fiú áldozatok

Tölgy, ugyan Eperkének írtad, de megkérdezem, miért is kellene mindenkit szeretni? Teszem azt úgy, hogy magamra nézve elfogadom a keresztény értékrendet, de most ebben a topikban nem akarok erről bővebben írni. Ha van kedved a keresztény vetületéről beszélgetni, akkor ajánlom azt a topikot. (Kettőt is nyitottam ebben a témában korábban.) Ugyanitt a megbocsátásról is értekezhetünk, ha érdekel.

Melyik topikba írjak, Hajnalkám?

Tölgy írta: Eperke!
Hogy miért fontos a megbocsátás?
Magamból kiindulva elmondom néhány gondolatomat erről.
Azt, hogy egy ember mit miért csinál, nem tudhatod. A "mi lett volna, ha..." kezdetű mondatok is csak találgatások. A dolgok, amik velünk történnek, minden esetben hatással vannak ránk, gondolkodásunkra és így végül tetteinkre. Ami velünk történt, nyilvánvalóan rossz. Elítélendő. És amit gondolunk, hogy jó lett volna, ha történik velünk utána, vagy tesznek a szeretteink, de nem tettek, az, úgy érezzük hogy jogosan, felhatalmaz minket arra, hogy okoljuk őket, haragudjunk rájuk. Rájuk rakjuk elrontott életünk miatti felelősséget. Bűnbakot keresünk magunkon kívül, akire haragszunk, és így "boldogok" lehetünk. De a gondolat, a harag, amit magadba engedtél, sőt örülsz is, hogy kicsit nyugodtabbá tett, gyökeret ver hétköznapjaid rohanó világában, és növekedni kezd. Nevetségesnek tűnő dolgokkal kezdődik, pl. nem rakod ki a fényképét a többi családi kép közé, ritkábban látogatod meg, vagy kidobod a tőle kapott ajándékot. Ha körbenézel a világban, akkor láthatod, hogy ennek általában milyen vége van. Az nem őszinte szeretet, hogy "igen, én őszintén szeretem az embereket, kivéve ezt a néhányat".

Kedves Tölgy!
Vallásos kérdésekbe, vitákba nem szeretnék belemenni én sem.
Én nem keresek bűnbakokat. Nem hiszem, hogy az eddigi életem minden egyes rossz pillanatáért kizárólag ők a felelősek, és már régóta nem filózok azon, hogy mi lett volna ha…, mert abból semmi értelmes nem sül ki. Ha bármi máshogy történik, mint ahogy történt, egyáltalán nem biztos, hogy jobb lenne. Előfordulhat, hogy egy sokkal rosszabb valami sül ki belőle. (Lsd. pl.: Pillangóhatás c. film)
De azt sem hiszem, hogy minden egyes sérelmünket csak úgy, egy vállrándítással meg kell bocsátani. Ez számomra olyan lenne, mintha azt mondanám, hogy velem bárki, bármit megtehet, bármit a fejemhez vághat. Bármit pedig senkinek sincs joga megtenni/mondani, történetesen még akkor sem, ha a szülőkről van szó.
Nem hiszem, hogy attól leszek/vagyok boldogabb, ha másokra haragudhatok, inkább attól, ha egyszer sikerül elérnem, hogy magamra ne haragudjak. Elsősorban magamnak kellene megbocsátani. Aztán talán (TALÁN) jöhetnek a többiek.

Eperke!
Nem értem, hogy most miért kapok olyan válaszokat, mintha én egy vallásos demagóg szöveget nyomtam volna a megbocsátásról. Éppen én vagyok az, akit (most már) nem tudnának elrángatni sem egy templomba, akármilyen felekezet temploma s az.

Tölgy írta: Eperke!
Nem értem, hogy most miért kapok olyan válaszokat, mintha én egy vallásos demagóg szöveget nyomtam volna a megbocsátásról. Éppen én vagyok az, akit (most már) nem tudnának elrángatni sem egy templomba, akármilyen felekezet temploma s az.

Nem úgy gondoltam, hogy vallásos demagóg szöveget nyomatsz, inkább úgy, hogy ha esetleg vallásos irányba szeretnéd vinni a dolgokat, azt inkább ne erőltessük. (A „megbocsátás a boldogság kulcsa” gondolatot nem olyan nehéz a valláshoz kötni.)
Alapfilozófiám, hogy vallásról és politikáról nem vitatkozom.

Jól van Eperke, akkor vitatkozz másról. Felnőtt ember vagy, azt csinálsz, amit akarsz.

Tölgy írta: Melyik topikba írjak, Hajnalkám?

Itt vannak:

www.beszeljrola.hu/forum/ismerkedo/55-abuzus-es-keresztenyseg

www.beszeljrola.hu/forum/gyogyulas/23-tenyleg-segit-a-vallas

Lányok!
Ez a téma a fiú áldozatoknak lett csinálva, és nem véletlenül. Egy női lélek teljesen máshogy működik, mint egy férfi lélek. Ez nem jó, vagy rossz, így van és ennyi. Legyetek szívesek ne sértődjetek meg! Köszi!

Tölgy írta: Lányok!
Ez a téma a fiú áldozatoknak lett csinálva, és nem véletlenül. Egy női lélek teljesen máshogy működik, mint egy férfi lélek. Ez nem jó, vagy rossz, így van és ennyi. Legyetek szívesek ne sértődjetek meg! Köszi!

Ha esetleg rám céloztál, én egyáltalán nem sértődtem meg.
Te fontosnak tartod a megbocsátást, én kevésbé. Van ilyen, nem vagyunk egyformák.
Még két női lélek sem az, nemhogy egy férfi és egy nő.

Eperke, ez így igaz, és így van jól. Anyámnál láttam a megbocsátás hiányának végét. Az anyám anyukájának én fogtam a kezét a halálos ágyán, nem a saját lánya.

Én írtam meg ma az én történetemet, és én is kicsit úgy vagyok vele, hogy elég rossz olvasni, mikor az elkövetőknek nemet is adnak. Szerintem ez azért nagyon problémás, mert így a társadalom toleranciaküszöbét magasan tartják az abuzáló férfiakkal kapcsolatban, mondván, hogy "ma már minden férfi szemét erőszakos dög", és ez kibeszélhetetlenné teszi sok nő számára a problémáit

Gurthang írta: Én írtam meg ma az én történetemet, és én is kicsit úgy vagyok vele, hogy elég rossz olvasni, mikor az elkövetőknek nemet is adnak. Szerintem ez azért nagyon problémás, mert így a társadalom toleranciaküszöbét magasan tartják az abuzáló férfiakkal kapcsolatban, mondván, hogy "ma már minden férfi szemét erőszakos dög", és ez kibeszélhetetlenné teszi sok nő számára a problémáit

Gurthang, ha jól megnézed, a Gyermekkori szexuális abúzus - Az abúzus fogalma menüpontban ezt találod: "Az elkövető gyakran közeli hozzátartozó (szülő, nevelőszülő, azonos vagy ellenkező nemű rokon)"

De igazad van, az ember abúzus kapcsán inkább gondol férfira, mint nőre. Amúgy, ha lenne pontos kimutatás, azt gondolom, hogy több is a férfi elkövető, mint a női. De tényleg vannak abuzáló nők is. Mint ahogy vannak férfi áldozatok is, szép számmal.

Tudod mi az érdekes? Hogy szerintem is.

De miért gondolom ezt?

Tényleg több erőszakos férfi van, mint nő?

Voltak a családon belüli (fizikai) erőszakról is szociográfiás filmek, hogy a nők fizikai erőszakát a társadalom jobban tolerálja, mint a férfiakét. Nem pont ennek a fordítottja van ez egy kicsit a szexuális bántalmazással?

Egyáltalán mire lehet hivatkozni? Csak emberi sorsok és a homályban tapogatózó statisztikák vannak, nem? A téma szakértői is annyit tudnak, amennyit elmondanak nekik. Esetleg amit átéltek.

Tudod, néha attól félek, hogy az előjött őszinteség áldozatkultusszá fajul bennem.

Ami azt illeti, pontosan fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek most a helyzettel. Hogyan érnek jó véget ezek a történetek?

Hátha tanulok belőle.

Gurthang írta: Tudod, néha attól félek, hogy az előjött őszinteség áldozatkultusszá fajul bennem.

Ami azt illeti, pontosan fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek most a helyzettel. Hogyan érnek jó véget ezek a történetek?

Hátha tanulok belőle.

Szerintem ez az "áldozatkultusz" duma csak azért van, mert megpróbál a tudatalattid eltéríteni arról a jó útról, amire most hirtelen kerültél. Legalábbis nekem ismerős ez, éreztem sokszor ezt, mikor pszichológushoz mentem. Az órák előtt jött ez a "mit nyavalygok már itt megint" érzés. Aztán megtanultam rajta felülkerekedni, mert tudtam, hogy ez a bennem lévő ellenállás.
Őszinte vagy, és végre átérzed, hogy áldozat vagy. Ez új, ezért jön a belső lázadás. Ezt érzed áldozatkultusznak. Sajnáld már egy kicsit magad, sajnáld azt a kisfiút, aki voltál, akibe belegyalogoltak, akinek átírták az unokanővérei a jövőjét.

Nem tudom, hogy beszélhetünk-e "jó végről". Én csak azt tudom neked mondani, hogy amióta tisztáztam magamban a dolgokat (4 és fél év terápia), amióta megírtam a könyvem, amióta nincs titkom a férjem előtt, amióta megpróbálok másoknak is segíteni, azóta sokkal jobban vagyok. Nem vagyok mindig jól, nem is leszek, de a változás így is hatalmas.