne mondani, h ezt érdemes megosztani és nem a sok hülyeséget...

A magam nevében... már olyan rég titkolom... arra gondolok..., ha megosztom, és látják, mert fogják, és valaki jobban elgondolkodik rajta, hogy miért voltam olyan fura, magának való, zárkózott nebáncsvirág és ha kicsit is konyít a témához akkor egyből levágja, h én is áldozat vagyok. És aztán jönnek a találgatások. Azok mindenképp jönnek. És egy faluban... és anyám még nem tud apámról, csak a másik kettőről.

Persze, miért is ne támogathatnék egy ilyen komoly témát teljes vállszélességgel anélkül, hogy magam is érintett ne volnék? Vajon, ha nem lennék érintett, akkor merném megosztani és nem tartanék tőle, hogy azonosítanak az egykori áldozattal? Vagy ha lenne egy álnevem, azzal könnyebb lenne... mint itt is könnyebb elmondani mindent.

De épp ezért, mert nem akarom, hogy úgy gondoljanak rám, csak úgy tudom megosztani és olyan helyeken, ahol nem kapcsolódik közvetlen a valódi nevemhez, ha megosztok valamit. De ebben a formában meg teljes vállszélességgel.

Ez vajon azért van, mert még mindig mi szégyelljük magunkat? Nem akarnám, h az emberek amikor rám néznek mindig az legyen a fejükben, h megerőszakolt a saját apám, akinek óvni és védelmezni kellett volna. Több barátom is tudja, náluk nem érzem, h "úgy" néznének rám. De egy faluban futótűzként terjedne a pletyka, ha egyszer valakinek átsuhanna az agyán, h azért állok ki a téma mellett, mert benne voltam. Talán, ha nem lenne egy rokonom sem, akkor nem zavarna, vagy ha nem lenne anyám. Max máshová költöznék.

Szóval, amiért nem merem megosztani a valós nevemen, az az, h még mindig én szégyellem magam és félek a lebukástól, pedig nem én vagyok a bűnös. de igyekszem minden más módon, ami hatalmamban van. Csak lehet, h ez kevés.

KV, megértelek. És hidd el, nincs ennek jelentősége, adod a neved, nem adod, nem leszel te attól kevesebb. Hiszen én sem saját néven írtam a könyvem. Csak az ostobák gondolják, hogy ennek jelentősége van. Emlékszem, egy jó nevű újság azért nem csinált velem annak idején interjút, mert nem adtam a valódi nevem.
De megdöbbennél, hogy mennyire szarnának bele az emberek, ha megosztanád. Én most már nagyon régóta osztogatom az oldal dolgait és a Kiállítást is hirdetem saját, valódi nevemen. Közel 70 kolléga közül szerinted hány kérdezte meg, mi közöm ehhez az egészhez? A rengeteg FB ismerős közül hányan akarták tudni, hogy miért osztogatom ezeket a dolgokat? Soha senki. Te lennél a legjobban meglepődve, hogy mennyire nem kérdeznének semmit, nem találgatnának, egyszerűen úgy csinálna mindenki, mintha nem látta volna.

Sajnálom, hogy nem leszel ott a felolvasón. Hidd el, sokkal jobban reagálnál, mint gondolod. És ha csak fele olyan jól sikerül, mint a Centrál, akkor is katartikus élmény lesz. Biztos nem tudsz eljönni?

Egy hét múlva!