Segítsetek megérteni

süni írta: Kedves Zsuzska60!
Bennem nem a környezetem keltett bűntudatot, hanem miután megerőszakolt az "apám", önmagamtól jött a bűntudat érzése. Ő csak annyit mondott, hogy meghal a családom, ha elmondom valakinek. Ő azt mondta, hogy ez az élet része, és nem nagy dolog elveszteni a szüzességet, pedig akkor még nem is tudtam mi az a szüzesség. Viszont önmagamat hibáztattam, hogy biztos annyira rossz vagyok, hogy ezt érdemeltem, és borzasztóan féltettem a családom, hogy nehogy meghaljanak az én rosszaságom miatt.
Véleményem szerint nem szabad összekeverni az abúzust, a rosszul (hibásan) rögzült dolgokkal. Szerintem mást élt át az akit megvertek, mert "csúnyán viselkedett"-, és mást az, akit megerőszakoltak gyerekkorában (és ezzel nem elbagatellizálni akarom a verést).
Azt gondolom, hogy akit szexuális abúzus ért, az mindenképpen másként viszonyul a szexualitáshoz, és valószínűleg a 99,9%-unknak gondjai vannak vele (itt a fórumon mindössze két ember állítja, hogy nincs gondja a szexualitással). Jómagam, rengeteg technikát fejlesztettem ki, és minden alkalommal tudatosan élem meg a szexet. Nincs önfeledt szexuális élményem, mert ha nem vagyok tudatos, akkor előjönnek a gyerek- és fiatalkorom emlékei. És sajnos még így így is akadnak gondok, pedig két részletben, összesen 7 évet jártam intenzív terápiára, és még most is vissza-vissza járok, ha szükséges.

Kedves Süni, látszik, hogy milyen jó, hogy Zsuzska behozta ezt a fontos aspektust.
Minden embergyerek picin, tehetetlenül jön a világra és nagyon lassan fejlődik, sokáig kiszolgáltatott.
Ezzel a adott helyzettel lehet aztán visszaélni az elhanyagolástól, az agyonkényeztetésig bármilyen variációban. (dudujgatás, üvöltözés, tehetetlenkedés, verés, agyonpuszilgatás stb.)
Senki nem kívánja összekeverni a szexuális bántalmazást a rosszul (hibásan) rögzült dolgokkal.
A "dolgok" nagyon különböző okokból rögzülhetnek hibásan, megkockáztatom kórosan.
Senki nem vitatja azt a tényt (illetve aki vitatja azzal nem tárgyalunk ugyebár), hogy a gyerekek ellen elkövethető visszaélések közül a legeslegsúlyosabb a szexuális visszaélés. Kiemelten, ha azt a szülő, szülők követik el. Ezek a szülők többet nem tekinthetők szülőnek. Megcsinálták a gyereküket saját házilagos örömszerzésre és saját öngyűlöletük kihelyezésére a veréssel társított orgazmáltatással. Még csak nem is pedofilok, az egy más műfaj, külön fejezet a szex aberrációk széles skáláján. Nem! Kényelmesen bugyiturkálnak, majd tisztes polgárként, művészként, orvosként, lelkészként, "becsületes" munkásemberként tündökölnek a társadalom egén.
A szexualitáshoz való viszony és az egyén általános állapota között leválaszthatatlan viszony van.
Az, hogy általában ki milyen kóros tüneteket produkál felnőtt életében természetesen összefügg a gyermekkori élményekkel, hiszen erről szól a "szóterápia"bármely módszer szerinti változata.
A lehető legborzasztóbb állapotba (a pszichopatológiai elnevezések egyre szélesebb skáláján) kerülhet bárki, nagyon sokféle okból.
Nem a rémes szex agresszort és az ő tetteit relativizáljuk, mert az elévülhetetlen. nem is tartunk szenvedéstörténeti versenyt, nem is mérlegelhetjük, hogy kinek könnyebb, kinek nehezebb, amikor a szenvedő ember ül le velünk szembe.
Ami a gyermeki kíváncsiságot illeti, ezt Karácsonynak is válaszolom, nyilván más dimenzióba került az a gyerek akivel az apja szexelt, ott ő már zavart és nem tud önfeledten "kiváncsiskodni", mint a többi gyerek.
Attól még nagyon fontos, hogy tudjuk, ne rontsunk neki a gyerekeknek sikoltozva, ha rajtakapjuk őket, hogy nézegetik egymás micsodáját. mert igenis van rá esély, hogy egyéb "apró" tévedésekkel együtt deviáns irányba tereljük, "jószándékkal" eltelve.

Jó, hogy ezeket leírtad Alaine. A könyvet majd megnézem, mert nekem bőven van mit tanulnom a témában.
Viszont a felém tett üzenettel abszolút egyet értek, annak ellenére, hogy az apám az eddigi tiszta emlékeim szerint velem nem létesített szexuális együttlétet. Annyit fűznék ehhez hozzá, hogy azért írtam, hogy a „felnőttek nem megszégyenítő, de odafigyelő értése biztos, hogy nagyon fontos”, mert az észlelés alatt nem biztos, hogy eldönthető a játék motiváltsága. Továbbra is érdekel ez is, hogy honnan tudhatja egy felnőtt, aki észleli, hogy a gyerekben egy egészséges fejlődési ösztön generálja a szexuális kíváncsiságot, vagy valamilyen abúzust így „játszik” ki magából a gyerek. Ezért éltem a saját példámmal.

És azért írtam, hogy elcsúsztam a témában, mert mindenki a saját belső aspektusából írt véleményt.
Zsuzska a kb. egyidősek játékáról és az azt lereagáló felnőttekről írt, és az ehhez társított torzulásról, hogy lehet-e segíteni ezeknek az asszonyoknak azáltal, hogy megmondják nekik, hogy nem követtek el gyerekként bűnt.
Eperke arra világított rá, hogy van ennek a játéknak egy határa, amivel én egyetértek. A határ alatt van szerintem az egymás testével a kapcsolatos kíváncsiság. De a szex már a határ fölött van.
Majd jöttél te Alaine, aki szintén az egészséges határról írt.
Aztán pedig Mara, de az manipulált visszaélés, és itt elhangzott a kérdés is, hogy honnan ered a bűnösség érzés. Ebben a témában nehezebb a továbblépés, mint egy egészséges kíváncsiskodásnál, ami biztosan nem hagy bűntudatot, ha a felnőtt környezet, ahogy te is írtad nem sikítozva reagál rá.

Na szóval én ezeken próbáltam kiigazodni, és most is van bennem kérdés.
Honnan tudható, hogy egy gyerekben kóros elváltozás van, vagy csak tényleg játszik, így fejlődik? Mi az egészséges határ, aminél még nem kell elkezdenie aggódni egy szülőnek? A bűntudatot a felnőttek tanítják meg? Illetve egy 13 éves és 10 éves gyerek között is egészségesnek mondható-e a szexuális játék? Honnan szűrhető ki, hogy kell-e sikítozni, amit persze sosem kell, vagy nem. Szerintem amúgy a szüzesség elvesztése elindult korban visszafelé, vagyis már fiatalabb korban megtörténik az aktus, olvastam valahol erről, és hallottam is, hogy mik mennek az épp kamaszodók körében. Elég durva.

Elképesztően izgalmas ez a beszélgetés, még akkor is, ha nagyon felkavaró (vagy épp azért!) Egész nap ezen filózok. Szerintem ezek az eszmecserék nagyon sokat segítenek nekünk, a szakembereknek meg egy aranybánya!

Először nagyon tetszett az elméleted, Karácsony, hogy tudtam, hogy manipulálnak. De nem tudtam, mert ha tudtam volna, akkor már szaladtam is volna oda az anyukámhoz, hogy mindent elmeséljek. De meg voltam róla győződve, hogy legalább akkora a felelősségem, mint a nálam hat évvel idősebb unokatestvéremnek.

Szerintem Süni, egyértelmű, amit írsz, és ott nagyon könnyű meghúzni a határt, ahol az elkövető felnőtt. Itt igazán az a nehéz kérdés, hogy mi van a gyerekekkel? Meddig mondjuk, hogy természetes kíváncsiság, és mikortól kóros? (Ahogy Karácsony is kérdezi.) Pl. amit a múltkor írt Angyalka, ami az iskolájában törént, fiúk zaklattak velük egyidős lányokat, de egyértelműen szexualizált volt a légkör, valami nem normálisat lehetett sejteni a háttérben. Vagy amit a mútlkor írt már nem is tudom ki (bocsánat...), hogy mi történt a falujában az iskolában, amit aztán elhallgattak.
Hány éves korkülönbség az, amikortól az egyik felette áll a másiknak? Mert az én unokatesóm pl. 12 éves volt a kezdetekkor. Az egy "kicsi" gyerek. De ha mellé rakunk egy hatévest, amennyi én voltam, az gigantikus különbség.

Amúgy ma a sok töprengés alatt azt is megértettem, miért olyan nehéz nekem ez a téma. Mert azt olvasni, hogy tulképp ez normális (és valószínűleg nem is ezt mondja senki, csak az én paranoid olvasatomban az), ez a természet rendje, az mit is mond az áldozatnak? Hogy a bolhából csinált elefántot, és arra ment rá az élete. Közben pedig ez csak a természetes gyermeki kíváncsiság.
Szóval Süni listájához csatlakoznék, és én azt mondom, hogy gyerek és gyerek között nem jöhet létre szexuális együttlét.

Több emlékem is van gyerekkoromból, hogy egy velem kb egykorú kisfiú megmutatta a fütyijét. Sőt, kislányról is van ilyen emlékem. Mégsem lett belőle trauma, pontosan meg tudom ezeknek a történéseknek a súlyát különböztetni attól, ami az unokatestvérem és köztem történt. Bár ezek is megmaradtak élesen az emlékeimben, igaz, volt, amire rímeljen...

Örülök Mara, hogy tetszett az elméletem,mégha rövid időre is.
de tartom, mert azt hitette el veled,hogy lehet egy igazi kisbabád,amit akartál.

a manipuláció azért az, mert nem tudjuk, hogy az,ebben a korban inkább befolyásolás,meggyőzés. Miután érzed,hogy egy nálad nagyobbal csinálsz valamit,amiről írtam,fentebb,hogy nem cselekszel helyesen azt vmiért a gyerek el akarja titkolni,főleg,ha erre bíztatják is..na meg a baba.
Ha egy szülő nincs értő figyelemmel vagy túl kritikus a gyerekével szemben vagy épp veri,az a gyerek nem fog beszélni. Nálad is észrevehető volt,hogy ki van szívva a nyakad. Elnézést nem az elmélet megvédése a cél,és felkavarni sem akarlak...csak emlékszem a könyvben írtakra.és nálam mindez manipuláció.
szerintem a gyereksex témában mindenki egyetért,hogy azt nem szabad...nekem így jött le.
Nekem azért izgi ez a téma,mert rájöttem mennyi mindent nem tudok.

süni írta: Egy felnőtt és egy gyerek között nem jöhet létre szexuális együttlét.
Egy felnőtt és egy gyerek nem szexelhetnek.
Egy felnőtt és egy egy gyerek között (szexuálisan) csak és kizárólag ERŐSZAK történhet. Mert a gyerek nem akarja azt, amit a felnőtt akar tőle.
Kérlek Benneteket, hogy vegyétek ezt tudomásul.

Kedves Alaine!
Ha a hozzászólásomból az látszik, hogy én nekirontanék egy gyereknek, ha nézegeti egy másik gyerek micsodáját, akkor nagyon rosszul fogalmaztam. Nem ezt szerettem volna leírni, sajnálom, ha így értelmezhető.

Kedves Süni, amit leírtál pontokba foglalva az egyetemleges igazság és a Fórum ars poétikája.
Akiket megkérsz, hogy vegyék ezt tudomásul azok nem itt vannak, hanem valahol máshol, esetleg torz értékrendű fórumolvasók pl.
Ami a hozzászólásodból látszik, az egyáltalán nem az a vélekedés, amit nekem tulajdonítasz. Egyáltalán nem értettem félre semmit és nem üzentem személy szerint se neked, sem másnak azt, hogy ő biztosan nekiront a gyerekeknek. Sőt még azt sem vagyok hajlandó állítani, hogy minden családban, oktatási intézményben, gyermekvédelmi szolgálatban, nevelési tanácsadóban sík hülyék, gyávák és tehetetlenek tökörésznek tétlenül.
Együttgondolkodásról, ha úgy tetszik "pszichológus csemegéről" beszélek és ajánlottam hozzá két pszichológus ínyencséget ismételt és alapos elolvasásra és akár ezekből kiindulva újabb izgalmas szálak kielemzésére, egy egy kérdés alapos megrágcsikálására. Vagyis ki ki a maga "belső aspektusa"(karácsony), azaz a csakis rá jellemző szubjektív meglátása és az adott élethelyzete, társadalmi szerepe fogjuk rá: külső aspektusa szerint. Aki ezt az izgalmas párbeszédet elindította, az Zsuzska volt, akinek a társadalmi szerepe és az ott szerzett tapasztalatai adták a tanulságot.

zsuzska60 írta: Én legtöbbször csak nézek itt, de ritkán írok, mivel az én történetem kicsit más, így nem érezném jogosnak, hogy 'belebeszéljek'.
Viszont van valami, ami nem hagy nyugodni. Több olyan történetet olvastam itt, amiben azt írják, hogy 3-10 éves koruk között egy hasonló korú vagy alig idősebb gyerekkel történt abúzus, amit élveztek, de ez nekik azóta is lelki terhet jelent. Feltehetően azért, mert az akkori (sőt sajnos néhány mostani) felnőtt szerint ez "csúnya dolog", elítélendő. Mások pedig, akiknek pszichés problémáik vannak, az itt olvasottak hatására ennek tulajdonítják a lelki gondjaikat.
Szerintem minden gyerek, kivétel nélkül, valamilyen módon ismerkedik a szexszel már egészen kicsi korában. Ezt nem kellene abúzusnak beállítani, el kellene mondani ezeknek a nőknek, hogy semmi rosszat nem tettek, ne hurcolják magukkal negatív emlékként. Ez csak a szexualitás téves értelmezése az akkori felnőttek részéről, és az, hogy ők akkor ezt élvezték, nem bűn, hanem természetes.

Megint elolvastam. Csak nem hagy nyugodni ez a hosszászólás. A mondat, amelyet kiemeltem, nagyon fáj. Még akkor is, ha érzem a jó szándékot mögötte. Mégis ugyanazt érzem, mint amikor anyám azt mondta, lépj már tovább, nem lett semmi bajod, miért kell mégis ezt előhozni? Ő is csupa jószándékból mondta, hiszen szeret.
Zsuzska, nem hurcoljuk magunkkal a negatív emléket. A negatív emlék hurcol minket. Nem a mi döntésünk. Nem dönthettünk.

Anoni Mara írta: Elképesztően izgalmas ez a beszélgetés, még akkor is, ha nagyon felkavaró (vagy épp azért!) Egész nap ezen filózok. Szerintem ezek az eszmecserék nagyon sokat segítenek nekünk, a szakembereknek meg egy aranybánya!
Szerintem Süni, egyértelmű, amit írsz, és ott nagyon könnyű meghúzni a határt, ahol az elkövető felnőtt. Itt igazán az a nehéz kérdés, hogy mi van a gyerekekkel? Meddig mondjuk, hogy természetes kíváncsiság, és mikortól kóros? (Ahogy Karácsony is kérdezi.) Pl. amit a múltkor írt Angyalka, ami az iskolájában törént, fiúk zaklattak velük egyidős lányokat, de egyértelműen szexualizált volt a légkör, valami nem normálisat lehetett sejteni a háttérben. Vagy amit a mútlkor írt már nem is tudom ki (bocsánat...), hogy mi történt a falujában az iskolában, amit aztán elhallgattak.
Hány éves korkülönbség az, amikortól az egyik felette áll a másiknak? Mert az én unokatesóm pl. 12 éves volt a kezdetekkor. Az egy "kicsi" gyerek. De ha mellé rakunk egy hatévest, amennyi én voltam, az gigantikus különbség.

Amúgy ma a sok töprengés alatt azt is megértettem, miért olyan nehéz nekem ez a téma. Mert azt olvasni, hogy tulképp ez normális (és valószínűleg nem is ezt mondja senki, csak az én paranoid olvasatomban az), ez a természet rendje, az mit is mond az áldozatnak? Hogy a bolhából csinált elefántot, és arra ment rá az élete. Közben pedig ez csak a természetes gyermeki kíváncsiság.
Szóval Süni listájához csatlakoznék, és én azt mondom, hogy gyerek és gyerek között nem jöhet létre szexuális együttlét.

Több emlékem is van gyerekkoromból, hogy egy velem kb egykorú kisfiú megmutatta a fütyijét. Sőt, kislányról is van ilyen emlékem. Mégsem lett belőle trauma, pontosan meg tudom ezeknek a történéseknek a súlyát különböztetni attól, ami az unokatestvérem és köztem történt. Bár ezek is megmaradtak élesen az emlékeimben, igaz, volt, amire rímeljen...

Kedves Mara, Süni listáján kizárólag a felnőtt gyerek viszonylat szerepelt. Arra már reagáltam.
Azt sem állítottam és azt sem állíthatja normál gondolkodású ember, hogy gyerek és gyerek között létrejöhet szexuális együttlét. Vagyis ezt nemcsak te mondod, hogy nem, hanem én is és valamennyien. Az, hogy a diskurzus ebbe az irányba ment el, holott Zsuzska felvetése nem a gyermekek szexeléséről szólt, érdekes tanulsággal szolgálhat a további párbeszédhez.( Már csak az is, hogy ki mit ért itt szexelésen). Az, ahogy írtad is a te szubjektív olvasatod, ha úgy tetszik torzításod, miszerint a te történetedben, mint áldozatnak azt üzenték, hogy az unokabátyád az ártatlan gyermeki kíváncsiság állapotában volt. Nem, abban te voltál, ezért mentél bele. Az sem elhanyagolható, hogy már ilyen kis korodban intenzív anyaságra való vágyad volt (ez nem általános és nem minden kislányra jellemző) és többek között a kis több szempontból deviáns nagy gyerek ezt kiszagolta és ezzel is bűvölt. Ezenkívül ma már nyilvánvalóan meg tudod különböztetni a hasonló korúakkal való mutogatást és annak súlyát az unokatestvéreddel való cselekményektől, de akkor még nem tudhattad, éppen azért, "mert volt, amire rímeljen".

PS. Zsuzska, most újra elolvastam a történetedet. Ahogy a felnőtt belegázolt a boldog, ártatlan szerelmedbe. Ez sok mindent megmagyaráz, miért így látod a dolgokat. Vajon te tényleg le tudtad tenni a "negatív emléket"?
Szerintem nem kell letenni. A helyén kell kezelni.

Alaine írta: Kedves Mara, Süni listáján kizárólag a felnőtt gyerek viszonylat szerepelt. Arra már reagáltam.
Azt sem állítottam és azt sem állíthatja normál gondolkodású ember, hogy gyerek és gyerek között létrejöhet szexuális együttlét. Vagyis ezt nemcsak te mondod, hogy nem, hanem én is és valamennyien. Az, hogy a diskurzus ebbe az irányba ment el, holott Zsuzska felvetése nem a gyermekek szexeléséről szólt, érdekes tanulsággal szolgálhat a további párbeszédhez.( Már csak az is, hogy ki mit ért itt szexelésen). Az, ahogy írtad is a te szubjektív olvasatod, ha úgy tetszik torzításod, miszerint a te történetedben, mint áldozatnak azt üzenték, hogy az unokabátyád az ártatlan gyermeki kíváncsiság állapotában volt. Nem, abban te voltál, ezért mentél bele. Az sem elhanyagolható, hogy már ilyen kis korodban intenzív anyaságra való vágyad volt (ez nem általános és nem minden kislányra jellemző) és többek között a kis több szempontból deviáns nagy gyerek ezt kiszagolta és ezzel is bűvölt. Ezenkívül ma már nyilvánvalóan meg tudod különböztetni a hasonló korúakkal való mutogatást és annak súlyát az unokatestvéreddel való cselekményektől, de akkor még nem tudhattad, éppen azért, "mert volt, amire rímeljen".

Alaine, én egyáltalán nem vettem magamra, viszont csak a magam példáján tudok érvelni. Amin kicsit valóban felhúztam az orrom, az az volt, amit Zsuzska írt, de ezt sem személyes támadásnak véltem, hanem az áldozatok támadásának. Van abban valami bántó, amit Zsuzska ír:

Több olyan történetet olvastam itt, amiben azt írják, hogy 3-10 éves koruk között egy hasonló korú vagy alig idősebb gyerekkel történt abúzus, amit élveztek, de ez nekik azóta is lelki terhet jelent. Feltehetően azért, mert az akkori (sőt sajnos néhány mostani) felnőtt szerint ez "csúnya dolog", elítélendő. Mások pedig, akiknek pszichés problémáik vannak, az itt olvasottak hatására ennek tulajdonítják a lelki gondjaikat.

Nem fordítom le, mindenki fordítsa le magának. Nekem ez egy nagyon furcsa gondolatmenet.
Amit te írtál, azzal maximálisan egyetértettem, mint mindig.

igen van némi elcsúszás...ezért foglaltam össze a nézőpontokat.
de vki válaszolna a kérdéseimre,aki nem veszett el a sok sok sor, aspektus között?
pl. amikor vetkőzős pókert és üvegezést játszik a kis tini korosztály,azt mennyire lehet egészséges kíváncsiságként értékelni?ez csak a szexuális játékra vonatkozik,mert ott én is okozhatok némi zavart. és a többi?
Alaine,hogy ki mit ért sex alatt,az sztem minden odavezető mozdulatot,tekintetet takar. De az egészen kicsik pl. nem ennyire tudatosak. Engem a gyakorlati felismerés érdekel. Ez benne van bármely könyvben?

Üdv Nektek!

Kapcsolódom ismét a gyermek gyermeket abuzál szexuálisan témakörhöz. Érdekes, az új munkahelyem első napján beleszaladtam ismét. Most éppen első osztályosokkal vagyok. Van köztük 7 éves és 9 éves is. Mindannyian magatartási problémás, hiperaktív, autisztikus gyerekek... Az történt, hogy tanítási óra utáni rendrakás közepén a kicsi lehajolt leesett ceruzájáért, és a nagy fölé állt, és rákoppintott a fejére. A kicsi ránézett és megkérdezte: Szopizzalak? És imitálták... Rögtön odaugrott még 3 másik "nagy" és a kicsi mindeniket egy kicsit szopizta... Napi téma a szexuális szavak használata, rajzban megjelenítése, a kicsi fölé hajolva a mozdulatok imitálása... Az iskola pszichológusával, tanítótársammal leültettük a gyerekeket és próbáltuk értelmezni számukra azt, hogy ez a téma, nem játék téma... A szülőknek jeleztük, hogy a gyerekeket témában járatos szakemberhez feltétlenül vigyék el... Szerintem ez vastagon abuzálása a kicsinek, többszörösen, bár ő egyelőre élvezetes játéknak éli meg...

Karácsony, nekem nincsenek válaszaim. De Angyalka példája azért jól mutat valamit. Azt gondolom, hogy abban a környezetben, ahol ő most van, nem minden gyerek viselkedése kóros. Az a kóros, hogy ez bekerült közéjük, mint téma. Szerintem ott a forrást kéne valahogy ügyesen kideríteni, kell legyen köztük egy gyerek, akit valamilyen módon abuzáltak - akárcsak úgy, hogy olyan tartalmakhoz jutott, ami nem normális ebben a korban. Persze ha belegondolunk, a mai technika mindent elérhetővé tesz számukra, tehát ha pornóhoz jutott, lehet,hogy nem is kellett hozzá külső segítség. Sajnos egyre nehezebb megvédeni a gyerekeinket ezektől a dolgoktól, és teljesen torz világ tárul eléjük a pornófilmekből, de nem csak onnan. Pl. ott van a Tórnok harca nagysikerű, én attól is kiakadtam (megnéztem kb 5 részt), ahogy abban a szexualitást ábrázolják, kizárólag erőszak van benne, kizárólag használják a nőket, hátulról megdugják, és elég rendesen mutatják is. Még ha egy korszak ábrázolásához szükségesnek is érezték az alkotók, akkor is kellene ellenpont, gyengédség és szerelemből fakadó együttlét.

Nem biztos, hogy egy frontális támadás jó megoldás, Angyalka. Ha elmagyarázzátok, hogy ez nem téma, azzal csak elfojtotok valamit, amit lehet, hogy jobb lenne felszínre hozni. Nem tudom, leülni a gyerekekkel és közösen "értelmezni" a történteket, az mennyire vezet előre. Persze biztosan ügyesen csináltátok, és milyen szerencse, hogy ezt észrevetted! Most mondd meg, hogy megint ez történt... Nyilván máshol is rengeteg ilyen van, csak észre sem veszik...

Anoni Mara írta:
Nem biztos, hogy egy frontális támadás jó megoldás, Angyalka. Ha elmagyarázzátok, hogy ez nem téma, azzal csak elfojtotok valamit, amit lehet, hogy jobb lenne felszínre hozni. Nem tudom, leülni a gyerekekkel és közösen "értelmezni" a történteket, az mennyire vezet előre. Persze biztosan ügyesen csináltátok, és milyen szerencse, hogy ezt észrevetted! Most mondd meg, hogy megint ez történt... Nyilván máshol is rengeteg ilyen van, csak észre sem veszik...

Egyet értek ezzel Mara, jeleztem is utólag, hogy bár csak az érintett gyerekekkel beszéltünk, ez számomra hiányos volt...
És abban is igazad van, hogy sok helyen nem veszik észre, vagy nem foglalkoznak ezzel megfelelően (honnan is tudhatnák sokan, hogy mi a megfelelő hozzáállás???) Itt is szeptember óta tartott a hasonló folyamat, és én voltam az mégis, aki jeleztem, hogy ezzel SOS foglalkozni kell...
És igen, ismét visszatér a téma... első körben, kb egy órán át erősen felzaklatott, hogy nekem ezzel a témával, (nemcsak a magánéletemben) foglalkoznom kell. Még nem érzem készen magam erre... Erre tessék! Mi több, felkérést kaptam egy szexuális abúzust boncolgató adásban való részvételre... Félek! Félek mások előtt beszélni erről, még akkor is, ha arctalanul, névtelenül kell megtennem...Félek, hogy nem látom eléggé át a témát magát...Érzem a súlyát nagyon a saját részfelelősségemnek...NEM TUDOM MIT TEGYEK! Az iskolában megbénít kissé a tény, hogy új vagyok ott, és az ottani pszichológust istenítik. Én... nekem ez olyan, mintha rajtam múlna most túl sok minden...

Valahol éreztem Süni, hogy valami ilyesmi a gond, csak nem voltam benne biztos, mert nem fejtetted ki, és mindenki a saját nézőpontja szerint reagált, így nehéz volt már kihámozni, hogy ki miről beszél éppen.
Bocsánat, semmi esetre sem szerettem volna megkülönböztetni az erőszakot az erőszaktól. Mivel én is sérült vagyok ezért használtam az együttlét szót, mivel az apám engem manipulált és befeküdt mellém az ágyba, Az én fejemben képekben ez él, mi több bennem van egy hibás vagyok érzés, és még terápiába járok, aminek nem a végén járok, s ezáltal nem tudok mindenkire nézve körültekintően fogalmazni, hanem csak a saját belső látásmódommal. Éppen ezért fogalmaztam úgy, hogy az apám nem létesített velem..., mivel nem én kezdeményeztem.

Természetesen az együttlétnek egészséges értelemben meghitt és kölcsönös jelentése van. Sajnálom, hogy felkavartalak.

Angyalka minden elismerésem, hogy ebben a témában mozogsz, mint abuzált. Szerintem, ha valamit tehernek érzel, azt nem szabad elvállalni, vagy kérj segítséget, aki felkészít téged ebben a küzdelemben.

Szerintem ez a téma egyáltalán nem könnyű, hogy hogyan lehet megkülönböztetni egy egészséges kíváncsiságot az abúzus velejárójától. Mint abuzált ez főként nehéz, mert én mindenre eleve gyanúsan tekintek. De mi van azokkal, akik nem tekintenek sehogy. Vagy mi van azokkal akik szerint nem gond, ha a gyerek látja, észleli, hogy a szülők nemi életet élnek, de ezt rosszul reagálják le. Szerintem amúgy ezt csak a saját megnyugtatásra mondják, hogy egy jól kezelt beszélgetéssel be lehet vonni a gyereket ebbe a témába. Már ott bekerül valami a gyerek fejébe, oké, hogy a szülő jól reagálja le. És ha ezt beviszi utána a gyerek a suliba, és azt mondja, hogy leszopikázlak. Ő most csak kijátsza magából, amit látott otthon ,és amit jól kezeltek otthon, vagy ez egy kóros kép. Vagy mi van ilyenkor pl.? Rengeteg kérdésem van.